A legnépszerűbb, vagy a legtöbb laikus által ismert és a legtöbb tévhitet, ellenállást kiváltó, megosztó iskolatípus, módszer a Waldorf. Érdem vagy bélyeg, ha valaki waldorfos? Nem nagy felfedezés: ez is attól függ, ki és hogyan csinálja.
Vekerdy Tamást mindenki elismeri, aki egy kicsit is érti vagy hajlandó érteni és érezni a nevelés mélyebb rétegeit is. Magyarországon a waldorf atyjaként emlegetett pszichológus tükrében a nevelés egy barátságos, együttműködő, segítő tevékenység. Amit ő mond, sokan elfogadják és igyekeznek megvalósítani. Ő pedig igyekszik fel- és megmeneti a gyerekeket az elnyomás, a tekintélyelvű nevelés alól.
A waldorf pedagógia, a megjelent iskolák és óvodák már kevésbé ilyen népszerűek, vagy egyértelműen pozitív megítélésűek. Gyakran találkozunk olyan közösségekkel, akikről az a hír járja, hogy zárt világot alakítanak ki, csak a maguk “köreiből” engednek családokat csatlakozni, és szigorú szabályok szerint elvárják, hogy az iskolán kívül is “waldorfos” életet éljenek a gyerekek, szüleikkel, testvéreikkel együtt.
A waldorf (és emellett persze sok más alternatív iskola) legfőbb kritikája a versenyképesség elmulasztása. Hogy azok a gyerekek, akik ezekbe az iskolákba járnak lemaradnak, elmulasztják megtanulni az érvényesülést, a valódi kihívásokra nem készülnek fel. A tananyag, a valódi tudásanyag kevesebb, nem olyan felkészültséggel érkeznek, nem tudnak továbbtanulni a felsőoktatásban, vagy más hagyományos tanrendű iskolákban.
Holott elvileg csak a módszerről és nem a tananyagról van szó.
Kétségtelen, hogy egy a napjainkban kevéssé divatos, a régi kultúrák, értékek és hagyományok felé fordulás jellemzi ezt a módszert, amely valóban életvitel és felfogás is, azonban nem szükségszerűen kirekesztő, hanem éppen befogadó, a sokféleséget toleráló, nyitott szemléletű is lehet.
Rudolf Steiner gondolatai
“ Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy a saját ítélőerejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg saját szemével nézni a világban.
Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben. Azt vegyék észre a felnövekvők, hogy mi keresők vagyunk. És őket is a keresők útjára kell vezetnünk.
Mindenfajta nevelés önnevelés, és mi, mint tanítók, nevelők, csak a saját magát nevelő gyermek környezetét alkotjuk. A legkedvezőbb környezetet kell megteremtenünk, hogy a gyermek úgy nevelje általunk önmagát, ahogy belső sorsát követve nevelődnie kell.
Ha a gyereket a megfelelő időben képességeihez és alkatához való dolgokkal látjuk el, akkor azok a gondolatok, amelyeket így vezettünk elé, egész életén keresztül ható, folyamatos megújulást adó táplálékká válnak benne.”
Hajdanán, Rudolf Steiner épp a materiális tanítás, a gépiesen oktató iskolákkal szemben a gyerekek szellemi nevelését állította a fókuszba. Az ő elmélete alapján létrejött waldorf irányzat a szív az ész és a kéz harmóniájára hívja fel a figyelmet. A waldorf iskolákban az érzelmeken, a művészeteken keresztül, az egyéniség figyelembevételével, az egyéni felelősség kialakításával és hangsúlyozásával irányítják a pedagógusok a tanulás felé a gyerekek figyelmét.
Egyéni tanrendben nagyon sok tevékenység közben, tantárgyakon átívelő módon tanulnak. Például számolni, írni, olvasni, lassabban, de megalapozottabban, mint hagyományos iskolákban tanuló kortársaik. Az intézményeket keresztény szellemben, de nem felekezeti hovatartozással működtetik.
A szeretet és a harmónia az, ami jellemző ezekre a közösségekre. Sokan hihetik azt, hogy ezzel nem vértezik fel kellően a való életre a tanulókat. Pedig nagyon erősen jelen van a munkára való szoktatás, a kiskortól elsajátítandó házimunkán át a hagyományos kétkezi munkák megismerése és végzése.
Nincs bukás, vagy osztályzás az alsó tagozatokban. Egy-egy tananyagot vagy tanulási szakaszt bemutatókkal zárnak, személyes szöveges értékelést kapnak a gyerekek a tanároktól. Ezzel egy közös feladatukat, és együttes munkát dekralálnak, ahol a gyerek tevékeny szereplője a folyamatnak.
(Sok helyütt a tanár osztályoz, a diák pedig elszenvedi azt. Ettől, biztosan nem lesz több a tudása.)
“A Waldorf pedagógia ember- és világképe szerint a gyermek, lelki-szellemi fejlődése során, megismétli azt az utat, amit az emberiség járt végig a különböző kultúrkorszakokban. Ebből következik az, hogy minden évfolyamnak sajátos hangulata, karaktere van, és ezzel függ össze a főtanítást záró elbeszélő rész témaválasztása is.” Részlet a Kispesti Waldorf-iskola programjából
Sokszor, ha egy kisgyerekkel nehezebb a hagyományos utakon járni, akkor azt ajánlják a nevelési tanácsadók, hogy menjen waldorf iskolába. Ez akár lehet jó is, de persze nem ilyen egyszerű. Ha iskolát keresünk, akkor nem csak a gyermek, hanem a magunk elképzlései, életútja és szemlélete is jelen van. Egy család nem alakulhat át, vagy nem lehet hiteles, egy külső tanács vagy elvárás nyomására. De az is lehet, hogy már az első találkozáskor tudjuk, hogy ez lesz a nyerő.
Ha ismerkedni szeretnál a waldorffal, az antropozófus szemlélettel:
SOPHIANUM
Vagy ha iskolát, óvodát keresel: Magyar Waldorf Szövetség
Képek: Pinterest
Utolsó kommentek