A tavalyi félévben egy új alkalmazás borzolta az idegeket, és kígyót-békát kiáltottunk bele a világba. Ma a helyesírás szükségességéről és átalakulásáról folyik a diskurzus. Mikor vesszük már észre, hogy nem azok a szabályok és nem úgy érvényesek, ahogy akár húsz évvel ezelőtt?!

A fejlesztő szerint a PhotoMath “olvassa és megoldja a matematikai kifejezéseket a mobiltelefon kameráját használva, valós időben. Könnyűvé és egyszerűvé teszi a matekot azzal, hogy megtanítja a felhasználókat, miként oldjanak meg matematikai egyenleteket.”

De nem csak megold az app, hanem tanít is: levezeti, hogy miként jutott el a megoldásig, lépésről lépésre. Az app fejlesztője, a MicroBlink pedig még több lehetőséget ígér a továbbiakban, bár erről egyelőre nem osztott meg részleteket.

Tehát aki csípőből elutasítja a technikát, a digitalis írástudást, és nem is szeretne ezen elgondolkodni, az ne is olvassa tovább, ne idegeskedjen. Amúgy úgyis erre megy a világ.

 

Néhány kommentet olvastam csak el, amelyek összefoglalva az alábbiakról szóltak: ne tanítsák meg a gyerekeinket számolni, gondolkodni, persze maradjanak hülyék, tudatlanok... Nincs erre szükség.

A mi időnkben nem volt még csak hasonló segítség sem. Olyannyira, hogy még a tanárok sem segítettek. A fiatal tanárnő leadta az anyagot, kedves volt és fess, tűzről pattant, de hogy miről beszélt, az hozzám nem jutott el. És voltak ezzel mások is így. Persze legyek igazságos, úgy is volt, hogy máshoz eljutott… A részletekre szerencsére nem emlékszem, megszépít az idő, nem is fontos. Azóta tudom, hogy hol nézzek segítség után, ha elakadok valamilyen háztartási számolásban … De ezt a tudást magm fejlesztettem ki, nem az iskolában szereztem. Nem emlékszem arra, hogy bárki, bármilyen erőfesztíést tett volna azért, hogy nekem, személy szerint legyen valami fogalmam a matematikáról.  És ez húsz évvel később sem nagyon változott. Ma is sok diák nem kap segítséget. Vannak akik jó érzékkel, jó pedagógussal, sok munkával, korrepetálással, vagy egyéb adottságokkal tudnak számolni. Vannak akik nem. 

Bár az iskolák maradtak olyanok, amilyenek, a világ azonban megváltozott. Ma már közhelynek tűnik a kommunikációs bumm, az információs dömping, és bár a hagyományos tudást követeljük gyermekeinktől, tudjuk, hogy nem azok számítanak. Nem attól lesznek boldogok, nem attól válnak be az életben, ha sok információt mondanak fejből, ha számoló zsenik. Akkor lesznek az élvonalban, ha tudnak hova nyúlni a kínálatban, ha tudják, mit, hol keressenek. Ha tudnak nagyban gondolkodni, összefüggéseket látni, együttműködni, empatikusak lenni. Ha nem vesznek el a részletekben, ha tájékozottak és alkalmazzák a lehetőségeket. Ha egy számtan példa nem önmagáért, hanem egy probléma megoldásáért van, és az eredmény hatékony felhasználása a cél. 

Senki nem azért kapja a fizetését, jéé, milyen szépen megoldottak egy számtan példát! Ezért óránként x- et fizetünk. Hanem azért, mert egy nagy egész részeként közös ügyért dolgozik. Termel, alkot, feltalál, segít. Ha ehhez több info kell, megtalálja. Gyorsan!

Aki érti, és szereti a matematikát, az műveli. És élvezi. Annak öröm egy ilyen applikáció. Tesztelgeti, próbálgatja, igazolja azt, amit amúgy is tud. Aki nem érti, nem tudja, annak is öröm. Mert ott a megoldás. Leírja, végigvezeti. Akárhányszor, akármennyit. Van rá esély, hogy megtanulja!

A mi generációknak, és tanárainknak nehéz ehhez alkalmazkodni. Mert másra tanítottak bennünket, más volt az értek. Más volt a társadalmi berendezkedés, más volt az életritmus. Persze konzerválhatjuk a nyolcvanas éveket. Hátráltathatjuk a változást, álszent moralizálás köntösébe bújtatva retteghetünk a más gondolkodástól. De gyerekeink úgyis ösztönösen a haladást választják. Minél inkább tiltjuk, annál inkább érdekes lesz. Szerencsére. 

Egy jó pedagógus beviszi órára a matek applikációt. Versenyt hirdet, a használatra buzdít,  megtanítja az alkalmazás lehetőségeit, közös projektet bonyolít. És elismeri, ezek a gyerekek olyat tudnak, olyat fognak tudni, amit mi soha. Egy normalis szülő pedig nem gáncsolja a gyermeket abban, hogy versenyképes és korszerű tudást szerezzen. Úgyis ott lapul minden zsebben az okostelo… Miért ne legyen nekik jó?!