Visegrádra kirándulni maga a sablon, a közhely, ez az a hely, amit nemcsak a fővárosban élők, de az ország bármelyik táján lakók biztos, hogy jó párszor láttak már. Mégis újra és újra úgy dönt a család, hogy ez lesz a célpont. Jó is a megszokott szépségeket újra felfedezni, a bevált útvonalakon eljutni a kötelező fagyizóig és megmászni a sziklás hegyoldalt.
Kárpáti Judit programajánlója
Üdítő újdonságot jelent, ha valami szokatlanba botlik az ember, főleg, amikor becsukott szemmel is tudja, hol, merre kell fordulni, hogy este azt mondja a gyerek, jó volt a kirándulás. A legutolsó visegrádi sétánk pont így alakult. Azaz alakult volna, ha nem megyünk el amellett a létesítmény mellett, ami már-már intézményesült a Fő utcában, mégsem fedeztük fel eddig. Pedig mindenképpen érdemes befizetni a „belépőt” és „kipróbálni” az egyedülálló színvonalú szolgáltatást. Ami nem más, mint a Pintér Istvánné, Teréz által működtetett nyilvános vécé.
Az építményhez gondozott virágos kert vezet, előtte kisasztal, fotel és székek. Arra az esetre, ha valaki szeretné kényelemben megvárni, míg a családtagok elvégzik kisebb vagy nagyobb dolgukat. Pintér Istvánné, Teréz tizenhét éve viseli gondját az önkormányzat által működtetett nyilvános illemhelynek és úgy gondolta, ha valamit ő csinál, akkor az legyen rendesen megcsinálva. Az ő gondoskodásának köszönhető, hogy várakozás közben csakúgy, mint odabent a fülkékben jókedvűen telnek a percek, száll a levegőben a kazettás magnóból az „Egy szál harangvirág, ennyi csak, mit adhatok” és további slágerek az elmúlt évtizedek terméséből. S ha már termés, akkor nem hagyható ki a falakon látható, ihletet adó dekoráció sem, gondolom azok számára, akik odahaza az Élet és Irodalom vagy a Képes Sport számaiból merítenek erőt a mellékhelységben.
Baseball sapkás Csita, szerelmes baglyok és plüssállatok dobják fel a hangulatot, ikebana az egyik falon, művirág bokréták a másikon. Olyan szívesen cizellálnám még, mi minden látnivaló bújik meg ebben a kis egységben, de sokkal több értelmet nyer mindez, ha a legközelebbi visegrádi kiránduláson, útban a Mátyás király játszótér felé ki-ki szán tíz percet egy ráérősebb vécézésre és megkeresi Terézt, az ország valószínűleg leglelkesebb vécés nénijét. Helyet foglal a váró foteljeinek egyikében és elbeszélget vele, hogyan is alakult az ő és a fő utcai vécé elmúlt tizenhét éve.
Képek: Kárpáti Judit
Utolsó kommentek