Szülő2.0

Ma mit osztottál meg az ismerőseiddel? Hány megosztást olvastál el az elmúlt héten? Honnan szerzel információt, tudást, ismeretet a leggyorsabban? Az internetről! Lejárt a magányos tudósok, a mindent tudó polihisztorok kora. A megosztás az új tudás.
Niedermüller Anna

Mind az üzleti, mind a tudományos életben elmosódik a kizárólagos tudás határa. És nincs ez másképp a magánéletünkben sem. Kevéssé haladsz előre, vagy nem tudsz fejleszteni, ha nem használod a kapcsolataidat, a szakmai együttműködést, vagy nem élsz a közösségi terek nyújtotta előnyökkel.

Ma már nem a spanyolviaszt kell feltalálni, hanem azokat az együttműködéseket, együttgondolkodásokat kell keresni, amitől jobb lesz egy-egy közösség élete. Hiába van egy jó ötleted, ha annak kidolgozásához, a módszered, eljárásod tökéletesítéséhez nem tudod felhasználni a korábbi alkalmazásokat, esetleg az eltérő tapasztalatokat.

Nem hiába, a 21. század egy csomó olyan lehetőséget tár elénk, amely az együttről szól, az egyedülivel szemben. A fejlettebb világokban már régóta csökken a magántulajdon értéke. Itthon is erősödnek a közösségi felhasználások, a javak megosztása. Nincs ez másképp a gondolattal sem. Közösségi finanszírozásban, üzemeltetésben működnek programok, vállalkozások, és csaknem minden komoly kezdeményezés piackutatással, az igények, vélemények és tudások felméréseével indul. A már megszerzett tudások felhasználása, azok alkalmazása és továbbgondolása ma az a feladat, amely innovációt, újítást jelent.

Nézzük meg a mai tizenéveseket: mennyire nem az ismereteik megtartását, az azzal való kérkedést, hanem a megosztást és az alkalmazást tartják fontosnak. Mindaz, ami nem váltható gyakorlatra, tevékenységre, az nem értékes. Viszont ami használható, azt megosztják, annak reményében, hogy az újragondolható, újrahasználható és továbbértékesíthető legyen. Így a magányos gondolatok környezetszennyezése lassan eltűnik a világunkból. Feleslegessé és marginálissá válnak azok a törekvések, amelyek önmagukban szeretnének megvalósulni és kiemelkedőt alkotni. Azok a programok maradnak fenn, amelyek az együttműködésre és a közös fejlesztésre építenek. Imádom a tinik youtube videoit, a közösségi médián folytatott bejegyzéseit, azt a gondolkodást, amellyel egymást inspirálják! Tanulhatunk tőlük ezen a téren!

A megszerzett tudást alkalmazni, a megfelelő kontextusba helyezni, ha szükséges átalakítani és minél több szempontból elérhetővé tenni: ez a jövő értéke. Minderre új struktúrákat, finanszírozást és attitűdöt teremteni megint csak egy közösségi feladat. Ami itt Magyarországon bizony még ránk vár.

Szülő 2.0

Sokan idegenkednek tőle, vagy utálják: Miért kell töklámpásozni, idegen kultúrák szokásait magunkévá tenni? De sokan nem tudják, hogy valójában ezek mind ugyanarról a fontos szokásról és érzelmi feldolgozásról szólnak: Barátkozunk a halállal.
Niedermüller Anna

A 21. század kommunikációs fejlettsége, az információs társadalom egy kivételes helyzetet teremtett. A világ bármely pontján, egyazon időben szeretik ugyanazokat a filmeket, zenéket az emberek. Ugyanazok a trendek egyszerre hatnak és elmosódnak a földrajzi határok. Az internetet használó és a közösségi médiában élő fiatalok és gyerekek nem is értik az ellenérzést, mert számukra természetes, hogy a globalizáció részesei.

Nekünk és szüleinknek persze furcsa, de valljuk be sokszor édes az íze, hogy nem vagyunk évekkel lemaradva, hogy naprakészek lehetünk és szabadon választhatjuk meg mindazokat a témákat, gazdasági vagy kulturális tartalmakat, amelyek érdekelnek bennünket.

