Szülő2.0

Tanévkezdés előtt néhány szempont, vélemény, jótanács, hogyan vágjunk bele az iskolába, óvodába. Mit ne feledjünk, és mit tartsunk szem előtt. Hogy a felhőtlen nyár után ne a tisztítótűzben érezzük magunkat.
NA

Egy szerencsés gyereknek szabad a nyara. Laza, kötetlen, amikor felfedezhet világot, embereket, saját magát. A nyár lehetőségeket ad arra, hogy próbálgassa a szárnyait. De jellemzően a szeptember beálltával hirtelen megváltoznak a keretek, az elvárások. Jönnek a hétköznapok, az iskola, a mókuskerék. És bár egy darabig lehet táplálkozni a nyári élményekből, de egyhamar elérkezik a fáradtság, a sok nehézség, a megfelelni vágyás, amiben egyre nehezebbé válik megmutatnunk valódi önmagunkat, lehetőségeinket, távlatainkat.

Ezen persze változtatni nem tudunk. Mert adottak a feltételek, alkalmazkodni kell a megváltozott körülményekhez. De mi szülők, a felnőttek, a család tudjuk, hogy a valódi értékek megőrizhetőek a szürke hétköznapokban is. És a mi felelősségünk, hogy ezt a gyerekeink is így érezzék.  Mi teremtjük meg a hangulatot, mi adjuk az erőt és a bíztatást. Hogy sosincs lehetetlen és sosincs végérvényes kudarc, nehézség.

Ahhoz, hogy ebben mi is segítséget kapjunk, csokorba gyűtöttem pár idézetet. Néhányan, szakemberek, gyakorló szülők, pedagógusok beszélnek arról, mi és miért fontos a gyerekek életében. S ha ezekből csak egy-egy gondolatot teszünk magunkévá, segítségünkre lehetnek.

“Nem mindig a kerettanterv okolható a rossz módszerekért. Nagyon sokszor évtizedes beidegződésekről van szó, amiket valamiért soha, senki nem kérdőjelez meg, ilyen például az órák előtti osztálylétszám jelentés, amiről valójában senki sem tudja, hogy mi célt szolgál, egyes tanárok mégis ragaszkodnak hozzá. De pont ilyen a “karácsonyra írni, olvasni kell” hozzáállás is. Virág személy szerint nem hajlandó lóverseny iramot diktálni. Az első osztály helyett a négy évet tekinti egységnek.” Kiss Virág tanító

“Ha mindenki tud valamiben fejlődni, mindenkiben meg tudjuk találni az értékelhetőt, akkor nekünk, tanároknak, felnőtteknek, rendszeralkotóknak az a dolgunk, hogy mindenkinek biztosítsunk egyénre szabott kihívásokat, gyakorlatokat és kellően motiváló környezetet. Régóta tudjuk, hogy egy személyi edző, egy magántanár sokkal jobb, mint az átlagos képességekre optimalizált jelenlegi közoktatás. Ez az igazi gyerekközpontú, személyközpontú oktatás. Ahol mindig arra figyelünk oda, hogy az  adott tanuló miben akar fejlődni, és őt miben tudjuk segíteni. Sokkal fontosabb, hogy a gyerekem tudja, hogy a következő 6 hónapban mit akar elérni, mint hogy egy nemzeti szabvány mit mond arról, hogy mit kéne elérnie.” Halácsy Péter iskolaalapító,

“Kezdetben kivétel nélkül minden gyermek rendkívül motivált a világ felfedezésében, azaz a tanulásban. Egy kisgyermek felfedezőként, alkotóként és ez által minden egyes pillanatban tanulva jár-kel a világban. A kisgyermekek annyira tudnak lelkesedni, hogy agyukban 2-3 percenként szabadulnak fel a fentebb említett vegyületek, a tanulás agyi tápoldatai. Erre egy átlagos felnőtt esetében évente (!) két-három alkalommal kerül sor. A gyermekek addig képesek szabadon és lelkesen tanulni, amíg maguk dönthetik el, hogy mit szeretnének felfedezni, alkotni és így elsajátítani. Ahogy aztán nőnek, de legkésőbb az iskolában, azt tapasztalják, hogy egyre több olyan dolgot kell megtanulniuk, amely egyáltalán nem saját – belső – motivációjukból, a saját felfedező vágyuk csillapításából fakad.” Dr. Gerald Hüther agykutató professzor, Mészáros Etelka cikke, HR Portál

