Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés

Ez is iskola II. Az alternatív

Az alternatív vagy magán iskolák sokféle program és módszer szerint dolgoznak. Van, aki a nyelvoktatást, a sportot, mások a gazdasági vagy művészeti képzést tűzik zászlajukra, vagy egyéb speciális igénynek felelnek meg. Abban azonban többnyire megegyeznek ezek az iskolák,  hogy a szigorúan vett tananyag mellett, vagy azzal együtt a diákok egyéni szükségleteit, mentális, lelki dolgait is figyelembe véve, mentorként állnak a gyerekek mellett és kísérik végig a tanulmányaik során.

Szülői körökben és szakmai fórumokon tájékozódva egyre több és pontosabb szemponttal és elvárással találkozunk az iskolát illetően. Az esetek egyre nagyobb részében tudatos az iskolaválasztás, nem csak egy letudni való dolog. Csaknem valamennyi vélemény szerint a szülők gyermekük számára a legjobb iskolát választanák, hogy sikeres, kiegyensúlyozott felnőtté váljanak.
Viszont abban nagyon nagy eltérések mutatkoznak, hogy ki mit ítél sikernek, mikor elégedett a gyermek iskolájával, teljesítményével. Az elvárások nem csak az iskola pedagógiai programjára, hanem tanáraira, felszereltségére, a kommunikáció módjára és az iskolai élet valamennyi részletére kiterjed.

alternatív iskola független iskola iskola oktatás alternatív tanulás szolgáltató iskola alternatív felelősség iskolakeresés

Az elmúlt öt évben látványosan megjelent az az új igény, hogy az állami oktatástól eltérő szemléletű iskolákba járjanak a gyerekek. A meglévő magániskolákban óriási a túljelentkezés, és egyre nagyobb számban indulnak új, tanári vagy szülői közösségek által életre hívott iskola kezdeményezések. Sok esetben ez nagy terhet ró a szülők vállára első sorban anyagiak terén, de mégis, ma már nem csak a gazdagok kiváltsága az alapítványi oktatás, hanem azok a középosztálybeli családok is ezt az utat választják, akiknek az állami rendszer kínálta tanítási módszer vagy felkészítés nem felel meg. Az alternatív iskolák azokat a tevékenységeket és szerepeket vállalták fel, amelyet az állam nem tud, jelenlegi rendszerében nem képes teljesíteni.  Ezek lehetnek az egyéniség diktálta sajátosságok, valamilyen sajátos nevelési igény, vagy világnézet, életszemlélet vagy a versenyképes tudás megszerzésére irányuló elvárás.

Az alapítványi és magániskolák magukat független iskolaként definiálják, s bár az elnevezés nem terjedt el széles körben, egyaránt jól fejezi ki közös jellemzőiket és különbözteti meg őket a közoktatás más szereplőitől.

A független iskolák egyrészt a gyermekeik számára többletszolgáltatást kereső középosztálybeli családok számára, másrészt a lemaradók, kiesők támogatására jöttek létre. Tevékenységükkel innovatív, gyermekközpontú szemlélettel egyben fontos társadalmi feladatot is ellátnak. 
A független iskolák az állami, önkormányzati oktatási kínálatot pótló és kiegészítő feladatot látnak el, valamint helyettesítő szerepet is betöltenek. Magyarországon mintegy 1200 független óvoda, általános iskola, gimnázium, szakközépiskola, szakmunkásképző és főiskola működik. Ezekben mintegy 16 ezer pedagógus és két-háromezer gazdasági, technikai munkatárs dolgozik. Adó befizetéseik megközelíti az intézményeknek utalt állami támogatás összegét. Megközelítőleg 250 ezer tanuló jár ma független iskolába.

Az független iskolák összehasonlítása az állami ill. önkormányzati fenntartású intézményekkel változó eredményeket mutat. Nem lehet kijelenteni, hogy egyértelműen jobbak vagy rosszabbak ezek az intézmények. Előkerülnek kimagasló eredmények, kompetenciamérések, nyelvi vagy szakmai versenyek, egyéb iskolán kívüli megmozdulások során, de a hagyományos iskolai rangsorokban, amelyek a továbbtanulási és felvételi eredmények alapján állítanak sorrendet, általánosan elmondható, hogy nem szerepelnek a legjobbak között.
Ennek egyik oka, hogy ezekben az iskolákban tudatosan nagyon heterogén a diákok összetétele ezen intézmények felvállalják hátrányos helyzetű, fogyatékkal élő vagy speciális nevelési igényű ill. egyéb okokból a hagyományos oktatási rendszerből kiesett tanulókkal való foglalkozást. Sok esetben az is ok, hogy ezen iskolák pedagógiai megközelítése alapvetően kizárja a „versenyistálló” szellemet.