A Halloween ünnep csakúgy, mint a halottak napja és a mindenszentek, az üdvösségről, az örök életről szól, arra keresi a választ, mi történik a halál után. Fontos kérdés ez, mert az életünket úgy tudjuk definiálni, akkor tudjuk teljes értékűen megélni, ha tisztázzuk magunkban és kialakítunk egy álláspontot, meggyőződést, egy hitet, amely behatárol, keretet ad.

A Halloween kultúra, az ünnepi szokások, a kellékek rendkívül vonzóak nem csak a gyerekek, a felnőttek számára is. Szembenézni az ijesztővel, a félelemmel, nevetni rajta vagy bőrébe bújni segít, hogy feldolgozzuk félelmeinket, szorongásainkat. Ugyanazért, amiért horror filmeket nézünk, vagy félelmetes történeteket mesélünk, kacérkodunk a halállal, vállaltan foglalkozunk vele, mi határozzuk meg a kereteket és tudatosan az életünk részévé tesszük ezekben a napokban. Így enyhül a szorongásunk, mert mi uraljuk a történéseket.

A hagyományos, keresztény egyházi szokások szerint temetőbe látogatunk, gyertyát gyújtunk, imádkozunk a halottainkért, de kérdés, mennyire oldjuk ezzel a fájdalmat, a félelmet? Beszélgetünk-e a gyerekeinkkel a halálról, segítünk-e nekik abban, hogy valamilyen viszonyuk és tudatos álláspontjuk legyen?

A katolikus egyházban a halottak napja a tisztítótűzben szenvedő lelkek emléknapja. Ezen a napon a „küzdő egyház” tehát a „szenvedő egyházról” emlékezik meg. Általános szokás szerint az előtte való nap délutánján, a „halottak estéjén” rendbe hozzák a sírokat; virágokkal, koszorúkkal feldíszítik, és az este közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják, „hogy az örök világosság fényeskedjék” az elhunytak lelkének.  Elterjedt szokás szerint ezen az estén otthon is égett a gyertya, mégpedig annyi szál, ahány halottja volt a családnak.

Ez a hagyomány egy sötét, nehéz és szomorú, gúzsba kötött ünnepet mutat. Inkább kelt félelmet, mint felszabadít. A hagyományos temetőbe járás és gyertyagyújtás is lehet felemelő, ha nem tabuként, hanem természetes jelenségként éljük meg. A gyertyafény, virág lehet meghitt és megnyugtató. A családi körben, beszélgetésekkel eltöltött estéken, ha becsempészünk néhány játékos Halloween kelléket, akkor még inkább kedvezünk gyerekeinknek és közelebb tudjuk hozni hozzájuk az ünnepet.

A Halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak meg október 31. éjszakáján, bár mára már az egész világon elterjedt. Úgy hitték, hogy az elmúlt évben meghaltak lelkei ezen az éjjel vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat.

A faragott sütőtök már a Halloween ünneplés elterjedése előtt megjelent, az aratási idényhez kapcsolódóan. A kivájt töklámpás angol elnevezése „Jack O'Lantern, azaz „Lámpás Jack” vagy „carved pumpkin”.

Amerikában Halloweenkor az ajtó előtt jelmezbe öltözött gyerekek jelennek meg, akik Trick or treat!, „Cukrot vagy csínyt!” kiáltással köszöntik a lakókat. Hasonlóan a magyar népszokáskor a betlehemezéskor elhangzó „ha nem adnak szalonnát, kifúrom a gerendát!” kiáltáshoz. Elméletileg az ajtónyitónak van lehetősége „csínyt”, azaz játékos fenyegetést választani, de nem ez a jellemző. A  gyerekek édességet kapnak, a felnőttek pedig jót szórakoznak. Egyre inkább jellemző, hogy baráti társaságban, jelmezbált rendezve ülik meg ezt az ünnepet.

