Vége a szeptembernek, és épp hogy elkezdtük a tanévet, sokan már az újabb választás szorításában élnek. Iskolát kell választani. Tavaly is megjelent a középiskolák rangsora, idén is meg fog jelenni, amiből megtudhatjuk, melyek a legjobb iskolák. De vajon megtudhatjuk-e? Az eredményt a verseny, érettségi és felvételi eredmények mutatták meg. Kérdés, mekkora relevanciával bírnak ezek az információk, ha iskolát keresek a gyermekemnek…

Jó, ha készül rangsor, és persze jó, ha az ember tudja mihez viszonyítani a színvonalat, de annyi kérdést vet ez fel, hogy egy idő után nehezebb a választás, mint annakelőtte. Fontos, hogy ez egy szempont alapján kialakított sorrend, érdekes információkat tartalmaz, de nem ad feltétlenül választ a feltett kérdésünkre. Azaz, nem az a megfejtés, hogy 1-10-ig vagy 10-20-ig stb… elhelyezkedő iskolákból válasszak.

A fenti sorrend olyan mutatókat vett alapul, amely a mai korszerű oktatási követelményeknek csak egy részét teszik ki. A hagyományos módon szervezett tanulmányi versenyek, az érettségi eredmények csupán a hagyományos készségeket, jellemzően a kognitív tudást mérik. Persze ez hűen tükrözi a mai magyar valóságot, mit is gondolunk az iskolák szerepéről és feladatáról.

Ehhez képest a korszerű szemlélet alapján ennél jóval többre, sokkal összetettebb kihívásokra kell fekészülniük az életben a gyerekeknek. Ezek között a feladatok között nincs benne az együttműködésre, a kommunikációs készségre, a problémamegoldásra stb adott válaszok mérése, miközben ezek a készségek legalább olyan fontos szemponjai a sikeres beválásnak. És mi más szerepe lehetne egy ilyen rangsornak, illetve magának az iskolaválasztásnak, mint az életre való nevelésnek és jól felkészítésnek a célja!  Ma Magyarországon egy különleges helyzetet teremt az is, hogy a középiskolákban végzett tanulók jelentős része (becsült adat szerint 30 %) külföldön tanul tovább. Ezeket a külföldi felvételi adatokat nem tartalmazza a szempontrendszer.

Egy-egy ilyen rangsor összeállítása és közlése, azért is vékony jég, mert sokak számára sugallhatja azt, hogy a maximum teljesítmény a legfontosabb értékelhető szempont. Miközben, fontos lenne azt is kommunikálni, hogy egyéb, más szempontok is lehetnek a boldog élet alappillérei. Fontos lenne felhívni a figyelmet az iskola megváltozott szerepére és feladataira. Arra, hogy bár egyszerű szülőnek, tanárnak egyaránt, ha a gyerek tól-ig megtanulja a leckét, azonban az információszerzésnek nem ez a módja működik ma. A korábbi rutinok nem érvényesek. Ehelyett a tanulási készségek fejlesztése, a tanulási motiváció megteremtése és fenntartása volna a valódi feladata az iskoláknak.

Igaz, hogy a készítők a rangsort megjelentető kiadványban egyéb szempontokat is bemutattak, írásokat készítettek az egyéb szolgáltatásokról, az iskolák sport vagy az egyéni tehetség kibontakoztatásában végzett munkájáról, de mégis a középpontban az abszolút lista áll. Leginkább erre jut a figyelem, ezt közvetíti a média. Kevés az olyan szülő vagy család, akik végigböngészik az “apróbetűs” részt is. És nem is várható el senkitől, hogy az iskolaválasztás idejére oktatási szakértővé váljon.

Fontos volna, különösképpen a mai oktatáspolitikai helyzetben, hogy megfelelő és körültekintő tájékoztatást kapjanak a szülők. És ebben nagy a média felelőssége is!

Érdemes volna egy abszolút lista helyett egy tamatikus rangsort készíteni. Amelyek között az egyik sor szólhatna a kognitív képességekről. A tudásról, a hagyományos versenyeken elért eredményekről. Más listák pedig tükrözhetnének egyéb fontos szempontokat. Mint pl a kreativitás, az együttműködés, a konfliktuskezelés témaköreit. Kiemelhetnék a művészeti képzéseket nyújtókat, osztályozhatnák a gyakorlati vagy projekt feladatokat végző iskolákat is. Persze ezek nehezebben mérhető értékek, nagyobb előkészítést és az iskolák együttműködését is feltételeznék. De ezeknek a szempontoknak is legyalább olyan súllyal kéne megjelenniük a közbeszédben, mint a verseny szelleműnek.

Ma Magyarországon ennek a rangsornak van hagyománya. Így a hagyományos oktatást a hagyományos módszerrel mérjük… Csakhogy így még a lehetősége sincs meg annak, hogy egyéb igények is bekerüljenek a közgondolkodásba.

Végezetül felvetném azt a kérdést, hogy mielőtt rangsorok között kezdenének el bogarászni a szülők, felteszik-e maguknak a kérdést, hogy mik a legfontosabb szempontok gyermekeik jövőjében? 10 szülőből 10 bizonyára azt nevezi meg elsőként, hogy legyen boldog. De hogy mitől lesznek azok, és ebben milyen szerepet tölt be az iskola, azon nagyon megoszlanak a vélemények.

Szóval jó, hogy van rangsor, esetleg elgondolkodtat…

Képek: Pinterest