Szülő2.0

Hallgattam egy embert, akiről azt mesélték, lázadó volt az iskolában. Konfliktusai voltak a tanáraival, a felnőttekkel. Nagy elismeréssel beszélnek róla ma, ezekért a tetteiért is. Mert nem állt be a sorba, saját útját járta. Ugyanazok is akár, akik őt korábban kirekesztették, eltávolították, mert kellemetlen volt, ma méltatják korai tetteit is.

Hogy kiből lesz sikeres ember, nehéz megjósolni. Hogy mitől lesz valaki önálló, akotó személyiség, sokmindentől függ. Néha azt mondjuk, az iskolától. Néha pedig azt, a szülőktől, a környezettől, vagy az adottságoktól. Néha így, néha úgy látjuk. Talán mindezek összessége, a hatások együttállása, minden őt érintő és megérintő esemény, folyamat. Jó és rossz élményei együttvéve, és hogy ezekre hogyan rezonál a belső hangja.

Sokféle iskolában járok sokszor. Kívülről figyelem a tantermeket, a folyosókat. Vannak csukott és nyitott ajtók. Vannak zárt és kitárt karú tanítók, gyerekek. És vannak változó intenzitású befelé fordulások, és kifelé irányúló figyelmek.
Látni a hullámzást, a befogadást vagy a kirekesztést.

Egy nyitott ajtó jelentheti, hogy készek vagyunk a feltett kérdésekre válaszokat adni. Hogy bárki vagy, gyere és megmutatjuk. Nincsenek titkaink, vállaljuk azt,  amik vagyunk. Egy nyitott ajtó azt is jelentheti, hogy fél lábbal kinn vagyok, résen vagyok, ki jár erre, lehetőségem van a menekülésre. Egy zárt ajtó üzenheti, hogy állj meg kinn, nincs közöd hozzánk, félek, hogy meglátod ki is vagyok valójában. Egy csukott ajtó jelentheti, hogy együtt vagyunk, egy közös meghitt zúgban, titkaink vannak, és élményeink.

Hogy hol, mi mit jelent, leginkább a gyerekek arcán látni. Amikor kijönnek a tanteremből. Hogy szárnyakat kaptak, vagy gúsba kötötték őket. És persze jó tapasztalat, ha ilyet és olyat is lát, érez egy gyerek.

A szabályok, a  rend és rendszeresség fontos feladat. De ha csak az van, akkor agyonnyom. A szabadság és annak használata elemi szükségletünk, de ha csak az van, akkor elszállhatunk. Ha a felnőtt, a szülő, a tanító maga sincs tisztában magával, a szerepével, az életével, akkor nem önazonos. És ha így van, akkor esély sincs rá, hogy mintát vagy utat mutasson egy kibontakozó tehetségnek, egy induló életnek.

A minta és az átadandó üzenet nem más, minthogy érezd jól magad. Találd ki, ki vagy, és ragaszkodj magadhoz. Ragaszkodj mindehhez úgy, hogy közben örömöt szerezz másoknak, tudj együtt dolgozni és közösen létrehozni dolgokat. Mert nem az a nagy szám, hogy már másodikban tudod az egyszeregyet, hanem az, ha örömmel tanulják meg tőled mások.

Olyan borzalmasan nagy érték egy iskolában a küzdelem, a véres tenyérrel való kapaszkodás, a tudás megszerzése. És olyan kevés figyelmet kap a könnyedség, az érzékenység és a boldogság. Pedig nem ettől volna mindenki jobban? Nem ettől lehetne megmozgatni a világot, újat alkotni, tudományt felfedezni?

A könnyedség nem egyenlő a lustasággal. Az elfogadás nem egyenlő a nemtudással. Sőt! Aki szigorúskodik, aki nem enged, aki megkövetel és kőkeményen behajt, nem tesz mást, mint palástolja a félelmét, hogy nem megy. Nem megy azon az úton, amit eltervezett. Hogy más utat kellene választania.

Van, hogy valaki csak harcok árán tud eljutni az önmagához vezető útig. Van, hogy botrányt okoz, hogy felháborodást kelt, hogy nem tetszőt alkot. És van, hogy valaki belesimul, megcsinálja, rendes és követő. Majd nem történik semmi, így marad.

