Balatonfüreden tanultam meg úszni, a vízbe vezető lépcső alatti pár centis vízben. A vállalati üdülőben a búcsú esten a legszebbnek éreztem magam, lebarnulva, a hófehér, vállpántos, darázsolt ruhámban. A minden évben két hét Balaton megtette a hatását, felnőtt fejjel a mi tősgyökeres pesti családunk is visszavágyott. De már nem két hetekre és nem egy személytelen vállalati üdülőbe, hanem egy saját házba. Bátyám révén a mi családunk is balatoni háztulajdonos lett. Ahogyan még nagyon sokan a budapesti társaságból.
Kárpáti Judit nyaral, és kérdez

 

Balatoni emléke mindenkinek van, és nagyon sokan vannak, akik a gyerekkori emlékeket újra feléleszteni, a saját gyerekeiknek az ő saját Balaton élményeiket megadni vesznek egy házat. De ezen kívül mit remélnek, mi a közös bennük, miért jelent többet egy ház, mint egy balatoni nyaralás?

 

Kiszállni a történetből

“A Holt Költők Társaságában megmutatja a tanár a diákjainak, hogyha felállnak a pad tetejére, onnan más a perspektíva. Ha valaki elmegy valahová, ott nem csak a fizikai tér változik meg, hanem a lélektani tér is. Ha lemegyek valahová és onnan nézek vissza, akkor onnan már másképpen látok dolgokat. Jung kifejezetten javasolta, hogyha valakinek valamilyen problémája van, amit nem tud a szokásos köreiben megoldani, akkor érdemes elutazni, mert onnan minden másképp néz ki, és olyan felismerésekhez jut, amihez a megszokott élethelyzetében nem.” – mondja Dr. Vízi János pszichiáter.

 

A szakember szerint nagyon sokan munkamániásak, akik csak akkor tudnak kiszállni a “történetből”, ha önként megteremtik a lehetőségét az elvonulásnak. Nem viszik magukkal a laptopot, a keményebbek a telefont is kikapcsolják, azaz nem tudják folytatni a szokásos őrületüket. Számukra az önkéntes lehetőség a ház a Balatonon.

Egy másik csoportja a városiaknak, akik a munkájuk során nagyon elvont dolgokkal foglalkoznak. Nincs kézzelfogható eredménye annak, amit létrehoznak, csak valamilyen indirekt módon lehet tudni, hogy valamit jól vagy rosszul csinálnak. Ugyanez az ember egy vidéki házban barkácsol, lefesti a kerítést és gyakran tetten érhető náluk, hogy valamit termesztenek.

A teljesen magától értetődő dolgok mellett, mint az eltávolodás, a csend, a friss levegő, sokan azért is vásárolnak saját házat, mert ez lehetőséget nyújt egy egészen másfajta kommunikációra, életritmusra.

 

“Ugyanaz az ember, aki Budapesten halálra idegesíti magát, ha egy percet sorban kell állni, át tud állni a vidéki, falusi ritmusra. Megéli, hogy esetleg másképp is lehet, nem muszáj rohanni. Együtt csinál dolgokat a családjával, együtt kapirgál a kertben, együtt megy biciklizni. Ezután sokszor kiderül, hogy amikor úgy érzi, hogy muszáj rohanni, rájön, hogy nem is biztos, hogy tényleg kell. ”– mondja Dr. Vízi.

 

Unatkozni a Balatonon

Niedermüller Anna kolléganőm, és a családja szintén háztulajdonosok a Balatonon, így amellett, hogy neki miért fontos ez a színtér azt is látja, hogy a gyerekek számára miért akkora érték, ha megtapasztalják a balatoni nyarakat.

“Más ritmusban telnek a napok, más környezetben, más tevékenységet végez a gyerek, mint a dolgos hétköznapokban. Ez persze így kimondva magától értetődik, azonban a pihenés és kikapcsolódás képességét ugyanúgy tanulni kell, mint minden mást, gyereknek és felnőttnek egyaránt. Főképp ma, amikor bárki, bármikor elérhető, amikor legtöbbször otthonról is végezni tudjuk a munkánkat. Tudni kell leállni, kikapcsolódni. És ezt a mintát kell mutatni a gyerekeknek is.” – vázolja Anna, milyen előnyei is vannak, ha a városiak vidéken, a Balatonon vesznek házat, alakítanak ki egy nyugalmasabb életszeletet maguknak.

