Szülő2.0

A szünet első hetében nagyjából néhány opció létezik a gyerekek szórakoztatására: tábor, nagymama, kora nyári családi nyaralás vagy szabadság egy-egy napra a munkából, felváltva a szülők között.

Kárpáti Judit nagyon várja már a vakációt!

A nagymamáknak és a szabadságon lévőknek jól fog jönni már az első napokban is néhány programtipp, mert a pihenés napjaiban is kell valami struktúra a gyerekek napjaiba. Jók az elnyújtott reggelek, a lusta délelőttök, de azért a második, harmadik napon már elkél- egy-egy laza program, valami tartalmasabb időtöltés.

Csodák Palotája Playbar

Miután évekkel ezelőtt a Camponához költözött a Csodák Palotája a Millenárisról, sokaknak jelenthet alternatívát a Buda másik végében, a Kolosy téren az Új Udvarban, május közepén megnyílt újabb attrakció, a Csodák Palotája Playbar.

Mivel nagyon közel lakunk, ezért szinte az első hétvégén egyből megnéztük és kipróbáltuk családilag, így tapasztalatból írhatom, hogy érdemes beiktatni a nyári programok közé. Van azonban pár dolog, amire jó előre gondolni attól függően hány éves gyerekkel indulunk neki és milyenek az anyagai lehetőségek.

Tulajdonképpen egész napos programnak is megfelelő, így is ajánlják, de az én tapasztalatom az, hogy egy hét-nyolc éves gyerek egy kiállítás után telítődik és elfárad. Mi a három kiállítás – Illuzió, Születés és Newton - közül az utóbbit választottuk és olyan szerencsénk volt, hogy egyedüli vendégekként a vezető kizárólag nekünk magyarázott, mindent egyből ki tudtunk próbálni és nem kellett semmire várakozni. Vasárnap délután háromkor még úgy látszik mindenki az ebédet pihente, de nyáron hét közben is jó időpontnak tűnik, mert a kisebbek ilyenkor alszanak.

A kiállítások a vezetés miatt óránként indulnak, erre érdemes figyelni, ugyanakkor az egyik legjobb dolog az egész helyszínen, hogy az előtérben három-négy teljesen újszerű csocsóasztal áll, amiket ingyen lehet a várakozás közben használni. (Mi már azóta többször jártunk ott csak csocsózni és hagytak minket attól függetlenül, hogy nem váltottunk semmire jegyet.) Az egyik jóval hosszabb, a másik jóval rövidebb a hagyományos asztaloknál, ettől nagyon vicces lesz az én fiamnak egyébként is mindig vonzó csocsózás. A másik izgalmas dolog az interaktív érintőképernyős asztalok, tele különböző játékokkal; ezt is alig lehetett otthagyni, csak azért sikerült, mert közben kezdődött a vezetés a kiállításon.

Visszatérve magára a kiállításra, az egy óra alatt nagyon sok információ hangzott el, nagyon sok érdekességet láttunk és el sem tudom képzelni, hogy még két hasonlóan információ gazdag kiállítás túlzott terhelés nélkül befogadható lenne egy kisiskolásnak.

Praktikus szempont a többszöri visszatérésre az is, hogy a kiállítások egy gyereknek és egy felnőttek együtt 2000 Ft-ba kerülnek. Ha egy délutáni programnak szánjuk, csocsózással, interaktív asztallal és magával a kiállítással, megéri és a többi kiállításra is biztos, hogy nagy kedvvel jön vissza bármelyik gyerek egy másik- a szülők szempontjából végtelennek tűnő - vakációs napon.

Egész napra én csak nagyobbaknak ajánlom, főképp, hogy a kiállításokon kívül még egy sor érdekesség – szabaduló szobák, körmozi, 9D mozi stb. - is van, amit a honlapon érdemes végigböngészni.

Plusz egy tipp: sütizés az Új Udvarban

Amivel még kiegészíthető a délelőtt vagy délután és teljessé teheti a programot az a mostanában minden szempontból megújuló Új Udvarban megnyílt budai Cake Shop cukrászda.