Az az ember, akit ma tisztelnek, míg korábban peremre szorítottak, azért fontos nekem, mert példája annak, hogy magunk vagyunk magunk. Gyerekként és felnőttként magunk tudjuk a saját szabályainkat. És a 21. század nem ad annyi fogódzót, nem kísér olyan szorosan minket, mint az előzők, de helyette tág tereket, tág lehetőségeket és egyéni szabadságot ad nekünk.
Csak az a kérdés, hogy ki tanítja ezt meg a gyerekeinknek? Ki jár elöl jó példával? Hogy a szabadságot ne kárhoztassuk, hogy ne áldozatai legyünk, hanem jól tudjuk felhasználni belső képességeink kibontakoztatására.

Mindehhez egy felnőtt társadalomra volna szükség. Felnőtt vezetőkre, felnőtt szülőkre, felnőtt tanítókra. De sokszor nincsnek ők sehol.
Viszont vannak gyerekek, akik tudják már korán, kinek, mit jelent a nyitott vagy a zárt ajtó. És átlátnak rajtunk. Ezt a tudást legalább ne vegyük el tőlük!

Fotó: Pinterest

A legnépszerűbb, vagy a legtöbb laikus által ismert és a legtöbb tévhitet, ellenállást kiváltó, megosztó iskolatípus, módszer a Waldorf. Érdem vagy bélyeg, ha valaki waldorfos? Nem nagy felfedezés: ez is attól függ, ki és hogyan csinálja.

Vekerdy Tamást mindenki elismeri, aki egy kicsit is érti vagy hajlandó érteni és érezni a nevelés mélyebb rétegeit is. Magyarországon a waldorf atyjaként emlegetett pszichológus tükrében a nevelés egy barátságos, együttműködő, segítő tevékenység. Amit ő mond, sokan elfogadják és igyekeznek megvalósítani. Ő pedig igyekszik fel- és megmeneti a gyerekeket az elnyomás, a tekintélyelvű nevelés alól.

A waldorf pedagógia, a megjelent iskolák és óvodák már kevésbé ilyen népszerűek, vagy egyértelműen pozitív megítélésűek. Gyakran találkozunk olyan közösségekkel, akikről az a hír járja, hogy zárt világot alakítanak ki, csak a maguk “köreiből” engednek családokat csatlakozni, és szigorú szabályok szerint elvárják, hogy az iskolán kívül is “waldorfos” életet éljenek a gyerekek, szüleikkel, testvéreikkel együtt. 

A waldorf (és emellett persze sok más alternatív iskola) legfőbb kritikája a versenyképesség elmulasztása. Hogy azok a gyerekek, akik ezekbe az iskolákba járnak lemaradnak, elmulasztják megtanulni az érvényesülést, a valódi kihívásokra nem készülnek fel. A tananyag, a valódi tudásanyag kevesebb, nem olyan felkészültséggel érkeznek, nem tudnak továbbtanulni a felsőoktatásban, vagy más hagyományos tanrendű iskolákban.

Holott elvileg csak a módszerről és nem a tananyagról van szó.

Kétségtelen, hogy egy a napjainkban kevéssé divatos, a régi kultúrák, értékek és hagyományok felé fordulás jellemzi ezt a módszert, amely valóban életvitel és felfogás is, azonban nem szükségszerűen kirekesztő, hanem éppen befogadó, a sokféleséget toleráló, nyitott szemléletű is lehet.

Rudolf Steiner gondolatai
“ Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélőerejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg saját szemével nézni a világban.
Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk. És őket is a keresők útjára kell vezetnünk.
Mindenfajta nevelés önnevelés, és mi, mint tanítók, nevelők, csak a saját magát nevelő gyermek környezetét alkotjuk. A legkedvezőbb környezetet kell megteremtenünk, hogy a gyermek úgy nevelje általunk önmagát, ahogy belső sorsát követve nevelődnie kell.
Ha a gyereket a megfelelő időben képességeihez és alkatához való dolgokkal látjuk el, akkor azok a gondolatok, amelyeket így vezettünk elé, egész életén keresztül ható, folyamatos megújulást adó táplálékká válnak benne.”

Hajdanán, Rudolf Steiner épp a materiális tanítás, a gépiesen oktató iskolákkal szemben a gyerekek szellemi nevelését állította a fókuszba. Az ő elmélete alapján létrejött waldorf irányzat a szív az ész és a kéz harmóniájára hívja fel a figyelmet. A waldorf iskolákban az érzelmeken, a művészeteken keresztül, az egyéniség figyelembevételével, az egyéni felelősség kialakításával és hangsúlyozásával irányítják a pedagógusok a tanulás felé a gyerekek figyelmét.