Az független iskolák jelentősége egyrészt abban rejlik, hogy alternatívát nyújtanak és színesítik az oktatási palettát. Alternatív, innovatív pedagógiai módszereket alkalmaznak, sajátos világnézeti vagy filozófiai, altruista célokat valósítanak meg, speciális igényekkel rendelkező tanulócsoportokat és szülőket szólítanak meg. Másrészt ma is pedagógiai műhelyként működnek és ezzel a közoktatásra is jótékony hatással vannak.

A független iskolák száma az elmúlt húsz évben folyamatosan nőtt. A közoktatást érintő központosító törekvésekbe nehezen illeszkednek, de jelenlétük szükségessége és jótékony hatása nehezen vitatható. 

Kép: Pinterest

2 Tovább

Ez is iskola I. Az állami

Ebben a sorozatban a különféle iskolatípusok kerülnek terítékre. Nem a felvételi eredmények, nem a vizsgaszbályzatok és nem a trendek azok, amik alapján bemutatásra kerülnek, hanem azok az egyetemes emberi értékek, amelyek szerintem fontosak, és az adott rendszer vagy módszer hosszú távú hatása alapján. Lehet gondolkodni!

Akik most vagyunk szülők, és itt Magyarországon nőttünk fel, többnyire a rendszerváltás előtt jártunk iskolába. Azokkal a komcsi, avittas, korlátolt szemlélettel találkoztunk, amivel ma, a gyermekeink iskoláiban is. Nem nagyon lepődünk meg, ismerjük a részleteket. Persze közben eltelt már majdnem harminc év. Ma Magyarországon leginkább ez az iskola.

Tudásalapú társadalom helyett munkaalapú társadalmat a népnek! Felkiáltással törli le homlokáról a verejték cseppet szenvedélyesen a nemzeti vezető, aki elhivatott kollégáival együtt ráncba szedi az elkanászodni látszó polgárságot. A rend és a fegyelem mindenek felett! Lehetőleg ne legyenek egyéni utak, egyéni gondolatokra nincs szükség, sok szorgos hangyácska építse egységesen a hont.

Mindeközben a világ a 21. században a kitárulkozásról és befogadásról, a globalizációról, a különbözőségek értékéről, a másság elfogadásáról, a kreativitásról, az egyéni professzionális tudásról szól. Nem baj, nálunk másképp lesz ez, a világ nem tudja, mi a jó. Szerencsére mi magyarok tudjuk.

állami iskola 21. század oktatás iskola

Mindaz, ami a rendszerváltáskor elindulni látszott, a már-már gondolkodó, aktív és progresszív irányba mozduló közoktatás, az elhivatott pedagógusok, a műhelyek, a civil kezdeményezések parkolópályára téve. Lépésről-lépésre szisztematikusan, gondosan, nem zavartatva a “közönség” véleményétől zajlik az előadás: az állami iskola.

Közoktatás helyett köznevelés!

Legyen több szakmunkás, mint amennyi érettségizett diák! Magyarországon túl sokan érettségiznek, túltermelés van diplomásokból, ellenben nagyon kevés a szakmunkás. Így aztán, akit lehet, ki kell szórni tizenhatévesen a rendszerből, hogy dolgozni állhasson. Bár a képzetlen, írni olvasó alig tudó, digitális készségekkel nem bíbelődő szakmunkás nemigen fog munkát találni a piacon, de az már nem az oktatási kormányzat problémája. Mielőbb megszabadulunk tőlük, annál jobb!

A helyi társadalomtól a központba kerültek az iskolák. Innen könnyebb a vezérlés, nem zavarják meg a rendszert a helyi igények, a szülők és gyerekek, a pedagógusok, a piaci szereplők. Nem zavar közbe az élet.

