Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A kicsomagolás diszkrét bája

Sosem gondoltam volna, hogy a kicsomagolás üzlet és még pénzt is lehet keresni azzal, ha valaki kicsomagol valamit. Na, jó, vannak esetek, amikor a kicsomagolásért egyértelműen sokat kell fizetni, de mivel nem vagyok pasi és a piros lámpás negyedekben sem gyakori vendég, most egy másik kicsomagolási jelenséget szeretnék körbejárni.
KJ

Ez pedig az un. unboxing. A nyolcéves fiam ugyan nem tud angolul, mégis hallottam a kifejezést, lévén ő a legnagyobb fogyasztója a fenti címkével ellátott videóknak. A lényeg pedig egészen pontosan az, amit a szó jelent; végig lehet nézni a kicsomagolást. Hogy térjek már a tárgyra és bökjem végre ki, mit csomagolnak ki? Bármit. Akármit, ami be van csomagolva. Vécépapír gurigákat a nejlonból, postai csomagokat, fogkrémet, kozmetikumot, focis kártyát, Kinder tojást, Gyermelyi száraztésztát, új cipőt, telefont, televíziót, lapra szerelhető bútort, gyári csomagolású koporsót. Tényleg mindent.

Tévedsz, ha azt hiszed, téged nem érdekelne!

Amikor két ismerősömnek meséltem erről, bámultak rám és nem értették, mi bajom van, hogy miről beszélek. Mikor elmeséltem, nem hitték el. Időközben - tényleg így volt, nem most találom ki – az irodába, ahol beszélgettünk, érkezett egy csomag. Benne céges ajándék az ott dolgozóknak, valamiféle együttműködés tárgyi letéteményei. Kellett néhány perc, míg újra fel tudtuk venni a beszélgetés fonalát, mert két beszélgetőtársam azt nézte meredten, ahogyan amazok egy szobával arrébb kicsomagolnak, minden egyes darabot jól megnéznek és meg is beszélik, mi micsoda és miért lesz jó odahaza.

„Na, látjátok, erről beszéltem!” – mondtam a két hitetlenkedőnek. Pont így bámulja a fiam is a neten, ahogyan mások kicsomagolnak. Meg fiatal nők és meglett férfiak, csak éppen ők nem kártyákat, hanem kozmetikumokat és technikai kütyüket bontogató bloggereket néznek. Mert úgy látszik ilyen az ember, ha valaki más kap valamit, ő azt is szereti nézni, egy kicsit úgy érzi, ő is részese a dolognak, ha nem is lehet az övé a cucc, legalább látja, más, hogy örül neki. Ami külön érdekessége a dolognak, hogy ennek a kicsomagolgatásnak van egyfajta közös stílusa, egy hanghordozás, amivel minden egyes bontogató elmagyarázza, most éppen mit fog csinálni, hol tart a kicsomagolásban és végül mit rejt a csomag. Közben zörög a papír, a nejlon, a celofán, ez is hozzátartozik a dramaturgiához.

21. század digitális kultúra video internetbiztonság szabadidő

Amikor a te gyereked „csomagol kifele”

A fiam nagyon hamar rájött, még jó, hisz nem hülye, hogy ilyen videókat ő is készíthet, ha vele egykorú kölykök sokasága bontogat külön videó csatornákon és –gondolom, itt már nem spórolható meg a jelző, - hibbant szüleik felrakják a videóikat a netre. Egy bontogatás közvetítésének nem sok értelme van szerintem, de az a része, míg a gyerek elkészíti a videót még egészen tanulságos is lehet. Az enyém már megtanult vágni, effektezni és feliratozni, de hiába könyörög, egyértelmű, hogy soha nem fogjuk a világhálón közzétenni, ahogyan nagyi kibontogatja a nyaralásból ajándékba hozott cantuccit, majd a közvetítés végeztével megmutatja a kávét is, majd azt mondja a bárgyú bontogatók hanghordozásával; „És most megiszom ezt a kávét és megeszem mellé ezt a cantuccit, amit ebből a dobozból épp most bontottam ki.”

Mi magunk persze fetrengtünk a röhögéstől, amikor megtekintettük nagyi és az unokája közös produkcióját, ami nagyon találó lett, hiszen mindketten képben vannak és ismerik a bevált fordulatokat, az ő filmjük inkább lett paródia, mint komoly kicsomagoló videó. Nálunk nemcsak a gyerek, hanem a nagyanyja is képben van az unboxingban, az ő tabletjén sokszor együtt nézik a hülyeséget. Megkértem ugyanis az anyámat, hogy figyeljen és inkább közös program legyen a videók nézegetése, ha már ennyire érdekli a gyereket.