A hidegkúti Cake Shop Garden és a pesti Cake Shop mellett ez a harmadik üzlete a cukrásznőnek. Pasztell színek és nagyon szép dekoráció jellemzi a kicsit túlméretes üzletet, amiben egyenlőre soha nincs túl nagy forgalom.

A sütik és a kávé nagyon finomak, személyes kedvencem a sós fehércsokis cheesecake, a kisfiam pedig a kakaót szerette nagyon, csokidarabos keksszel.

Ha valaki jó kis programot keres, akkor a Kolosy téri kirándulás az lesz; fonódó villamosra ülve, az ablakból kibámulva, sütizve, csocsózva és észrevétlenül tanulva tölthet pár órát a kölykökkel.

http://www.csopa.hu/csopa-playbar

http://cakeshop.hu/kapcsolat/

Akár tagadjuk, akár nem, az evés az egyik legjobb élvezet. Ösztönösen ráérzünk arra, nekünk mi a jó: ízlik, vagy nem ízlik. De ahogy öregszik az ember, egyre több elvárása fogalmazódik meg az ételekkel kapcsolatban (is).
Gasztroforradalmat nem indítok, de egy jó kaja, még nekem is megér egy posztot.

Azért is, mert sosem voltam az a főző típus. Érteni sem értek egyáltalán a főzéshez, bár a környezetemet ellátom időnként megfelelő táplálékkal. De a profizmust inkább a barátaimra hagyom, akik között vannak kitűnő szakemberek. Már csak ennek okán sem sandítok ismeretlen terepre.
Viszont az étkezés, mint mindennapi ügy természetesen jelen van az életemben, és mint minden más, ez is más értelmet nyert, amikor már egy kiskorú táplálásáról is nekem kellett gondoskodnom. A legfontosabb változás az volt, hogy rendszeres és visszatérő témaként állandóan jelen van, mit együnk.
A gyerek etetéséről nagyon sok, nagyon okos dolgot elolvastam már. Sokan nagyon sok okos dolgot el is mondtak nekem. És későn érő típus lévén, most, hét év eltelte után már valami koncepcióm is kialakult. Így hát közreadom mindenki okulására, meg magam megnyugtatására, hogy van még milyen távlatokat meghódítanom.

A férjem lánya egyszer, amikor hazajött és szemügyre vette a hűtőnket, csak annyit kérdezett, ti mit esztek? Mert egyáltalán nem talált értékelhető eledelt raktározva. Holott egy rendes családban rendes készletek állnak rendelkezésre. Nálunk nem, vagy csak kampány szerűen. Aztán persze ez is változott az évek során.
Mára a legfőbb elveink a finom és ízletes mellett a könnyen beszerezhető, egészséges, nem túl hízlaló, idény jellegű étel, és helyet kapott még emellett az okosító is.
Mert bizony az okosító ételek osztályzása amellett, hogy jópofa, még hasznos is. Egy szakember barátnőm magyarázta a kisfiamnak az ünnepi sütés közben, hogy a dió, milyen jó hatással is van az agyra, ez abból is jól látszik, hogy formájában is hasonló. Azóta, napi rutin a dió evés. (köszi Dóri).

Az esszenciális zsírsavak javítják, illetve segítik az agy koncentráltabb működését. Így a dió, a napraforgómag, a mandula és a többi népszerű olajos magvak rendszeres fogyasztása (só nélkül) sokat segíthet, hogy hosszú távon jobban teljesítsenek gyerekeink.
Tojást is eszünk gyakran, mert az segíti, hogy jó legyen, illetve megmaradjon a jó memóriánk. A kolin tartalmú ételek ehhez mind hozzájárulnak.
Az állati fehérjék, a sovány marhahús, a hal, a csirke, mind vitaminban és mind fehérjében jó hatással van az agyunkra. A hús rizzsel, nyerő párosítás.