Központosításra kerültek a pedagógusok is. A Nemzeti pedagógus Kar és Etikai kódexe védőhálója alá vonta a tanácstalan pedagógusokat, hogyan is kellene viselkedniük. Életpálya modellük segítségével biztonságosan és jól adminisztráltan tervezhetik a karrierjüket, “Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk”.

Nemsokára következnek a gyerekek, akiknek három éves koruktól már kötelező óvodába járni, majd hat évesen iskolába, hiába, ha ezt a szép kort megérték, tanuljanak tisztességet! Természetesen a kötelezően előírt körzetes intézményben a kötelezően előírt tankönyvekből, kötelező kerettanterv alapján.

 állami iskola 21. század oktatás iskola

Bevezetésre került az egész napos iskola. Nehogy kísértésbe essen a szülő vagy a gyerek, és otthon valami mással, másképp foglalkozzon, mint amit az iskolában előírtak. Kár, hogy nem sikerült, mert akár jó is kisülhetett volna ebből a gondolatból. Ha a gyerekek sajátosságait figyelembe vevő napirendet alakítottak volna ki a szakami irányítók. Ha például reggel a korán dolgozni iduló szülők korán kelő gyerekeinek jut idő az ébredésre, ha a 4-8 tanórát nem egymás utánban kellene ledarálni délelőtt, hanem sok játékkal, mozgással megszakítva szét lehetne húzni egész napra, ha valaki tovább gondolkodott volna néhány lépést….

De nem volt rá idő, mert ott toporgott már a hit- és erkölcstan kérdése, - nemsokára etika tantárgynak keresztelt - amikor végre megtaníthatjuk a gyerekeknek mit hogyan kell. Ennyike!

Ja és nem csak a szellemnek, hanem a testnek is meg kell adni! Mindennap kötelező testnevelés, közben daloljunk pajtások, mert jó a kedvünk!

És amikor eddig elértünk, már sírva röhögtünk, írjuk a portfóliót, várjuk a felügyelőt, gallért felhajtva osonunk haza, be a lépcsőházba, ráfordítjuk a kulcsot, nagylevegőőő… Reggel hatig kuss. A rettegett autó még nem áll meg a ház előtt éjjelente.

Közoktatás helyett köznevelés. Csak az felejtődik el, amit már az antik világban is tudtak a tanítók, hogy nem a szabályok és törvények, amelyek változást és fejlődést indítanak el, hanem a példamutatás, és az együttélés. Ha elnézem, milyen példát mutat a nevelő szándékkal fellépő kormányzó elit, lehet, hogy inkább a komcsi tanácsi iskolát választanám. Akkor legalább mi voltunk a legvidámabb barakk.

Képek: Pinterest, Sulinet

4 Tovább

Hogy ki segít a szülőknek? Hát senki! Iskolaválasztás reménytelen ever

Hogy ma nem szívesen lennék gyerek, bármilyen fokon iskolaválasztó gyerek, az tuti. De nem szívesen lennék értelmiségi, vagy felelős, vagy egyszerűen normális szülő sem, akit érdekel, mi lesz a gyerekével, mert az is reménytelen. (Na most ez mind voltam, vagyok.) Ami ma Magyarországon az iskolák körül folyik, az olyan, mint egy elkeseredett hidegzuhany a kert végi locsolóból. Nem kétség, hogy novemberben nem melegíti fel a nap.

És kényszerhelyzet, mert itt kocog a november és jön az iskolaválasztási szezon. Iskolát választani, nézegetni, gondolkodni, méregetni elvileg jó lenne. De gyakorlatilag olyan nyomasztó, súlyos teher, amit nehéz cipelni gyereknek, szülőnek egyaránt. És hogy miért? Mert nincs iskola. Nincs olyan iskola, amilyet mi szeretnénk. Nincs választási lehetőségünk. Elvileg persze van. Mert van az alternatív, a magán, az egyházi, a nemzetközi, ja és persze az állami, aminek leginkább feladata lenne az oktatás, de nagyon nehéz a választás.

 

Nem kell ahhoz speciális igényűnek lenni, hogy ne akarjam az államit választani. Nem akarom, mert nem szeretném, ha pontokkal, csillagokkal, boszorkány vagy tündér nyomdákkal, és egyéb idióta méricskéléssel zaklatnák a gyerekemet, aki ennél többet ér. Többet ér a pontnál, csillagnál, a gnóm jutalom figuráknál. Mert amúgy speciális. Sajátos. Egyedi és megismételhetetlen. És ne álszerénykedjünk meg szégyellősködjünk már, amiért nem érjük be a középszerűvel. Vannak persze jó és jobb iskolák, de nagyon kevesen. Így a bejutás sokak számára egyszerűen lehetetlen.

