Szülő2.0

Van ez a közhely, amit minden anyuka mantárzik a játszótéren: Ne iskolát, hanem tanítót válassz! Sokszor már a nevelési tanácsadóban, az óvodában is ezt terjesztik.
Én meg azt mondom iskolát válassz, mert ha jó az iskola, az csak jó tanítót alkalmaz, illetve megkövetel egy szakmai minimumot és egy jó szellemiséget.

A jó iskolába jó bemenni. Már reggel mosolygás, zene, jó hangulat, barátságok. A jó iskolában is vannak nehézségek és konfliktusok, de van rá apparatus, hogy ezekkel foglalkozzanak. A jó iskolában közösen segítik a szülőt és gyereket, hogy kijárják az iskolát. Hogy megtanulják a megtanulni valót. Nem az aktuális bebiflázandó tananyag a fontos, hanem a gyerek, hosszú távon az ő érvényesülése és boldogulása. Nem a gyerekanyag, hanem az egyén jár suliba.

Megkérdeztem néhány iskolát, mit tartanak a legfontosabbnak, mire készüljenek az elsősök. Íme néhány válasz.
Ti is megkérdezhetitek ezeket az iskolában, ahová vinnétek a gyerekeiteket. A válaszok sokat elárulnak a tanítóról és az intézményről is. Már az sokat sejtet, hogy a válaszokban egyszerű, rövid kifejezések vannak, emberi, hétköznapi példák, vagy szakértői állásfoglalások, tankönyv ízű kinyilatkoztatások.

Mi az iskolaérettség? Melyik elemét tartja a legfontosabbnak?

Szabó Magda Magyar-Angol Kéttannyelvű Általános Iskola:Iskolaérettnek tekinthető az a gyermek, akinek a testi fejlettsége bizonyos kritériumoknak megfelel (magasság, súly, finommotorika…), mozgása viszonylag összerendezett, kialakult dominanciája, reális testképe van. Fontos kritérium még, hogy a gyermek általános tájékozottsága, beszédkészsége, gondolkodása az életkorának megfelelő legyen. Ezeken kívül a feladattudat és a figyelem tartóssága is erősen befolyásoló tényező. Tapasztalataim azt támasztják alá, hogy sokan nem veszik figyelembe gyermekük szociális éretlenségét, amikor választásuknál az iskola mellett döntenek. Márpedig ez hosszú távon nagyon meg tudja nehezíteni a gyermek, a társak és a pedagógusok munkáját is. Így én ezt az elemet emelném ki a fontossági sorrendből, mivel azt hiszem, a szülők ezt a kritériumot nem veszik komolyan.

Lauder Javne Iskola:
Nagyon komplex fogalom az iskolaérettség. (Meg nem is szép, de ez abszolút szubjektív megjegyzés. Leginkább Vekerdy híres mondata jut eszembe erről, ami valahogy úgy hangzik: ne a gyerek legyen érett az iskolára, hanem az iskola a gyerekre.) De ha a legfontosabbat kell kiemelnem, az a mozgás; a koordináció, a testséma, testérzékelés fejlettsége. Az idegrendszer éretlenségével járhat együtt, ha nem magabiztos ezekben. Nélkülük nehéz a kicsi gyerek élete az iskolában, mert nem tud megfelelően koncentrálni, nyugtalan, figyelmetlen lehet, s ez máris kudarcot okozhat számára. Ugyancsak fontos még az önállóság, amiért otthon is sokat tehetünk közös, valódi tevékenységekkel (kutyasétáltatás, főzés, barkácsolás stb.).

II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium, Szentendre:
Fizikai alkalmasság, kognitív érettség, mentális, pszichés alkalmasság.

Mi az a 3-4 legfontosabb cél, amit el kell érni az első osztályban? Mi az első osztály legfontosabb feladata?

