Szülő2.0

Ma mit osztottál meg az ismerőseiddel? Hány megosztást olvastál el az elmúlt héten? Honnan szerzel információt, tudást, ismeretet a leggyorsabban? Az internetről! Lejárt a magányos tudósok, a mindent tudó polihisztorok kora. A megosztás az új tudás.
Niedermüller Anna

Mind az üzleti, mind a tudományos életben elmosódik a kizárólagos tudás határa. És nincs ez másképp a magánéletünkben sem. Kevéssé haladsz előre, vagy nem tudsz fejleszteni, ha nem használod a kapcsolataidat, a szakmai együttműködést, vagy nem élsz a közösségi terek nyújtotta előnyökkel.

Ma már nem a spanyolviaszt kell feltalálni, hanem azokat az együttműködéseket, együttgondolkodásokat kell keresni, amitől jobb lesz egy-egy közösség élete. Hiába van egy jó ötleted, ha annak kidolgozásához, a módszered, eljárásod tökéletesítéséhez nem tudod felhasználni a korábbi alkalmazásokat, esetleg az eltérő tapasztalatokat.

Nem hiába, a 21. század egy csomó olyan lehetőséget tár elénk, amely az együttről szól, az egyedülivel szemben. A fejlettebb világokban már régóta csökken a magántulajdon értéke. Itthon is erősödnek a közösségi felhasználások, a javak megosztása. Nincs ez másképp a gondolattal sem. Közösségi finanszírozásban, üzemeltetésben működnek programok, vállalkozások, és csaknem minden komoly kezdeményezés piackutatással, az igények, vélemények és tudások felméréseével indul. A már megszerzett tudások felhasználása, azok alkalmazása és továbbgondolása ma az a feladat, amely innovációt, újítást jelent.

Nézzük meg a mai tizenéveseket: mennyire nem az ismereteik megtartását, az azzal való kérkedést, hanem a megosztást és az alkalmazást tartják fontosnak. Mindaz, ami nem váltható gyakorlatra, tevékenységre, az nem értékes. Viszont ami használható, azt megosztják, annak reményében, hogy az újragondolható, újrahasználható és továbbértékesíthető legyen. Így a magányos gondolatok környezetszennyezése lassan eltűnik a világunkból. Feleslegessé és marginálissá válnak azok a törekvések, amelyek önmagukban szeretnének megvalósulni és kiemelkedőt alkotni. Azok a programok maradnak fenn, amelyek az együttműködésre és a közös fejlesztésre építenek. Imádom a tinik youtube videoit, a közösségi médián folytatott bejegyzéseit, azt a gondolkodást, amellyel egymást inspirálják! Tanulhatunk tőlük ezen a téren!

A megszerzett tudást alkalmazni, a megfelelő kontextusba helyezni, ha szükséges átalakítani és minél több szempontból elérhetővé tenni: ez a jövő értéke. Minderre új struktúrákat, finanszírozást és attitűdöt teremteni megint csak egy közösségi feladat. Ami itt Magyarországon bizony még ránk vár.

Szülő 2.0

Egy alkalommal már volt lehetőségem a Skool lelkes csapatának köszönhetően a Scratch alapjaiba betekintést nyerni és most az IVSZ webináriumán, Tisza Géza előadásában kicsit tovább mélyíthettem az amúgy még nem túl stabil lábakon álló ismereteimet. Az online okítás célcsoportja nem titkoltan a pedagógusok voltak, illetve olyan szülők, akik nem várják meg, hogy a gyerek beelőzze őket, szeretnének maguk is belelátni, hogyan indul el egy mai kisgyerek a digitális tudás megszerzésének útján.
Kárpáti Judit

