Szülő2.0

Egy alkalommal már volt lehetőségem a Skool lelkes csapatának köszönhetően a Scratch alapjaiba betekintést nyerni és most az IVSZ webináriumán, Tisza Géza előadásában kicsit tovább mélyíthettem az amúgy még nem túl stabil lábakon álló ismereteimet. Az online okítás célcsoportja nem titkoltan a pedagógusok voltak, illetve olyan szülők, akik nem várják meg, hogy a gyerek beelőzze őket, szeretnének maguk is belelátni, hogyan indul el egy mai kisgyerek a digitális tudás megszerzésének útján.
Kárpáti Judit

Az ominózus uzsonna

A webinárium délután négyes kezdése éppen megfelelőnek bizonyult, ugyanis ezen a napon az iskolai szünet okán a kisfiammal múlattam a napot. Eltöltve egy remek délutánt az egyik, hétköznap lévén szinte teljesen üres játszóházban, a trambulinon ugrálásból siettünk haza, hogy elérjük az előadást. Éhesek és szomjasak voltunk, de gyorsan bekapcsoltam a gépet és beléptem a megadott felületre, a megadott jelszavakkal. A webinárium legnagyobb előnye, hogy nem kell, hogy megálljon az élet; nekiálltunk párhuzamosan uzsonnát készíteni. Mikor máskor, épp ezen a délutánon kívántuk meg a kolbászt, így a képernyő előtt a mit sem sejtő Géza előadása közben gyulait falatozva kezdtünk bele a Scatch képzésbe. Míg harapdáltuk a sajt, kenyér, kolbász, retek falatokat, nekiláttunk, hogy a Code Week feliratot egy saját magunk alkotta program segítségével megmozgassuk, animáljuk.

Ez könnyű, de tényleg!

Bevallom, a nyolcéves az első kanyarban feladta és inkább megnézett egy epizód Spongyabob Kockanadrágot, ami szerintem várható volt. Korábban ugyanis már beszélgettem Gézával és teljesen egyértelmű, hogy egész másként kell a kölyköknek átadni a tudást, mint nekünk felnőtteknek. Pont ezért van szükség arra, hogy képzett pedagógusok maguk vegyék a fáradtságot és ezeken a tényleg mindenki által – igen, még nekem is megy – könnyedén elsajátítható, kifejezetten gyerekeknek készített programozó felületeken keresztül elkezdjék megtanítani nekik annak az alapjait, ami az ő felnőtt életükben nélkülözhetetlen lesz. Az előadás első harmadában kaptunk vagy fél tucat tippet arra nézve, hogy mely programok, oldalak azok, amelyek a kezdő, hat-nyolcéves korosztálynak sikerélményt jelenthet, de a nagyobbaknak is van pár biztos befutó oldal. A legfontosabb tanulság számomra az volt, hogy az alapok bemutatása után, gyakorlatilag bárki el tud kezdeni kísérletezni a Sratch-ben és rájöhet magától, mivel érheti el, hogy amit kitalált működjön.

Hogy induljak el?

Ennek a blokk alapú programozási környezetnek – ilyen szövegeket is elsajátít időközben az ember – éppen az a lényege, hogy már a hatévesek is kenik-vágják nagyon hamar, mivel színek és formák dominálnak, nagyon könnyű megérteni és nagyon variábilis. Ráadásul egy közösség veszi körül, így mindig van kitől kérdezni, tanulni, van kivel megosztani a tudást. Mivel arra nem szerződnék botcsinálta Scratch tudásommal, hogy egy rövid cikkben gyorstalpalót tartsak, de kedvcsinálónak szeretnék megosztani néhány linket, tudásanyagot, aminek a nyomvonalán el lehet indulni pedagógusnak szülőnek egyaránt. Az IVSZ gyűjtését a cikk alján találjátok, de addig is van még valami, amiről biztos már sokan hallottatok, de mégis ez a „minél többször mondjuk el” kategória!

CODE WEEEEEEK!!!!!