Egyéni tanrendben nagyon sok tevékenység közben, tantárgyakon átívelő módon tanulnak. Például számolni, írni, olvasni, lassabban, de megalapozottabban, mint hagyományos iskolákban tanuló kortársaik. Az intézményeket keresztény szellemben, de nem felekezeti hovatartozással működtetik.

A szeretet és a harmónia az, ami jellemző ezekre a közösségekre. Sokan hihetik azt, hogy ezzel nem vértezik fel kellően a való életre a tanulókat. Pedig nagyon erősen jelen van a munkára való szoktatás, a kiskortól elsajátítandó házimunkán át a hagyományos kétkezi munkák megismerése és végzése.

Nincs bukás, vagy osztályzás az alsó tagozatokban. Egy-egy tananyagot vagy tanulási szakaszt bemutatókkal zárnak, személyes szöveges értékelést kapnak a gyerekek a tanároktól. Ezzel egy közös feladatukat, és együttes munkát dekralálnak, ahol a gyerek tevékeny szereplője a folyamatnak.

(Sok helyütt a tanár osztályoz, a diák pedig elszenvedi azt. Ettől, biztosan nem lesz több a tudása.)

“A Waldorf pedagógia ember- és világképe szerint a gyermek, lelki-szellemi fejlődése során, megismétli azt az utat, amit az emberiség járt végig a különböző kultúrkorszakokban. Ebből következik az, hogy minden évfolyamnak sajátos hangulata, karaktere van, és ezzel függ össze a főtanítást záró elbeszélő rész témaválasztása is.” Részlet a Kispesti Waldorf-iskola programjából

Sokszor, ha egy kisgyerekkel nehezebb a hagyományos utakon járni, akkor azt ajánlják a nevelési tanácsadók, hogy menjen waldorf iskolába. Ez akár lehet jó is, de persze nem ilyen egyszerű. Ha iskolát keresünk, akkor nem csak a gyermek, hanem a magunk elképzlései, életútja és szemlélete is jelen van. Egy család nem alakulhat át, vagy nem lehet hiteles, egy külső tanács vagy elvárás nyomására. De az is lehet, hogy már az első találkozáskor tudjuk, hogy ez lesz a nyerő.

Ha ismerkedni szeretnál a waldorffal, az antropozófus szemlélettel:
SOPHIANUM

Vagy ha iskolát, óvodát keresel: Magyar Waldorf Szövetség

Waldorf Lap

Képek: Pinterest

Az alternatív vagy magán iskolák sokféle program és módszer szerint dolgoznak. Van, aki a nyelvoktatást, a sportot, mások a gazdasági vagy művészeti képzést tűzik zászlajukra, vagy egyéb speciális igénynek felelnek meg. Abban azonban többnyire megegyeznek ezek az iskolák,  hogy a szigorúan vett tananyag mellett, vagy azzal együtt a diákok egyéni szükségleteit, mentális, lelki dolgait is figyelembe véve, mentorként állnak a gyerekek mellett és kísérik végig a tanulmányaik során.

Szülői körökben és szakmai fórumokon tájékozódva egyre több és pontosabb szemponttal és elvárással találkozunk az iskolát illetően. Az esetek egyre nagyobb részében tudatos az iskolaválasztás, nem csak egy letudni való dolog. Csaknem valamennyi vélemény szerint a szülők gyermekük számára a legjobb iskolát választanák, hogy sikeres, kiegyensúlyozott felnőtté váljanak.
Viszont abban nagyon nagy eltérések mutatkoznak, hogy ki mit ítél sikernek, mikor elégedett a gyermek iskolájával, teljesítményével. Az elvárások nem csak az iskola pedagógiai programjára, hanem tanáraira, felszereltségére, a kommunikáció módjára és az iskolai élet valamennyi részletére kiterjed.