Az ominózus uzsonna

A webinárium délután négyes kezdése éppen megfelelőnek bizonyult, ugyanis ezen a napon az iskolai szünet okán a kisfiammal múlattam a napot. Eltöltve egy remek délutánt az egyik, hétköznap lévén szinte teljesen üres játszóházban, a trambulinon ugrálásból siettünk haza, hogy elérjük az előadást. Éhesek és szomjasak voltunk, de gyorsan bekapcsoltam a gépet és beléptem a megadott felületre, a megadott jelszavakkal. A webinárium legnagyobb előnye, hogy nem kell, hogy megálljon az élet; nekiálltunk párhuzamosan uzsonnát készíteni. Mikor máskor, épp ezen a délutánon kívántuk meg a kolbászt, így a képernyő előtt a mit sem sejtő Géza előadása közben gyulait falatozva kezdtünk bele a Scatch képzésbe. Míg harapdáltuk a sajt, kenyér, kolbász, retek falatokat, nekiláttunk, hogy a Code Week feliratot egy saját magunk alkotta program segítségével megmozgassuk, animáljuk.

Ez könnyű, de tényleg!

Bevallom, a nyolcéves az első kanyarban feladta és inkább megnézett egy epizód Spongyabob Kockanadrágot, ami szerintem várható volt. Korábban ugyanis már beszélgettem Gézával és teljesen egyértelmű, hogy egész másként kell a kölyköknek átadni a tudást, mint nekünk felnőtteknek. Pont ezért van szükség arra, hogy képzett pedagógusok maguk vegyék a fáradtságot és ezeken a tényleg mindenki által – igen, még nekem is megy – könnyedén elsajátítható, kifejezetten gyerekeknek készített programozó felületeken keresztül elkezdjék megtanítani nekik annak az alapjait, ami az ő felnőtt életükben nélkülözhetetlen lesz. Az előadás első harmadában kaptunk vagy fél tucat tippet arra nézve, hogy mely programok, oldalak azok, amelyek a kezdő, hat-nyolcéves korosztálynak sikerélményt jelenthet, de a nagyobbaknak is van pár biztos befutó oldal. A legfontosabb tanulság számomra az volt, hogy az alapok bemutatása után, gyakorlatilag bárki el tud kezdeni kísérletezni a Sratch-ben és rájöhet magától, mivel érheti el, hogy amit kitalált működjön.

Hogy induljak el?

Ennek a blokk alapú programozási környezetnek – ilyen szövegeket is elsajátít időközben az ember – éppen az a lényege, hogy már a hatévesek is kenik-vágják nagyon hamar, mivel színek és formák dominálnak, nagyon könnyű megérteni és nagyon variábilis. Ráadásul egy közösség veszi körül, így mindig van kitől kérdezni, tanulni, van kivel megosztani a tudást. Mivel arra nem szerződnék botcsinálta Scratch tudásommal, hogy egy rövid cikkben gyorstalpalót tartsak, de kedvcsinálónak szeretnék megosztani néhány linket, tudásanyagot, aminek a nyomvonalán el lehet indulni pedagógusnak szülőnek egyaránt. Az IVSZ gyűjtését a cikk alján találjátok, de addig is van még valami, amiről biztos már sokan hallottatok, de mégis ez a „minél többször mondjuk el” kategória!

CODE WEEEEEEK!!!!!

Európában és a világ sok más országban 2016. október 15-23. a programozás hete. Az EU Code Week üzenete, hogy a programozás hasznos, egyben szórakoztató is, mindenki képes rá. Európa-szerte több millióan vesznek részt ezeken a rendezvényeken és az volna a jó, ha itthon is tolonganának a lelkes pedagógusok, az iskolák, tagozatok vezetői, hogy hozzájuk is delegáljanak a szervezők előadókat. Ami engem illet, nagyon boldog lennék, ha a kisfiam nemcsak tőlem hallana ezekről a dolgokról, hanem az iskola is támogatna abban az elképzelésemben, hogy a programozásról minél hamarabb, minél több gyereknek kéne minél többet tudnia! Katt a linkre és bombázzátok az IVSZ-t a jelentkezésekkel!

http://ivsz.hu/codeweek/iskolai-eu-code-week-programok-szervezese/

Nos, akkor az ígért linkek és szakirodalom:

Takács Valéria: Tananyagkészítés a Scratch programozási környezethez

Scratch Magyarország http://scratch.inf.elte.hu/

ELTE Scratch Portál http://scratch.elte.hu/

Scratch Meccs http://scratchmeccs.hu/

Programozás gyerekeknek:

• Kodu
• Pocket Code
• Blocky Games
• code.org
• App Inventor
• LightBot
• és persze a Scratch!

