Szülő2.0

A szünet első hetében nagyjából néhány opció létezik a gyerekek szórakoztatására: tábor, nagymama, kora nyári családi nyaralás vagy szabadság egy-egy napra a munkából, felváltva a szülők között.

Kárpáti Judit nagyon várja már a vakációt!

A nagymamáknak és a szabadságon lévőknek jól fog jönni már az első napokban is néhány programtipp, mert a pihenés napjaiban is kell valami struktúra a gyerekek napjaiba. Jók az elnyújtott reggelek, a lusta délelőttök, de azért a második, harmadik napon már elkél- egy-egy laza program, valami tartalmasabb időtöltés.

Csodák Palotája Playbar

Miután évekkel ezelőtt a Camponához költözött a Csodák Palotája a Millenárisról, sokaknak jelenthet alternatívát a Buda másik végében, a Kolosy téren az Új Udvarban, május közepén megnyílt újabb attrakció, a Csodák Palotája Playbar.

Mivel nagyon közel lakunk, ezért szinte az első hétvégén egyből megnéztük és kipróbáltuk családilag, így tapasztalatból írhatom, hogy érdemes beiktatni a nyári programok közé. Van azonban pár dolog, amire jó előre gondolni attól függően hány éves gyerekkel indulunk neki és milyenek az anyagai lehetőségek.

Tulajdonképpen egész napos programnak is megfelelő, így is ajánlják, de az én tapasztalatom az, hogy egy hét-nyolc éves gyerek egy kiállítás után telítődik és elfárad. Mi a három kiállítás – Illuzió, Születés és Newton - közül az utóbbit választottuk és olyan szerencsénk volt, hogy egyedüli vendégekként a vezető kizárólag nekünk magyarázott, mindent egyből ki tudtunk próbálni és nem kellett semmire várakozni. Vasárnap délután háromkor még úgy látszik mindenki az ebédet pihente, de nyáron hét közben is jó időpontnak tűnik, mert a kisebbek ilyenkor alszanak.

A kiállítások a vezetés miatt óránként indulnak, erre érdemes figyelni, ugyanakkor az egyik legjobb dolog az egész helyszínen, hogy az előtérben három-négy teljesen újszerű csocsóasztal áll, amiket ingyen lehet a várakozás közben használni. (Mi már azóta többször jártunk ott csak csocsózni és hagytak minket attól függetlenül, hogy nem váltottunk semmire jegyet.) Az egyik jóval hosszabb, a másik jóval rövidebb a hagyományos asztaloknál, ettől nagyon vicces lesz az én fiamnak egyébként is mindig vonzó csocsózás. A másik izgalmas dolog az interaktív érintőképernyős asztalok, tele különböző játékokkal; ezt is alig lehetett otthagyni, csak azért sikerült, mert közben kezdődött a vezetés a kiállításon.

Visszatérve magára a kiállításra, az egy óra alatt nagyon sok információ hangzott el, nagyon sok érdekességet láttunk és el sem tudom képzelni, hogy még két hasonlóan információ gazdag kiállítás túlzott terhelés nélkül befogadható lenne egy kisiskolásnak.

Praktikus szempont a többszöri visszatérésre az is, hogy a kiállítások egy gyereknek és egy felnőttek együtt 2000 Ft-ba kerülnek. Ha egy délutáni programnak szánjuk, csocsózással, interaktív asztallal és magával a kiállítással, megéri és a többi kiállításra is biztos, hogy nagy kedvvel jön vissza bármelyik gyerek egy másik- a szülők szempontjából végtelennek tűnő - vakációs napon.

Egész napra én csak nagyobbaknak ajánlom, főképp, hogy a kiállításokon kívül még egy sor érdekesség – szabaduló szobák, körmozi, 9D mozi stb. - is van, amit a honlapon érdemes végigböngészni.

Plusz egy tipp: sütizés az Új Udvarban

Amivel még kiegészíthető a délelőtt vagy délután és teljessé teheti a programot az a mostanában minden szempontból megújuló Új Udvarban megnyílt budai Cake Shop cukrászda.