Szabó Magda Magyar-Angol Kéttannyelvű Általános Iskola:Természetesen nagyon fontosak az oktatási és tantárgyi célok, ám én mégis inkább a következőket emelném ki:
Tanulás iránti vágy felkeltése, belső motiváció kialakítása a gyermekben.
Egy olyan környezet, osztályközösség kialakítása, amelyben a gyermek jól érzi magát- „A gyermek szeressen iskolába járni”.
ÖNÁLLÓSÁGra törekvés- minden területen. Szerintem ez az egyik legfontosabb cél.

Lauder Javne Iskola:
A legfontosabb cél, hogy szeressen iskolába járni. Ettől várható, hogy későbbi élete során is motivált legyen a tanulásra, mert igenis ez a kiemelt feladat. Bármit képes gyorsabban, hatékonyabban megtanulni az a gyerek, aki bízik önmagában és persze a felnőtt partnereiben, akiket nevezhetünk pedagógusoknak is. Az ilyen, világra nyitott személy kíváncsi, kreatív, bátran kezdeményez kapcsolatokat, ezért erősebbé válik szociális hálója. A feladat tehát, hogy nyugodt - lehetőleg egyéni ritmusát figyelembe vevő - tempóban táguljanak az ismeretei. Ismerje a betűket, olvassa őket, bár nem kell feltétlen szépen le is írnia azokat, az írott nagybetűkkel pedig ráér másodikban komolyabban foglalkozni. Számoljon 20-as számkörben, legyen mennyiségfogalma. Alkosson kedvére képeket, tárgyakat, énekeljen, na és mozogjon szabadon a levegőn sokat-sokat.

II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium, Szentendre:
Attitűd: Pozitív érzelmek kialakítása. Beilleszkedés, szokások megalapozása, az egyén viszonyulása személyek, tárgyak, szituációk iránt. Más emberek tisztelete, felelősség, együttműködés önbecsülés.
Intellektuális készség fejlesztése: nyelvi készség, valamint a szabályhasználat. A viselkedés, magatartás kialakításának főbb nevelési eszköze.
Kognitív stratégiák fejlesztése: irányítják az egyén tanulását, gondolkodó viselkedését, gyakorlással alakítja ki a magatartást.
Verbális információk nyújtása: a mindennapi életben szükséges általános és személyes adatok összessége.(születési dátumok, névnapok, családi ünnepek, figyelmesség a környezetünk iránt)
Motorikus készség fejlesztése: az iskolai mozgástanulás eredményei. Testbeszéd, mozdulatok elsajátítása.
Nem csak az első osztályban‼‼‼‼!

Mik azok a legfontosabb szempontok, tulajdonságok vagy ismeretek, amikkel rendelkeznie kell egy első osztályosnak?

Szabó Magda Magyar-Angol Kéttannyelvű Általános Iskola:
A gyerek tudjon hosszabb ideig figyelni
Legyen nyitott és motivált különböző feladatok megoldására
Képes legyen az önállóságra
Tudja a saját- szülei és testvérei nevét, a lakcímét és a születési dátumát
Ismerje az évszakokat, hónapokat, színeket, formákat,
Meg tudjon számlálni 10 dolgot
Alakuljon ki a „kezessége”, valamint helyes ceruzafogás. 

Lauder Javne Iskola:
Az általános tájékozottságot és a beszédet tartom nagyon fontosnak. Hogy tudja ki ő, a családja, mikor van a születésnapja, hol lakik, mik a hét napjai, és ezeket el is tudja mondani. Idegeneknek, felnőtteknek is. Nem, nem a vészhelyzetekre való felkészülés miatt, hanem mert így képes magabiztosan képviselni magát, megismerni társait, bizalommal fordulni a felnőttekhez, ha segítségre van szüksége. A beszéd, szókincs fejlettsége gördülékenyebbé teszi a tanulást, játékot egyaránt. Ezt rendszeres meséléssel (fejből vagy könyvből) nagyban segítheti a szülő. Megfigyelhető, hogy azok a gyerekek, akiknek este mesélnek, jobban képesek figyelni és követni az utasításokat, gyorsabban, hatékonyabban tanulnak.

II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium, Szentendre:
Az adott életkortól elvárható szint, az első pontban megfogalmazott kritériumok.

