Az egyházi oktatás, az egyházak a tudással és a modernizációval való szoros kapcsolattal a fejlődés mozgatórugóiként jelentek meg a történelem során. A hagyományos tanító szerepük mára már nem egyedülálló, mégis sokak számára garancia a jó minőségű oktatásra. Ma Magyarországon messze nem a modernizáció hírnökei, sokkal inkább a hagyományok, a fegyelem és a hatalom kiszolgálói. Persze attól függ, mit nevezünk egyháznak. Mert manapság ez sem egyértelmű hazánkban.
Az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt az egyházi intézmények száma. A kedvező feltételek és az állami finanszírozás, valamint az állami közoktatás drasztikus minőségromlásának következményeként rendkívül sokan érdeklődnek az egyházi fenntartású iskolák iránt. Egy egyházhoz tartozni, annak közösségébe járni, megnyugtató és biztonságos érzés. Azok a családok, akik mindennapjaikat amúgy is vallásuk intenzív gyakorlásával töltik, természetes módon íratják ezekbe az iskolákba gyermekeiket. Sőt, már kora kisgyermekkortól, bölcsődébe és óvodába is adhatják ugyanabba az intézménybe, és biztonságban tudhatják őket egészen érettségiig.
Ezekre az iskolákra általánosan jellemző, hogy nagyon erős vallásos neveléssel, erkölcsi és viselkedésbeli szigorral állnak a tanulók felé, komoly követelményrendszerrel, fegyelmezett életvitelre és tanulásra szoktatják a gyerekeket. Így sokszor jó eredménnyel, a tudástranszfer szempontjából magas színvonalon képzik a diákokat.
Az egyházi iskoláknak lehetőségük nyílik arra, hogy saját programjaikkal, szabadon választható tankönyvekből, kislétszámú osztályokban, kényelmes körülmények között oktassák a gyerekeket. Nem csoda hát, ha az állami intézményekből ide (is) menekítik a szülők a tanulókat.
A megnövekedett egyházi intézmények sok terhet levettek az önkormányzatok válláról, így nem számított, hogy lettek olyan települések is, ahol nem tudnak felekezettől független iskolát választani a családok. Valamint az sem okoz gondot a politikának, hogy helyzetbe csak az általuk minősített történelmi egyházakat hozták. Így aki más vallású, vagy más egyház tagja, mint amit a kormányzat elismer, nem juthat egyelő feltételekkel az egyházi iskolához.
Az oktatás elemzői között szinte egyöntetű a vélemény, miszerint a kjelenlegi Kormány a számára kedvező egyházi iskolákba akarja terelni az elitképzést. Számukra az állami rendszernél is kedvezőbb feltételeket biztosít:
Egyházi fenntartású köznevelési intézmények legfőbb, az állami fenntartású intézményektől eltérő szabályozásai (20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet):
- vallási tekintetben elkötelezetten működhetnek
- nincs kötelező tanulófelvétel, nincs kötelező csoportlétszám
- kerettantervet a fenntartó (egyház) választhat
- tankönyvet a fenntartó (egyház) választhat
- bizonyos feltételek teljesítése esetén kiegészítő támogatást kaphat
- igazgatót a fenntartó (egyház) nevez ki az oktatásért fgelelős miniszter egyetértésével
Miközben az egyházi fenntartású iskolákról messze az a hír járja, hogy kiemelkedő minőségű oktatási eredményeket érnek el, ha közelebbről vizsgáljuk, a hozzáadott pedagógiai értékek nem egyértelműen kiemelkedők.
“Az egyházi iskolák többsége értelemszerűen elkötelezett saját egyházának ideológiája iránt. A korszerű pedagógiában azonban nem egy kész sémát, ideológiát plántálunk a gyerekbe, hanem sokféle világszeméletet mutatunk be neki, és segítünk neki, hogy maga konstruálja meg a saját világszemléletét. Ezt a konstrukciós folyamatot kell a gyerekben elősegíteni, ez a modern pedagógia feladata. Nem mondhatjuk, hogy ez a fajta pedagógiai szemlélet minden világi iskolában ott van, mint ahogy azt sem, hogy minden egyházi nélkülözi. Erről a problémáról azonban őszintén kellene beszélni, és nem szabad az egyházi oktatás elleni támadásként felfogni.” (Nahalka István, oktatáskutató)
Végeredményben e fenti sorok magyaráznak mindent, aminek az iskolában történnie kell. Legyen az egyházi vagy állami, alapítványi vagy magán.
Amiért sokak számára mégis az egyházi iskolák vonzóbbnak tűnnek, az a feltételezés, ami szerint a vallási tanítások, a szeretet, az emberiesség és a békesség járja át ezeket az intézményeket. Hogy az ott tanító pedagógusok, a diákok mind jó emberek és magas erkölcsi értékekkel bírnak, lehajolnak az elesőkhöz és segítik a kirekesztetteket. Mindezek az emberi nagyságok azonban jól láthatóan ugyanúgy nincsenek meg bizonyos egyházi iskolákban, mint bármely másban. Azaz, amit hiszünk az egyházi iskolákról, az jó lenne nagyon, de sajnos nem evidens. Hasznosabb volna, ha ezeket az értékeket felénk, egyszeri emberek felé gyakorolná a klerikális közeg és nem a hatalom felé. És jó volna persze, ha nem felülről mondanák meg nekünk, mi a vallás, és ki az egyház. De ez már egy másik beszélgetés.
Képek: Pinterest
Forrás: (Nahalka István: Az írástudatlanságról a kompetenciamérési adatok alapján)
Utolsó kommentek