Képek: Pexels.com

Egyre másra indulnak a bátor kezdeményezések, hogy olyan iskolák, környezetek termetődjenek a gyermekek számára, ahol emberi és 21. századi módon tudnak tanulni. Mindaz, ami más országokban állami keretek között megvasul, nálunk úttörő, egyedi kezdeményezések során tud csak létrejönni. Ha elolvassátok a Tanulás másképp, Let’s Go tanulócsoport bemutatkozóját, csak azt fogjátok kérdezni, hogy mindez miért nem tud megvalósulni az állami iskolában?
NA

Mert hogy nincs olyan eleme, része, amit ne vennénk evidensnek. Csomó részletével még a laikus szülők is tisztban vannak. Ezekről az elvektől és módszerektől hangos a nemzetközi sajntó. A külföldi iskolákban látjuk, hogy ez működik. Mégis, mi Magyarországon nem ilyen iskolákba járatjuk a gyerekeinket. De lassan lesznek ilyen, és ehhez hasonló helyek, szerencsére.

Minden szülő a legjobbat szeretné a gyermekének. Ha úgy érzi, hogy a gyermek az iskolában túl van terhelve, szorong, fél, nem tud teljesíteni, kiközösítik, csúfolják …és sorolhatnám, akkor egy jobb, szimpatikusabb, emberibb megoldást keres. De azok a szülők is alternatív megoldásokat keresnek, akik eleve nem akarják kitenni gyermeküket efféle nehézségeknek.

Kérdéseimre e-mailen kaptam választ a program vezetőjétől, Sarlós Erzsébettől.

SZ2.0: Ha a szülők iskolát keresnek, azt is nézik, hogy illeszkedik a közoktatás rendszerébe, hogyan tud majd a gyerek továbbtanulni, milyen tudást szerez meg, versenyképes lesz-e majd pl. a gimnáziumi felvételin. Hogyan teremtik meg ennek a lehetőségét, mi a garancia a szülők számára, hogy nem fog lemaradni a gyermekünk?

SE: Korszerű tanulásmódszertani eszközökkel dolgozunk, melyek segítségével többnyire a Nemzeti Alaptanterv által meghatározott tananyagot dolgozzuk fel.  Ezen kívül sokféle formában fejlesztjük a gyerekek tanuláshoz szükséges képességeit, részképességeit. Többek között szenzomotoros gyakorlatokkal “érleljük” az idegrendszerüket. A kicsiknél mindennek alapja a játék. A nagyobbaknál előtérbe helyezzük az önálló gondolkodást, egy-egy probléma sokoldalú megközelítését. A foglalkozásokat emberileg és szakmailag kifogástalan pedagógusok vezetik, akik tisztában vannak a közoktatás követelményrendszerével.

SZ2.0: Van-e hátránya annak, ha valaki magántanulóként tanulócsoportba jár?

SE: Aki magántanulóként a tanulócsoportunk tagja, az befogadó-elfogadó közösségre lel, barátokat szerez, nem elszigetelten nő fel, hanem egy közösség, csoport tagjaként.

SZ2.0: Van-e átjárási lehetőség az általános iskolákból –ba?

SE: Mivel a magántanulóknak félévente vizsgát kell tenniük, és a vizsgakövetelmények azonosak a közoktatásban tanulók követelményeivel, így természetesen az átjárás biztosított.

SZ2.0: Jellemzően milyen gyerekeket várnak? Olyanokat, akik speciális fejlesztést igényelnek, vagy bárkit, akinek megtetszik a módszer?