Egy szülő, milyen útravalót adjon az első osztályos gyerekének?

Szabó Magda Magyar-Angol Kéttannyelvű Általános Iskola:
Legyen bátor, keressen barátokat, hogy jól érezze magát az iskolában! Ameddig csak tud, figyeljen oda és kövesse a tanító „utasításait”. (Figyeljen oda a saját holmijára, próbálja meg nem elveszíteni!)

Lauder Javne Iskola:
Egy 6-7 éves gyereknek direkt útravalót nem adnék. Elég, ha a szülei mindennapos megnyilvánulásait észleli, figyel rájuk és figyelnek rá. Az üzenete pedig ez lenne: “Légy önmagad! Tanuld meg nyíltan intézni az ügyeidet, nem én járok iskolába, hanem te.  A tudás is és a lecke is a tiéd. Ha segítség kell, bátran szólj!” Persze gyermekibben fogalmazva és hozzá téve, hogy mindig mindent elmondhat a szüleinek, mert hiszünk neki, hiszünk benne, szeretjük.

II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium, Szentendre:
Saját félelmeinek leküzdését.

Ki volt a legemlékezetesebb első osztályos a pályafutása során, és mitől volt az?

Szabó Magda Magyar-Angol Kéttannyelvű Általános Iskola:
Nehéz kiemelni egyetlen gyermeket, hiszen mindenkiben volt és van valami különleges, ami miatt jó őt felidézni. Ám ha mégis választani kellene, talán egy olyan kislányt választanék, aki rendkívül zárkózottan, furcsa szokásokkal érkezett iskolánkba. Rengeteg küzdelemmel, kiközösítésen, intőkön, rossz jegyeken, nevelési tanácsadókon át vezetett az út, mire a kislányt elfogadták, mára pedig- sok év elteltével egy viszonylag közlékeny, önálló gyermek lett belőle, akinek egész sok barátja van osztálytársai között. Bár ez nem tűnik nagy dolognak, a kiinduló helyzethez képest nagyon nagy utat jártunk be és jó látni az eredményeket…
(Volt még egy soha el nem felejthető eset, amikor első osztályban téli szünet előtt két kislány keservesen sírt. Majd mikor megkérdeztem, mi a probléma, a válasz a következő volt: „Most 2 hétig nem jöhetünk iskolába, ezért sírunk.” Azt hiszem az ilyen válaszok és pillanatok azok, ami miatt ezt a pályát érdemes választani.)

Lauder Javne Iskola:
Egyik kisfiú az osztályomból elsőben komolyan dadogott, nehéz volt számára a szóbeli megnyilvánulás, a többieknek pedig olykor kivárni azt. Szerencsére mindig volt mondanivalója, gátlásos nem lett, igen sok időt fordítottam az osztálytársak “érzékenyítésére”. Viszont az összeolvasás egyáltalán nem ment. Neki a L+Ó nem LÓ volt, hanem LÖÓ. Aztán a téli szünet után csoda történt! Egyszer csak folyamatosan olvasott, de úgy, hogy mindenkinél pontosabban, jobban, kifejezőbben. (Azóta tapasztaltam, hogy az nem ritka, amikor valaki nem képes összeolvasni, és egy szünet után hirtelen sikerül. Ugye milyen titokzatos az agy működése?) És olvasás közben nem dadogott! Viszont rengeteget olvasott szabadidejében. Néhány év múlva a dadogása teljesen megszűnt (segített a zeneterápia is), most pedig szívesen színészkedik, fellép. A legnagyobb öröm számomra mégis az, hogy ír. Verseket, novellákat, regényeket, küldi nekem az írásait, és még mindig kikéri a véleményemet. Sőt, szerintem hallgat rá.

Szabó Magda Magyar-Angol Kéttannyelvű Általános Iskola
Lauder Javne Iskola
II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium, Szentendre

Képek: Pinterest

Az iskoláválsztáskor az egyik legfontosabb kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, hogy milyen szellemben, közegben szeretnénk felnevelni és taníttatni a gyermekünket. Ma, e globális és tudással, információval telített világban elkerülhetetlen, hogy szülőként választ adjunk erre a kérdésre. Legalább saját magunk számára.