Ha netán valamilyen különleges képessége van a gyereknek, amiről már az óvodában vagy később a kisiskolában gondoskodtak a pedagógusok, hogy papírral is alátámasszák, akkor pedig pláne nem találok iskolát. Mert az állami rendszer nincs erre felkészülve. A nem állami sem.

Először is azért, mert kinek kell a plusz munka? Másrészt azért, mert miért ne a tehetséges, kis gondot okozó, megfelelni vágyó gyerekek férjenek be a létszámba? Hát nem egyszerűbb, mint a problémás anyuka, a problémás gyerekével?

Van néhány olyan független iskola aki kimondva vagy kimondatlanul felvállal egy-egy témát, problémát, amit az államnak nem sikerül jól megoldania. Ezekben az iskolákban végtelen nagy a túljelentkezés. Illetve vannak azok a sulik, akik integrálnak, de nem merik nagydobra verni, mert így is terjed, és szintén elképesztő arányban kell visszautasítaniuk a jelentkezéseket. Van ahol előre 2-3 évre adják be a szülők a kérelmüket.

És arról nem is beszélek, hogy mindez attól is függ, hol laktok. Mert ha a fővárosban vagy a környezetében, akkor maxium napi több órát utazol. De vidéken ennél még nehezebb a helyzet.

 

Senki nincs, aki segítséget tudna adni. Senki nem vállalja fel a mondatot, hogy kedves anyuka, apuka, nem tudunk iskolát javasolni. A szakma is befelé fordul, és inkább a saját problémáival foglalkozik, a napi ügyekkel. Ha valaki elég ügyes, rátermett, annak sikerül megoldást találni. Aki nem, az marad az állami iskolában. Ami lehet, hogy jó lesz. De lehet, hogy nem. Mindenesetre nem a szabad iskolaválasztás jegyében történt.

És akkor jöhetnek még az otthonoktatós tanulócsoportok. Lehet hogy ez lesz a jövő?

Néhány munkatársammal arra gondoltunk, hogy megpróbálunk segíteni. Ettől persze nem lesz több iskola, nem lesznek jobbak a feltételek. De hátha adódik egy-egy új ötlet. Írni fogunk olyan iskolákról, amelyek megoldásokat kínálnak és lehetőséget azoknak, akik másképp képzelik az oktatást egy pontgyűjtő akciónál.

Van másik iskola

Alternatív és alternatív jellegű iskolák

Képek: Pinterest

0 Tovább

Hova menekülünk?Mit tanítsunk a menekültekről

A nyolcvanas évek derekán egy az Egyesült Államokban dolgozó magyar társadalomkutató - aki jelesül közeli hozzátartozóm - egy budapesti rádióinterjúban arról beszélt, hogy az USA-ban nem tudják, hol van Magyarország, sőt, kb semmit sem tudnak rólunk. Akiknek van valamilyen fogalmuk az országról, azok úgy képzelik, hogy itt állandóan jön fel vagy megy le a nap, muskátlik virágoznak a földszintes házak ablakaiban és lóháton közlekednek az emberek. Kis túlzással valószínűleg még ma is sokan vannak így Magyarországgal. Mi pedig nagy nemzeti érzetű felháborodással állapítjuk meg, mekkora tahók az amcsik, akik összekeverik Budapestet és Bukarestet.

Tesszük mindezt úgy, hogy közben gyűlöljük és megszabadulnánk a bevándorlóktól, a szírektől vagy mittudoménmilyen nemzetiségű sötét bőrű vándoroktól, akik összepiszkítják a mi amúgy gyönyörű és tiszta, pedáns országunkat, meggátolják a remek vasúti hálózatunk működését, vagy fennakadást okoznak az autós közlekedésünkben, egyáltalán megzavarnak minket a békés, nyugodt és kényelmes európai életünkben. Ezek, akik sátrakban laknak és biztos tevén tevegelnek egyik dűnéről a másikra….

Hát ennek is kb annyi relevanciája van, mint a nyolcvanas évekbeli muskátlis sztorinak.