SE: Elsősorban azokat a gyermekeket várjuk, akik valamiért nem elégedettek a közoktatással. Mivel gyógypedagógus végzettségünk nincs, így az ilyen irányú problémákkal küzdő gyerekekkel nem tudunk szakszerűen foglalkozni. Egyébként minden gyermek egyedi és megismételhetetlen, így a mi általunk elképzelt tanításnak is vannak speciális, személyre szabott elemei.

SZ2.0: Mit jelentenek az alábbi módszerek? A hangsúly a szenzoros integrációs mozgásfejlesztésen, kompetenciafejlesztésen, élménypedagógián van.

SE: A gyerekek idegrendszerének érettségét nagymértékben befolyásolja a mozgás. Ezért minden gyermeknél megnézzük, hogy milyen területet kell fejleszteni, hol van esetlegesen olyan lemaradás, mely szenzomotoros gyakorlatokkal leküzdhető.  Ezeket a gyakorlatokat építjük be a tanulási folyamatba.

Minden olyan kompetenciát fejlesztünk, amelyre a sikeres iskolai beválásnál, illetve a tanulás során szükség van. Legyen az szövegértés, logikus gondolkodás, szociális vagy életviteli kompetencia stb..

A kompetenciák (azaz az alkalmazható tudás) kialakítása nélkül is iskola felesleges időpocsékolás. Hiába tanul a gyerek több órát naponta, ha a „megszerzett tudást” az életben sehol nem tudja alkalmazni.

Az élménypedagógia szó nevében benne van, hogy „élmény”. Nem nyűg, nem kolonc, hanem valami jó, valami nagyszerű.  Az ilyen jellegű tanulási folyamatban a tanár „csak” navigál, a gyermek maga jön rá bizonyos összefüggésekre, megoldásokra. Sokkal tartósabb a hatása, sokkal hatékonyabb, mint egy tanári magyarázat, amiben a gyermek csak hallgató. (Természetesen időnként a magyarázatra is szükség van.)

SZ2.0: E fenti módszereket mindenkinek ajánlják vagy csak a valamilyen nehézséggel tanulóknak?

SE: Mindenkinek ajánljuk, aki elfogadja az alapelveinket, értékrendünket.

SZ2.0: Milyen szakemberekkel indulnak, be lehet mutatni a tanítókat?

SE: Két tanítóval, egy sakk-logika és zeneoktatóval, két tanárral és két pedagógiai asszisztenssel indulunk. Az egyik tanító matematika, informatika műveltségi területtel rendelkezik és nemsokára megszerzi a második diplomáját gyógypedagógusként.  A másik tanító angol műveltségi területen végzett és állatasszisztált foglalkozásokat vezet. A sakk-logikaoktató és egyben zenetanár a sakk-logika munkatankönyvek egyik szerzője, és művésztanárként végzett a SZTE Zeneművészeti karán. Az egyik tanár magyar – történelem szakos és hazánk egyik legkiválóbb pedagógusa. A másik tanár biológia-egészségtan - természetismeret, valamint testnevelés-gyógytestnevelés szakos, ezen kívül Tervezett Szenzomotoros Tréning terapeuta.  A pedagógiai asszisztensek az ELTE hallgatói.

SZ2.0: Milyen lesz a napirend?

SE: 8.30-től gyülekező 9-ig. 9-kor indulnak a beszélgető körök, majd kb. 12 óráig tartanak a foglalkozások 3 kis létszámú csoportban. Nincs csengetés, és nincsenek percre kiszámított foglalkozások. Viszont ha a gyerekek fáradnak, akkor frissítő és szenzomotoros jellegű gyakorlatokat, játékokat építünk be a kicsik és nagyobbak foglalkozásaiba. 12-13 óráig ebéd majd 13 órától 14.30-ig folytatjuk a foglalkozásokat. Egy-egy csoportban 6-10 gyermekkel.

Augusztus 22-én reggel 9 órától nyílt napra várja a tanulócsoport az érdeklődőket. Részletek a FB oldalukon!