Az elmúlt öt évben látványosan megjelent az az új igény, hogy az állami oktatástól eltérő szemléletű iskolákba járjanak a gyerekek. A meglévő magániskolákban óriási a túljelentkezés, és egyre nagyobb számban indulnak új, tanári vagy szülői közösségek által életre hívott iskola kezdeményezések. Sok esetben ez nagy terhet ró a szülők vállára első sorban anyagiak terén, de mégis, ma már nem csak a gazdagok kiváltsága az alapítványi oktatás, hanem azok a középosztálybeli családok is ezt az utat választják, akiknek az állami rendszer kínálta tanítási módszer vagy felkészítés nem felel meg. Az alternatív iskolák azokat a tevékenységeket és szerepeket vállalták fel, amelyet az állam nem tud, jelenlegi rendszerében nem képes teljesíteni.  Ezek lehetnek az egyéniség diktálta sajátosságok, valamilyen sajátos nevelési igény, vagy világnézet, életszemlélet vagy a versenyképes tudás megszerzésére irányuló elvárás.

Az alapítványi és magániskolák magukat független iskolaként definiálják, s bár az elnevezés nem terjedt el széles körben, egyaránt jól fejezi ki közös jellemzőiket és különbözteti meg őket a közoktatás más szereplőitől.

A független iskolák egyrészt a gyermekeik számára többletszolgáltatást kereső középosztálybeli családok számára, másrészt a lemaradók, kiesők támogatására jöttek létre. Tevékenységükkel innovatív, gyermekközpontú szemlélettel egyben fontos társadalmi feladatot is ellátnak. 
A független iskolák az állami, önkormányzati oktatási kínálatot pótló és kiegészítő feladatot látnak el, valamint helyettesítő szerepet is betöltenek. Magyarországon mintegy 1200 független óvoda, általános iskola, gimnázium, szakközépiskola, szakmunkásképző és főiskola működik. Ezekben mintegy 16 ezer pedagógus és két-háromezer gazdasági, technikai munkatárs dolgozik. Adó befizetéseik megközelíti az intézményeknek utalt állami támogatás összegét. Megközelítőleg 250 ezer tanuló jár ma független iskolába.

Az független iskolák összehasonlítása az állami ill. önkormányzati fenntartású intézményekkel változó eredményeket mutat. Nem lehet kijelenteni, hogy egyértelműen jobbak vagy rosszabbak ezek az intézmények. Előkerülnek kimagasló eredmények, kompetenciamérések, nyelvi vagy szakmai versenyek, egyéb iskolán kívüli megmozdulások során, de a hagyományos iskolai rangsorokban, amelyek a továbbtanulási és felvételi eredmények alapján állítanak sorrendet, általánosan elmondható, hogy nem szerepelnek a legjobbak között.
Ennek egyik oka, hogy ezekben az iskolákban tudatosan nagyon heterogén a diákok összetétele ezen intézmények felvállalják hátrányos helyzetű, fogyatékkal élő vagy speciális nevelési igényű ill. egyéb okokból a hagyományos oktatási rendszerből kiesett tanulókkal való foglalkozást. Sok esetben az is ok, hogy ezen iskolák pedagógiai megközelítése alapvetően kizárja a „versenyistálló” szellemet.

Az független iskolák jelentősége egyrészt abban rejlik, hogy alternatívát nyújtanak és színesítik az oktatási palettát. Alternatív, innovatív pedagógiai módszereket alkalmaznak, sajátos világnézeti vagy filozófiai, altruista célokat valósítanak meg, speciális igényekkel rendelkező tanulócsoportokat és szülőket szólítanak meg. Másrészt ma is pedagógiai műhelyként működnek és ezzel a közoktatásra is jótékony hatással vannak.

A független iskolák száma az elmúlt húsz évben folyamatosan nőtt. A közoktatást érintő központosító törekvésekbe nehezen illeszkednek, de jelenlétük szükségessége és jótékony hatása nehezen vitatható. 

Kép: Pinterest

A játék a legkomolyabb dolog, ami történhet velünk. És a legjobb is, ha valóban komolyan vesszük. A játék nem csak egy tárgy, hanem a gyerek számára minden. Minden, ami körülveszi, minden, ami jelent valami fontosat. Ezért nem mindegy, milyen játékot választunk.

Hogy mi a legjobb játék, arról végtelen találat van az interneten. Érdemes azonban még időben, az év végi ajándékozások előtt felkészülni és egy-egy stratégia mentén dönteni, nem csak a reklámok hatására cselekedni.

A játékok értékelése több fórumon is zajlik. Elsődleges információként ott a csomagoláson jelzett iránymutatás, mit fejleszt az adott játék. Aztán vannak különböző hazai és nemzetközi minősítő rendszerek, amelyek osztályozzák a játékokat. Emellett ott vannak a reklámok, a barátok akiknek mind vannak kedvenc játékai. És ha imponáló az előadás, akkor a gyermekünk megkívánja az adott játékot. De hogy valóban szeretni fogja-e, és hasznára válik-e, azt nehéz megjósolni.