Ha valaki nem értené: nem, nem sátrakban élnek otthon a szírek. Nem most silabizálják az európai betűket, kultúrát, nem most ismerkednek a commodore 64-gyel. Szép és kiegyensúlyozott polgári élet volt Szíriában, Afganisztánban mindaddíg, amíg a nemzeti arrogancia nem fosztotta meg az embereket a kényelmes, békés élettől.

 

Egy alternatív oktatási rendszerekkel is foglalkozó közösségi oldalon kb egy hete megosztottam egy videót, ami egyszerűen, érthetően bemutatja, mi történt a menekültek hazájában, hogyan próbálnak megélni és túlélni olyan hétköznapi tanárok, orvosok, könyvtárosok és bolti eladók, a többi pont ugyanolyan emberrel együtt, mint akik mi is vagyunk. Ezt azért is tettem ki, mert meggyőződésem, hogy beszélgetni kell a gyerekekkel arról, mi is történik ezekkel az emberekkel, és a bonyolult és megosztó politikai nézetek és állásfoglalások, elemzések helyett a történelmi jelenséget, az emberi tényezőt kell megvilágítani és bemutatni.

Néhány hozzászólás nagyon megrémített. Nem csak azért, milyen végtelenül ellenséges és gonosz gondolkodást mondanak sokan magukénak, ezt ha akarom, ha nem hallom a médiából, hanem azért is mert egy olyan közösségben, ahová az alternatív oktatást előnyben részesítő szülők és pedagógusok csatlakoznak, ahol a nyitottság, a másság, az elfogadás az egyik alappillér és összekötő elem, még ott is teret kap a gyűlölködés és a kirekesztés. (https://www.facebook.com/VanMasikIskolavalaszto)

Anélkül, hogy belemennék abba a hónapok óta tartó politikai szájkaratéba, amit kis túlzással az ország minden polgára vív menekült kérdésben, álljon itt néhány példa, amely tettekben mutatja meg, hogyan lehet egy lehetetlen és embertelen helyzetből is építő, oktató, az empátiát és a tárgyi tudást is fejlesztő alkalmazásokat létrehozni mindennapjainkban. Otthon, vagy az iskolában.

Az elsőt hívjuk egyszerűen Szíria projekt-nek. Egy ország, egy számunkra ismeretlen nép és kultúra megismerésén keresztül, földrajzi, történelmi, irodalmi ismereteket adhatunk át abból a tananyagból, amit amúgy is meg kell tanulni. Egy aktuális téma, amit a gyerek így vagy úgy amúgy is hall, érdekesebb, mint a nettó ismerethalmaz, amit meg kell tanulnia, így a tananyag is könnyebben megy és a világ megismerése, a nyitottság, az empátia is fejleszthető.

Persze ehhez kell az iskola is, ahol lehetővé teszik ezt a fajta gondolkodást a pedagógusoknak, és kell a pedagógus is, aki hajlandó ezzel plusz órákat dolgozni.

Családi emlékezet. Nem nagyon hiszem, hogy él ebben a Közép-Európában olyan család, akinél ne lett volna közvetlenül jelen valamikor az elmúlt száz évben az üldözés, a kirekesztés, a szabadság korlátozása. Ha rokonaink, családunk életén, történetein keresztül tekintünk a menekültekre, emberi sorsok jelennek meg. Nem mellesleg a családfa kutatás megint egy remek eszköz egyéb tartalmak és ismeretek megtanítására, akár iskolai környezetben is.

Keressünk – korosztálynak megfelelő – mesét, regényt, filmet, ami az üldözéssel, kirekesztéssel kapcsolatos. A szerencsét próbáló szegénylegény, Elmer az elefánt, Anna Frank naplója vagy Khaled Hosseini regényei (stb) segíthetnek megérteni, bármelyikünk kerülhet olyan helyzetbe, amikor mások jóindulatának vagyunk kitéve.

 

Merész vállalkozóknak: a hétköznapokban segíteni. Segíteni a menekülteknek mellettük, adományokkal. Segíteni a szomszédnak, a sarki hajléktalannak, a romáknak, más gyűjtéseken részt venni. Elvinni a kajamaradékot egy szervezetnek, állami gondozott gyerekeket nyaraltatni, összeszedni a megúnt játékokat, ruhákat és kitenni a közösségi polcokra.