Elcsépelt, de minden szoktatás kérdése. Nálunk már a korai időszakban is a rozskenyér ment, később a fekete csoki. Ezeket szokta meg, és ezeket szereti a kisgyerek. Persze ma már megeszi a fehér kenyeret és a tejcsokit is, de szívesebben az előző kettőt. Így aztán kipipálhatjuk a teljes értékű gabonát, és a jó kis fekete csokit, ami a hét vége felé segíti az iskolai teljesítményt. Persze délelőtt adagolva, és nem estére.

A tej az egyik legnagyobb port felkavaró élelmiszer, ami nálunk sem játszott egy ideig, semmilyen formában. D vitamin tartalma miatt azonban vagy magunkhoz kell venni, vagy pótolni kell, mert az agyfejlődésben és működésben kiemelt szerepet játszik. Ráadásul a legújabb kutatások szerint még a rákos megbetegedések megelőzésében is szerepe van a D vitaminnak.

A hosszú láncú zsírsavak agyban történő metabolizmusához nékülözhetetlenek a zöld élelmiszerek. Hogy mit is jelent ez pontosan, mindegy is, a zöld cuccokat a legnehezebb megetetni bárkivel is. Vannak a spenót és sóska drukkerek, illetve vannak a kelkáposzták, a kelbimbók, hagymák, saláták. Mi a spenótig jutottunk, és a fokhagymás pirítósig, de ez utóbbi már nem sorolható a zöld ételek közé.

Biztos minden kisgyereknek van egy élménye arról, hogy milyen, amikor elfelejt inni. Ha nekik nem is, nekünk biztosan. A víz különösen fontos ahhoz, hogy fenntartsuk agyunk csúcsteljesítményét, és a jó közérzetünket.

A legokosabb étel a chia mag. És bár az ilyen csodaélelmiszerek nemigen szoktak bejönni a családban, ennek nagy sikere lett! Az elkészítés fázisaiba nem avatom be a férfi kollégákat, mert ott volna néhány pont, ahol kiszállnának, de a végeredmény ízlik nekik, és eszik. Ki gyümölccsel, ki kakaóval, pudingszerűen reggelire vagy édességnek, megvéve! És ettől leszünk ám igazán okosak! Mert hogy a chia magban az omega 3 zsírsavak aránya eléri a 25%-ot! Teljes értékű fehérjéket tartalmaz, mind a 8 esszenciális aminosavval együtt. És ha ez nem elég, értékes rostokat, vitaminokat és ásványi anyagokat is tartalmaz. És ami nekem jó hír, hogy nagyon egyszerű elkészíteni!

Így aztán, az okos telomra letöltögetek néhány okos ötletet az okos ételekről, és ha gondolkodni kell a bevásárlólista felett, mit is egyenek a szerencsétlenek, akikkel egy családba terelt a sors, az okos sorokból válogatok.

És ha még arra sincs idő, hogy okoskodjak, akkor jön a csodafegyver, ami az élet több területén is kisegít az étkeztetés nehézségeiből: Egyszerre berendelek otthonra 10-15 db Polcz Special-t, amelyek előre elkészített, tartósítószer és adalék mentes, egytál ételek, vagy levesek, és leveszem a polcról, megmelegítem, esetleg köretet készítek hozzá, és készen van a varázslatos meleg vacsora. De ha napközben dolgozom, és nem szeretném az újabb szendvicsemet megenni, akkor köret nélkül, a melegítő lábasból azt kanalazom. A szomszédok is abból kaptak néhány adagot, amikor váratlanul beállítottak borozni. Az irodába is ezekből rendeltünk jónéhányat, és a munkatársak is ebből választhatnak maguknak vagy vihetnek haza a családjuknak estére. (Pénz kisdobozba beletesz!)
Olcsóbb, vagy legalábbis nem drágább, mint a hagyományos ételrendelős cuccok. Viszont biztosan egészségesek, a fenti okosító összetevőket tartalmazzák, bármikor felhasználhatók, nem kell előre gondolkodni, várni a rendeléssel, egyszerűen kiszolgál bennünket. Persze van lejárati idejük, és mi nem a mikróban melegítjük, mert ki tudja, ha már egészséges, maradjon is az. És lehetne bővebb is a választék, de majd biztos az lesz. A fontos, hogy tudom, mi van benne. Tudom, hogy finom, tudom, hogy mindig megment, ha nincs kaja és a diétámba is bele tudom illeszteni, amit a mértéktelen hétvégi dorbézolások után minden hétfőn elkezdek.