Európában és a világ sok más országban 2016. október 15-23. a programozás hete. Az EU Code Week üzenete, hogy a programozás hasznos, egyben szórakoztató is, mindenki képes rá. Európa-szerte több millióan vesznek részt ezeken a rendezvényeken és az volna a jó, ha itthon is tolonganának a lelkes pedagógusok, az iskolák, tagozatok vezetői, hogy hozzájuk is delegáljanak a szervezők előadókat. Ami engem illet, nagyon boldog lennék, ha a kisfiam nemcsak tőlem hallana ezekről a dolgokról, hanem az iskola is támogatna abban az elképzelésemben, hogy a programozásról minél hamarabb, minél több gyereknek kéne minél többet tudnia! Katt a linkre és bombázzátok az IVSZ-t a jelentkezésekkel!

http://ivsz.hu/codeweek/iskolai-eu-code-week-programok-szervezese/

Nos, akkor az ígért linkek és szakirodalom:

Takács Valéria: Tananyagkészítés a Scratch programozási környezethez

Scratch Magyarország http://scratch.inf.elte.hu/

ELTE Scratch Portál http://scratch.elte.hu/

Scratch Meccs http://scratchmeccs.hu/

Programozás gyerekeknek:

• Kodu
• Pocket Code
• Blocky Games
• code.org
• App Inventor
• LightBot
• és persze a Scratch!

Képek: Pexels.com

A Picasso kiállítás kapcsán már írtam arról, hogyan érdemes gyerekkel múzeumba, kiállításra látogatni. A múzeumpedagógus tanácsai jól jöttek és most is ezeket követve indultunk el a Modigliani kiállításra, a Magyar Nemzeti Galériába, a Várba. Volt pár tanulság, amit függetlenül a festőzseni képeitől, mégis azok között fedeztem fel.
Kárpáti Judit ajánlója

1. Ha fel akarsz jutni a Várba, előre kell tervezned Tudodki miatt!

Habár a kiállítások látogatásának lehetősége szerencsére nem szorítkozik az életünkben a Budai Várra, azért jelenleg a jelentősebb tárlatokat mégis itt rendezik meg, lévén a Szépművészetit felújítják. A helyszínre való feljutást jelentősen megnehezíti az, hogy Tudodki – a Harry Potter után szabadon a kisfiam így hívja a miniszterelnököt – kitalálta, hogy a Vár az övé lesz és mi, akik tényleg használnánk, addig is, míg neki átépítik a játszóterét, kerülőutakon, kordonok és rendőrök között vergődjünk fel egy-egy sétára vagy éppen kiállításnézős délutánra.

2. A gyerek nem célcsoport

Végül odaértünk és láttuk is a barátai által „Modi”-nak becézett olasz festő elképesztő erejű képeit. A nyolcéves kisfiam is, egyetlen gyerekként a kiállításon. Nem tudom, mennyire általános, hogy kevés a gyerek a múzeumokban, de ahogyan a múzeumpedagógus is tanácsolta, az a legjobb, ha minél gyakrabban ér egy gyereket hasonló impulzus. Ezzel párhuzamban nem mutatott semmilyen jel arra, hogy bármilyen eszközzel a gyerekközönség kedvére próbáltak volna tenni a szervezők. A gyerekeket, így az én fiamat is minden kiállításon azonnal az audiovizuális eszközök vonzzák magukhoz; itt mindegyikről „visszapattant”. A falakra szerelt kis képernyőkhöz fülhallgatók is tartoznak, francia nyelvű szöveggel a képernyőn magyar felirattal. A húszperces kisfilm a festő életéről, megszólalókkal, akik ismerték, szintén angol és francia nyelvű, magyar felirattal. A gyerekek elég sokára képesek feliratos filmet követni, egyértelmű, hogy pár perc után otthagyta a filmet és a fülhallgatókat is. Míg a Picasso kiállításhoz külön kis shop kapcsolódik, tele gyerekeknek szánt könyvekkel, a festő életéhez, műveihez kapcsolódó kifestőkkel, játékokkal, addig szegény Modigliani nem jut el ilyen módon a magyar gyerekekhez. A múzeum nagy shopjában egyetlen olasz nyelvű – egyébként remek – könyvet találtam, ami gyerekeknek készült. Milyen kár, hogy a fiam nem olasz…