21. század digitális kultúra video internetbiztonság szabadidő

Cukros bácsi 2.0

Ez ugyanis bármilyen ártatlanul is hangozzék elsőre, kifejezetten veszélyes tevékenység is lehet. A nagy nézettség ugyanis nyilvánvalóan nemcsak a gyerekek és a jó szándékú hülyék– mindenféle szépség és egyéb bloggerek (elnézést mindenkitől, de azt gondolom, értelmesebb tartalmat is elő lehet állítani ezekben a témákban) – számára roppant vonzó, hanem az olyan felnőttek számára is, akik így akarnak a gyerekek közelébe férkőzni. Erre akkor jöttem rá, amikor egy alkalommal egy idegen férfi nevét kezdte emlegetni a fiam és nagyon hamar kiderült, hogy egy olyan pasiról van szó, aki nagyjából hivatásszerűen bontogat gyerekeknek való dolgokat; focis kártyát, Kinder tojást és egyéb a kisebbek számára érdekes gyűjthető játékokat. Azon kívül tehát, hogy érdemes ezzel a jelenséggel tisztában lenni és itt is az a tanulság, hogy nagyon oda kell figyelni, milyen online tartalmakat fogyaszt a gyerek, sok egyéb konklúziót nem nagyon lehet levonni.

A régi kilencedik kerületi emlékeimmel a tarsolyomban, amikor a ballonkabátjukat nyitogató hiányos öltözetű fazonokra mi kislányok már gyakran csak legyintettünk, „unalmas vagy aranyapám” flegmával azért mégis eszembe jutott valami.

Lehetséges, hogy az unboxinggal és társaival együtt eljött az idő, amikor visszasírjuk a játszóterek környékén lődörgő kispályás szatírokat, a mutogatós és cukros bácsikat...?

From giphy.com

1 Tovább

Még egy kiállítás gyerekkel és újabb tanulságokkal

A Picasso kiállítás kapcsán már írtam arról, hogyan érdemes gyerekkel múzeumba, kiállításra látogatni. A múzeumpedagógus tanácsai jól jöttek és most is ezeket követve indultunk el a Modigliani kiállításra, a Magyar Nemzeti Galériába, a Várba. Volt pár tanulság, amit függetlenül a festőzseni képeitől, mégis azok között fedeztem fel.
Kárpáti Judit ajánlója

  1. Ha fel akarsz jutni a Várba, előre kell tervezned Tudodki miatt!

Habár a kiállítások látogatásának lehetősége szerencsére nem szorítkozik az életünkben a Budai Várra, azért jelenleg a jelentősebb tárlatokat mégis itt rendezik meg, lévén a Szépművészetit felújítják. A helyszínre való feljutást jelentősen megnehezíti az, hogy Tudodki – a Harry Potter után szabadon a kisfiam így hívja a miniszterelnököt – kitalálta, hogy a Vár az övé lesz és mi, akik tényleg használnánk, addig is, míg neki átépítik a játszóterét, kerülőutakon, kordonok és rendőrök között vergődjünk fel egy-egy sétára vagy éppen kiállításnézős délutánra.

szabadidő kultúra program múzeum

  1. A gyerek nem célcsoport

Végül odaértünk és láttuk is a barátai által „Modi”-nak becézett olasz festő elképesztő erejű képeit. A nyolcéves kisfiam is, egyetlen gyerekként a kiállításon. Nem tudom, mennyire általános, hogy kevés a gyerek a múzeumokban, de ahogyan a múzeumpedagógus is tanácsolta, az a legjobb, ha minél gyakrabban ér egy gyereket hasonló impulzus. Ezzel párhuzamban nem mutatott semmilyen jel arra, hogy bármilyen eszközzel a gyerekközönség kedvére próbáltak volna tenni a szervezők. A gyerekeket, így az én fiamat is minden kiállításon azonnal az audiovizuális eszközök vonzzák magukhoz; itt mindegyikről „visszapattant”. A falakra szerelt kis képernyőkhöz fülhallgatók is tartoznak, francia nyelvű szöveggel a képernyőn magyar felirattal. A húszperces kisfilm a festő életéről, megszólalókkal, akik ismerték, szintén angol és francia nyelvű, magyar felirattal. A gyerekek elég sokára képesek feliratos filmet követni, egyértelmű, hogy pár perc után otthagyta a filmet és a fülhallgatókat is. Míg a Picasso kiállításhoz külön kis shop kapcsolódik, tele gyerekeknek szánt könyvekkel, a festő életéhez, műveihez kapcsolódó kifestőkkel, játékokkal, addig szegény Modigliani nem jut el ilyen módon a magyar gyerekekhez. A múzeum nagy shopjában egyetlen olasz nyelvű – egyébként remek – könyvet találtam, ami gyerekeknek készült. Milyen kár, hogy a fiam nem olasz…