Képek: Pinterest

A hetvenes, nyolcvanas évek óta a családok, gyerekek életének egyik jelentős „szereplője” az autó. A hétvégék, a nyaralások és ma már a napi rutin is a család egy vagy akár két autójához szorosan kapcsolódik, így teljesen természetes, hogy a gyerekek hamar kíváncsiak lesznek, milyen a vezetés élménye. Egészen a jelen korig gyerekek nemzedékei várták, hogy betöltsék a tizenhetet és minél hamarabb elkezdhessék az autós sulit.

Kárpáti Judit írása

A szöget a fejembe, - mint olyan sokszor - egy reggeli, iskolába tartó út során folytatott beszélgetés ütötte.
A mindjárt nyolcéves fiam, ahogy nyilván a legtöbb gyerek már egészen kiskorától érdeklődik a vezetés iránt, izgatja, melyik pedál mire való, melyik gomb, mit indít el.
Ezen a reggelen is hasonló kérdések érkeztek hátulról és persze a szokásos türelmetlen kérdés; „Mikor vezethetek már?”

Mielőtt rávágtam volna, hogy még kilenc év és megszerzed a jogsit, hirtelen beugrott, de hát már most is tesztelnek önvezető autókat az utakon, majd’ tíz év alatt kizárt, hogy ne fejlődne annyit az autóipar, hogy akár egy jelentős tömegnek ilyen autója legyen.

Komolyan izgatni kezdett a kérdés, ezért kicsit utánajártam a dolognak, hogy okosan tudjak válaszolni a fiamnak. Aki egyébként alaposan el volt szontyolodva, amikor felvetettem, hogy lehetséges, más lesz a vezetés akkor, mint most.

Három trend

Az autóipar egyik vezető irányvonala az elektromos autók elterjedése. A Morgan Stanley elemzői szerint 2025-re – ekkor lesz a fiam éppen 17 éves – közel 7 millió elektromos autó készülhet, ami a teljes autógyártás nagyjából 7 százalékát teszi majd ki.

Egy másik fontos vonal, mely az előző technológiát is alkalmazva megvalósul majd az önvezető autók elterjedése. Ez az irány a technológiai cégek számára is kihívás, mutatja ezt a Google autonóm robot autója is.

Ennek az iránynak egy másik vonala az önvezető autók hálózatának megalkotása, ami azt jelenti, hogy az autók képesek egymással kommunikálni, a közlekedés tökéletesen kiszámíthatóvá és megbízható válna.

A harmadik nagy változásokat hozó trend a car sharing, az autó megosztás lesz, ami azt jelenti, hogy a birtoklás helyett a közösségi használat lép előtérbe.

A jelenlegi és több nagy autógyár által már tesztelt elképzelés szerint egy mobil applikáció segítségével bérelhetők a városokban elhelyezett autók.

Tényleg így lesz?

Mindhárom trend nagyon vonzó és izgalmas alternatíva és nehéz elképzelni, hogy valóban megszűnhet az autóban idegeskedés, a dugó és maga a vezetés is.

Ezekkel a lehetőségekkel mégis számolni kell és elég jól elmagyarázható mindegyik alternatíva, illetve az egymást kiegészítő technológiák is, már egy óvodás kisgyereknek is.

Ahhoz viszont, hogy ezek a kicsit viccesnek tűnő, de mégis nagyon közeli változások bekövetkezzenek, még sokat kell fejlődnie a közlekedési infrastruktúrának. Társadalmi és állami szinten is konszenzusra kell jutni és lesznek nehezebb, átmeneti időszakok, amikor a régit még nem váltja fel teljesen az új.

Amikor az utakon szemben állnak majd egymással az önvezető autók és az autóvezetők, a saját autóval közlekedők és a megosztást kihasználó tudatos fogyasztók.