A hidegkúti Cake Shop Garden és a pesti Cake Shop mellett ez a harmadik üzlete a cukrásznőnek. Pasztell színek és nagyon szép dekoráció jellemzi a kicsit túlméretes üzletet, amiben egyenlőre soha nincs túl nagy forgalom.

A sütik és a kávé nagyon finomak, személyes kedvencem a sós fehércsokis cheesecake, a kisfiam pedig a kakaót szerette nagyon, csokidarabos keksszel.

Ha valaki jó kis programot keres, akkor a Kolosy téri kirándulás az lesz; fonódó villamosra ülve, az ablakból kibámulva, sütizve, csocsózva és észrevétlenül tanulva tölthet pár órát a kölykökkel.

http://www.csopa.hu/csopa-playbar

http://cakeshop.hu/kapcsolat/

A játék a legkomolyabb dolog, ami történhet velünk. És a legjobb is, ha valóban komolyan vesszük. A játék nem csak egy tárgy, hanem a gyerek számára minden. Minden, ami körülveszi, minden, ami jelent valami fontosat. Ezért nem mindegy, milyen játékot választunk.

Hogy mi a legjobb játék, arról végtelen találat van az interneten. Érdemes azonban még időben, az év végi ajándékozások előtt felkészülni és egy-egy stratégia mentén dönteni, nem csak a reklámok hatására cselekedni.

A játékok értékelése több fórumon is zajlik. Elsődleges információként ott a csomagoláson jelzett iránymutatás, mit fejleszt az adott játék. Aztán vannak különböző hazai és nemzetközi minősítő rendszerek, amelyek osztályozzák a játékokat. Emellett ott vannak a reklámok, a barátok akiknek mind vannak kedvenc játékai. És ha imponáló az előadás, akkor a gyermekünk megkívánja az adott játékot. De hogy valóban szeretni fogja-e, és hasznára válik-e, azt nehéz megjósolni.

A szülők gyakran fordulnak a pedagógusokhoz, hogy javasoljanak okos, fejlesztő játékokat. Vagy olyan alkalmazásokat keresnek, amelyek valamilyen ismeretet közvetítenek. De a túl direkt funkciók ritkán járnak sikerrel. A legjobb játék varázslatos a gyerekek számára. Olyan világba röpíti, ahol neki fontos szerepe van. A játék akkor jó, ha gondolkodásra, képzeletre, cselekvésre ösztönzi a játékost. Így a tárgyak maguk, csak kellékei lehetnek a játszásnak, eszközök, amik önmagukban nem elégítik ki a játék iránti vágyat. Ezért látjuk sokszor, hogy egy-egy értékes játék mellett egy egyszerű dobozzal, madzaggal tovább elvan a gyerek, hosszabb ideig leköti magát.

Az úgynevezett okosjátékok vagy fejlesztő játékok, olyan szituációk, problémák elé állítják a gyerekeket, amelyek megoldása, elképzelése, továbbgondolása a játékosra van bízva. Ezeken a szituációkon keresztül tesznek szert új ismeretekre, gyakorlatra, és új tudásokra.

A reklámokban látott babák, robotok, egyéb tárgyak legtöbbször azért vonzók, mert aktivitás közben kerülnek bemutatásra. Egy másik fiú vagy lány élvezettel játszik, dobálja, tologatja stb azt a tárgyat, és látszik rajta, hogy beleképzeli magát az adott tárggyal egy-egy szituációba. Ettől jó a játék. Ha megkaptam, de nem tudom belevarázsolni a saját világomba, akkor nem lesz jó játék.

A társasjátékok témájuktól és tartalmuktól függetlenül fontos felkészítői az iskolás éveknek. A nagyóvodásokat a rendszeres társasjátékkal az alapvető számolási műveletekre, mennyiségi megkülönböztetésre, a türelemre, együttműködésre, koncentrációra, kudarcélmény feldolgozására tudjuk felkészíteni. Az első osztályos tanítónk azt javasolta nyárra, hogy mindig legyen kéznél, elöl egy társasjáték és játsszunk a gyerekkel rendszeresen. Ezzel készüljünk az iskolára, ne előre tanulással.

