Szülő2.0

– akik kilógnak a generációelméleti jellemzés alól –

Korábbi posztomban a digitális kor gyermekeit és jellemzőiket szedtem csokorba, hogyan tekintsünk rájuk, miként közelítsünk hozzájuk szülőként, pedagógusként. De nem mehetünk el azok mellett, akik szintén e kor szülöttei, de földrajzi vagy szociális elhelyezkedésük okán, mégsem illeszkednek bele a dotcom gyerekek sorába. Kik ők?

A magyarországi 9-16 éves gyerekek  internethasználati szokásai a nemzetközi trendeket követik. A gyerekek többsége számára hozzáférhető az internet és az eszköz is, amin napi szinten fejleszthetik készségeiket otthon vagy az iskolában. Sőt, a családi körben, már egészen kis kortól alkalmazzák a modern technológiákat, így beleszületnek, egyfajta új anyanyelvükké válik a digitális kultúra.

A lehetőségekhez való hozzáférésban azonban nagyon nagy eltérések mutatkoznak. A vizsgált korosztály egynegyedénél a szülők nem használnak internetet. Ebből adódóan otthon nem férnek hozzá a technikához. Sok kistelepülésen nem is adottak a megfelelő minőségű internet elérés feltételei, a lefedettség, sávszélesség gyakran hiányosságot mutatnak.

Persze az iskolai és egyéb közösségi terek nyújtotta lehetőségek ott állnak a gyerekek előtt, de egyértelmű, hogy nem ugyanazokkal az esélyekkel indulnak ők, akik otthon nem ebbe a kulturális közegbe születnek bele. Ennél fogva elmondhatjuk, hogy a társadalmi különbségek egy újfajta dimenziója jelenik meg ennél a korcsoportnál, ezt a réteget nem nevezhetjük egyértelműen digitális bennszülötteknek.

Az információs vagy tudás alapú társadalmunkban való helytállás egyik legfontosabb mérföldköve, miként jutok hozzá az információhoz, elég gyors vagyok-e, el tudok-e igazodni megfelelően a kínálatban. A tudás megszerzése és felhasználása az, ami a versenyképességet megteremti. Az ehhez való hozzájutási technikák már kora gyermekkorban elkezdenek kialakulni a kétezres években született korosztálynál, hiszen mindennapivá válik vagy válhat az IT felhasználás. Kivéve persze, ha ezek nem állnak rendelkezésre vagy a társadalmi különbözőség miatt vagy mert ha kifejezetten technológia ellenes családban nő fel a gyerek.

Ennél fogva azok a kutatók, akik a generációelmélet finomításán dolgoznak azt állapítják meg, hogy tévedés volna az egy korosztály valamennyi tagját és azok képességeit csupán a beleszületésük apropóján megítélni és egységesen digitális gyerekeknek tekinteni. Nagyban szükséges a környezet és a társadalom segítsége is, hogy a korosztály tagjai megfeleljenek a digitális kor kihívásainak.

Természetesen lehetnek a körülményeik miatt kevésbé digitális gyerekek között is olyan tulajdonságok, amelyek az információs társadalom máködésére jellemzőek. A televízió illetve az iskolai hozzáférés tapasztalatai következtében rájuk is jellemző lehet a gyorsabb gondolkodás, a párhuzamos tevékenységek, vizuális ingerek iránti vágy, a multicasting tevékenység.

A szülői, pedagógiai munkánk során veszélyes lehet, ha csupán a generációs jellemzők alapján tekintenénk a gyerekekre és az egyéni jellemzőket, sajátosságokat figyelmen kívül hagynánk.

Hogy ez mit is jelent pontosan számunkra?

Első sorban azt, hogy mindazok, akik azt hiszik, reménytelen ez a generáció, ellustul, ellaposodik, nem tudnak dolgozni, nem tudnak emberi kapcsolatokat építeni, zombivá válnak, azok mind csupán a generációs elméletek szűk értelmezése nyomán gondolják ezt. Az egyéniség, a szűkebb közösségek, a család mind befolyással bírnak a gyerekekre, - továbbra is, csakúgy mint az eddigi generációknál – az egyéni életút nem kikapcsolható, és nem tekinthetünk egységes halmazként a gyerekekre.

Illetve figylemmel kell lenni, és segíteni kell a felzárkózásban az egyenlő esélyek megteremtésével azoknak, akiknek kevésbé biztosított az elérés gazdasági, földrajzi vagy egyéb szociális okok folytán.