A szülők gyakran fordulnak a pedagógusokhoz, hogy javasoljanak okos, fejlesztő játékokat. Vagy olyan alkalmazásokat keresnek, amelyek valamilyen ismeretet közvetítenek. De a túl direkt funkciók ritkán járnak sikerrel. A legjobb játék varázslatos a gyerekek számára. Olyan világba röpíti, ahol neki fontos szerepe van. A játék akkor jó, ha gondolkodásra, képzeletre, cselekvésre ösztönzi a játékost. Így a tárgyak maguk, csak kellékei lehetnek a játszásnak, eszközök, amik önmagukban nem elégítik ki a játék iránti vágyat. Ezért látjuk sokszor, hogy egy-egy értékes játék mellett egy egyszerű dobozzal, madzaggal tovább elvan a gyerek, hosszabb ideig leköti magát.

Az úgynevezett okosjátékok vagy fejlesztő játékok, olyan szituációk, problémák elé állítják a gyerekeket, amelyek megoldása, elképzelése, továbbgondolása a játékosra van bízva. Ezeken a szituációkon keresztül tesznek szert új ismeretekre, gyakorlatra, és új tudásokra.

A reklámokban látott babák, robotok, egyéb tárgyak legtöbbször azért vonzók, mert aktivitás közben kerülnek bemutatásra. Egy másik fiú vagy lány élvezettel játszik, dobálja, tologatja stb azt a tárgyat, és látszik rajta, hogy beleképzeli magát az adott tárggyal egy-egy szituációba. Ettől jó a játék. Ha megkaptam, de nem tudom belevarázsolni a saját világomba, akkor nem lesz jó játék.

A társasjátékok témájuktól és tartalmuktól függetlenül fontos felkészítői az iskolás éveknek. A nagyóvodásokat a rendszeres társasjátékkal az alapvető számolási műveletekre, mennyiségi megkülönböztetésre, a türelemre, együttműködésre, koncentrációra, kudarcélmény feldolgozására tudjuk felkészíteni. Az első osztályos tanítónk azt javasolta nyárra, hogy mindig legyen kéznél, elöl egy társasjáték és játsszunk a gyerekkel rendszeresen. Ezzel készüljünk az iskolára, ne előre tanulással.

Találkozhatunk olyan játékokkal is, amelyek a gyűjtésről, rendszerezésről szólnak. Ez is egy jó játék, ahol szerepeket, illetve fontosságot tulajdonítunk az egyes elemeknek, és a kollekció darabjaival, mint egyes szereplőkkel törődünk. Esetleg az egyes darabok a társas együttélés szabályait, konfliktusokat tudnak modellezni a gyerekek számára.
Az iskolában nagy sláger a focis kártya. A fiúk amellett, hogy gyűjtik, cserélik a kártyákat, mindnek ára van, és alapvető számolási készségeiket fejlesztik. Emellett megtanulják a zászlókat, az országokat, a segítségünkkel ezeket elhelyezhetjük a földgömbön.
A gyűjtés önmagában egy nagyon jó tevékenység, nézegetni, rendszerezni a darabokat, vágyakozni egy-egy új példányra. Persze nem így: “Bélyeget gyűjtöttem./ Papa hozott egyszer egy kilót./ Azóta nem gyűjtök bélyeget.” (Svéd gyerekvers, Siv Widerberg: Bélyeg)

Nem felejthetjük és nem mehetünk el a számítógépes játékok mellett. A nagyobb gyerekek között az egyik legnépszerűbb műfaj, ami sokszor elkísér minket felnőtt korunkig. Épp ezért érdemes ezzel is tudatosan bánni, kiaknázni az előnyöket és a javunkra fordítani.
Kutatások igazolják, hogy a számítógépes játékok megváltoztatják az agy szerkezetét, és ez a változás gyakran pozitív. A játékok növelik a kreativitást, a reakcióidőt és a döntéshozatalt. További előnyöket is említenek a kutatók, mint pl. javul a szem-kéz koordináció, a szem ennek révén például jobban alkalmazkodik a látási viszonyokhoz, így az éjszakai vezetési képesség javul. Azoknál, akik cselekvés/tevékenység alapú videojátékokkal játszanak, 25 százalékkal gyorsabb a döntéshozatali képesség. Egy másik tanulmány szerint pedig a gyakorlott játékosok hatnál több dologra is képesek egyszerre odafigyelni anélkül, hogy összezavarodnának.