A jelenlegi trendek, a világban látható folyamatok és társadalmi mozgások, átrendeződések egyetlen lehetőség felé mutatnak, mégpedig a partneri viszony és a szolgáltató iskola létrejöttéhez, működtetéséhez.

Bármilyen erősen és bármennyi energiával dolgoznak sokan azon, hogy az iskola egy tekintély elvű, hierarchikus rendszerre épülő nevelő intézmény legyen, egyszerűen nem lesz képes a globális folyamatok ellen hatni, mivel ebben a szellemben nem tudja felvenni a versenyt, ettől kezdve egyre kevesebben fogják választani az efféle, hagyományos iskolákat.

Amíg a szabad iskolaválasztás joga nem korlátozódik, addig egyre többen fogják előnyben részesíteni azokat az intézményeket, amelyek a szabad gondolkodásra, a kreatív és nyitott szemléletre és a partneri viszonyra helyezik a hangsúlyt.

Hiszen azok a készségek, tudások és ismeretek, amelyek a 21. századi érvényesüléshez szükségesek, nem fejleszthetők elavult eszközökkel.

Persze némileg faramuci a helyzet, mert egy olyan szolgáltatást kívánok igénybe venni, aminek az igénybevétele kötelező mindkét fél, azaz a szolgáltató és a szolgáltatást igénybevevő számára is, de mégis, vannak lehetőségek, hogy egyénileg a számomra és a gyermekem elvárásainak a legjobban megfelelő iskolát válasszam.

Nehezítő körülmény, hogy ma Magyarországon persze nincs minden igényre kínálat, nincs olyan széleskörű iskolarendszer, amely elegendő sajátosságnak adna választ, vagy ha van is, rendkívül kis létszámot tudnak befogadni.
Mégis, vagy épp ezért, egyre több iskola fog abba a helyzetbe kényszerülni, hogy szolgáltató iskolává váljon, megfeleljen azoknak az igényeknek, amelyeket a kor, a kiszélesedett világ, és amiket a szülők támasztanak feléjük.

Ezek az elvárások persze különbözőek lehetnek mind tananyagra, mind módszerre, mind világnézeti szemléletre vonatkozóan. Néhány dologban azonban megegyeznek:
A szolgáltató iskola partnerként kezeli a szülőket, gyerekeket a családokat. Azok mind azonos mértékben iskolapolgárokként vesznek részt a tanítási és tanulási folyamatban. Ezen szereplők együttműködésével és aktív kommunikációjával folyik a munka.

Figyelembe veszi az egyéni igényeket, az egyéni fejlődési ütemet, a gyerek, a család elvárásait. Alkalmazkodik a sajátosságokhoz, nem kíván egységesíteni, nem akar tömegoktatást létrehozni. Ezen különbözőségek figyelembevétele és tiszteletben tartása sokak szerint különcséget és kivételezéseket szül. Azonban téves ez a megközelítés, hiszen az egyéniség tiszteletben tartása elfogadásra és együttműködésre tanít. Hiszen a közösség, az osztály valamennyi tagja számára elérhető az egyéni elbánás, így mindenki a maga számára leginkább fejlesztő és építő módon juthat hozzá az iskolához.

A szolgáltató iskola bepillantást és aktív közreműködést enged a szülők számára a tanítási rendbe, a módszerekbe. Közösen lefektetett és mindkét fél számára elfogadott szabályok mentén, együttműködve. Nem alárendeltje egyik fél sem a másiknak, sem a szülő, sem az iskola!
Mindkét fél elismeri és elfogadja a másik kompeteciáit a gyereknevelés során. Szakít az évszázadok során beidegződött frusztrált, megfélemlítő attitűddel, és fontos számára a szülők és családok elégedettsége.

A szolgáltató egyértelműen és jól megfogalmazva kommunikálja hitvallását, világnézetét, pedagógiai programját. Fontos számára, hogy az oda járó gyermekek és családok azonos értékrenddel bírjanak, ezzel is hatékonyan elősegítve a közös munkát.

