Szülő2.0

Lassan tényleg elhisszük, hogy itt a vakáció. Minden iskolában lezárult a tanév, kiosztódtak a bizonyítványok, túlléptünk az eredményeken. A hátunk mögött hagytuk mi is az elmúlt évet, és azon vettük észre magunkat, hogy belefulladunk a logisztikába, kicsit ingerültebben szervezzük a hétköznapokat, és dolgozni, alig marad időnk. Leültünk hát, hogy még ha nem is tudjuk a megoldást, azért ne felejtsük el, milyen fontos a vakáció. Sírva röhögtünk…
NA

Az első nagy feladat, a szervezés, hová tegyük a kölköket. Mit kezdjek az 1-2-3 vagy sok gyerekkel, akik általában különböző életkorúak, amikor kigurul alóluk az intézmény. Mivel nyári szünidő van, pihenni és feltöltődni kell. Újratölteni az elemeket, regenerálódni, élményeket szerezni, élni nagyokat. De mindezt két dolgozó szülővel, akiknek szintén kéne egy kis leállás, még nagymamák, nagypapák, táborok és barátok segítségével is munkás feladat.

Ha “jól pihenünk”, ha jól használjuk ki a szünet adta lehetőségeinket, ha hagyjuk magunkat szabadon ellazulni,  akkor majd szeptemberben ismét vágyakozunk a rendszeres életre, a tanulásra, munkára. Már kis korban érdemes tudatosítani és felhívni a figyelmet a váltakozó életmódra, a pihenés és erőkifejtés változó ciklusaira. Megtaníthatjuk gyermekeinknek, hogyan haszonosítsák és raktározzák el a szünidőben, a pihenés alatt felgyülemlett energiákat és pozitív élményeket.

Miközben görnyedtünk a naptár felett, ki, mikor mit csinál, felidéztük kedvenc gyerekkori nyarainkat. Az első élményem nekem például az volt, hogy unatkoztunk. Az unalom sokunk számára az ős ellenség. A semmittevés, a konkrét tevékenység nélküli lét az életben az egyik legnagyobb bűnök egyike, amit elkövethetünk. Illetve ezt hittem sokáig, és kicsit most is bűntudatom van, ha a gyerek, vagy én magam nem végzünk fontos dolgot. Pedig az unalom, az unatkozás csoda dolgokat hoz elő.

Nyáron hagyd unatkozni a gyereket!
Ha unatkozunk, akkor van, hogy csak úgy bambulunk. Nem vagyunk a levegőn, nem sportolunk épp, nem veszünk részt hasznos, ismeretterjesztő sétákon. Nem tévézünk és nem kütyüzünk. Csak úgy elvagyunk. Piszkálgatjuk a dolgainkat, fiókokat nyitogatunk, firkálgatunk, zenét hallgatunk, eszünkbe jutnak emlékek, közelebb kerülünk belső énünkhöz. Magunkkal vagyunk. Felfedezni magunkban a jó társaságot, életre szóló élmény. Erre nincs időnk év közben.

Nyáron legyen kevesebb szabály, több lehetőség.
A vakáció alatt fellazulnak a szabályok, más keretek és másképp értelemezett napirend van érvényben. Kicsit engedékenyebb szülők vagyunk, lelassul a tempó. Ahhoz, hogy fontosnak, szeretettnek érezzük magunkat nem csak arra van szükségünk, hogy lehetőségekhez juttassuk egymást. A passzivitásban, a hátra lépésben rengeteg szeretet és törődés bújhat meg. Lehet hagyni egy kicsit, döntsön ő. Most van idő és tér megtapasztalni a negatív következményeket. Mi van, ha hajnalig fenn maradok. Mi törénik, ha utána délig alszom. Vagy mi történik, ha nem vagyok elég óvatos, elég figyelmes, elég kedves…

“Az első nyáron, amikor kislányom óvodába került aggódtam, hogy felborul a napirend. Születése óta azt hallottam, olvastam, hogy tartsam a napirendet, hogy a legfontosabb pontoktól ne térjünk el. Azonban azt tapasztaltam, hogy a nyaralások alatt csakúgy, mint a család többi tagjának, más igényei vannak a lányomnak. Később alszik el, hiszen tovább van világos. Másképp eszik, hiszen nagyon meleg van. Kevesebbet olvasgat, mert a szabadban más elfoglaltságok kötik le. Az elején sok konfliktusunk volt, amíg próbáltam tartani magam a hétköznapi élethez, azonban rájöttem, hogy ahogy a felnőtteknek, a gyerekeknek is szükségük van, hogy kieresszék a gőzt.” – meséli egy anyuka.