Szerinte érdemes azon is elgondolkodni, mennyi időt töltünk semmittevéssel. Amikor nem ér minket semmilyen inger, nem végzünk hasznos dolgot, csak úgy unatkozunk. Ha unatkozunk, akkor magunkban vagyunk. Gondolkodunk dolgokon, eljátszunk lehetőségekkel, megfigyelünk, csak úgy vagyunk. Cél nélkül. Ugyanis ez legalább olyan fontos, mint tenni, akarni, csinálni. Így kerülök magamhoz közelebb, így pihenem ki magam és a környezetem. És a gyerekekben ekkor mélyülnek el az ismeretek, ekkor érik meg benne a tudás, ekkor “ugranak” egy nagyot. Erre kéne felhasználni a szünidőt. Hogy a kikapcsolást gyakoroljuk.

Anna számára a saját házukban a legkedvesebb azt látni, hogy fantasztikus családi nyaralások helyszíne. A baráti, családi kapcsolatok, az együttlétek felhőtlen színtere, ahol az ottlét alatt mindenki kicsit hátrahagyja a problémáit.
Anna és családja egészen véletlenül lett nyaraló tulajdonos, a racionális érvek helyett, inkább a szívükre, az érzéseikre hallgattak és utólag igazolódott be, mennyire jól döntöttek, amikor házat vettek.

“A mi esetünkben speciális a környezet. Egyrészt mert otthon lakásban élünk, és mi itt tapasztalhatjuk meg a közvetlen kertkapcsolatot, ami nagyon üdítő. Amikor ide kerültünk, pici gyerekünk volt. Itt tanult meg járni, beszélni.
Másrészt ahol a mi nyaralónk van, az egy közösségi tér, több, egymást jól ismerő baráti család tölti együtt a szabadidejét, ami kitágítja a lehetőségeket a társas együttlétre, és megkönnyíti a nyaraló menedzselését, mert a közös területek, közös problémamegoldást is jelentenek. Mindemellett megmarad az intimitás is és az elvonulás lehetősége is.

A közös területeken 6-8 gyerek mindig együtt tud játszani, bandázni, együtt nőnek fel. És mindig van valaki, aki figyel rájuk, segíti őket. Szóval kicsit a régi, hagyományos családmodellek újraértelmezése ez, ahol nagynénik, nagybácsik és egyéb rokonok is részesei a mindennapoknak.  
Év közben péntek délután bevágjuk magunkat az autóba, és ha esik ha fúj, este már ott bontunk egy üveg bort. Nyáron persze több időt tudunk lenn tölteni. A gyerekek egész szünidőben ott bandáznak, mi felváltva járunk fel dolgozni, és persze hála a technológiai lehetőségeknek, a munkánk java része onnan is elvégezhető. Sőt, sokkal inspirálóbb a közeg a munkavégzéshez is!” – mondja Anna.

 

Tavasszal és ősszel a leginkább a miénk a Balaton

Annáékkal szemben Csüllög Mónikáék családja egészen tudatosan és célzottan keresett házat a Balatonon.
Mindig is volt kötődésük Balatonlelléhez, így itt kerestek ingatlant és amikor találtak egy megfelelőt, meg is vették a szülők és felnőtt lányaik, ki-ki már a saját családjával.

Jelenleg épp a ház bővítése zajlik, a nagy család számára is megfelelő teret alakítanak ki, ahol három különböző, teljes komfortot nyújtó apartmant hoznak létre.
“Nekünk ez gyakorlatilag a második otthonunk. Az első unoka már ide született és a többi gyerek számára is hatalmas öröm minden alkalommal a Balaton, amikor lejövünk.” – magyarázza Mónika, miért olyan fontos számukra a lellei ház.
A család ide kizárólag pihenni jár. Ha van kedvük virágot ültetni, megteszik, de van egy már családtagnak számító fiú, Zoli, aki mindent megcsinál  a kertben, a ház körül és a takarításra sem kell gondolniuk, erre is van segítség.
Ismerik a környékbeli vendéglőket, megvannak a bejáratott helyeik, ilyenkor együtt járnak ebédelni, vacsorázni, ez is a pihenés része.

“Nagyon szeretjük az északi partot, de mi Lellén találtuk meg, amit kerestünk. Ráadásul nyáron sem úgy pihenünk, hogy végig a házban és a környékén tartózkodunk csupán, hanem a pár hét alatt, amit lent töltünk, jelentős időt töltünk kirándulással a Balaton körül. Ismerjük a badacsonyi pincéket, a borászatokat, átjárunk vásárolni, enni, inni.

A nyári nyüzsgés is jó, de mégis a tavasz és az ősz a leginkább a miénk,  balatoni háztulajdonosoké. Ilyenkor van lehetőség a helyi vendéglősökkel beszélgetni, megélni a helyi, családias hangulatot, amitől érezzük, hogy mi is ide tartozunk, részei vagyunk a Balatonnak. Ahogyan valahogy ahhoz, hogy magyarok vagyunk, az is hozzá tartozik, hogy vannak balatoni nyaraink”.

Képek: Pinterest, Zih Zsolt, ArtHekk