3. Így készült a kiállítás

Egy kiállításon végigsétálni természetes, kritizálni könnyű. Egyértelmű, hogy a fenti kritikát csupán itt említem, a fiamnak inkább igyekeztem arról beszélni, ami nem látszik, és ami sokszor eszünkbe sem jut. Hogyan és kik készítik a kiállítást? A legutolsó terem utáni falat teljes egészében beborítja a készítők, közreműködők listája, nevekkel, titulusokkal. Érdemes itt megállni pár percre és megnézni, megmutatni, milyen sok ember, milyen sokféle foglalkozás, milyen sok idő és energia egy-egy kiállítás megszervezése. Kinek, mi a feladat, hogyan szállítják a képeket, mi a biztosítás, ki az a kurátor és miért adják kölcsön a képeket? Egy külön könyvet vagy brossurát  megérne, ami nemcsak a gyerekeknek, de a szülőknek is sok újat mondhatna…

4. Amihez lehet, én vagyok csak butuska, és ami nagyon tetszett

A kiállításokon megszokott szövegek a falon, a magyarázatok a művész életének szakaszaihoz, a kapcsolódások más művészekhez itt is megtalálhatók. Lehetséges, hogy nekem jelentett csak nehézséget, de számomra olyan bonyolultak voltak az oda-vissza, keresztbe nyilak, hogy nagyon hamar feladtam, hogy megfejtsem őket és inkább arra hagyatkoztam, amit a kiállítás előtt otthon előre elolvastam.

Egyértelműen nagyon szépek voltak viszont a képekhez megálmodott falszínek, a különböző termekben más-más árnyalatú, képekhez illő hangulatok. Látszik, hogy erre különös gondot fordítottak, végtére is, a hófehér falakon is éppen olyan értéket képviseltek volna Modigliani képei. De a falszínek még szebbé teszik a kiállítást, ami egyébként felnőtt szemmel nagyon szép és mindenképpen meg kell nézni!

A beszámoló megírása után érkezett, és jó hír, hogy Modigliani látható lesz "gyerekszemmel" is:

Tárlatvezetés gyerekeknek a Modigliani-kiállításban
A nyári szünet utolsó napjaiban, augusztus 29-én, 30-án és 31-én 11.00-tól tárlatvezetéssel várjuk a Modigliani kiállításban az általánosiskolás-korú gyerekeket.
A száz évvel ezelőtti Párizsban mindenki mindenkit ismert! A fiatal festők és szobrászok hajdanvolt kultúrák és távoli tájak motívumait használták fel arra, hogy a mindennapjaikat, de legfőképpen egymást megörökítsék.
Fedezzük fel együtt ezt az érdekes, izgalmas világot!
A tárlatvezetést 7-13 éves korú gyerekeknek ajánljuk, a vezetés időtartama: 45-50 perc. Amennyiben a szülők/kísérők is jegyet váltanak a kiállításra, a vezetés ideje alatt egyénileg tekinthetik meg a tárlatot.
Maximális létszám 25 fő. Regisztráció a vezetés előtt érkezési sorrendben személyesen az információs pultnál.
Jegyárak:
A tárlatvezetésen a Modigliani kiállításra váltott belépőjeggyel lehet részt venni.
Kedvezményes jegy gyerekeknek: 1600 Ft
Teljes árú jegy: 3200 Ft
Családi kedvezmény: a legalább két, 18 év alatti gyermekkel érkező két közeli hozzátartozó félárú jegyet válthat
A Modigliani-kiállításra váltott belépőjeggyel a múzeum állandó kiállításai is látogathatóak.