Képek: Pinterest

Ezt tűzte szászlajára a kínai vezetés a made in china felirat helyett. Befektettek a kreativitás, a gondolkodás fejlesztésbe, a betanított munkás, szakdolgozókká képzés helyett. És nem kispályáznak. Felépítettek harminc egyetemet, a világ legjobb szakembereit hívják meg minden tudományágból, és nyolcszor, tízszer több fiatalt képeznek, mint idehaza.
NA

Mert ez a jövő. Az iskola ma elvesztette a feladatát. A tudomány kiszorította az eredeti funkcióját. Csapó Benő, egyetemi tanár a kisgyermekkori gondolkodás fejlesztéséről tartott előadást, ahol a kínai példa bemutatásával a kisiskolások tanításának és tanulásának az egyéni tanulói igényeket kielégítő, és támogató iskolai gyakorlatokra hívta fel a figyelmet.

Az alapkészségek fejlesztése mellett a gondolkodás szeretetét, az attitűdöt és a motivációt kell kialakítani és fenntartani. Nem más az általános iskola dolga, minthogy olyan helyzetbe hozza a gyerekeket, hogy örömmel és eredményesen sajátítsák el a gondolkodás rutinját, a tudás megszerzését. Ehhez képest, már az első osztályokban sikerül elidegenítenünk, és súlykolással megutáltatnunk a gyerekekkel a tanulást.

Holott, ha tiszteletben tartaná minden pedagógus, hogy a gyerekek fejlettsége és képességeinek szintje különböző, és különböző ütemben is fejlődik, és egyéni mérési, diagnosztikus rendszereket használnának az iskolákban, akkor nagyon hamar el lehetne érni, hogy minden gyerek biztos alapokra tudjon építeni. A gondolkodást, a kreativitást kisgyermekkorban kell megalapozni.

A kidolgozott mérőrendszer, amely az edia.hu oldalon érhető el, világosan lebontja az első hat osztályra a mérési pontokat, amelyekkel rávilágíthatunk a hiányosságokra, felismerhetjük a kimagasló tehetségeket. Mindezekhez megfelelő feladatokat, fejlesztő programokat rendel a program, amelyekkel ott, ahol szükség van erre, segíteni tud a pedagógus.

Ehhez képest a mai gyakorlat az, hogy még százszor leíratják, gyakoroltatják, olvastatják. Holott valószínűleg abban az esetben, ha a megfelelő irányú fejlesztést, gyakorlatot beiktatná a pedagógus a tanmenetbe, akkor könnyebben venné minden diák a feladatokat. Ehhez azonban szabadságra, egyéni döntési helyzetekre, valódi pedagógusokra van szükség.

A tananyag tartalom csökkenésén már dolgozik az oktatási vezetés. Talán lassan arra is rájönnek, hogy nem kocka gyerekeket tanítanak egyen fejjel, hanem sokféle diákot, sokféle igénnyel. A differenciált tanítást pedig csak a velük időt eltöltő és őket ismerő szakember, a tanító tud biztosítani. 

képek: Pinterest

A korszerű tudásról és a kreatív gondokodásról beszélünk manapság. Olyan készségekről, amelyek nélkül nincs jövője a mai társadalomnak. Gyerekeink mégis a 19. századi minták szerint tanulnak. Adatokat és már meglévő elméleteket sajátítanak el, ahelyett, hogy új dolgokat találnának ki.
Mérő László, a Gondolkodni Máshogy konferencián elhangzott előadásáról hoztam gondolatokat.

Ha megfigyeljük a nagy újítókat, a sikeres üzeltembereket, a kreatív alkotókat, mindannyiuknál megfigyelhetünk néhány általános jelenséget: ők valami olyat tudnak, amely nélkül lehet ugyan élni, de az ő tudásuk hozzásegíti az emberiséget ahhoz, hogy jobb legyen az élet, valamelyik területen.