A stratégiai játékok az agy flexibilitását növelik, rugalmasabb és összeszedettebb gondolkodásra lesznek képesek a játékosok. Sokan még mindig azt hiszik, hogy a számítógépes játékok rajongói elszgetelt zombiként élnek.  A Journal od Computer-Mediated Communication kutatása szerint az online játékokkal feljeszthető a társadalmi élet. Sok játék közben kell kommunikálni, kapcsolatot építeni. A University of Michigan kutatói a 12 évesek körében végzett felmérése eredményeképp arra jöttek rá, hogy a játékok hatására jobb rajzokat készítettek és jobb eredményeket értek el a gyerekek az írásbeli teszteken.

Ugyanakkor persze az is ismert a kutatásokból, hogy az erőszakos játékok csökkentik az érzelmi kontrollt és depresszióra, befelé fordulásra is hajlamosíthatnak. Tehát első lépésként nem mindegy, milyen tartalmú számítógépes játékkal játszunk.

Az oktató tartalmú, a fejlesztő, gondolkodtató vagy az ún. komoly játékok különösképpen jó választás, főképp, ha olyan konzolos játékot választunk, amely közösen játszható, ezzel is erősítve a szülő-gyerek vagy egyéb szociális kapcsolatokat.

A játék választásnál fontos tehát ismernünk a gyermekünket, hogy a képzelet világába milyen tárgyak illeszthetők bele. Esetleg mi az, ami továbbviszi a gondolkodását.

Legyen az akár digitalis, akár hagyományos játékfajta, különleges, amikor a szülőkkel, testvérekkel közösen találunk olyan elfoglaltságot, amiben minden résztvevő jól érzi magát. Ha olyan tevékenységet találunk, amiben sok időt tudunk együtt tölteni, az a legjobb játék. A közös kikapcsolódás, az együtt végzett feladatok többet tanítanak gyermekeinkenek, mint bármennyi fejlesztő játék vagy iskolai foglalkozás. Jó játék, ha közösen készítünk süteményt, együtt párosítjuk a zoknikat, vagy ha társasjáték vagy építőkocka mellett töltjük az időnket. Vélhetően a legértékesebb játékok azok lesznek, amelyeket a szülőkkel együtt tudnak játszani a gyerekek. Felnőttként nehéz bekapcsolódni a gyermeki játék világába. Nehéz egy-egy szerepbe beleképzelnünk magunkat, önfeledten brummogni vagy csatakiáltásokkal ugrándozni, de mindannyiunknak van olyan terep, ahol otthonosan mozoghatunk. Az egyik szülő inkább a kézműves dolgokban, a másik az építésben jeleskedik, netán a nagymama a szerepjátékok során érzi jobban magát, a gyerek mindegyiknek örülni fog. Mert a közös játék biztonságot és szeretetet jelent. És ebből tanul a legtöbbet.

Ha a számítógépes játékok körében szeretnétek elmélyülni, keressétek fel a Tanárblogot, ahol a kutatási eredmények mellett konkrét játék leírásokat, letölthető játékokat találtok!

Forrás: http://www.superlink.hu/a-konzol-jatekok-elonyei-es-hatranyai

http://tanarblog.hu/search?term=szám%C3%ADtógépes%20játékok&page=1

képek: Pinterest

Gondoljunk bele, hogyan is tanultunk gyerekkorunkban? Mik azok, amiket sosem feledünk? Azok a tartós tudásaink, amelyek olyan helyzetek és szituációk során értek el bennünket, amik valamilyen esemény vagy rendkívüli helyzet, vagy valamilyen érzelmi töltés során történtek meg.  Abban vagyunk motiváltak, amiben teljes lényünk jelen lehet.

És persze akkor van teljes lényünk jelen, ha motiváltak vagyunk. Az élménypedagógiáról, az élmény házakról, játszóhelyekről, élmény dús eseményekről harsog a gyerekeket és szüleiket támadó media, a kínálat, ahol arra várnak, lesnek, vadásznak a szolgáltatók, hogy becsábítsanak, és legomboljanak egy kis összeget rólunk, hogy nekik is menjen egy kicsit. Ez persze rendben van, élni kell valamiből.