  1. Így készült a kiállítás

Egy kiállításon végigsétálni természetes, kritizálni könnyű. Egyértelmű, hogy a fenti kritikát csupán itt említem, a fiamnak inkább igyekeztem arról beszélni, ami nem látszik, és ami sokszor eszünkbe sem jut. Hogyan és kik készítik a kiállítást? A legutolsó terem utáni falat teljes egészében beborítja a készítők, közreműködők listája, nevekkel, titulusokkal. Érdemes itt megállni pár percre és megnézni, megmutatni, milyen sok ember, milyen sokféle foglalkozás, milyen sok idő és energia egy-egy kiállítás megszervezése. Kinek, mi a feladat, hogyan szállítják a képeket, mi a biztosítás, ki az a kurátor és miért adják kölcsön a képeket? Egy külön könyvet vagy brossurát  megérne, ami nemcsak a gyerekeknek, de a szülőknek is sok újat mondhatna…

szabadidő kultúra program múzeum

  1. Amihez lehet, én vagyok csak butuska, és ami nagyon tetszett

A kiállításokon megszokott szövegek a falon, a magyarázatok a művész életének szakaszaihoz, a kapcsolódások más művészekhez itt is megtalálhatók. Lehetséges, hogy nekem jelentett csak nehézséget, de számomra olyan bonyolultak voltak az oda-vissza, keresztbe nyilak, hogy nagyon hamar feladtam, hogy megfejtsem őket és inkább arra hagyatkoztam, amit a kiállítás előtt otthon előre elolvastam.

Egyértelműen nagyon szépek voltak viszont a képekhez megálmodott falszínek, a különböző termekben más-más árnyalatú, képekhez illő hangulatok. Látszik, hogy erre különös gondot fordítottak, végtére is, a hófehér falakon is éppen olyan értéket képviseltek volna Modigliani képei. De a falszínek még szebbé teszik a kiállítást, ami egyébként felnőtt szemmel nagyon szép és mindenképpen meg kell nézni!

A beszámoló megírása után érkezett, és jó hír, hogy Modigliani látható lesz "gyerekszemmel" is:

Tárlatvezetés gyerekeknek a Modigliani-kiállításban
A nyári szünet utolsó napjaiban, augusztus 29-én, 30-án és 31-én 11.00-tól tárlatvezetéssel várjuk a Modigliani kiállításban az általánosiskolás-korú gyerekeket.
A száz évvel ezelőtti Párizsban mindenki mindenkit ismert! A fiatal festők és szobrászok hajdanvolt kultúrák és távoli tájak motívumait használták fel arra, hogy a mindennapjaikat, de legfőképpen egymást megörökítsék.
Fedezzük fel együtt ezt az érdekes, izgalmas világot!
A tárlatvezetést 7-13 éves korú gyerekeknek ajánljuk, a vezetés időtartama: 45-50 perc. Amennyiben a szülők/kísérők is jegyet váltanak a kiállításra, a vezetés ideje alatt egyénileg tekinthetik meg a tárlatot.
Maximális létszám 25 fő. Regisztráció a vezetés előtt érkezési sorrendben személyesen az információs pultnál.

Jegyárak:
A tárlatvezetésen a Modigliani kiállításra váltott belépőjeggyel lehet részt venni.
Kedvezményes jegy gyerekeknek: 1600 Ft
Teljes árú jegy: 3200 Ft
Családi kedvezmény: a legalább két, 18 év alatti gyermekkel érkező két közeli hozzátartozó félárú jegyet válthat
A Modigliani-kiállításra váltott belépőjeggyel a múzeum állandó kiállításai is látogathatóak.