Képek: MNG

Visegrádra kirándulni maga a sablon, a közhely, ez az a hely, amit nemcsak a fővárosban élők, de az ország bármelyik táján lakók biztos, hogy jó párszor láttak már. Mégis újra és újra úgy dönt a család, hogy ez lesz a célpont. Jó is a megszokott szépségeket újra felfedezni, a bevált útvonalakon eljutni a kötelező fagyizóig és megmászni a sziklás hegyoldalt.
Kárpáti Judit programajánlója

Üdítő újdonságot jelent, ha valami szokatlanba botlik az ember, főleg, amikor becsukott szemmel is tudja, hol, merre kell fordulni, hogy este azt mondja a gyerek, jó volt a kirándulás. A legutolsó visegrádi sétánk pont így alakult. Azaz alakult volna, ha nem megyünk el amellett a létesítmény mellett, ami már-már intézményesült a Fő utcában, mégsem fedeztük fel eddig. Pedig mindenképpen érdemes befizetni a „belépőt” és „kipróbálni” az egyedülálló színvonalú szolgáltatást. Ami nem más, mint a Pintér Istvánné, Teréz által működtetett nyilvános vécé.

Az építményhez gondozott virágos kert vezet, előtte kisasztal, fotel és székek. Arra az esetre, ha valaki szeretné kényelemben megvárni, míg a családtagok elvégzik kisebb vagy nagyobb dolgukat. Pintér Istvánné, Teréz tizenhét éve viseli gondját az önkormányzat által működtetett nyilvános illemhelynek és úgy gondolta, ha valamit ő csinál, akkor az legyen rendesen megcsinálva. Az ő gondoskodásának köszönhető, hogy várakozás közben csakúgy, mint odabent a fülkékben jókedvűen telnek a percek, száll a levegőben a kazettás magnóból az „Egy szál harangvirág, ennyi csak, mit adhatok” és további slágerek az elmúlt évtizedek terméséből. S ha már termés, akkor nem hagyható ki a falakon látható, ihletet adó dekoráció sem, gondolom azok számára, akik odahaza az Élet és Irodalom vagy a Képes Sport számaiból merítenek erőt a mellékhelységben.

Baseball sapkás Csita, szerelmes baglyok és plüssállatok dobják fel a hangulatot, ikebana az egyik falon, művirág bokréták a másikon. Olyan szívesen cizellálnám még, mi minden látnivaló bújik meg ebben a kis egységben, de sokkal több értelmet nyer mindez, ha a legközelebbi visegrádi kiránduláson, útban a Mátyás király játszótér felé ki-ki szán tíz percet egy ráérősebb vécézésre és megkeresi Terézt, az ország valószínűleg leglelkesebb vécés nénijét. Helyet foglal a váró foteljeinek egyikében és elbeszélget vele, hogyan is alakult az ő és a fő utcai vécé elmúlt tizenhét éve.

Képek: Kárpáti Judit

Amikor megtudtam, hogy Picasso kiállítás nyílik a Magyar Nemzeti Galériában és elment a család megnézni, azt gondoltam, hogy a fiamat le fogja nyűgözni a festészete, a képei annyira érthetőek gyerekszemmel is, olyan gazdag a forma és színvilág és annyira közel áll a gyerekek fantázia uralta gondolkodásához.
Kárpáti Judit legfrissebb programajánlója

Igazam is lett, de egyáltalán nem pont úgy reagált a nyolcéves, ahogyan elképzeltem. Mivel Milu nagyon szeret rajzolni, úgy vélem, hogy számára különösen inspiráló egy-egy kiállítás, igyekszünk rendszeresen látogatni a múzeumokat. Az én lelkesedésemben azonban nem mindig osztozik és az igazság az, hogy időről-időre azzal lehet kicsit hangulatba hozni a látogatások előtt, ha megemlítem, hogy a múzeum shopot is útba ejtjük. Ezúttal is éltem ezzel a trükkel, és ha konkrét ajándékot nem is helyeztem kilátásba, örült, mert szeret a sok apróság között böngészni.

