Amikor megtudtam, hogy Picasso kiállítás nyílik a Magyar Nemzeti Galériában és elment a család megnézni, azt gondoltam, hogy a fiamat le fogja nyűgözni a festészete, a képei annyira érthetőek gyerekszemmel is, olyan gazdag a forma és színvilág és annyira közel áll a gyerekek fantázia uralta gondolkodásához.
Kárpáti Judit legfrissebb programajánlója
Igazam is lett, de egyáltalán nem pont úgy reagált a nyolcéves, ahogyan elképzeltem. Mivel Milu nagyon szeret rajzolni, úgy vélem, hogy számára különösen inspiráló egy-egy kiállítás, igyekszünk rendszeresen látogatni a múzeumokat. Az én lelkesedésemben azonban nem mindig osztozik és az igazság az, hogy időről-időre azzal lehet kicsit hangulatba hozni a látogatások előtt, ha megemlítem, hogy a múzeum shopot is útba ejtjük. Ezúttal is éltem ezzel a trükkel, és ha konkrét ajándékot nem is helyeztem kilátásba, örült, mert szeret a sok apróság között böngészni.
A shop csak a kiállítás után következhetett, előbb még vártak rá a festmények és szobrok. Valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel a tapasztalással, de az én fiam az első negyed órát nagyjából duzzogással és ellenszegüléssel tölti minden kiállításon, így erre készülve már meg sem lepődtem, hogy a Picasso - Alakváltozások is így kezdődött. Szintén tapasztalat, hogy ilyenkor a legjobb, ha békén hagyom, ő így hangolódik, ha pedig megvolt a maga ideje az ellenszegülésre és még segítek is neki a megfelelő pillanatban valahogy átlendülni, akkor utána nincs nála lelkesebb művészetrajongó és napokig csak az átélt élményekről mesél.
Most az átlendülésben az segített, hogy egyszer csak megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy ennek a festménynek az árából meg lehetne venni Ronaldo összes autóját, házát és éttermét és még akkor is maradna a pénzből egy csomó. Innentől átmentünk értékbecslőbe és kitaláltuk, melyik képért mit lehetne venni. Mire Picasso kék korszakához értünk már érdekelte minden és az összes női alaknak megkereste az összes eldugott, kitekert, megcsavarodott testrészét és megszámolta, hány nőt és hány bikát festett a festő. A legutolsó terem után újra végig akart menni a képeken, legfőképp, mert a duzzogás miatt kimaradt a kiállítás ereje. A vendégkönyvbe pedig rajzolt egy saját Picassot, gondosan aláírva a nevét és életkorát.
Újságíróként volt szerencsém egy kicsit beszélgetni az intézmény egyik remek múzeumpedagógusával, Lovass Dórával, aki a következő tanácsokat adta a szülőknek:
1. Bármilyen jó program is a családdal múzeumba menni, gyakran a gyerekek sokkal jobban be tudják fogadni a látottakat, ha múzeumpedagógus vezetésével, gyerekcsoporttal nézik meg a kiállítást. A múzeumok, így a Magyar Nemzeti Galéria is szervez olyan programokat, ahol a szülők és a gyerekek egy időben, de külön-külön, a nekik szánt szakértő vezetéssel járhatnak végig egy-egy tárlatot.
2. Ha mégis a szülők vezetik körbe a gyereket, nagyon fontos, hogy ne akarják az összes képet és a teljes kiállítást megnézetni. A kisebb, de a nagyobb gyerekeknek is elég 3-5 képet kiválasztani és azokat alaposabban megnézni, beszélgetni róluk. A gyerekek nagyon hamar telítődnek és nem tudnak többet befogadni, sőt az ellenkező hatás érhető el, esetleg elmegy a kedvük a múzeumoktól, kiállításoktól.
3. A vizualitás úgy tud a legjobban fejlődni, ha minél gyakrabban érik ilyen irányú ingerek a gyerekeket. Aki rendszeresen lát képeket, vesz részt a korosztályának szóló művészeti foglalkozásokon az jó eséllyel lesz művészet szerető és értő, nyitott és széles látókörű felnőtt.
A kiállítás megtekintésén túl érdemes böngészni a múzeum honlapján a nyári táborok között is, mert minden héten változó, jobbnál jobb a tematika és nagyon tapasztalt remek pedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel. A Lovass Dóra által vázolt programok egy felnőtt számára is nagyon vonzóak és kicsit sajnálom is, hogy egyik korcsoportba sem férek már be, pedig annyira jó lenne egyiptomi piramist építeni!
Utolsó kommentek