A sötét télbe forduló délutánokon gyertyát gyújtani, bebújni a melegbe, összébb húzni magunkat egymáshoz megnyugtató, és felemelő. Erről szól a november. És egy kicsit a befelé fordulásról. Megtanítani gyermekeinknek is a belső figyelmet és a félelmeinkkel való békés együttélést.

Szülő 2.0 weboldal

Amikor igyekeztem összeszedni a tudnivalókat jelen cikk megírásához nagyon hamar a szemembe ötlött egy könyv, a „Robotika feladatgyűjtemény”. Mert az én időmben legfeljebb matematika, fizika vagy kémia feladatgyűjteménnyel találkoztam és azt hiszem egy ilyen könyv legfeljebb a „Hogyan képzeled a jövőt” című 1986-ban írt fogalmazásomban szerepelhetett volna. Most meg itt van, tessék, ebből tanulhatnak azok a szerencsések, akik olyan iskolába járnak, ahol értik a lényeget.
Kárpáti Judit

Az interneten már korábban is hallottam róla, hogy ez vagy az a tanító néni milyen ügyes ötlettel állt elő és Lego kockák segítségével tanítja a kisiskolásokat számolni. Nem tudtam azonban arról, hogy a Lego-nak külön oktatási programja is van, a Lego Education. A konferencián, ahol kiállítóként jelent meg a hazai forgalmazó, egy nagyon kedves és lelkes hölgy alig bírtam elszakadni a standtól, ahol egy csoport Vértesszőlősi iskolás még azt is bemutatta, hogyan terveztek robotot és miként nyerték meg vele a hazai robotépítő versenyt. Hogy aztán novemberben a szintén nagyon lelkes informatika tanárukkal Indiába utazzanak a nemzetköz versenyre.

Számolj, mesélj, írj!

De a Lego Education korántsem a robotikára korlátozódik, sőt, a legjobb segédletek a számolást, a történelmet, a magyart és tulajdonképpen bármely tantárgyat támogathatják. Ami elsőre a legjobban megragadott a „More to math”, a matematikai oktatókészlet, biztosan azért, mert soha nem voltam jó ebből a tárgyból, miközben annyira jó lett volna érteni és szeretni a számokat. Ez a program egy komplett csomag, amiben van interaktív táblára szabott szoftver a tanároknak, tanítási útmutató és tréning csomag szintén nekik, animált feladatmegoldó segédlet a gyerekeknek és persze egy speciális doboz, ami a Lego elemeket tartalmazza. Ez utóbbiból két gyerek használhat egyet, így osztályonként, a létszámtól függően 10-15 dobozba kell befektetni és a további évfolyamok is használhatják még sokáig.

A kommunikációt fejleszti a StoryStarter, ami tematikus kiegészítőket tartalmaz; ilyenek a Tündérmese, az Űrállomás és a Mindennapok. A forgalmazó, Kopasz Anikó szerint egy vidéki általános iskolában esett meg, hogy megbetegedett a történelem tanár és a helyettesítő informatika tanár felkapta a StoryStarter csomagot, azzal ment be az órára. Végül sikerült úgy megtanítania a készlet segítségével a mohácsi vészt, hogy a gyerekek mind ötös dolgozatot írtak később, amikor az eredeti tanár sort kerített a számonkérésre.

Robotok minden mennyiségben

Mindjárt értelmet nyerhet a Robotika feladatgyűjtemény, ha az iskolában a Lego Mindstorms robotok segítségével tanulnak a gyerekek programozni. A csomag egy grafikus szimbólum alapú intuitív programozással tanít, ami gyakorlatilag megegyezik azzal a programnyelvvel, amit a tudósok és a mérnökök világszerte használnak. Ki nem szeretné, ha a gyereke a suliban szórakozásból tenne szert olyan tudásra, ami belépő a legjobb jövőbeni állások elnyeréséhez? A Lego Education még egy csomó egyéb szuper csomagot fejleszt folyamatosan és szerintem nagyon menő, hogy már itthon is elérhetők ezek a segédletek. Persze nincsenek ingyen a csomagok és az iskoláknak a zsebükbe kell nyúlniuk, ha el szeretnének indulni egy ilyen vonalon, de már az is egy lépés, ha legalább tudnak róla a szülők és a pedagógusok is, hogy van ilyen.