A shop csak a kiállítás után következhetett, előbb még vártak rá a festmények és szobrok. Valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel a tapasztalással, de az én fiam az első negyed órát nagyjából duzzogással és ellenszegüléssel tölti minden kiállításon, így erre készülve már meg sem lepődtem, hogy a Picasso - Alakváltozások is így kezdődött. Szintén tapasztalat, hogy ilyenkor a legjobb, ha békén hagyom, ő így hangolódik, ha pedig megvolt a maga ideje az ellenszegülésre és még segítek is neki a megfelelő pillanatban valahogy átlendülni, akkor utána nincs nála lelkesebb művészetrajongó és napokig csak az átélt élményekről mesél.

Most az átlendülésben az segített, hogy egyszer csak megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy ennek a festménynek az árából meg lehetne venni Ronaldo összes autóját, házát és éttermét és még akkor is maradna a pénzből egy csomó. Innentől átmentünk értékbecslőbe és kitaláltuk, melyik képért mit lehetne venni. Mire Picasso kék korszakához értünk már érdekelte minden és az összes női alaknak megkereste az összes eldugott, kitekert, megcsavarodott testrészét és megszámolta, hány nőt és hány bikát festett a festő. A legutolsó terem után újra végig akart menni a képeken, legfőképp, mert a duzzogás miatt kimaradt a kiállítás ereje. A vendégkönyvbe pedig rajzolt egy saját Picassot, gondosan aláírva a nevét és életkorát.

Újságíróként volt szerencsém egy kicsit beszélgetni az intézmény egyik remek múzeumpedagógusával, Lovass Dórával, aki a következő tanácsokat adta a szülőknek:

1. Bármilyen jó program is a családdal múzeumba menni, gyakran a gyerekek sokkal jobban be tudják fogadni a látottakat, ha múzeumpedagógus vezetésével, gyerekcsoporttal nézik meg a kiállítást. A múzeumok, így a Magyar Nemzeti Galéria is szervez olyan programokat, ahol a szülők és a gyerekek egy időben, de külön-külön, a nekik szánt szakértő vezetéssel járhatnak végig egy-egy tárlatot.

2. Ha mégis a szülők vezetik körbe a gyereket, nagyon fontos, hogy ne akarják az összes képet és a teljes kiállítást megnézetni. A kisebb, de a nagyobb gyerekeknek is elég 3-5 képet kiválasztani és azokat alaposabban megnézni, beszélgetni róluk. A gyerekek nagyon hamar telítődnek és nem tudnak többet befogadni, sőt az ellenkező hatás érhető el, esetleg elmegy a kedvük a múzeumoktól, kiállításoktól.

3. A vizualitás úgy tud a legjobban fejlődni, ha minél gyakrabban érik ilyen irányú ingerek a gyerekeket. Aki rendszeresen lát képeket, vesz részt a korosztályának szóló művészeti foglalkozásokon az jó eséllyel lesz művészet szerető és értő, nyitott és széles látókörű felnőtt.

A kiállítás megtekintésén túl érdemes böngészni a múzeum honlapján a nyári táborok között is, mert minden héten változó, jobbnál jobb a tematika és nagyon tapasztalt remek pedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel. A Lovass Dóra által vázolt programok egy felnőtt számára is nagyon vonzóak és kicsit sajnálom is, hogy egyik korcsoportba sem férek már be, pedig annyira jó lenne egyiptomi piramist építeni!

http://mng.hu/programnaptar

A szünet első hetében nagyjából néhány opció létezik a gyerekek szórakoztatására: tábor, nagymama, kora nyári családi nyaralás vagy szabadság egy-egy napra a munkából, felváltva a szülők között.

Kárpáti Judit nagyon várja már a vakációt!

A nagymamáknak és a szabadságon lévőknek jól fog jönni már az első napokban is néhány programtipp, mert a pihenés napjaiban is kell valami struktúra a gyerekek napjaiba. Jók az elnyújtott reggelek, a lusta délelőttök, de azért a második, harmadik napon már elkél- egy-egy laza program, valami tartalmasabb időtöltés.

Csodák Palotája Playbar

Miután évekkel ezelőtt a Camponához költözött a Csodák Palotája a Millenárisról, sokaknak jelenthet alternatívát a Buda másik végében, a Kolosy téren az Új Udvarban, május közepén megnyílt újabb attrakció, a Csodák Palotája Playbar.