 

Mennyien vagyunk, akinek a kamasz gyereke külföldre készül egyetemre vagy dolgozni? Hányan lennénk vérig sértődve, ha lebevándorlóznák őt? Ja, hogy az más? Pont mint a muskátlis sztori….

 

11 Tovább

Magán tanulok

Tanulok magán, tehát magántanuló vagyok. Már az elnevezés is kissé ügyetlen. Mit csinálnék mást, ha nem magánilag tanulnék. Ami egyben persze közösségi tevékenység is manapság, de mégis magán dolog, mert hogy mi marad bennem az magán… azaz egyéni…Gondolatok a magántanulóságról….

Szégyen vagy érdem?
Bárki lehet magántaluló, akiről azt feltételezi a környezete, hogy képes önálló tevékenységre, és akit a környezete kellőképpen tud támogatni mind gyakorlati, mind lelki szempontból. Akiről elhiszik a felnőttek, hogy önmagában öröm a létezése, nem érdemek megszerzését követően lehet csak pozitívan értékelni.  És az is lehet magántanuló, akit nem tartanak alkalmasnak, érdemesnek arra, hogy közösségben, szervezett keretek között végezze a munkáját, akitől szeretnének  megszabadulni, ahol csődöt mond a pedagógia.

A megszégyenítés nem alternatíva, így erre az opcióra nem pazarolnám senki idejét. Valakit megszabadítani a felesleges nyomástól, a terhektől, a szorongástól, a kudarctól érdem. És valakinek felelősséget vállalnia saját magáért, merni kilépni a keretek közül, jelen lenni a hétköznapokban szintén érdem.

 

Mi az, ami működik?
Olyan sokat foglalkozunk az iskolával, a nem megfeleléssel, annyi bökkenő adódik, hogy jogosan tesszük fel a kérdést: Tényleg mindenki hülye, vagy esetleg valami nem működik?

Egyre több tapasztalat van arról, hogy nem működik a hagyományos iskolaszervezés. Hogy a tanár a mindenható, ő beszél és okít, a diák passzívan ül és hallgat, jegyzetel, felfog… 6X45 percben… ezt senki sem gondolhatja komolyan. Nagyon sok helyről halljuk, hogy megváltozott az információszerzés, nem működnek a hagyományos szerepek, változott az ingerküszöb, más kompetenciák fontosak, mint 20-30-40 évvel ezelőtt. Mégsincs válasz, és mégsincs jó alternatíva. Vagy csak nagyon kevés van.

Egyik a magántanulóság, azaz az otthon tanulás. Otthon maradunk, mert hisszük, amit eddig is vallottunk: a gyerek dolga a tanulás. A saját dolga, a saját felelőssége. Az ehhez szükséges közeget nekünk, szülőknek kell megteremtenünk. Ha nem működik az iskola, akkor otthon. Ennek persze sok előnye, hátránya, nehézsége és öröme is van. Mérlegeljünk!

 

Mikor foglalkozzunk ezzel a lehetőséggel?
Ha a család élete, időbeosztása, felfogása, a világról kialakított elképzelése szöges ellentétben áll valamennyi szóba jöhető iskola világképével. Ha az ismeretszerzésnek már otthon van egy jól működő rutinja. Ha tudjuk, hogy hogyan motiválhatjuk gyermekünket, és szívesen kísérjük mi magunk ezen az úton. Ha más módszerekkel szeretnénk taníttatni, mint amelyek elérhetőek.

Ha a gyerek egyénisége előrevetíti a nehézségeket, a szorongást, a boldogtalanságot. Ha nem szeretnénk versenyeztetni a gyermekünket. Ha nem a hagyományos karrier utak bejárása a célunk. Ha van elég időnk, türelmünk, elhivatottságunk az otthon tanuláshoz. Ha úgy hisszük, hogy a gyereknek a családja körében van a legjobb helye.

 

Ha az első néhány felvetés nem vette el a kedvünket, akkor nézzük meg tételesen, milyen előnyökkel és nehézségekkel találkozunk majd.

Aki otthon tanul, annak nem kell reggel stresszel indítania, hogy elkésik, nincs feszültség, hanem nyugodtan, kipihenten ébred a család. A szülők számára nagy megerőltetést és sok felkészülést jelent, ha otthon tanítják gyermeküket. Az egyik szülő nem tud teljes értékű felnőtt életet élni, nem tud munkába járni, ami a másik szülőnek is nehézséget okozhat, hiszen a család fenntartása egyedül rá hárul. Persze fel lehet fogadni magán tanítókat, azonban ez jelentős anyagi teherrel jár.