Érdemes kedvcsinálónak megnézni ezeket a kisfilmeket és tallózni az oldalon, egy más világ, mint amiben mi tanultunk:

https://education.lego.com/en-us/elementary/explore

www.hdidakt.hu

Egy alkalommal már volt lehetőségem a Skool lelkes csapatának köszönhetően a Scratch alapjaiba betekintést nyerni és most az IVSZ webináriumán, Tisza Géza előadásában kicsit tovább mélyíthettem az amúgy még nem túl stabil lábakon álló ismereteimet. Az online okítás célcsoportja nem titkoltan a pedagógusok voltak, illetve olyan szülők, akik nem várják meg, hogy a gyerek beelőzze őket, szeretnének maguk is belelátni, hogyan indul el egy mai kisgyerek a digitális tudás megszerzésének útján.
Kárpáti Judit

Az ominózus uzsonna

A webinárium délután négyes kezdése éppen megfelelőnek bizonyult, ugyanis ezen a napon az iskolai szünet okán a kisfiammal múlattam a napot. Eltöltve egy remek délutánt az egyik, hétköznap lévén szinte teljesen üres játszóházban, a trambulinon ugrálásból siettünk haza, hogy elérjük az előadást. Éhesek és szomjasak voltunk, de gyorsan bekapcsoltam a gépet és beléptem a megadott felületre, a megadott jelszavakkal. A webinárium legnagyobb előnye, hogy nem kell, hogy megálljon az élet; nekiálltunk párhuzamosan uzsonnát készíteni. Mikor máskor, épp ezen a délutánon kívántuk meg a kolbászt, így a képernyő előtt a mit sem sejtő Géza előadása közben gyulait falatozva kezdtünk bele a Scatch képzésbe. Míg harapdáltuk a sajt, kenyér, kolbász, retek falatokat, nekiláttunk, hogy a Code Week feliratot egy saját magunk alkotta program segítségével megmozgassuk, animáljuk.

Ez könnyű, de tényleg!

Bevallom, a nyolcéves az első kanyarban feladta és inkább megnézett egy epizód Spongyabob Kockanadrágot, ami szerintem várható volt. Korábban ugyanis már beszélgettem Gézával és teljesen egyértelmű, hogy egész másként kell a kölyköknek átadni a tudást, mint nekünk felnőtteknek. Pont ezért van szükség arra, hogy képzett pedagógusok maguk vegyék a fáradtságot és ezeken a tényleg mindenki által – igen, még nekem is megy – könnyedén elsajátítható, kifejezetten gyerekeknek készített programozó felületeken keresztül elkezdjék megtanítani nekik annak az alapjait, ami az ő felnőtt életükben nélkülözhetetlen lesz. Az előadás első harmadában kaptunk vagy fél tucat tippet arra nézve, hogy mely programok, oldalak azok, amelyek a kezdő, hat-nyolcéves korosztálynak sikerélményt jelenthet, de a nagyobbaknak is van pár biztos befutó oldal. A legfontosabb tanulság számomra az volt, hogy az alapok bemutatása után, gyakorlatilag bárki el tud kezdeni kísérletezni a Sratch-ben és rájöhet magától, mivel érheti el, hogy amit kitalált működjön.

Hogy induljak el?

Ennek a blokk alapú programozási környezetnek – ilyen szövegeket is elsajátít időközben az ember – éppen az a lényege, hogy már a hatévesek is kenik-vágják nagyon hamar, mivel színek és formák dominálnak, nagyon könnyű megérteni és nagyon variábilis. Ráadásul egy közösség veszi körül, így mindig van kitől kérdezni, tanulni, van kivel megosztani a tudást. Mivel arra nem szerződnék botcsinálta Scratch tudásommal, hogy egy rövid cikkben gyorstalpalót tartsak, de kedvcsinálónak szeretnék megosztani néhány linket, tudásanyagot, aminek a nyomvonalán el lehet indulni pedagógusnak szülőnek egyaránt. Az IVSZ gyűjtését a cikk alján találjátok, de addig is van még valami, amiről biztos már sokan hallottatok, de mégis ez a „minél többször mondjuk el” kategória!