Kicsik és nagyok számára is – természettől függően ugyan – megterhelést jelenthet az állandó szabályokhoz, és keretekhez való igazodás. Mindamellett, hogy fontos feladatunk, hogy az alkalmazkodó képességet, a szabálykövetést kialakítsuk a gyerekekben, hogy a későbbiekben gördülékenyebb életet élhessenek, legalább ugyanolyan fontos, hogy megtanítsuk számukra az örömszerzést, az élet élvezetét. Időről időre legyenek olyan szakaszok, amikor nagyobb szabadsággal, és kevesebb kötelességgel élhetjük napjainkat. Ha a család életét be tudjuk aszerint rendezni, hogy jól látható és megkülönböztethető egységekben váltsák egymást a munka és pihenés szakaszai, akkor a gyerekek fel tudnak töltődni, majd nagy erőbedobással tudnak nekilendülni a következő,“munkás” szakasznak. Ne féljünk attól, hogy nem tudnak majd visszaállni a nyolc órási lefekvésre, ha a szünetben tízkor fekszenek. Ha tudatosan kialakítjuk az átmenet időszakát, ha időben felhívjuk a figyelmüket a változás érkezésére, akkor zökkenőmentes lehet a visszaállás.

“Nálunk augusztus 20-án szokott lenni az utolsó fennmaradás. Együtt nézzük a tűzijátékot, jó későn szoktunk hazaérni, és aztán elkezdődik a visszaszoktatás. Persze jónéhány nap, amíg visszaállunk a fél kilences alvásra, de a gyerekek is tudják, hogy onnantól nyolckor ágyban kell lenni. Az első néhány nap még játszanak, trécselnek az ágyban, sokszor rájuk kell nézni, de szép lassan visszaszoknak.” – meséli egy sokgyermekes anyuka.

Ne tanuljunk a nyáron!
Eszünkbe se jusson gyakorolni, átvenni, kikérdezni, emlékeztetni, feladatlapozni! A mókuskerék felejtődjön el, ne legyenek előírt feladatok. Persze adódik az otthoni segítség, a kerti munka, vagy ha szívesen veszi elő a füzeteket, ne tiltsuk, de ne juttassuk eszébe az iskolai tanulást.

A nagyobbaknál iskolája válogatja, milyen és mennyi feladatot, kötelező olvasmányt, stb. adnak a gyerekeknek nyárra. Sokszor a szülőknek persze nincs ezekre befolyása, azonban az időbeosztásban tudnak segítségére lenni a gyerekeknek. A nyár a pihenés időszaka. Adjunk lehetőséget valóban a pihenésre. Ne halmozzuk el iskolai feladatokkal. A kötelező olvasmányok megismertetésére válasszunk olyan módszert, ami örömöt jelent a gyermeknek.

“Mi a feleségemmel sokat olvasunk. Azt reméljük, hogy ez példa lesz a kiskamasz gyerekeink számára. Ezeddig azonban nehezen vettük rá őket az önálló olvasásra. Sokkal inkább a TV és a számítógép az a műfaj, amit örömmel fogyasztanak. Pedagógusok vagyunk és mindketten tudjuk, hogy a modern technikától felesleges és káros is tiltani őket. Persze a túlzott fogyasztást sem pártoljuk. Igyekszünk ésszerű határokat szabni, és persze nem vagyunk supermanek, ez nekünk is nagyon nehezen megy…. Viszont abban hiszünk, hogy az olvasás, élmény. És hajlandók vagyunk energiát fektetni abba, hogy valamilyen módon ez az élmény megérintse a gyermekeinket. A klasszikus irodalmat nehéz olvastatni. Más a nyelvezet, nagyon idegen a történet. Kiskoruk óta van esti mese az ágyban és ezt akkor sem hagytuk el, amikor megtanultak olvasni. Ha nem megy, fejezetenként felolvassuk nekik a kötelező olvasmányt. Amit megtaláltunk filmesített változatban, azt közösen megnéztük, és utána olvasta a nagyfiam. Rendszeresen beszámolt róla, hol tért el a film és a könyv egymástól. Tavaly már több olvasmány is szerepelt a nyári listán. Nyár elején vettünk neki egy e-könyv olvasót. Majdnem olyan mintha számítógép lenne, és könnyen beszerezhető hozzá a tartalom is. Az olvasásszerelem még várat magára, de azért jól látható a változás.” – meséli egy kollégánk.