Mi az, amit ha tapasztalunk az iskolában, bizonyosak lehetünk benne, hogy nem szolgáltató szellemiségben gondolkodnak?
Ha nincs rendszeres, aktív kommunikáció a szülők és az iskola között. Ha nincs felelősségmegosztás a szülő és az iskola között a gyereknevelésben. Ha nincs folyamatos jelzés, melyik fél, mely feladatokat érzi magáénak és várja el a másiktól.
Ha kevés a közösségi tevékenység a családokkal együtt. Ha merev és mindenáron betartandó szabályok vannak. Ha nincs lehetőség az egyéni fejlődésre, a javításra, a korrigálásra. Ha a pedagógus kizárólag ítélő, értékelő attitűddel fordul a gyermek és szüleik felé. Ha nem, vagy csak névlegesen működik szülői szervezet, családi képviselet.

És hogy mindez miért fontos? Azért, hogy az iskola ne valami kötelező rossz legyen, ennek valamennyi következményével, hanem egy jó hely, ahol normális, emberhez méltó körülmények között tudnak fejlődni a gyermekeink.

Képek: Pinterest

Hogy ma nem szívesen lennék gyerek, bármilyen fokon iskolaválasztó gyerek, az tuti. De nem szívesen lennék értelmiségi, vagy felelős, vagy egyszerűen normális szülő sem, akit érdekel, mi lesz a gyerekével, mert az is reménytelen. (Na most ez mind voltam, vagyok.) Ami ma Magyarországon az iskolák körül folyik, az olyan, mint egy elkeseredett hidegzuhany a kert végi locsolóból. Nem kétség, hogy novemberben nem melegíti fel a nap.

És kényszerhelyzet, mert itt kocog a november és jön az iskolaválasztási szezon. Iskolát választani, nézegetni, gondolkodni, méregetni elvileg jó lenne. De gyakorlatilag olyan nyomasztó, súlyos teher, amit nehéz cipelni gyereknek, szülőnek egyaránt. És hogy miért? Mert nincs iskola. Nincs olyan iskola, amilyet mi szeretnénk. Nincs választási lehetőségünk. Elvileg persze van. Mert van az alternatív, a magán, az egyházi, a nemzetközi, ja és persze az állami, aminek leginkább feladata lenne az oktatás, de nagyon nehéz a választás.

Nem kell ahhoz speciális igényűnek lenni, hogy ne akarjam az államit választani. Nem akarom, mert nem szeretném, ha pontokkal, csillagokkal, boszorkány vagy tündér nyomdákkal, és egyéb idióta méricskéléssel zaklatnák a gyerekemet, aki ennél többet ér. Többet ér a pontnál, csillagnál, a gnóm jutalom figuráknál. Mert amúgy speciális. Sajátos. Egyedi és megismételhetetlen. És ne álszerénykedjünk meg szégyellősködjünk már, amiért nem érjük be a középszerűvel. Vannak persze jó és jobb iskolák, de nagyon kevesen. Így a bejutás sokak számára egyszerűen lehetetlen.

Ha netán valamilyen különleges képessége van a gyereknek, amiről már az óvodában vagy később a kisiskolában gondoskodtak a pedagógusok, hogy papírral is alátámasszák, akkor pedig pláne nem találok iskolát. Mert az állami rendszer nincs erre felkészülve. A nem állami sem.

Először is azért, mert kinek kell a plusz munka? Másrészt azért, mert miért ne a tehetséges, kis gondot okozó, megfelelni vágyó gyerekek férjenek be a létszámba? Hát nem egyszerűbb, mint a problémás anyuka, a problémás gyerekével?

Van néhány olyan független iskola aki kimondva vagy kimondatlanul felvállal egy-egy témát, problémát, amit az államnak nem sikerül jól megoldania. Ezekben az iskolákban végtelen nagy a túljelentkezés. Illetve vannak azok a sulik, akik integrálnak, de nem merik nagydobra verni, mert így is terjed, és szintén elképesztő arányban kell visszautasítaniuk a jelentkezéseket. Van ahol előre 2-3 évre adják be a szülők a kérelmüket.