CODE WEEEEEEK!!!!!

Európában és a világ sok más országban 2016. október 15-23. a programozás hete. Az EU Code Week üzenete, hogy a programozás hasznos, egyben szórakoztató is, mindenki képes rá. Európa-szerte több millióan vesznek részt ezeken a rendezvényeken és az volna a jó, ha itthon is tolonganának a lelkes pedagógusok, az iskolák, tagozatok vezetői, hogy hozzájuk is delegáljanak a szervezők előadókat. Ami engem illet, nagyon boldog lennék, ha a kisfiam nemcsak tőlem hallana ezekről a dolgokról, hanem az iskola is támogatna abban az elképzelésemben, hogy a programozásról minél hamarabb, minél több gyereknek kéne minél többet tudnia! Katt a linkre és bombázzátok az IVSZ-t a jelentkezésekkel!

http://ivsz.hu/codeweek/iskolai-eu-code-week-programok-szervezese/

Nos, akkor az ígért linkek és szakirodalom:

Takács Valéria: Tananyagkészítés a Scratch programozási környezethez

Scratch Magyarország http://scratch.inf.elte.hu/

ELTE Scratch Portál http://scratch.elte.hu/

Scratch Meccs http://scratchmeccs.hu/

Programozás gyerekeknek:

• Kodu
• Pocket Code
• Blocky Games
• code.org
• App Inventor
• LightBot
• és persze a Scratch!

Képek: Pexels.com

Sosem gondoltam volna, hogy a kicsomagolás üzlet és még pénzt is lehet keresni azzal, ha valaki kicsomagol valamit. Na, jó, vannak esetek, amikor a kicsomagolásért egyértelműen sokat kell fizetni, de mivel nem vagyok pasi és a piros lámpás negyedekben sem gyakori vendég, most egy másik kicsomagolási jelenséget szeretnék körbejárni.
KJ

Ez pedig az un. unboxing. A nyolcéves fiam ugyan nem tud angolul, mégis hallottam a kifejezést, lévén ő a legnagyobb fogyasztója a fenti címkével ellátott videóknak. A lényeg pedig egészen pontosan az, amit a szó jelent; végig lehet nézni a kicsomagolást. Hogy térjek már a tárgyra és bökjem végre ki, mit csomagolnak ki? Bármit. Akármit, ami be van csomagolva. Vécépapír gurigákat a nejlonból, postai csomagokat, fogkrémet, kozmetikumot, focis kártyát, Kinder tojást, Gyermelyi száraztésztát, új cipőt, telefont, televíziót, lapra szerelhető bútort, gyári csomagolású koporsót. Tényleg mindent.

Tévedsz, ha azt hiszed, téged nem érdekelne!

Amikor két ismerősömnek meséltem erről, bámultak rám és nem értették, mi bajom van, hogy miről beszélek. Mikor elmeséltem, nem hitték el. Időközben - tényleg így volt, nem most találom ki – az irodába, ahol beszélgettünk, érkezett egy csomag. Benne céges ajándék az ott dolgozóknak, valamiféle együttműködés tárgyi letéteményei. Kellett néhány perc, míg újra fel tudtuk venni a beszélgetés fonalát, mert két beszélgetőtársam azt nézte meredten, ahogyan amazok egy szobával arrébb kicsomagolnak, minden egyes darabot jól megnéznek és meg is beszélik, mi micsoda és miért lesz jó odahaza.