Mindegy mit, csak EGYÜTT!
Tényleg midegy de minden nap legyen 1-2 óra, amit együtt töltünk el. Persze ez igaz a hétköznapokra is, de a nyári esték több lehetőséget adnak. Legyen közös olvasás, társasozás vagy csak láblógatás minden nap. Ha jól megfontoltan elölhagyunk néhány játékot – ne kelljen a szekrényben vagy a polcon turkálni, mit is játszunk – könnyebben ráállunk a rendszeres együtt töltött időre. Nem kell szégyelni, igen, mindenkinek tudatos odafigyelésre van szüksége, hogy minőségi időt töltsünk együtt szeretteinkkel, és ezen dolgozni kell néha. A vakáció alkalmas idő erre. Olyan új szokásokat vezethetünk be, ami később az év közbeni rohanásban is tartható, vagy egy-egy része átvihető. Határozzuk el, hogy minden este fürdés után, fél órát kártyázunk, sakkozunk, fényképeket nézegetünk, dumálunk, röhögcsélünk, vagy mindezeket felváltva.

Itt az idő!
Van, ami nem oldódik meg könnyen. Van, aminek időt kell adnunk, vannak olyan beszélgetések amelyeket később kell lefolytatnunk, nem az aktuális szituációban. A nyári szünet, a pihenés arra is alkalmas időszak, hogy szülő és gyerek egy kicsit lassabb tempóban, ráérősen beszéljék meg a legfontosabb problémákat, témákat. Ha a gyereknek gondja van az iskolában, azt nehéz év közben a hétköznapi hajtásban kibeszélni. Szeptember előtt beárnyékolhatja az utolsó heteket az aggodalom, hogy újra érkeznek az iskolai problémák. Ha azt gyanítjuk, valami nagyon nyomja a gyermek szívét, szakítsunk néhány külön napot, amikor az egyik szülő kettesben tölti vele az idejét. Egy kirándulás, vagy sportolás, a meghitt együttlét megoldhatja a nyelvét, és lehetőség nyílik arra, hogy közösen készítsünk startégiát a gondok leküzdésére.

Többen is azt mondtuk, hogy mindig nyáron nőnek meg a gyerekeink. Egy nyár alatt óriási változásokon mennek keresztül. Felnőnek, megváltoznak, és egyre kevésbé van már szükségük ránk. Használjuk és élvezzük ki a nyarat. Csak gyönyörködjünk bennük, és élvezzük a társaságukat, nincs már olyan sok nyár amikor erre lehetőségünk lesz.

Képek: Pinterest

Nem akarok hálátlannak, vagy telhetetlennek tűnni. Bár a cinizmus nem áll távol tőlem, mégis igyekszem visszafogni magam, amikor komoly dolgokról van szó. Olyan komoly dolgokról, mint az oktatás, a tanítás, a gyermekeink jövője. De hogy most épp leesett Palkovics államtitkár úrnak a kisiskolások tűrőképessége, az finoman szólva is nevetséges.

Az első pillanatban, amikor néhány napja olvastam a NAGY BEJELENTÉST, miszerint megvizsgálják a lehetőséget, és már szeptembertől bevezetik a 30 perces tanórákat, magam sem tudtam, hogy most akkor hová is legyek. Egyrészt azt gondoltam, hogy hurrá. Másrészt viszont kezdtem kényelmetlenül érezni magam, amiért rögtön az jutott eszembe, hogy majd azt is törvénybe iktatják, hogy a tanító hányszor gyakoroltassa az olvasást? És hogyhogy most rájöttek? És mire? Hogy élő emberekkel játszadoznak? Akiknek eltérő igényeik vannak? Hogy végre valami e századi információ is eljutott hozzájuk? És most büszkén odavetik a koncot, hogy nesztek, adunk egy kis kedvezményt? És aztán belegondoltam abba is, hogy majd ha a monotonitást jobban tűrő gyerekek szülei és képviselői fellázadnak, hogy de nekik negyvenhárom és fél perc kéne? Akkor majd az lesz a nagy reformintézkedés?

Egyre inkább azt gondolom, hogy ez egy agyrém. Hogy teljesen félreértelmeznek mindent és mindenkit. Hogy valóban zsigerileg távol áll ettől a Kormánytól a szabad gondolkodás, a felelős felnőtt élet. Hogy csak és kizárólag utasításokban, kontrollokban és szabályozásban tudnak gondolkodni. És szegény Palkovics talán tényleg azt hiszi, hogy ő most jófej. Ő az alternatív, mert rájött egy olyan megoldásra, amit amúgy már ötven évvel ezelőtt is tudtak azok a tanítók, akik valamit konyítottak a gyerekekhez. És amit, amúgy minden normális tanító gyakorol is. Ha elfáradnak a gyerekek, akkor pihen velük, mást csinálnak, ha pedig megy, akkor tovább tart az óra. Emlékszem én azokra az általános iskolás óráimra, amikor azt mondta a tanító néni, hogy folytassuk órarenden kívül a munkát, legyen dupla matek vagy magyar. Vagy amikor hamarabb befejeződött a munka és inkább kimentünk rohangálni, mert épp annak volt értelme.