Jogsi 2.0

Abban azért biztosak lehetünk, hogy magát a közlekedést akkor is tanulni kell majd, amikor már rendszerbe szerveződve járnak az áramvonalas kisebb, nagyobb robot autók, így valószínűleg az autós utazás élménye, még ha egy teljesen más formában, de a gyerekeinknek is megadatik.

Képek: Pinterest

Egy minapi posztom nyomán egyik kedves olvasóm élcelődött azon, hogy a tanárok, tanítók szeressék magukat.
A világbékét hozta példának, mint béna idealisztikus elképzelést.
Egyrészt mindig öröm, ha jókedvre deríthetek bárkit is, másrészt arra gondoltam, elmondok néhány összefüggést, amit a kiegyensúlyozott mentális élet, a pszichés stabilitás és a nevelés kapcsolatáról gondolok.
Nem hívtam segítségül szakirodalmat, életvezetési könyveket, vallást, vagy babonát. A magam tapasztalatait írom le. De erre szerintem rájön minden egészséges gondolkodású ember.

Nem könnyű éveken keresztül gyerekek között tölteni a mindennapokat. Reggeltől délutánig ugyanazokban a körökben pörögni, gyermekded problémákkal foglalkozni, újra és újra megvívni ugyanazokat a harcokat.
Nem könnyű, ha minden évfolyamnál úgy érezzük ismét elölről kezdjük. Nem könnyű, ha azt hisszük, úgyis ugyanaz történik meg, ugyanúgy.
Egy évtizedek óta a pályán lévő pedagógus számára nem könnyű a megújulás. És nem könnyű a háta mögött hagyni minden nap a saját magánéletét, és egész, kerek személyiséget mutatni húsz, harminc kíváncsi szempárnak.

Az én időmben, az iskolánkban a tantestület kilencvenhét százaléka nő volt, és egy kivételével valamennyi elvált, gyermekét egyedül nevelő, vagy gyermektelen, megkeseredett asszony volt. Nekik kellett volna tűzbe hozni bennünket, és értük kellett volna a lehetetlent is átugrani. Ehelyett csak az ellenőrzőnket vittük, és röhögtünk rajtuk jó nagyokat.
Mert a gyerekek kegyetlenek. Mindemellett tisztán látnak. Látják a legapróbb hazugságot, a nemtörődömséget, látják, ha nem fontosak. És látják, ha póbálkozik egy tanár, nem sikerül, és legyint, mindegy, majd a következő osztállyal talán sikerül.

Csakhogy annak a gyerekcsapatnak épp nincs következő gyerekkora. És még ha ez közhelyesen is hangzik, bizony, igaz. Önmagában persze egy-egy rossz döntéstől, szerencsétlen megoldástól, rossz hozzáállástól nem lesz senkinek sem baja. Az is egy tanulási folyamat, hogy bizony, mindenki hibázhat. És ki lehet javítani. De ha a pedagógus futószalagon intézi el az gyereket, hiszen annyi 5-7-10 évessel találkozott már, azzal, hogy “ugyan, egy újabb kupaccal több, nem tudnak már ezek semmi újat mutatni nekem….” Akkor a gyerek azt látja, hogy ő is egy letudni való probléma, egy ügy, egy munkahelyi gond, ami a sok egyéb gond mellett talán a legutolsó. A tanár meg hiába vár el együttműködést, közös problémamegoldást, nem fog működni a kommunikáció.

Jól látható, hogy mennyi különbség van generációk között, akár egyik évfolyam és a másik között. Más az összetétel, más a családi háttér, másképp működnek, mint 5 vagy 10 évvel ezelőtti korosztályuk. Ja, és más az egyéniségük is. Mert hogy másokról van szó. Nem ugyanazokról az elősökről, másodikosokról, harmadikosokról, akikkel az elmúlt években találkoztunk.
Az is egyéni, hogy az adott közösség milyen összetételű, milyen hatással vannak egymásra, és mindebbe hogyan illeszkedik a pedagógus.