És arról nem is beszélek, hogy mindez attól is függ, hol laktok. Mert ha a fővárosban vagy a környezetében, akkor maxium napi több órát utazol. De vidéken ennél még nehezebb a helyzet.

Senki nincs, aki segítséget tudna adni. Senki nem vállalja fel a mondatot, hogy kedves anyuka, apuka, nem tudunk iskolát javasolni. A szakma is befelé fordul, és inkább a saját problémáival foglalkozik, a napi ügyekkel. Ha valaki elég ügyes, rátermett, annak sikerül megoldást találni. Aki nem, az marad az állami iskolában. Ami lehet, hogy jó lesz. De lehet, hogy nem. Mindenesetre nem a szabad iskolaválasztás jegyében történt.

És akkor jöhetnek még az otthonoktatós tanulócsoportok. Lehet hogy ez lesz a jövő?

Néhány munkatársammal arra gondoltunk, hogy megpróbálunk segíteni. Ettől persze nem lesz több iskola, nem lesznek jobbak a feltételek. De hátha adódik egy-egy új ötlet. Írni fogunk olyan iskolákról, amelyek megoldásokat kínálnak és lehetőséget azoknak, akik másképp képzelik az oktatást egy pontgyűjtő akciónál.

Van másik iskola

Alternatív és alternatív jellegű iskolák

Képek: Pinterest

Néhány hét és indul az iskolakeresési nagyüzem.  Elkezdődnek a nyílt napok, a diákok a középiskolai felvételire készülnek. Több ezer családban vetődik fel a kérdés, hová járjon a gyerek, melyik iskolát válasszuk? Életre szóló döntés, amelyben előre sosem lehetünk biztosak. Választásunkat az élet igazolja majd. Gyermekünk élete. Ezért nem mindegy, hogyan döntünk. De vajon tudjuk-e mit és miből válasszunk?

Szülői körökben és szakmai fórumokon tájékozódva egyre több és pontosabb szemponttal és elvárással találkozunk az iskolát illetően. Az esetek egyre nagyobb részében tudatos az iskolaválasztás, nem csak egy letudni való dolog. Csaknem valamennyi vélemény szerint a szülők gyermekük számára a legjobb iskolát választanák, hogy sikeres, kiegyensúlyozott felnőtté váljanak. Viszont abban nagyon nagy eltérések mutatkoznak, hogy ki mit ítél sikernek, mikor elégedett a gyermek iskolájával, teljesítményével. Az elvárások nem csak az iskola pedagógiai programjára, hanem tanáraira, felszereltségére, hanem a kommunikáció módjára és az iskolai élet valamennyi részletére kiterjed.

Jól látszik, hogy a szülők bizonyos elvárásait, speciális igényeit sok esetben a nem állami fenntartású, a hagyományos oktatásszervezéstől eltérő rendszerben működő iskolák elégítik ki. 
Az alapítványi és magániskolák magukat független iskolaként definiálják, s bár az elnevezés nem terjedt el széles körben, egyaránt jól fejezi ki közös jellemzőiket és különbözteti meg őket a közoktatás más szereplőitől. 

A független iskolák egyrészt a gyermekeik számára többletszolgáltatást kereső középosztálybeli családok számára, másrészt a lemaradók, kiesők támogatására jöttek létre. Tevékenységükkel innovatív, gyermekközpontú szemlélettel egyben fontos társadalmi feladatot is ellátnak.
 A független iskolák az állami, önkormányzati oktatási kínálatot pótló és kiegészítő feladatot látnak el, valamint helyettesítő szerepet is betöltenek.