Mivel nagyon közel lakunk, ezért szinte az első hétvégén egyből megnéztük és kipróbáltuk családilag, így tapasztalatból írhatom, hogy érdemes beiktatni a nyári programok közé. Van azonban pár dolog, amire jó előre gondolni attól függően hány éves gyerekkel indulunk neki és milyenek az anyagai lehetőségek.

Tulajdonképpen egész napos programnak is megfelelő, így is ajánlják, de az én tapasztalatom az, hogy egy hét-nyolc éves gyerek egy kiállítás után telítődik és elfárad. Mi a három kiállítás – Illuzió, Születés és Newton - közül az utóbbit választottuk és olyan szerencsénk volt, hogy egyedüli vendégekként a vezető kizárólag nekünk magyarázott, mindent egyből ki tudtunk próbálni és nem kellett semmire várakozni. Vasárnap délután háromkor még úgy látszik mindenki az ebédet pihente, de nyáron hét közben is jó időpontnak tűnik, mert a kisebbek ilyenkor alszanak.

A kiállítások a vezetés miatt óránként indulnak, erre érdemes figyelni, ugyanakkor az egyik legjobb dolog az egész helyszínen, hogy az előtérben három-négy teljesen újszerű csocsóasztal áll, amiket ingyen lehet a várakozás közben használni. (Mi már azóta többször jártunk ott csak csocsózni és hagytak minket attól függetlenül, hogy nem váltottunk semmire jegyet.) Az egyik jóval hosszabb, a másik jóval rövidebb a hagyományos asztaloknál, ettől nagyon vicces lesz az én fiamnak egyébként is mindig vonzó csocsózás. A másik izgalmas dolog az interaktív érintőképernyős asztalok, tele különböző játékokkal; ezt is alig lehetett otthagyni, csak azért sikerült, mert közben kezdődött a vezetés a kiállításon.

Visszatérve magára a kiállításra, az egy óra alatt nagyon sok információ hangzott el, nagyon sok érdekességet láttunk és el sem tudom képzelni, hogy még két hasonlóan információ gazdag kiállítás túlzott terhelés nélkül befogadható lenne egy kisiskolásnak.

Praktikus szempont a többszöri visszatérésre az is, hogy a kiállítások egy gyereknek és egy felnőttek együtt 2000 Ft-ba kerülnek. Ha egy délutáni programnak szánjuk, csocsózással, interaktív asztallal és magával a kiállítással, megéri és a többi kiállításra is biztos, hogy nagy kedvvel jön vissza bármelyik gyerek egy másik- a szülők szempontjából végtelennek tűnő - vakációs napon.

Egész napra én csak nagyobbaknak ajánlom, főképp, hogy a kiállításokon kívül még egy sor érdekesség – szabaduló szobák, körmozi, 9D mozi stb. - is van, amit a honlapon érdemes végigböngészni.

Plusz egy tipp: sütizés az Új Udvarban

Amivel még kiegészíthető a délelőtt vagy délután és teljessé teheti a programot az a mostanában minden szempontból megújuló Új Udvarban megnyílt budai Cake Shop cukrászda.

A hidegkúti Cake Shop Garden és a pesti Cake Shop mellett ez a harmadik üzlete a cukrásznőnek. Pasztell színek és nagyon szép dekoráció jellemzi a kicsit túlméretes üzletet, amiben egyenlőre soha nincs túl nagy forgalom.

A sütik és a kávé nagyon finomak, személyes kedvencem a sós fehércsokis cheesecake, a kisfiam pedig a kakaót szerette nagyon, csokidarabos keksszel.

Ha valaki jó kis programot keres, akkor a Kolosy téri kirándulás az lesz; fonódó villamosra ülve, az ablakból kibámulva, sütizve, csocsózva és észrevétlenül tanulva tölthet pár órát a kölykökkel.

http://www.csopa.hu/csopa-playbar

http://cakeshop.hu/kapcsolat/