De mit gondolunk élménynek, mi az, ami beleég a gyerekbe?

A zajos, hangos, pörgős, ugrálós fényes és harsány játék világ? A trendi, édes, cukros, színes előadás? Minden ami sok, ami lehengerlő, ami felpezsdíti az életfunkcióinkat?

Vagy azok a helyzetek, ahol önmaga lehet, ahol fontos a véleménye, a tapasztalása, a saját egyénisége? Ahol a tanuláshoz a saját szándékait, az önálló tevékenységét, a gondolatait kell felhasználni?

Nyilván ez utóbbit gondolja mindenki, de milyen utak vezethetnek el eddig? Hogyan teremtsünk ilyen lehetőségeket otthon vagy az iskolában, a hagyományos közegben, a megszokott környezetben, amúgy millió munka, dolog, feladat között?

Nagyon sok olyan kisebb-nagyobb csoportosulás van jelen, akik alternatív utat választanak a gyermeknevelésben, a taníttatásban. Gondoljunk csak az otthon tanuló közösségekre, vagy az alternatív iskolákra, ahol bár eltérő nézetek és módszerek mentén, de gyermekre szabva, gyerekközpontúan tartják a foglalkozásokat. Mindez nem mindenki számára elérhető. Van, hogy anyagi, vagy hogy egyéb társadalmi, családi vagy szemléletbeli kötöttségek okán. Kis lépésekben, egyéni megoldásokban attól még gondolkodhatunk. Ha nem tudjuk fenekestül felforgatni az életünket, akkor is találhatunk egy-egy olyan menekülő útvonalat, ahol felszabadíthatjuk a gyermeket, magunkat, ahol adhatunk egy kis szabadságot, saját utat, élménypedagógiát, önmaga megismerését.

Házi feladat és otthoni tanulás

Magától érthetődő, hogy ezzel valamit kezdeni kell. Akár az iskolában, akár otthon írja a házifeladatát, előbb utóbb elkövetkezik a pillanat, amikor otthon is végeznie kell valamilyen iskolai feladatot. Mindehhez tudatos szülői koncepció és egy egyértelmű hozzáállás kell, miként kezeljük.

Alapvetés, hogy a tanulás, az iskola a gyerek feladata, az ő felelőssége, mégis sokan vannak, akik ott ülnek szorosan az elsős mellett, amíg megírja a betűsort, aztán valahogy ott is ragadnak éveken át. Mert ezt a felelősséget valahogy ki kell alakítani, el kell indítani, valamilyen viszonynak lennie kell. Nem feltétlenül az a jó startégia, hogy magára hagyjuk, bírkózzon meg, mert vagy megbírkózik, vagy sosem ír házit, ezzel pedig egy életre elássa magát saját maga és a tanár előtt is.

Mint mindenben itt is az arany középút lehet célrevezető. Az első időszakban ott kell állnunk, támogatni kell, meg kell mutatni, ki kell alakítani olyan, később követhető és tarható hagyományokat, amelyek támogatják a házi feladat és az otthoni tanulás képességét. Mert ezt is tanulni kell, magától nem történik meg a tudás.

Otthon is dolgozó szülők előnyben vannak, mert van rá példa, hogy az ember maga végzi el a feladatát. Elvonul, koncentrál, ír, olvas, stb. Magad mellé is ültetheted, eljátszhatod, hogy egy irodában dolgoztok. Vagy egy-egy részfeladat megoldására, magára hagyod, de elérhető vagy. Belefér egy-egy rossz élmény is, amikor este tízkor kell hulla fáradtan elkészíteni, vagy reggel, vagy akkor sem. De persze ez nem lehet állandósult szokás.

Ha szeretnél többet segíteni, vagy jobban motiválni, akkor kereshettek az interneten – nagyon sok ilyen van – házilag elkészíthető segédanyagokat, amiket ha közösen elkészítetek, már tettetek egy lépést az alternatív tanulás felé. Maga a készítés öröme, az utánajárás, a konstruálás, hozzásegíti, hogy magát a feladatot, a problmát sajátjának érezze, így könnyebben vesse bele magát a tanulásba. Ezek az eszközök ténylegesen megkönnyítik a tanulást, a házi feladat megírását.