Közben persze utálom magamat is, amiért már megint opponálok, és mondhatják, hogy persze, ezeknek semmi sem jó. Annyira szeretném, ha csinálna valamit ez a kormányzat, amire azt lehetne mondani, hogy OK, bevállaljuk, egyet gondolunk. Nekem nem derogál, és nincs Orbán fóbiám, örömmel állnék egy normális koncepció mögé. De ez megint arról szól, hogy mindent ellenőrizni, meghatározni, előre kitalálni és befolyásolni felülről. Nem bízni a tanítókban, a szakértőkben, a pedagógusokban.

Megkérdeztek valakit, mielőtt ezt a zseniális ötletet kihírdették? Volt társadalmi egyeztetés, szakértői vita? Elképzelem, amikor az oktatási stáb gondolkodik, vajon mit lehet tenni. Olvastam múltkor a Nők Lapjában, - szólhat egy hivatalnok -, hogy vannak olyan elsősök, akik kevesebb ideig tudnak koncentrálni. Azt is mondják sokan, hogy megterhelő a tananyag – veti oda az államtitkár. Hát akkor legyenek harminc percesek az órák! Remek ötlet, - helyeselnek a köztisztviselők. És akkor gyorsan lenyilatkozzák, a sok tüntetőnek meg be legyen fogva a szája.

Hát ennyi. Ezt akartátok nem?

Nem! Sajnos ennél sokkal többet és komplexebbet. Azt, hogy az osztályteremben, az iskola falain belül, a gyerekekre szabva follyon az oktatás. Bízzunk meg a tanítókban, fejlesszük olyan szintre a felsőoktatást, hogy azok, akik bekerülnek 20-30 kisgyerek közé, képesek legyenek megítélni, egy-egy tartalommal mennyi ideig kell foglalkozni, hogyan kell gyakorolni, - kell-e egyáltalán gyakorolni -, mitől fogja megtanulni az a kisgyerek, aki az én osztályomban ül.

Ha valaki azt hinné, hogy ez egy munkajogi kérdés, az téved! Ha valaki azt hiszi, hogy óraszámban kell gondolkodni, amikor a tanítók, tanárok bérét kiszámolják, az rossz úton jár! Nem leckék vannak kérem, hanem projektek. A tanárnak egy projekt, hogy a-ból b-be jusson el az egyes gyerekkel, és annak legyen egy mérhető eredménye. De hogy oda hogyan jut el, az legyen egy szigorú szakmai kérdés, amire lehet tenni javaslatokat, lehetnek alternatívák, módszerek, amiből szituációra szabva lehet választani és alkalmazni azt, de kötelező direktívák mentén nem lehet meghatározni. Csak mert helyi szinten mutatkoznak a helyzetek, az egyes gyerekek, a különbözőségek. Nincsenek receptek. És aki ezt nem érti, annak mindegy, hogy 30 vagy 45 percesek-e a tanórák. Sőt, annak az is mindegy, hogy mi zajlik az oktatásban. 

Képek: Pinterest

Ha programot keres az ember a nyári szünetre a bevált oldalakon biztos talál pár éppen neki valót és a strand is mindig tuti tipp, már ha éppen jó az idő. Azok számára, akik valami mást keresnek, a megszokottól eltérő programot ajánlok, ami egy jó kirándulás lehet kisebb és nagyobb gyerekekkel is.

Kárpáti Judit ajánlója

Miután a kisfiam hatéves koráig Telkiben laktunk, nemigen gondoltam erre a helyre korábban egy klassz kirándulás helyszíneként. Ott lakni a legjobb választás volt kisgyerekkel és most, hogy már a városban élünk látom csak, hogy mennyire szuper hely lehet akkor is, ha az ember csak egy kellemes napot akar eltölteni nem messze a várostól, de elég messze ahhoz, hogy falusias környezetben legyen.

Összeszedtem azokat a dolgokat, amelyek miatt megéri autóba vagy buszra ülni és egy fél napot a Buda közeli agglomerációban tölteni!

Egy faluban 4 játszótér!