Egy gyerek számára, ha azzal találkozik az óvodában, hogy ő egy letudni való feladat, ha az iskolába lépve, nem számít, hogy neki milyen egyénisége van, hogyan képes lépést tartani, ha később a tanulmányai során csak azzal találkozik, hogy a sztenderdet milyen mértékben tudja magáévá tenni, akkor számára egy sorozatos kudarc lesz az iskola.
És ugyanilyen kudarc lesz a pedagógusnak is, aki nem tud ellépni a megkövesedett szokásaiból, a tapasztalatait nem tudja felülbírálni, nem tud továbblépni. Ha nem lép időnként hátra, és nem nézi távolabbról az adott osztályt, az adott problémát, saját magát, akkor nem fog tudni újat, aktuálisat adni nekik.

Pedig a legfontosabb, hogy azt érezze a gyerek, hogy számára, személyesen van mondandója a tanárnak. Neki szeretne egy tudást átadni, egy szemléletet, egy üzenetet eljuttatni. És a hozzá vezető utat csak úgy találhatja meg a pedagógus, ha a magához vezető úttal, a változásaival, az erősségeivel és gyengeségeivel is tisztában van.
Ha nem egy tanító robotnak tartja magát, ha elfogadja a nehézségeit és újra feláll, vagy épp a hátrányai ellenére úgy kommunikál, ami példamutató lehet a gyerekek számra. Akkor megteremti annak a lehetőségét, hogy minden egyes gyerek minden napon azzal a pozitív érzéssel térhet haza, hogy számított a jelenléte.

Ha ezzel nem törődünk, ha kizsigereljük magunkat, ha kizsigereljük a tanítókat, és nem ösztönözzük őket  a belső munkára, akkor gyerekgenerációk fogják értéktelennek érezni magukat és továbbvinni a felszínes, gondolkodás nélküli robotvilágot.
Hogy ki, milyen keretek között találja meg a módszert a belső munkára, az egyéni, kulturális és családi szokások szerint változhat. Lehet az vallásos, tudományos, vagy szakmai módszer.

Jó lenne, ha minden közösség, minden iskola megkívánná azt a pedagógusaitól, hogy évről évre újrafogalmazzák magukat, a hivatásukat, újra elemezzék a konfliktusaikat, a módszereiket. És értékeljék a sikereiket. Nem csak  a tananyagtartalom szintjén. Mert az, kevésbé fontos.
A szorzótáblának bármikor utána tudunk nézni a neten. De a kulturált, együttműködő viselkedést, az empátiát, a segítőkészséget, a kreativitást nem tudjuk letölteni.
Ezt élőben tudjuk elsajátítani azoktól a szülőktől és pedagógusoktól, akik rendelkeznek ezekkel a készségekkel, és akik a mindennapi életük során alkalmazzák is ezeket.

Ha agresszív, fegyelmezetlen, tiszteletlen gyerekkel találjuk szembe magunkat, nyugodtan tegyük fel a kérdést magunknak, mikor és hol viselkedtem így? Mikor becsültem le a képességeit, mikor gúnyoltam ki, mivel sértettem meg? Mikor nem becsültem eléggé az ő egyetlen gyerekkorát? Aki magával szemben igényes, az a mások rezdüléseit és jelzéseit is finomabban veszi. Ezért (is) kell magunkkal, a belső folyamatainkkal foglalkozni.
Minden találkozás egy olyan történet, ami elmesél nekünk valamit, magunkról. A nehéz találkozások sok információval vannak tele. Ha elfogadjuk a tényt, hogy az egyes találkozásoknak üzenetük van számunkra, ha elfogadja a pedagógus, hogy az egyes gyerekekkel való kapcsolata is formálja az ő személyiségét, akkor megbecsüli magát, a hivatását. Urambocsá’, szereti magát, mert megengedi, hogy számára is egyéni, személyes élmény legyen a tanítás.