Az otthon tanulás különösen erős szülő-gyerek kapcsolatot épít fel. A családi kötelékek nagyobb hangsúlyt kapnak. A magántanuló gyerekek nagyobb szerepet is vállalnak a családi életben, a mindennapi tevékenységekben. Az otthon tanulás alkalmat ad arra, hogy a gyermek egyéni tempóban, személyre szabottan tanulhasson. Erre még a legjobb alternatív módszerekkel dolgozó iskolák sincsenek felkészülve. Egyéni ütem alapján nyilván kevesebb kudarc, és szégyen éri a gyermeket. Emellett persze kevesebb, illetve más dicsőség és elismerés is.

A kortárs csoport és kapcsolatok hiánya jelenthet problémát. A túlterhelt és agyonszervezett átlagos gyerekkor mellett felüdülés az otthoni tanulás, azonban emiatt nehéz is kortárs barátokat találni. A többi gyereknek más a napirendje, kevesebb alkalom van a közös élményekre. Egyéb szakkörökön, sport foglalkozásokon találkoznak az otthon tanulók is gyerekekkel, de 8-10 éves kor után az ismeretszerzésnél is nagyon fontos a kortárs közösség.

Nehéz lehet a napirend tartása, nagyobb a csábítás a halogatásra. Azonban nincs ennél jobb terep az egyéni felelősség, a kötelességtudat és az önbecsülés kiépítésére. Állandóan jelen kell lenni szülőnek, gyereknek egyaránt a magántanulóságban, hiszen itt nem lehet megbújni a padban, elsunnyogni a felelést, vagy elsiklani egy-egy témakör mellett. Akkor lép tovább a tananyagban, ha az előzőt elsajátította. Így biztosabb a gyerek tudása, és vélhetően kevesebb idő alatt, kisebb erőfeszítéssel teszi ezt.

A művészeti ágak gyakorlására vagy egy-egy témakör megismerésére nagyobb teret engedhetünk otthon. Számos olyan fórum, weboldal létezik, ahol jobbnál-jobb ötletek vannak, hogyan tanítsuk gyermekünket otthon. Kísérletek, feladatok, minták a mindennapos tanuláshoz. Mindeközben azért fut a lakás, a felnőtteknek nincs vagy nagyon kevés a saját idejük, a gyerekek pedig mégiscsak a gyerekekkel tudnának legjobban játszani.

Te is lehetsz otthon tanuló
Magántanuló bárki lehet, akinek szülei egyetértenek vele. Fontos, hogy a család minden tagja egyöntetűen emellett álljon, mert mindenkinek lesz ebben szerepe. Az otthon maradó szülőnek éppúgy, mint a munkába járónak. Megváltoznak ugyanis a mindennepi életben megszokott rutinok!

A törvény úgy fogalmaz, hogy ha nincs az igazgatónak ellenvetése, akkor automatikusan megadja a magántanulói stáuszt. Tehát azért kell egy iskola, ahová hivatalosan tartozunk! Ha nincs egyetértés a szülő és az igazgató között, akkor nevelési tanácsadónál, illetve egyéb fórumokon lehet tovább kérvényezni.

A szabályozásról és a körülményekről bővebben itt olvashatsz: http://eduline.hu/felsooktatas/2012/4/4/Ki_lehet_magantanulo_W9BHCO

Ma Magyarországon kb 200 ezer nagántanuló van, akik meggyőződésből választották ezt az oktatási formát. Melléjük csatlakoznak még azok, akik valamilyen okból nem tudnak iskolába járni (sérült, vagy egyéb hátrányos helyzet).

 

Végül fából vaskarika…
Egy átlagos alsós egy nap kb 225 percet ül az iskolapadban kötött foglalkozáson, és kb 180 percet tölt szabad játékkal, beszélgetéssel, incselkedéssel, udvarlással, konfliktusokkal stb. a szünetekben, a délutáni szabadidőben a társaival az iskolában. Egy jó pedagógus ezt a mérleget el tudja billenteni a játék az élménydús tanulás oldalára. Nehéz állást foglalni, mivel kétségtelenül mindkét oktatási formának megvannak az előnyei. Egy lehetőség van továbbra is: ismerni a gyerekünket, magunkat, az életünket, és mindannyiunk számára a legjobb megoldást választani. És ez gyakran a nehezebb út, sok figyelemmel, törődéssel, energia befektetéssel. De megéri, ha boldog gyerekünk lesz!