 

Képek: MNG

1 Tovább

Leszakadók

– akik kilógnak a generációelméleti jellemzés alól –

Korábbi posztomban a digitális kor gyermekeit és jellemzőiket szedtem csokorba, hogyan tekintsünk rájuk, miként közelítsünk hozzájuk szülőként, pedagógusként. De nem mehetünk el azok mellett, akik szintén e kor szülöttei, de földrajzi vagy szociális elhelyezkedésük okán, mégsem illeszkednek bele a dotcom gyerekek sorába. Kik ők?

A magyarországi 9-16 éves gyerekek  internethasználati szokásai a nemzetközi trendeket követik. A gyerekek többsége számára hozzáférhető az internet és az eszköz is, amin napi szinten fejleszthetik készségeiket otthon vagy az iskolában. Sőt, a családi körben, már egészen kis kortól alkalmazzák a modern technológiákat, így beleszületnek, egyfajta új anyanyelvükké válik a digitális kultúra.

A lehetőségekhez való hozzáférésban azonban nagyon nagy eltérések mutatkoznak. A vizsgált korosztály egynegyedénél a szülők nem használnak internetet. Ebből adódóan otthon nem férnek hozzá a technikához. Sok kistelepülésen nem is adottak a megfelelő minőségű internet elérés feltételei, a lefedettség, sávszélesség gyakran hiányosságot mutatnak.

Persze az iskolai és egyéb közösségi terek nyújtotta lehetőségek ott állnak a gyerekek előtt, de egyértelmű, hogy nem ugyanazokkal az esélyekkel indulnak ők, akik otthon nem ebbe a kulturális közegbe születnek bele. Ennél fogva elmondhatjuk, hogy a társadalmi különbségek egy újfajta dimenziója jelenik meg ennél a korcsoportnál, ezt a réteget nem nevezhetjük egyértelműen digitális bennszülötteknek.

 

Az információs vagy tudás alapú társadalmunkban való helytállás egyik legfontosabb mérföldköve, miként jutok hozzá az információhoz, elég gyors vagyok-e, el tudok-e igazodni megfelelően a kínálatban. A tudás megszerzése és felhasználása az, ami a versenyképességet megteremti. Az ehhez való hozzájutási technikák már kora gyermekkorban elkezdenek kialakulni a kétezres években született korosztálynál, hiszen mindennapivá válik vagy válhat az IT felhasználás. Kivéve persze, ha ezek nem állnak rendelkezésre vagy a társadalmi különbözőség miatt vagy mert ha kifejezetten technológia ellenes családban nő fel a gyerek.

Ennél fogva azok a kutatók, akik a generációelmélet finomításán dolgoznak azt állapítják meg, hogy tévedés volna az egy korosztály valamennyi tagját és azok képességeit csupán a beleszületésük apropóján megítélni és egységesen digitális gyerekeknek tekinteni. Nagyban szükséges a környezet és a társadalom segítsége is, hogy a korosztály tagjai megfeleljenek a digitális kor kihívásainak.

Természetesen lehetnek a körülményeik miatt kevésbé digitális gyerekek között is olyan tulajdonságok, amelyek az információs társadalom máködésére jellemzőek. A televízió illetve az iskolai hozzáférés tapasztalatai következtében rájuk is jellemző lehet a gyorsabb gondolkodás, a párhuzamos tevékenységek, vizuális ingerek iránti vágy, a multicasting tevékenység.

A szülői, pedagógiai munkánk során veszélyes lehet, ha csupán a generációs jellemzők alapján tekintenénk a gyerekekre és az egyéni jellemzőket, sajátosságokat figyelmen kívül hagynánk.

Hogy ez mit is jelent pontosan számunkra?

Első sorban azt, hogy mindazok, akik azt hiszik, reménytelen ez a generáció, ellustul, ellaposodik, nem tudnak dolgozni, nem tudnak emberi kapcsolatokat építeni, zombivá válnak, azok mind csupán a generációs elméletek szűk értelmezése nyomán gondolják ezt. Az egyéniség, a szűkebb közösségek, a család mind befolyással bírnak a gyerekekre, - továbbra is, csakúgy mint az eddigi generációknál – az egyéni életút nem kikapcsolható, és nem tekinthetünk egységes halmazként a gyerekekre.

Illetve figylemmel kell lenni, és segíteni kell a felzárkózásban az egyenlő esélyek megteremtésével azoknak, akiknek kevésbé biztosított az elérés gazdasági, földrajzi vagy egyéb szociális okok folytán.