Találkozhatunk olyan játékokkal is, amelyek a gyűjtésről, rendszerezésről szólnak. Ez is egy jó játék, ahol szerepeket, illetve fontosságot tulajdonítunk az egyes elemeknek, és a kollekció darabjaival, mint egyes szereplőkkel törődünk. Esetleg az egyes darabok a társas együttélés szabályait, konfliktusokat tudnak modellezni a gyerekek számára.
Az iskolában nagy sláger a focis kártya. A fiúk amellett, hogy gyűjtik, cserélik a kártyákat, mindnek ára van, és alapvető számolási készségeiket fejlesztik. Emellett megtanulják a zászlókat, az országokat, a segítségünkkel ezeket elhelyezhetjük a földgömbön.
A gyűjtés önmagában egy nagyon jó tevékenység, nézegetni, rendszerezni a darabokat, vágyakozni egy-egy új példányra. Persze nem így: “Bélyeget gyűjtöttem./ Papa hozott egyszer egy kilót./ Azóta nem gyűjtök bélyeget.” (Svéd gyerekvers, Siv Widerberg: Bélyeg)

Nem felejthetjük és nem mehetünk el a számítógépes játékok mellett. A nagyobb gyerekek között az egyik legnépszerűbb műfaj, ami sokszor elkísér minket felnőtt korunkig. Épp ezért érdemes ezzel is tudatosan bánni, kiaknázni az előnyöket és a javunkra fordítani.
Kutatások igazolják, hogy a számítógépes játékok megváltoztatják az agy szerkezetét, és ez a változás gyakran pozitív. A játékok növelik a kreativitást, a reakcióidőt és a döntéshozatalt. További előnyöket is említenek a kutatók, mint pl. javul a szem-kéz koordináció, a szem ennek révén például jobban alkalmazkodik a látási viszonyokhoz, így az éjszakai vezetési képesség javul. Azoknál, akik cselekvés/tevékenység alapú videojátékokkal játszanak, 25 százalékkal gyorsabb a döntéshozatali képesség. Egy másik tanulmány szerint pedig a gyakorlott játékosok hatnál több dologra is képesek egyszerre odafigyelni anélkül, hogy összezavarodnának.

A stratégiai játékok az agy flexibilitását növelik, rugalmasabb és összeszedettebb gondolkodásra lesznek képesek a játékosok. Sokan még mindig azt hiszik, hogy a számítógépes játékok rajongói elszgetelt zombiként élnek.  A Journal od Computer-Mediated Communication kutatása szerint az online játékokkal feljeszthető a társadalmi élet. Sok játék közben kell kommunikálni, kapcsolatot építeni. A University of Michigan kutatói a 12 évesek körében végzett felmérése eredményeképp arra jöttek rá, hogy a játékok hatására jobb rajzokat készítettek és jobb eredményeket értek el a gyerekek az írásbeli teszteken.

Ugyanakkor persze az is ismert a kutatásokból, hogy az erőszakos játékok csökkentik az érzelmi kontrollt és depresszióra, befelé fordulásra is hajlamosíthatnak. Tehát első lépésként nem mindegy, milyen tartalmú számítógépes játékkal játszunk.

Az oktató tartalmú, a fejlesztő, gondolkodtató vagy az ún. komoly játékok különösképpen jó választás, főképp, ha olyan konzolos játékot választunk, amely közösen játszható, ezzel is erősítve a szülő-gyerek vagy egyéb szociális kapcsolatokat.

A játék választásnál fontos tehát ismernünk a gyermekünket, hogy a képzelet világába milyen tárgyak illeszthetők bele. Esetleg mi az, ami továbbviszi a gondolkodását.

Legyen az akár digitalis, akár hagyományos játékfajta, különleges, amikor a szülőkkel, testvérekkel közösen találunk olyan elfoglaltságot, amiben minden résztvevő jól érzi magát. Ha olyan tevékenységet találunk, amiben sok időt tudunk együtt tölteni, az a legjobb játék. A közös kikapcsolódás, az együtt végzett feladatok többet tanítanak gyermekeinkenek, mint bármennyi fejlesztő játék vagy iskolai foglalkozás. Jó játék, ha közösen készítünk süteményt, együtt párosítjuk a zoknikat, vagy ha társasjáték vagy építőkocka mellett töltjük az időnket. Vélhetően a legértékesebb játékok azok lesznek, amelyeket a szülőkkel együtt tudnak játszani a gyerekek. Felnőttként nehéz bekapcsolódni a gyermeki játék világába. Nehéz egy-egy szerepbe beleképzelnünk magunkat, önfeledten brummogni vagy csatakiáltásokkal ugrándozni, de mindannyiunknak van olyan terep, ahol otthonosan mozoghatunk. Az egyik szülő inkább a kézműves dolgokban, a másik az építésben jeleskedik, netán a nagymama a szerepjátékok során érzi jobban magát, a gyerek mindegyiknek örülni fog. Mert a közös játék biztonságot és szeretetet jelent. És ebből tanul a legtöbbet.