Az otthontanulásról bővebben: http://www.otthonoktatas.info/otthonoktatas_bevezeto

Képek: pinterest

2 Tovább

Szülő2.0

blogavatar

mit kezdjünk magunkkal, gyermekeinkkel, amikor azt látjuk, hogy a hagyományos módszerek nem alkalmazhatók. mit tehet egy szülő, ha ő maga is, és gyermeke is egy új kultúra szülöttje. kis generációelmélet, digitális kultúra, 21. század. magunknak kreálunk mintákat.

Utolsó kommentek

Követők

nianna

Címkefelhő

iskola (36),szülői minta (27),tanulás (19),21. század (19),nevelés (15),iskolakeresés (12),oktatás (10),család (9),tanítás (9),szabadidő (9),felelősség (7),alternatív (6),agresszió (5),tanár (4),érzelmi intelligencia (4),tudás (4),fejlesztés (3),program (3),empátia (3),nyár (3),értékelés (3),magántanuló (3),digitális kultúra (2),szigor (2),pihenés (2),szeretet (2),szülő (2),karácsony (2),digitális (2),partneri viszony (2),szolgáltató iskola (2),fehérneműszabály (2),pedagógus (2),óvodaválasztás (2),verés (2),halál (2),szabadság (2),z generáció (2),hit (2),alternatív iskola (2),halloween (2),játék (2),alternatív tanulás (2),gyerekkor (2),különóra (2),elismerés (1),vakáció (1),bizonyítvány (1),művészet (1),robot (1),Nevelés (1),tisztelet (1),fejlődés (1),Szülői minta (1),Sport (1),büntetés (1),érzelmi ntelligencia (1),nyitott (1),technológia (1),autóvezetés (1),okos program (1),korszerű tudás (1),gondolkodás (1),szünidő (1),okos étel (1),egészség (1),étkezés (1),tanóra (1),kultúra (1),boldogság (1),boldog gyerek (1),szabad játék (1),robotika (1),új írástudás (1),programozás (1),kódolás (1),dícséret (1),halottak napja (1),megosztás (1),használható tudás (1),tudástranszfer (1),új tudás (1),trambulin (1),mozgásfejlesztés (1),ugrálás (1),menekült (1),csúfolódás (1),színes világ (1),wc (1),tanárok (1),közösség (1),kooperatív (1),televízió (1),technika (1),múzeum (1),tanévkezdés (1),internetbiztonság (1),kirekesztés (1),video (1),gimnázium (1),alternatív oktatás (1),21. századi tudás (1),kreatív (1),ünnep (1),IKT (1),közösségi oldalak (1),ajándék (1),kisgyerek (1),alvás (1),altatás (1),apa (1),modern (1),fenyítés (1),osztályzat (1),gyerek verés (1),finn (1),épület (1),jövő iskolája (1),leszakadók (1),tv (1),mobiltelefon (1),iskolaelőkészítés (1),középiskolai rangsor (1),felvételi (1),matek (1),app (1),óvoda (1),együttműködés (1),projekt módszer (1),szakma (1),menekültek (1),helyesírás (1),otthon oktatás (1),segítség nyújtás (1),jótékony (1),független iskola (1),gyerekvállalás (1),állami iskola (1),egyszerűsítés (1),fáradt (1),koncentráció (1),magánélet (1),egyházi iskola (1),jótanuló (1),tüntetés (1),waldorf (1),újév (1),erkölcs (1),fogadalom (1),túlpörgött (1),szünet (1),biztonság (1),vallás (1),internet (1),rossz gyerek (1),együttélés (1),verekedős gyerek (1),fegyelem (1),első osztály (1),házi feladat (1),otthontanulás (1),élménypedagógia (1),iskolaérettség (1),tanító (1),új iskola (1)

Kedvencek

Szülő2.0 Szülő2.0

mit kezdjünk magunkkal, gyermekeinkkel, amikor azt látjuk, hogy a hagyományos...

Reblog