Magyarországon mintegy 950 független óvoda, általános iskola, gimnázium, szakközépiskola, szakmunkásképző és főiskola működik. Ezekben mintegy 16 ezer pedagógus és két-háromezer gazdasági, technikai munkatárs dolgozik. Adó befizetéseik megközelíti az intézményeknek utalt állami támogatás összegét. Mintegy 230 ezer tanuló jár ma független iskolába. (Az AME – Alapítványi és magániskolák Egyesülete adatai alapján)

Az független iskolák összehasonlítása az állami ill. önkormányzati fenntartású intézményekkel változó eredményeket mutat. Nem lehet kijelenteni, hogy egyértelműen jobbak vagy rosszabbak ezek az intézmények. Előkerülnek kimagasló eredmények, kompetenciamérések, nyelvi vagy szakmai versenyek, egyéb iskolán kívüli megmozdulások során, de a hagyományos iskolai rangsorokban, amelyek a továbbtanulási és felvételi eredmények alapján állítanak sorrendet, általánosan elmondható, hogy nem szerepelnek a legjobbak között. (A külföldön továbbtanuló fiatalok számát a nyilvánosságra hozott statisztikák nem tartalmazzák.)
 Ennek egyik oka, hogy ezekben az iskolákban tudatosan nagyon heterogén a diákok összetétele ezen intézmények felvállalják hátrányos helyzetű, fogyatékkal élő vagy speciális nevelési igényű ill. egyéb okokból a hagyományos oktatási rendszerből kiesett tanulókkal való foglalkozást. Sok esetben az is ok, hogy ezen iskolák pedagógiai megközelítése alapvetően kizárja a „versenyistálló” szellemet.

 

A független iskolák jelentősége egyrészt abban rejlik, hogy alternatívát nyújtanak és színesítik az oktatási palettát. Alternatív, innovatív pedagógiai módszereket alkalmaznak, sajátos világnézeti vagy filozófiai, altruista célokat valósítanak meg, speciális igényekkel rendelkező tanulócsoportokat és szülőket szólítanak meg. Másrészt ma is pedagógiai műhelyként működnek és ezzel a közoktatásra is jótékony hatással vannak.
 A független iskolák száma az elmúlt húsz évben folyamatosan nőtt, az elmúlt két évben sem csökkent. A közoktatást érintő központosító törekvésekbe nehezen illeszkednek, de jelenlétük szükségessége és jótékony hatása nehezen vitatható. Az állami iskolák egységesítési törekvése várhatóan növelni fogja a független iskolákba kerülők ill. jelentkező tanulók számát, egyrészt a tudatos középosztálybeli szülők iskolaválasztása következtében, másrészt a rendszer rugalmatlansága miatt megnövekedő kieső gyerekek száma miatt.

Az iskolaválasztási szempontok minden családban eltérőek. Azonban az egyértelműen látható, hogy szubjektív szempontok mentén kell kiválasztani a gyermek számára legjobb iskolát. A családi kötelék, a családon belüli értékrend és elvárások azok, amelyeknek alapvetően befolyásolják az iskolaválasztást, és amibe az iskolának is bele kell illeszkednie. Emellett a gyermek személyisége és képességei, a közösségbeli “előélete”, az érdeklődési köre befolyásolja még az iskolaválasztási szempontokat. Általánosan csak a felvételi és továbbtanulási statisztikák adnak támpontot egy-egy iskola jellemzőiről, miközben emellett vagy ettől függetlenül is vannak olyan feltételek és körülmények, amely a sikeres felnőtté váláshoz elengedhetetlenek. Azonban ez egyénileg más és más. Ezért érdemes gyermekünkre szabva, szubjektív szempontok alapján iskolát választani. Választásunk során minél többet megtapasztalni, és megismerni az iskolából. Párbeszédet kezdeményezni és személyes tapasztalatot szerezni a tanárokról, az oda járó diákokról, a kortárs közösségről, az iskola belső kultúrájáról.

Nyugi, jó iskolát úgysem találsz! Nyugi, az életre a legfontosabb útravalót otthonról viszi a gyerek! Nyugi, van már internet, ahonnan bárminek utánanézhet majd! A legfontosabb a közösség, a normális és szeretetteljes kapcsolat, a nyitott szemlélet, a befogadás, az önbizalom. Az összes többit felszedi! Ja, írni és olvasni meg kell tanulni, és vagy Te tanítod meg, vagy az iskola. Többségünk az iskolát választja. És mint a szükséges rossz az életünk része lesz. Próbáljuk minimalizálni a feszültséget!