Ha a számítógépes játékok körében szeretnétek elmélyülni, keressétek fel a Tanárblogot, ahol a kutatási eredmények mellett konkrét játék leírásokat, letölthető játékokat találtok!

Forrás: http://www.superlink.hu/a-konzol-jatekok-elonyei-es-hatranyai

http://tanarblog.hu/search?term=szám%C3%ADtógépes%20játékok&page=1

képek: Pinterest

Hát szülő legyen a talpán, aki egyértelműen eligazodik a digitális eszközök okozta káros, vagy hasznos hatásai között, és mérlegelni tudja, mikor, mennyi elég. Én úgy érzékelem, a közbeszédben kicsit nagyobb hangsúlyt kap a veszélyek felsorolása. Bizonyára minden lelkiismeretes szülő fel tud sorolni legalább öt olyan érvet, ami alapján gyermekeinknek nem kellene - vagy csak nagyon kevés - Tv-t, számítógépet, kütyüt használnia. Mégis alig van olyan gyerek, aki ne élvezné a gyerekcsatornák rajzfilm áradatát! Álljon hát itt néhány olyan gondolat, amely szerint nem ördögtől való a technika…

Első gondolat: TV-t nézni jó! (Vagy filmet, vagy számítógépet, vagy egyéb digitális tartalmat.) Aki nem így vélekedik, annak nemigen kell tovább olvasnia, mert aki nem néz otthon TV-t, nem kapcsolja be a gyerek előtt, nem ül a számítógéphez, nem nyomkodja élvezettel az sms billentyűket, annak nem merül fel a kérdés: mennyit nézzen a gyerek? A kicsiknél nem maguktól adódik, hogy tévézzenek. Minta. És ha azt látják, hogy ez jó, érdekes, és rendszeres, akkor nézni fogják. És miért hazudjak, tényleg jó. Szórakoztat, érdekes, kikapcsol, tanít, érzelmeket generál, elgondolkodtat, stb…

Második gondolat: nincs megváltoztathatatlan szokás. Ha úgy érezzük, mi magunk is erős viszonyban állunk a “műszaki osztállyal”, de gyerekeink mindenképpen, próbáljuk ki az ősi elterelő módszert. Ami persze főképp az elején sok energiát és állhatatosságot kíván, de garantáltan beválik! Ugyan melyik kisgyerek választaná inkább a technikát, mint a saját szüleit? Figyeljük meg, mikor van a gyereknek leginkább igénye a rajzfilmre. Ne tiltsuk! Ha erre kerül sor, halmozzunk egy adag játékot a közelébe, és üljünk le játszani. Építsünk, kártyázzunk, sakkozzunk, öltöztessünk babát, vagy vágjunk ki papírpillangókat. Ha ezt először látja tőlünk, bizonyára gyanakodva figyel majd egy ideig, de aztán elfordul majd a TV-től, és odafigyel. Néhány alkalom múltán ki lehet kapcsolni, vagy már be sem kell majd.

Harmadik gondolat: csokit is mértékkel zabálunk! Ugyanígy nem járunk mindennap vidámparkba, nem veszünk mindennap új játékot, nem tartunk, csak évente egyszer karácsonyt, farsangot, nem hívjuk meg mindennapra a barátainkat. A tévézés is nagyobb örömöt okoz, ha mértékkel, tudatosan használjuk! Megtaníthatjuk a gyermekeinknek, hogy egy örömteli dolog túlzott élvezete sokszor az ellenkező hatást váltja ki. Megfájdul a hasunk, elfárad a testünk, megúnjuk a játékot, elfogy az öröm…. De ha arra kijelölt időpontban, tervezett időközönként nézzük, akkor mégjobban örülünk, előre várjuk, izgatottak vagyunk, készülünk rá!