Valamint tudatosíthatjuk, hogy bár sokszor úg ytűnik, megátalkodott ez a korosztály – ahogy minden korosztály az volt – a szülői, nevelői tevékenységünk nem hiábavaló, ha az értelmes és tudatos használatra, és az emberi kapcsolatok, a valódi közösségek működésére is megtanítjuk gyermekeinket. 

Forrás: Lénárd András a digitális kor gyermekei, Gyermeknevelés 2015

Képek: Pinterest

A kétezres években született gyerekeket sokan, sokféleképpen hívják és jellemzik. Van, aki ördögtől valónak véli a viselkedésüket, van aki magasabb szellemi létet tulajdonít nekik, ki-ki saját vérmérséklete és hitvallása szerint. Ebben a posztban összeszedtem, mi mindent gondolunk róluk leginkább a generációelmélet tükrében.

Úgy hívják őket, hogy Z generáció, digitális bennszülöttek, vagy “dotcom” gyerekek. Facebook-generáció, zappers, azaz kapcsolgatók, „Instant online”, netgeneráció, iGeneráció. Előbbiek miatt gyakran nevezik őket C generációnak, ami az angol connection szó után kapta a nevét, illetve D-nek, ami a digitális szóra utal, de R-nek is, ami az angol responsibiliy vagyis felelősség kifejezésből származik.

Ezek az elnevezések mind arra utalnak, hogy beleszülettek az információs társadalomba, a digitális technológiába. Anyanyelvként használják az IT eszközöket, és elképzelhetetlen az életük a web 2, az internet, a mobiltelefonok és azok alkalmazásai nélkül. Kapcsolatrendszerüket, kommunikációjukat ez a kultúra határozza meg.

Ez a generáció az első, akik a globális világba születtek bele. Ettől is olyan nagyon különböznek az előző generációktól. Ugyanazon a zenén, divaton, filmen, kifejezésmódokon nőnek fel. A technikai forradalomnak köszönhetően egyidőben, ugyanúgy érik őket a hatások, mint a világ többi részén.

Ezt a globális életérzést még az is erősíti, hogy a világ különböző pontjain élő fiatalok, azonnal kapcsolódni tudnak egymáshoz a világhálón, így különös képpen ugyanazon trendek hatása alatt állnak.

Sokan azt hiszik, és a technikai eszközök negatív hatásai közé sorolják, hogy kevéssé építenek kapcsolatot, elszigetelődnek. Azonban ez nem igaz, illetve a kutatások azt bizonyítják, hogy nem így igaz. Nagyon is fontosak számukra a barátok, csak másképp ápolják ezeket a kapcsolatokat. A valós világ mellett a virtuális világban is aktívak társas életüket illetően, és ez egészen más színezetet ad az emberi kapcsolatok megélésének. Egyidőben több szinten is jelen vannak egymás életében. Sokan láttunk más egymás mellett ülő párocskákat, akik mobilon kommunikálnak. Azaz flörtölnek hülyéskednek, beszélgetnek vagy vitatkoznak. Igen, inkább írásban kommunikálnak. De ugyanazokat az érzéseket és interakciókat élik meg, mint a személyes, élőszóbeli beszélgetések során.

A kutatások egyben azt is kimutatták, hogy míg a technikai fejlődést azonnal tudják követni, az információhoz való egyszerű hozzáférés nyomán hatalmas mennyiségű tudásra tesznek szert, nagyon okosak, amellett érzelmileg kevésbé fejlettek, tovább maradnak gyerekek.

Munkatevékenységüket és életvitelüket jelentősen meghatározza, hogy ez a nemzedék a legkisebb létszámú, a legoktatottabb, a legkisebb családba született, a legidősebb anyák nevelik és a leghosszabb várható élettartammal rendelkezik.

Milyenek az iskolában?

A technológiai bumm természetes következménye, hogy ugyanazokkal a mintákkal és eljárásokkal nem lehet őket motiválni, mint a korábbi nemzedékeket. Az írásbeliség, a statikus alkalmazások, az adathalmazok, az egyirányú kommunikáció nem köti le őket, nem segíti őket a tudás megszerzésében. Ráadásul sokkal gyorsabban és jobban jutnak hozzá információkhoz, mint tanáraik, szüleik. A lineáris gondolkodásmód helyett a párhuzamos vagy hipertextes gondolkodás, (internetes linkek mintájára gondolati linkek, amik előhívnak korábbi tapasztalatokat, tudásokat vagy más vonatkozásokat újabb kérdéseket, információkat) tanulás jellemző rájuk. Ettől egy egészen sajátságos, egyéni érvényesülési módot, más kommunikációt és eltérő figyelemirányítást igényelnek. Ebből adódóan sokkal inkább a win-win megoldás hívei, - azaz hogy mindkét fél járjon jól -, mint a tekintélyelvűségnek.