A legfontosabb, hogy a saját feladata elvégzésében saját magát tartsa kompetensnek a gyerek. Persze jó beszélgetni, eszmét cserélni, büszkélkedni a feladatokkal. Azonban előbb-utóbb vonulj ki! Vonulj ki úgy, hogy mindig elérhető légy. Ez a Te feladatod!

Technika

A tanulási folyamatok sokszor – vagy legtöbbször – az iskolán kívül zajlanak. Egyik ilyen terep lehet a Technika alkotókör “A Technika Budapest első, egyetemisták, asztalosok, laikusok és gyerekek számára is elérhető nyitott faipari műhelye. A Hello Wood alkotótcsoport és a Közgazdasági Politechnikum hívta életre azzal a céllal, hogy mindenki számára lehetőséget biztosítson  arra, hogy megismerkedhessen és elmélyülhessen a faipar és a barkácsolás újra népszerű és izgalmas világában.” Hát  mi más lenne az a hely, ahol tanulni lehet? És mást is, nem csak barkácsolást. Hanem? Önálló gondolkodást, felelősséget, magabiztosságot, tervezést, kivitelezést és még sorolhatnánk.

Ha a szülő nem nagy barkács mester, akkor még nagyobb az élmény, közösen tanulhattok meg valami újat!

Otthon tanulós csoportokhoz való csatlakozás, betekintés

Az otthon tanuló csoportok, közösségek egyéni tanrendben nem hagyományos eszközökkel tanulnak. Néhány gyerek együtt, közösen keresi a problémákra a válaszokat, szülők vagy pedagógusok támogatásával. Van, akinek inspirálóbb az otthoni közeg, könnyebben teljesít lazább keretek között. Van lehetőség ezeket kipróbálni, időlegesen csatlakozni, kapcsolatokat felépíteni, talán a délutáni otthoni feladatokat így könnyebb elvégezni.

Családi kirándulások

A családi kirándulások, egyéb programok szintén lehetőséget teremtenek az ismeretek bővítésére, a tanulásra. Ha előtte “felkészülünk” milyen témákat hozunk fel, mit nézünk meg az interneten, milyen “feladatokat” vagy szerepet adunk a gyereknek a program során, észrevétlenül tanítjuk.

Családi munkamegosztás

A tanulás egy kiváló formája, ha a gyerek kezébe adunk feladatokat és felelősséget. Ha először közösen, majd később rá bízzuk az on-line bevásárlást. Ha kihasználjuk és élünk a digitális fogékonyságának előnyeivel, és segítséget kérünk tőle akár kulturális tartalmak kereséséhez, akár praktikus dolgok intézésében. De egy klasszikus boltos játékkal is sok ismeretet fejleszthetünk, gyakorolhatjuk az olvasást, számolást.

Walking minds

Sokszor a délutáni különórák, korrepetálások emésztik fel a gyerekek tudás iránti lelkesedését. “Napjaink közoktatási rendszere a legtöbb gyerek számára túlterhelő és időpazarló. Ezt a helyzetet enyhíti a Walking Minds, amely egy tanulást kiegészítő program. Csökkenti a hétköznapi, iskolai eredetű stresszt, hatékonyabb ismeretszerzést, jól struktúrált tudást és ezzel nyugodtabb családi légkört biztosít. A holnap sikeres emberének kulcskompetenciáiról alig esik szó az iskolákban, az izolált tananyagok nem kedveznek az integrált gondolkodás kialakulásának. A Walking Minds szabadlevegős, mozgást igénylő programja segíti az egészséges fejlődést, eközben korszerű megoldásainkkal segíti áthidalni a szakadékot amely a digitális bennszülöttek (gyerekek) és a digitális bevándorlók (szülők és tanárok) között keletkezik. A gyerekek a csoportvezető tanárral áttekintik az iskolai tananyagot és érthető rendszert építenek az ismeretekből. A rendszeres heti foglalkozások az időjárás függvényében szinte mindig szabadlevegőn zajlanak, ezért nevezzük walking minds-nak.”

Mindezek után csak a fantáziánk és a kreativitásunk szab határt. Mert nem feltétlenül kell beleörődni a megváltoztathatatlanba, az unalmasba, a tömeges oktatásba. Harcolnunk kell, hogy meglássuk, miben különleges a mi gyerekünk, hogy ő maga meglássa, és harcolnunk kell, hogy elismerjük saját szülői teljesítményünket, minden nap!

Képek: Pinterest