Negyedik gondolat: Végtelen lehetőséget nyújt egy egyszerű, butának mondott rajzfilm is a tanulásra, a tanításra. Feltéve, ha élünk a lehetőséggel. Ha vesszük a fáradságot, és odaülünk mi is, és belekukucskálunk a mesébe, biztosan találunk néhány olyan momentumot, amiről aztán tudunk beszélgetni. Netán új ismeretekkel gazdagíthatja a tudásunkat. A rajzfilmekből kiindulva, továbbgondolkodhatunk, esetleg együtt tanulhatunk a kicsikkel.

Néhány példa erre: Miki egér játszótere alkalmat adhat arra, hogy kör, négyzet, háromszög alakú formákat rajzolgassunk. Tűzoltó Sam-ék Postas Pat, Bob a mester vagy a Szirénázó Szupercsapat segít megtanulni a szakmákat, az életmentést vagy akár a városszerkezetet is. A rajzfilmek alapján készíthetünk otthon rajzos, lego vagy kartonmakett kisvárost, amit a gyerek rendez be, és keresi meg a szereplőket hozzá.

Nagyobb korban például az Állati küldetés, T-Rex Expressz vagy a Lili a kis boszorkány konkrét tudományos ismereteket is közvetítenek. A természetismeret és a történelem az óvodás és kisiskolás gyerekeket nagyon elvarázsolja. Olyannyira, hogy a mesén túl is beleképzeli magát, továbbjátsza, továbbgondolja. Pláne, ha adunk hozzá egy kis muníciót, az adott korszakról további információkkal szolgálunk, további képeket mutatunk. Kisiskolások akár konkrét projektet is alapozhatnak egy-egy mese epizódra (szóljon az bogarakról, fáraókrók, dínókról), amiből kiindulva segítséget kaphatnak az internetről, könyvtárba mehetnek, múzeumot látogathatnak.  És máris használták a fantáziájukat, gondolkodhatnak önállóan, beleélhetik magukat mesevilágukba.

Ötödik gondolat: nem tőlem származik, de nagyon fontos! “A modern technikákban ugyanúgy benne van a jobb világ lehetősége, ahogy az elidegenedésé” (http://urbanplayer.hu, Az év eddigi legjobb appja) Szóval tehetünk úgy, mintha nem ez venne bennünket körül, csak akkor egy olyan világot mutatunk a gyerekeinknek, ami nem valós. Inkább tanítsuk meg őket arra, hogyan tudja hasznosan és magát megvédve használni a tévét, a számítógépet, az internetet. Különösen a nagyobb iskolásoknál, csak ártunk azzal, ha eltiltjuk őket a technikától. Béna dolog, ha valaki azért nem nézhet egy menő sorozatot, mert a szülei nem engedeik. És menő, ha a szülei választás elé állítják, bíznak a józan eszében, és mérlegre teszik számára, mit kockáztat, ha túlzott mértékben nézi a tévét, vagy a nem neki való tartalmakat. Ez persze feltételezi, hogy a szülők állandó jelenléttel és segítő kézzel támogassák a gyerekeket

Azt szeretnénk, ha gyermekeink sikeresek és boldogak lennének. Ha megállnák a helyüket. Ha magabiztosak lennének és nem maradnának le. Ma itt van ez a technika dolog.. ezzel kell a szülőknek és a pedagógusoknak megbírkoznia. A kovakövön és a tűzgyújtáson már túl vagyunk.

Képek: Pinterest

Szüleink iskolaidőn kívül a grundon rúgták a bőrt. Tánciskolában fejlesztették mozgásukat. Sportoltak és főleg korzóztak, életre szóló barátságokba bonyolódva. Ráérősen élték gyerek- és kamaszkorukat. Gyerekeink ma – csakúgy mint mi felnőtt fejjel – 12/14 órát töltenek hasznosan, fejlesztéssel, munkával. A ráérős gyerekkort felváltotta a heti öt napon át ötféle különra, sport, zene, logikai fejlesztés, nyelv és még sorolhatnánk. Soha nem volt még ilyen elfoglalt, az információkkal és technikával ekkora mértékben elárasztott nemzedék. És mi nem tudjuk jót teszünk-e nekik, csak reménykedünk. Ez kiderülni csak 30-40 év múltán fog, amikor már késő.