Valamint tudatosíthatjuk, hogy bár sokszor úg ytűnik, megátalkodott ez a korosztály – ahogy minden korosztály az volt – a szülői, nevelői tevékenységünk nem hiábavaló, ha az értelmes és tudatos használatra, és az emberi kapcsolatok, a valódi közösségek működésére is megtanítjuk gyermekeinket. 

Forrás: Lénárd András a digitális kor gyermekei, Gyermeknevelés 2015

Képek: Pinterest

0 Tovább

Szülő2.0

blogavatar

mit kezdjünk magunkkal, gyermekeinkkel, amikor azt látjuk, hogy a hagyományos módszerek nem alkalmazhatók. mit tehet egy szülő, ha ő maga is, és gyermeke is egy új kultúra szülöttje. kis generációelmélet, digitális kultúra, 21. század. magunknak kreálunk mintákat.

Utolsó kommentek

Követők

nianna

Címkefelhő

iskola (36),szülői minta (27),tanulás (19),21. század (19),nevelés (15),iskolakeresés (12),oktatás (10),család (9),tanítás (9),szabadidő (9),felelősség (7),alternatív (6),agresszió (5),tanár (4),érzelmi intelligencia (4),tudás (4),fejlesztés (3),program (3),empátia (3),nyár (3),értékelés (3),magántanuló (3),digitális kultúra (2),szigor (2),pihenés (2),szeretet (2),szülő (2),karácsony (2),digitális (2),partneri viszony (2),szolgáltató iskola (2),fehérneműszabály (2),pedagógus (2),óvodaválasztás (2),verés (2),halál (2),szabadság (2),z generáció (2),hit (2),alternatív iskola (2),halloween (2),játék (2),alternatív tanulás (2),gyerekkor (2),különóra (2),elismerés (1),vakáció (1),bizonyítvány (1),művészet (1),robot (1),Nevelés (1),tisztelet (1),fejlődés (1),Szülői minta (1),Sport (1),büntetés (1),érzelmi ntelligencia (1),nyitott (1),technológia (1),autóvezetés (1),okos program (1),korszerű tudás (1),gondolkodás (1),szünidő (1),okos étel (1),egészség (1),étkezés (1),tanóra (1),kultúra (1),boldogság (1),boldog gyerek (1),szabad játék (1),robotika (1),új írástudás (1),programozás (1),kódolás (1),dícséret (1),halottak napja (1),megosztás (1),használható tudás (1),tudástranszfer (1),új tudás (1),trambulin (1),mozgásfejlesztés (1),ugrálás (1),menekült (1),csúfolódás (1),színes világ (1),wc (1),tanárok (1),közösség (1),kooperatív (1),televízió (1),technika (1),múzeum (1),tanévkezdés (1),internetbiztonság (1),kirekesztés (1),video (1),gimnázium (1),alternatív oktatás (1),21. századi tudás (1),kreatív (1),ünnep (1),IKT (1),közösségi oldalak (1),ajándék (1),kisgyerek (1),alvás (1),altatás (1),apa (1),modern (1),fenyítés (1),osztályzat (1),gyerek verés (1),finn (1),épület (1),jövő iskolája (1),leszakadók (1),tv (1),mobiltelefon (1),iskolaelőkészítés (1),középiskolai rangsor (1),felvételi (1),matek (1),app (1),óvoda (1),együttműködés (1),projekt módszer (1),szakma (1),menekültek (1),helyesírás (1),otthon oktatás (1),segítség nyújtás (1),jótékony (1),független iskola (1),gyerekvállalás (1),állami iskola (1),egyszerűsítés (1),fáradt (1),koncentráció (1),magánélet (1),egyházi iskola (1),jótanuló (1),tüntetés (1),waldorf (1),újév (1),erkölcs (1),fogadalom (1),túlpörgött (1),szünet (1),biztonság (1),vallás (1),internet (1),rossz gyerek (1),együttélés (1),verekedős gyerek (1),fegyelem (1),első osztály (1),házi feladat (1),otthontanulás (1),élménypedagógia (1),iskolaérettség (1),tanító (1),új iskola (1)

Kedvencek

Szülő2.0 Szülő2.0

mit kezdjünk magunkkal, gyermekeinkkel, amikor azt látjuk, hogy a hagyományos...

Reblog