„Na, látjátok, erről beszéltem!” – mondtam a két hitetlenkedőnek. Pont így bámulja a fiam is a neten, ahogyan mások kicsomagolnak. Meg fiatal nők és meglett férfiak, csak éppen ők nem kártyákat, hanem kozmetikumokat és technikai kütyüket bontogató bloggereket néznek. Mert úgy látszik ilyen az ember, ha valaki más kap valamit, ő azt is szereti nézni, egy kicsit úgy érzi, ő is részese a dolognak, ha nem is lehet az övé a cucc, legalább látja, más, hogy örül neki. Ami külön érdekessége a dolognak, hogy ennek a kicsomagolgatásnak van egyfajta közös stílusa, egy hanghordozás, amivel minden egyes bontogató elmagyarázza, most éppen mit fog csinálni, hol tart a kicsomagolásban és végül mit rejt a csomag. Közben zörög a papír, a nejlon, a celofán, ez is hozzátartozik a dramaturgiához.

Amikor a te gyereked „csomagol kifele”

A fiam nagyon hamar rájött, még jó, hisz nem hülye, hogy ilyen videókat ő is készíthet, ha vele egykorú kölykök sokasága bontogat külön videó csatornákon és –gondolom, itt már nem spórolható meg a jelző, - hibbant szüleik felrakják a videóikat a netre. Egy bontogatás közvetítésének nem sok értelme van szerintem, de az a része, míg a gyerek elkészíti a videót még egészen tanulságos is lehet. Az enyém már megtanult vágni, effektezni és feliratozni, de hiába könyörög, egyértelmű, hogy soha nem fogjuk a világhálón közzétenni, ahogyan nagyi kibontogatja a nyaralásból ajándékba hozott cantuccit, majd a közvetítés végeztével megmutatja a kávét is, majd azt mondja a bárgyú bontogatók hanghordozásával; „És most megiszom ezt a kávét és megeszem mellé ezt a cantuccit, amit ebből a dobozból épp most bontottam ki.”

Mi magunk persze fetrengtünk a röhögéstől, amikor megtekintettük nagyi és az unokája közös produkcióját, ami nagyon találó lett, hiszen mindketten képben vannak és ismerik a bevált fordulatokat, az ő filmjük inkább lett paródia, mint komoly kicsomagoló videó. Nálunk nemcsak a gyerek, hanem a nagyanyja is képben van az unboxingban, az ő tabletjén sokszor együtt nézik a hülyeséget. Megkértem ugyanis az anyámat, hogy figyeljen és inkább közös program legyen a videók nézegetése, ha már ennyire érdekli a gyereket.

Cukros bácsi 2.0

Ez ugyanis bármilyen ártatlanul is hangozzék elsőre, kifejezetten veszélyes tevékenység is lehet. A nagy nézettség ugyanis nyilvánvalóan nemcsak a gyerekek és a jó szándékú hülyék– mindenféle szépség és egyéb bloggerek (elnézést mindenkitől, de azt gondolom, értelmesebb tartalmat is elő lehet állítani ezekben a témákban) – számára roppant vonzó, hanem az olyan felnőttek számára is, akik így akarnak a gyerekek közelébe férkőzni. Erre akkor jöttem rá, amikor egy alkalommal egy idegen férfi nevét kezdte emlegetni a fiam és nagyon hamar kiderült, hogy egy olyan pasiról van szó, aki nagyjából hivatásszerűen bontogat gyerekeknek való dolgokat; focis kártyát, Kinder tojást és egyéb a kisebbek számára érdekes gyűjthető játékokat. Azon kívül tehát, hogy érdemes ezzel a jelenséggel tisztában lenni és itt is az a tanulság, hogy nagyon oda kell figyelni, milyen online tartalmakat fogyaszt a gyerek, sok egyéb konklúziót nem nagyon lehet levonni.

A régi kilencedik kerületi emlékeimmel a tarsolyomban, amikor a ballonkabátjukat nyitogató hiányos öltözetű fazonokra mi kislányok már gyakran csak legyintettünk, „unalmas vagy aranyapám” flegmával azért mégis eszembe jutott valami.

Lehetséges, hogy az unboxinggal és társaival együtt eljött az idő, amikor visszasírjuk a játszóterek környékén lődörgő kispályás szatírokat, a mutogatós és cukros bácsikat...?

From giphy.com