Képek: Pinterest

gyereknapi poszt

Az a helyzet, hogy nekem van egy folyton élcelődő, gúnyolódó és vicceskedő fiam. Nem az a fajta, aki virágot szed és azt mondja; „Ezt neked szedtem.” és nem az a fajta, aki megjegyzi, hogy; Te vagy mami a legszebb a világon”. Sok más módon kifejezi, mennyire fontos vagyok neki, de szavakkal a legritkábban. Éppen ezért nagyon meglepődtem, amikor ebben az interjú helyzetben kilépett a megszokott keretei közül és egy kis idegenként válaszolgatott nekem, nem anya és fia voltunk, hanem újságíró és interjú alany. Még a hangja is megváltozott és menet közben többször majd’ megzabáltam.

Türk Milánnal Kárpáti Judit készített interjút.

​

Hogyan érzed magad attól, hogy egyre nagyobb és nagyobb leszel, hogy kinövöd a nadrágjaidat?

Kicsit idegesítő, hogy mindenki ezzel jön, de azért az sem lenne jó, ha senki nem beszélne hozzám. Mit szólnék a nadrághoz? Veszünk újat.

Mi volt a legjobb abban, hogy elsős voltál?

A legjobb az volt, hogy megtanultam olvasni.

Hogyan egyezteted össze az iskolát és a szabadidődet? Van elég időd arra, hogy azt csináld, amit szeretnél?

Amikor későn érünk haza, akkor nagyon rossz, hogy rögtön fürdés és aludni kell. Mondjuk hétfőn, szerdán meg pénteken és hétvégén is annyit játszhatok, amennyit csak akarok.

Mit szeretsz a legjobban csinálni, amikor hazaérsz?

Örülök annak, hogy végre itthon lehetek, hogy nem kell semmit csinálni, pihenhetek. Aztán jó még Ninjagozni, a Legóimmal játszani, focizni a kertben.

Le szoktam menni tollasozni Mamival, a Gábor addig fentről néz és integet nekünk. Felmegyünk a játszótérre, társasozunk, amihez csak kedvem van. Nagyon szeretem, hogy együtt vacsorázunk. Megbeszéljük kivel mi történt.

Aztán azt is szeretem itthon, hogy itt van a banya, aki mindent tönkretesz és lehet rajta röhögni a barátommal.(egy szörnyű nőre gondol, aki a lakóparkban lakik és utálja a gyerekeket, folyton piszkálja őket, a szerk., azaz Milán mamája) Meg az is jó, hogy szépek a bútorok. Nagyon szeretem az egész lakásunkat, a saját szobámat is. Ennél jobbat nem is tudnék elképzelni.

Milyen egy jó napod?

Reggel bemegyek az iskolába, sokszor megdicsérnek, sikerül a matekfelmérő, hazajövök, van időm játszani, lemegyünk tollasozni, jó a vacsora, de egyébként minden finom, amit a Mami csinál, és sok mese van este. Leginkább a prézlis zöldbabot szeretem vacsorára.

A rossz nap meg olyan, hogy reggel bemegyek, leszidnak, nem sikerül a matekfelmérő, rögtön ágyba kell mennem, meséből is csak egy pár oldal van és a vacsorát nem a Mami csinálja.

Akkor is rossz, amikor este jövök ki a WC-ből és beverem a fejem az ajtófélfába és a Mami azt szokta mondani, hogy feküdj már le, késő van, emiatt vered be a fejed.

Mi volt a legszuperebb élményed?

Az utóbbi napokban a Hóbagoly (Hóbagoly cég által szponzorált focikupa a suliban), és a nyaralások is mindig jók voltak eddig nagyon. Apáékkal (az édesapja külföldön él, nagyon ritkán találkoznak) Szentesen is nagyon jó volt tavaly nyáron. Eddig az egész élet nagyon jó volt.

Azért van, hogy haragszol a felnőttekre?

Amikor véletlenül csinálok valamit és azt állítják, hogy direkt csináltam. És amikor rám szólnak, hogy pakoljak össze, miközben én már pakolok.

Mi a helyzet a barátokkal?

Az óvodában sok olyan barátom volt, aki parancsolgatott, az iskolában nincsenek ilyenek. Csak egy gyerek van, aki menőzik, zselézi a haját és mindenkit piszkál, de ő nem az osztályomba jár. És van még egy, aki mindig megsértődik, sajnos. Szerencsés vagyok, mert nekem sok barátom van.