Szintén a digitális kor hozza magával, hogy végtelenül fontos a kepi megjelenítés az életükben. Fokozódik a vizuális élmény iránti vágy. Sokkal inkább leköthetők és figyelmük inkább fenntartható koszerű képes vagy filmes alkalmazásokkal.

A tanulás, tanítás oldaláról a leglényegesebb feladat a tanár-diák kapcsolat, jelen esetben az együttműködés kialakítása és megteremtése. Csak egyenrangú félként, partneri viszonyban lehet velük bármit is elérni. Ez a megváltozott pedagógus és bizonyos értelemben a megváltozott szülői szerepet is eredményezi, vagy eredményezné, ha a szereplők hajlandóak lennének erre.

A sok konfliktus a meg nem értés, a generációs ellentétek ebből az egészen apró és annál súlyosabb mozzanattól alakulnak ki. És enélkül továbblépni nem lehetséges.

Mind az iskolának és mind a szülőnek fel kell vennie a kesztyűt és meg kell bírkóznia, vagy meg kellene próbálnia alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. Más szempontból kell tekinteni ezekre a gyerekekre, mint húsz vagy harminc évvel ezelőtt. Egyrészt ez azért is borzasztóan nehéz, mert egy jelentős tapasztalattal és rutinnal rendelkező pedagógus számára szinte lehetetlen hirtelen attitűdöt váltani és az egész szemléletmódját átalakítania, másrészt maga a pedagógus képzés sincs erre felkészülve. Tehát nem olyan pedagógusok érkeznek a pályára, akik kész módszertani válaszokat kapnának ezekre a krédésekre. Ebből kifolyólag csak az a pedagógus tud sikeres és eredményes lenni, aki maga is ennek a generációnak a tagja, vagy érzékenyebb, nyitottabb ennek a generációnak a problémáira, sajátosságaira.

Szerencsére van számos iskola, pedagógus műhely, akik külön munkacsoportban foglalkoznak ezzel a korszerűsítéssel, és ahol a pedagógusok kifejlesztenek egyedi módszereket és tanulási eljárásokat, amelyek illeszkednek az adott korosztály sajátosságaihoz.

Mindez persze a szülőkre ugyanúgy igaz. A szülő – gyerek kapcsolatban ennél a korosztálynál még az is nehezítő tényező, hogy sokszor nem egy, hanem két generációval korábbi életkorúak a szülők. Mindannyian ismerük azt a társadalmi jelenséget, hogy a nők karrierjük megalapozása után, harminas éveikben vállalnak gyereket, illetve az apák még később is tudnak akár második családot is alapítani. Így még távolabb állnak egymástól, ezzel még nagyobb kommunikációs szakadék tud kialakulni.

Milyenek a munkában?

A Z generáció tagjai jellemzően még iskolába járnak, de azokon, akik már kikerültek a munkaerő piacra és az iskolás korosztályon nagyon jól látható az átrendeződés és a megváltozott munkaformák. Egyrészt a kötetlen, szabad formában végezhető munkát részestíik előnyben, otthonról, a világ más pontjáról, közösségi terekből. A távmunka on-line formában, vagy egyszerre több munkahely, többféle munkégzés jellemző rájuk. Piaci szerepét ennek a munkaerőnek nagyban meghatározza, hogy az európai munkaerő piac nagyban átrendeződik, a kínálati oldal iránti kereslet erősen megnövekszik. Azaz kevés lesz a potenciális munkavállaló, nagyon sok a nyugdíjas korú. Ettől a digitalis nemzedék egy nagyobb szabadságot kap a munkavégzés terén. Jobban meg tudja valósítani amgát és elképzeléseit, szabadabban tud mozogni a munkahelyek között, kevésbé lesznek kényszerpályára állítva. Mindemellett az egyéni ötletek, az egyéni megvalósítás mellett kiemelten fontos számukra a közösségért való tevékenység, az együttműködés, a közös munka.

Forrás: http://www.cvonline.hu/blog/2011/hirek/jon-a-z-generacio-kik-ok-es-mit-akarnak/1145

A „Z” generáció - Irodalmi áttekintő, összefoglaló, Pál Eszter, Készült a TÁMOP-4.2.3-12/1/KONV-2012-0016 - Tudománykommunikáció a Z generációnak projekt keretében

Tari Annamária: Z generáció, 2011, Tercium

http://gyermekneveles.tok.elte.hu/5_szam/pub/lenard.pdf

Képek: Pinterest