“12 órát dolgozni apám szerint jó dolog / 33 évesen majd az alkoholnak hódolok / Elfelejtek szeretni és elfelejtek álmodni / A csajom helyett a főnöknél kellene bevágódni / Ha jól csinálom, ügyes vagyok, megdícsér a közösség”

Énekli a pécsi avatgard hip-hop zenekar, amely olyan fiatalokból verbuválódott, akik már annak a generációnak a tagjai, akik a boldogságot, boldogulást nem feltétlenül a kemény és végeláthatatlan munkában, karrierépítésben látják, hanem csaknem akkora hangsúlyt fektetnek a magánéletre, az érzelmi biztonságra és közösségre is, mint pl szüleik vagy elődjeik a munkában való beválásra.

Tari Annamária Z generáció könyvében utal arra a jelenségre, amikor már az Y generáció életében – akik ma a fiatal munkavállalók – figyelemmel kísérhető az átalakulás a munkához, hivatáshoz való viszonyban. Szemben az egy generációval korábbi modellhez, a munkamániás, a hivatásuknak és karrierjüknek élő X-esekkel, a ma legfiatalabb dolgozó generáció öntudatosan szab határt munka és magánélet között. Fenntartja és érvényesíti a jogot a pihenésre, feltöltődése, a minőségi szabadidőre.

Hogy kinek mi lesz a legfontosabb életcélja, hogyan rendezi be hétköznapjait nagyon szubjektív, és lehetetlen értékelni. Minden családnak megvan a maga értékrendje, az életben alkalmazandó fontossági sorrendje. Azonban azt a jelenséget, ahogy hajtjuk gyermekünket személyes, egyéni beállítottságuk és természetüktől függetlenül, az nem hagyható szó nélkül.

Bármi is számunkra a boldogulás fő ismérve, egyben közmegegyezés látszik: csak biztos alapokra fektetve lehet biztonságosan építeni. A biztos alap pedig az igazi gyerekkor. Ami mára már közhely szerűen cseng, hiszen ezt is tudatosan, gyakran intézményesített formában bocsátjuk gyermekeink rendelkezésére.

Amikor óvodás vagy kisiskolás gyermekünk társaitól hallja, hogy lovaglás, úszás, angol, balett, foci… stb edzésre/órára megy délután, hogy fellépés, vizsga, meccs várja és sok sikerélmény, bizony csábítóan hangzik. És számunkra is az lehet, hiszen ügyesedik, tanul, okosodik, formálódik, felnőttesebbé válik, ami a célunk, hogy erős felnőttet neveljünk belőle. Így biztos nem marad le, versenyképes lesz, felveszik, továbbtanul, megállja a helyét. Ez a mi szuper teljesítményünk!

Amikor óvodás kisfiamnak 4 évesen sport foglalkozást ajánlottam a délutáni óvodaidő után, elhülve nézett rám, és körül is írta a maga nyelvén, hogy az még rendben, hogy óvodába jár, de hogy még utána is járjon valahová, azt köszöni szépen… Nem okozott aztán túlzott fejtörést, az összes hasonló próbálkozásomat leverte, ő ösztönből kiharcolta magának a ráérős délutánokat. Szemben egy másik kisfiúval, aki nem tud úgy elmenni egy iskolai szakkör mellett, hogy ne akarjon azonnal beiratkozni, a korai edzés után még pont odaérni egy másik későbbire. Gondos édesanyja állandó dilemmában, fogja-e vissza, vagy eressze, mi mennyit ér, kell-e ezzel terhelnie a gyermekét, mégha önként vállalja is, kell-e kisebb testvéreit ezzel a példával frusztrálnia, a sok program között ad-e megfelelő tanítást gyermekeinek a szabadidő eltöltésére, amikor nincs eszköz, nincs program, tud-e majd magával mit kezdeni a fiúcska.