Ha még nem találtad meg kisgyermeked számára az igazi sulit, vagy ha még a kereséssel sem indultál el, 10 szempontot hoztam Neked, hogy segítsen, milyen irányba indulj.

1. Elsőként a legfontosabb, hogy összeszedd, mik a legfontosabb elvárásaid az iskolával szemben. Például a teljesítmény, versenyek, siker, eredmények, a gyermek közérzete, családias hangulat, tehetséggondozás, egyéni figyelem vagy a felszereltség, a környezeti adottságok.
2. És ugyanilyen fontos, hogy összeszedd, vajon mik a legfontosabbak a gyermeked számára. Mert bár egy kisiskolás nem áll kész szempontrendszerrel az iskolaválasztás elé, de már nagyon sok tapasztalattal rendelkezünk az óvodás éveiről. Igyekezzünk az ő egyéniségét figyelembe venni, ne csak a saját elvárásainkat.
3. Vegyük figyelembe a családunk szokásait, életvitelét, világfelfogását. Fontos, hogy az iskola illeszkedjen a családunk életéhez. Ne legyen túl messze se földrajzilag, se gondolatilag.
4. Legyünk bizonyosak abban, hogy gyermekünk testileg és lelkileg is fel van készülve az iskolára. Ha bármiben bizonytalanok vagyunk, akkor kérjük ki szakember véleményét, és vagy várjunk még egy évet, vagy keressünk speciális iskolát. A lassabb lépések biztosabbak, mintha belekényszerítjük egy teljesíthetetlen elvárásrendszerbe.
5. Ki lesz az, aki a gyermekünkkel tölti az időt az iskolában. Azaz ismerjük meg mielőbb a pedagógust! Azok az iskolák, akik nem engednek bepillantást mindennapi életükbe, ahol nehéz a tájékozódás, ahol megtagadják a tanítókkal való előzetes konzultációt, biztosan nem jó hely a gyerekek számára. Lehetőleg a gyerek is találkozzon előre a tanítóval, a hellyel, hogy ne a teljes ismeretlenbe csöppenjen. Megnyugtató, bizalommal teli légkörbe kell érkeznie a kisiskolásnak.
6. Ismerjük meg az iskola pedagógiai programját is. Milyen lesz a napirend, hogyan tervezik az évet, milyen egyéb programokat biztosítanak a gyerekek számára. Hogyan értékelik, és mennyi feladatot adnak a gyerekeknek. Az iskolai élet aktivitásra, barátságokra, a társas élet szépségeire is felkészíti a gyermekeket, vagy csak a követelményrendszer mentén zajlik az élet.
7. Mennyire “gyerekbarát” az iskola. Nézzük meg a dekorációt, a szünetek hangulatát, vagy magát a felvételi eljárást. Nem félni mennek a gyerekek az iskolába, hanem tanulni és élni.
   

   

8. Van-e olyan iskola, ahová gyermekem barátai is mennek? Nehéz közös nevezőt találni a szülőtársakkal, de hihetetlen biztonságot adhat a gyerekeknek, ha olyanokkal ülnek egy osztályban, akik közül néhányukkal már ismerik egymást. Pláne ha még barátok is!
9. Van-e elegendő idő és tér a mozgásra. Olyan mintha titkolnánk, hogy a 6-7 éves gyerekek számára az egyik legfontosabb tevékenység a futás, ugrálás, rohangálás. Jó lenne, ha ezt az iskolában is tudná a tanítónéni. És még ha ehhez alkalmazkodna is, az maga volna a csoda!
10. Ha ezeket a szempontokat körbejártuk, nyugodjunk meg, hogy jól döntünk. És ne veszítsük szem elől, hogy gyermekünk boldogságra és sikerre vezető útját nem az iskola, hanem a család teremti meg.

És persze van még egy csomó egyéb szempont is. Írjátok meg, nektek mik a legfontosabbak!

Képek: Pinterest