Ezeknek az üzleti gondolkodóknak, akik sikeresek, érdekesek, tehetségesek, lényegéban bármi lehet a tanult szakmájuk, abban megegyeznek, hogy a korábban szerezett tudásukat jól tudták konvertálni. Képesek voltak arra, hogy a megszerzett szaktudásukon felülemelkedjenek, és azt a gondolkodásmódot, kreatív képességgel más, továbbfejlesztett ötletekre hasznosítsák.

Jól látható, hogy azok az országok lesznek sikeresek, és nyertesek, akik minél több üzleti gondolkodót tudnak kitermelni, illetve olyan munkatársakat, akik ebben a gondolkodásban, az álmodozásban a segítségükre tudnak lenni.

Ma nem az a feladatunk itt Európában, hogy a mindennapi megélhetéshez szükséges alapfeltételeket megteremtsük, hanem ennél jóval távolabbra mutató, nagyobb összefüggéseket felismerő újítások megalkotására. Ami akár érintheti a mindennapi boldogulást is, de annak korszerűbb, és kreatívabb újrafogalmazását.

Ehhez képest mi Magyarországon még mindig a lexikális tudást, a szakmát tudjuk felmutatni, mint a tudás értékét, mibenlétét. Egy statikus, már elavult tudáshalmazt próbálunk konzerválni, és ezek keretei között tartani a gyerekek és fiatalok jelentős hányadát. Esélyt sem adva arra, hogy üzleti gondolkodókká váljanak.

Mérő László felette a kérdést, mit jelentett eddig okos embernek lenni? Azokat tartottuk okosnak, akik képesek voltak a jövőt megjósolni. Ma már az az okos ember, aki tudja, lehetetlen a jövőt előre látni. Lehetetlen minden aspektusra felkészülni. Nem lehet megközelítőleg sem előre jelezni. Mégis, az okos ember tud alkalmazkodni hozzá. Alkalmazkodik és készenlétben áll a változásra, a rugalmas gondolkodásra. Bármikor, bármire konvertálható tudása van.

És ez persze nem jelenti azt, amit sok rendpárti kolléga hisz, hogy valamennyi a tananyagot, annak tartalmát, vagy az elvalult oktatási rendszert bíráló kritikus tulajdonképpen a tudást önmagában szentségteleníti meg, és hiszik, hogy nincs is szükség semmiféle tudásra. Nem, nem erről van szó. Hanem arról, hogy MÁSMILYENRE van szükség! Igen, az ABC kell. Összedani, kivonni kell. Szorzótábla, földrajzi ismeretek, irodalmi élmények, történelmi események kellenek. Van egy csomó dolog, amire szükségünk van ahhoz, hogy újabb tudások birtokosai legyünk. Hogy legyen mit konvertálnunk. Hogy tudjuk a tanulás, gondolkodás, alkotás folyamatait felhasználni sok-sok területen. Az eszetlen, vég nélküli dátumokra, nevekre, életrajzi eseményekre, vagy részletekbe menő biológiai adatokra kevésbé van szükség. Vagy ha igen, azok beszerezhetők más forrásokból. Az kell, hogy összefüggésében, globálisan lássák a gyerekek a folyamatokat.

Azért tanulunk ma, hogy legyen mit konvertálni holnap. A 21. század didaktikája, pedagógiája arról szól, hogyan konvertálja a tudást. Ehhez pedig nem szakmunkásokra van szükség, hanem gondolkodókra, akik saját tapasztalataikból, megismerő folyamatokból merítik a tudásukat.

Kicsit megnyugtató azért, hogy a tanítóképzőn létezhet egy ilyen konferencia, ahol gyakorló pedagógusok, és kutatók, saját tapasztalataikat osztják meg arról, hogyan lehet korszerű tudáshoz juttatni a gyerekeket. Bár a konferencián elenyésző számban voltak jelen a hallgatók, azért mégis bizakodásra ad okot, hogy ezek az emberek tanítják őket. Őket, akik majd a jövő generációját tanítják meg gondolkodni.

Persze ha körbenézek kétséges, mi marad meg ebből a szemléletből. Lúzer Ország, azért erősen tartod még magad.

Képek: Pinterest