  
Mint ahogy az elején írtam, ezt nem tudjuk. És csak akkor fogjuk megtudni, amikor már nem tudunk változtatni rajta. Hallottunk számtalan példát, történetet végigdolgozott gyerekkorról, sikeres és kevésbé boldog életekről, de egyértemű válaszunk nincs. Az örök bölcsesség bizonyára itt is alkalmazható. Tartani magunkat az arany középúthoz.

Emellett nem elfelejteni, hogy maga a gyermek a fontos. Nem a teljesítménye, nem az eredménye, hanem a mosolya, sóhajtása, közérzete. Vannak iskolák, ahol nem azt kérdezik meg a gyerektől, hogy mi az mit nem tudsz, nem olyan feladatokat oldatnak meg velük, ahol az derül ki, hol van még hiányosság a tudásában. Hanem azt keresik, mi az, amiben jó. Ha már iskoláink jellemzően nem ezt a pedagógiát követik, miért ne leheténk mi “alternativ” szülők. Miért ne mi lássuk meg gyermekünkben a “tánciskola” iránti vágyat. És miért ne mi építsünk be fékeket a saját életünkbe is, ami nem engedi, hogy elkapjon a gépszíj. A minta a legnagyobb erő. Ha azt látja a gyermekünk, hogy tiszetsséggel, szoraglommal dolgozunk, és ez hiteles, ő is ezt fogja tenni. Ha adunk magunknak és neki is pihenési lehetőséget, megmutatjuk az ésszerű időbeosztást, akkor ő is ezt fogja tenni. Ha párbeszédet folytatunk vele, hogy miből mennyit érdemes választani és milyen szempontok szerint, ha figyeljük őt, akkor időben tudunk közbelépni ha szükséges. Ha hagyunk időt arra, hogy egymás mellé üljünk, akkor meglátjuk a benne bontakozó tehetséget, és meglátjuk, miből, mennyire van valóban szüksége.

Amikor szeptemberben különórát, szakkört választunk, legyenek az alábbiak is a szempontjaink között:

• Ismeri-e a tevékenységet a gyermekünk, valóban szereti-e vagy mi szeretnénk, hogy szeresse. Ismeretlen foglalkozásoknál érdemes néhány próba órára elmenni, mielőtt döntünk.
• Várjuk meg az órarendjét, és csak aztán, ahhoz igazodva válasszuk a délutáni elfoglaltságot. Ne csak időben, hanem tartalomban is. Nehezebb napokon tartsuk szabadon a délutánokat. Vagy azt is nézzük meg, hogy a nehéz napok előtti délutánokon marad-e elég ideje felkészülni.
• Mekkora terhet jelent a szakkör vagy különóra. Adnak-e plusz otthoni feladatokat, igényel-e készülést, gyakorlást. A heti délutáni időbeosztásba ezeket is be kell kalkulálni.
• Az iskolai szabadidős programokkal hogyan egyeztethető össze a délutáni elfoglaltság. Marad-e ideje az iskolában társaival együtt játszani.
• Legyen a héten egy vagy két olyan délután, amikor maga rendelkezik az idejével, különösen 8-10 éves kortól. Ne érezze, hogy állandóan külső beosztásnak kell megfelelnie.
• Adjunk délutáni időta családdal, testvérekkel, barátokkal. Minden nap legyen néhány óra, amikor nem kell a kötelességeket teljesíteni, csak úgy otthon lehet lenni, vagy szórakozni lehet. (Ez kb lehetetlennek tűnik a délután 4-ig való kötelező iskolába járással)
• Tudjuk-e támogatni és megfelelő motivációval, érvvel ellátni a nehezebb időkben is. Mert lesznek olyan időszakok, amikor nem lesz olyan lelkes.
• Ha abba akarja hagyni, engedjük meg neki. Később bármikor folytathatja, ha meggondolja magát, de szenvedést ne okozzunk csak amennyit nagyon muszáj...

Érdemes megfigyelni, hogy azok a tevékenységek, amelyeket a család együtt végez nagyon gyorsan és eredményesen fejlődnek. Legyen valami közös “tánciskolánk”, ahol tét nélkül tudunk tanulni, fejlődni közösen.

Irodalom: Tari Annamária, Z Generáció, Tercium Kiadó 2011.

Képek: Pinterest