“A felnőttek nem figyelnek rájuk, azt gondolják, hogy a gyerekek nem kompetensek a saját ügyeikben. Nem engedjük őket nemet mondani, de azt sem tanultuk meg felismerni, hogy milyen érdekeik, szükségleteik, jogaik vannak. (…)A szülőség nem csak ösztön. Igenis tanulható. Az, hogy valakinek nincs eszköztára arra, hogyan lehet egy gyereket erőszakmentesen nevelni, nem jelenti azt, hogy ne tanulhatná meg, miként tud úgy terelgetni egy gyereket, hogy a pozitív megerősítésekből tanuljon, ne a büntetésből. Ehhez viszont az kell, hogy legyen valamilyen elképzelése a saját szülői működéséről, tudatosítsa magában a mintáit és azt, hogyan tud egyensúlyt teremteni a párkapcsolatában a gyerek, saját maga és a partnere szükségletei között. És persze nem utolsósorban, hogy merjen segítséget kérni, ha úgy érzi, valami nem megy.” Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakértő

“A hackschool tök vagány. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy borítsunk ki a kukába minden eddigi módszert, és egyszerűen érezzük jól magunkat tanulás közben. A kifejezést egy TEDx videóban hallottam először, ahol a 13 éves Logan LaPlante tart rövid prezentációt saját ötletéről: arról, hogy ő felnőttként is boldog ember akar lenni, s úgy gondolja, hogy ezzel más gyerekek is így vannak. Mi lenne tehát, ha az oktatás azon alapulna, hogy elsősorban boldognak és egészségesnek tanuljunk meg lenni?
Logan szerint az iskola nem az életre készít fel, legfeljebb a megélhetésre, ebben a gyorsan változó világban pedig hacker szemléletű emberekre van szükség – olyanokra, akik képesek a rendszerbe behatolni, azt megváltoztatni, és valami sokkal jobbat létrehozni.
Logan számára a hackschooling az egészséges és boldog élethez szükséges gyakorlatokat, a hacker beállítódást, a kreativitást, az élményszerűséget és a legújabb technika használatát egyaránt jelenti. S mivel ez leginkább hozzáállás kérdése, nem pedig egy rendszer: bárki használhatja, akár a hagyományos oktatásban is.” divany.hu/poronty

“A tanulási problémákban az a legrosszabb, hogy eltereli a figyelmet arról, hogy gyermekünk milyen különleges. Csak azt látjuk, hogy az iskolában rosszul teljesít, hogy kudarcai vannak, hogy valami félresikerült. Arra koncentrálunk, hogy ezt a hibát kijavítsuk, és közben elfelejtjük, hogy mi a jó gyermekünkben.” Varázsbetű, Kazal Kolos

"A legfontosabb képesség, amit egy iskola átadhat a diákjainak, hogy tudják motiválni magukat.- mondja erről Margret Rasfeld, a Berlini Evangélikus Iskolaközpont (ESCB) alá tartozó iskola igazgatója.” Index

“Akik kitűnő bizonyítvánnyal végeznek, nem ők tanulnak a legtöbbet, nem ők fektetik bele a legtöbb időt és energiát. Kiemelkedő egyes gyerekek szorgalma és tehetsége, de ő azt az ajándékot kapta az élettől és majd azzal kell sáfárkodnia. Akinek ennél gyengébb a teljesítménye, annak érdemes megkeresni azt az ajándékcsomagot, amit viszont ő kapott. Az ő útravalója abban van!  Hiszen mindenkinek van valahol egy kapott csomagja, amit érdemes kibontani a tanulási évek alatt.” Pólus Enikő, metálhigiéniás szaktanácsadó

“A mai tanulók teljesen mások, mint a 150 évvel ezelőtti diákok. Régebben, különösen vidéken a diákok azért mentek iskolába, hogy tudásra tegyenek szert, mert az iskola volt az egyetlen hely, ahol erre lehetőségük nyílt. Nem volt televízió, rádió, könyvtárak, nem voltak könyvek – semmi. Az emberek dolgoztak a földeken, majd elmentek az iskolába, hogy elsajátítsák az alapvető ismereteket. Ma azonban ez már nem a tudásról szól. A diákok megérkeznek az iskolába úgy, hogy a fejük tele van töltve tudással, és a problémájuk az, hogy nem tudják, mit kell csinálni vele. Nem tudják kezelni, nem tudnak különbséget tenni a jó vagy rossz ismeretek között, és az iskolában is csak annyi történik, hogy még több tudást ömlesztünk a fejükbe.” Paul Collard, Creativity, Culture and Education, Kölöknet

“Magyarán, a mai iskolarendszer a 19. századi tömegtermelésre kialakított struktúrát hordozza még most is, ahol egyforma kockáknak vagy káposztafejeknek tekintik a gyerekeket, s a tanárok egyentantervek és tankönyvek alapján „termelik” a 21. századi elvárásoknak már nem igazán megfelelő „munkaerőt”. Illetve már azt sem termelik meg, mert a gyerekek passzívan vagy aktívan, de ellenállnak. Az iskolában a gyerekek zöme unatkozik, vagy kudarcokat halmoz fel. Nem csoda, hogy többnyire a megfelelően felkészült és támogató családi háttérrel rendelkező gyermekek boldogulnak.” Kölöknet

Folytatjuk!

Képek: Pinterest