A falu minden nagyobb részében található egy-egy játszótér és tulajdonképpen mindegyik úgy van kialakítva, hogy nagyobbak és kisebbek sem unatkoznak, változatosak a játékok. Ha autóval érkezik valaki, nagyjából 3-5 perc távolságra vannak ezek a parkok egymástól, aki gyalog kirándul, annak akár 15-20 percet is jelenthet átjutni. Mivel gyönyörű az egész falu, van látnivaló elég, a gyerekeknek érdemes rollert, kismotort hozni, hogy ők se unják el a sétát.

A játszóterek egyike külön szót érdemel, ugyanis ez egy gördeszka és bringapálya egy kis erdő közepén, amiben futókört alakítottak ki és szabadtéri edzőeszközöket helyeztek el helyenként.

Wellness; ahol a fociválogatott is lazul

Nagyjából 8 éve nyílt meg a falubeleik legnagyobb örömére a Globall Sport és Wellness Hotel, amiben pár éve egy gyönyörű wellness részleg is nyílt, úszómedencével. Míg ott laktunk a reggeli időszak kedvezményeit kihasználva jártunk oda úszni, de a napijegy is megéri annak, aki egy kicsit nyugodtabb strandolásra vágyik. Gyerekmedence nincs, ez egy klasszikus uszoda és mindennel felszerelt wellness, de az a tapasztalatom, hogy a gyerekek akkor is élvezik, ha elmarad a klasszikus vízbe ugrálás és hangoskodás. Szuper étterem is van és lehet Swim and Breakfast jegyet is venni!

Menüebéd a Telki Holdban

A pár éve bezárt Telki Kórházban ma idősek otthona üzemel, de senki ne egy hagyományos intézményre gondoljon, sokkal inkább egy luxusszálloda környezetre. Egyrészt maga az épület az erdő szélén épült, ezért gyönyörű a környezet, másrészt a luxus ellenére teljesen hétköznapi áron napi menüket kínáló étterem üzemel, ahova a Telkiben lakók is gyakran járnak ebédért.

Ófalu

A falu központja, az Ófalu tényleg érdemes arra, hogy sétáljon az ember egyet; festői kis templom, kanyargós utcák, egy felújított és a falu eseményeinek helyet adó pajta épület a legfőbb látnivalók. Mi imádtunk erre sétálni, biciklizni és biztos vagyok benne, hogy ezzel az újonnan idelátogató is így lesz.

Körös-körül erdő

Ha mindez nem volna már önmagában is elég vonzó egy félnapos kiránduláshoz, hát ott van maga az erdő, ami a falut szinte körbeveszi, és számos túraútvonalat kínál. Az Öreg Tölgy Erdei Tanösvényt a helyiek a gyerekeikkel együtt alakították ki és valóban változatos kirándulások tehetők, rövidebb és hosszabb távokat kedvelőknek is.

Közlekedés: autóval Budakeszin keresztül, busszal a Széna térről a Volánbusz 795-ös járatával (előbbivel 20 perc, utóbbival kb. 35 perc)

Kirándulásra szánt idő: fél nap

www.telki.hu

http://www.globallsporthotel.hu/

Nagyjából 10 éve nem találkoztam Győri Ildivel, amikor pedig újra leültünk egy kávéra nagyon hamar kiderült, hogy annál, ami velünk történt ebben a hosszú időben sokkal fontosabb az, amit létrehozott társával, Sárvári Töttős Györgyivel közösen. A Life Garden, a Varázspálca szakszerviz, és a Szülőakadémia csupa olyan dolog, amit minden szülőnek érdemes ismernie.

Mindenki találhat segítséget – Kárpáti Judit beszámolója

Ildi és Györgyi 2012-ben indították el társadalmi felelősségvállalás programjukat, a Lifegardent. Céljuk az volt, hogy elérhetővé tegyenek olyan szakembereket, akikhez támogatásért, tanácsért fordulhatnak az emberek, tippeket, tanácsokat kapjanak az életüket érintő fontos kérdésekben. Az elmúlt években 120 szakember; pszichológusok, coachok regisztráltak az oldalon, aminek ma már többezres olvasótábora van.

Győri Ildikóék vállalatokhoz is eljuttatták programjukat; a céges környezet nyitottnak bizonyult a munkavállalók támogatására, és kinőtte magát egy komoly, stressz-megelőző program, ami több száz ember ért már el.
Aztán az élet úgy hozta, hogy a két nőnek nagyjából egyszerre megszülettek a gyermekei és a figyelmük hirtelen a gyerekek világa felé fordult. A gyereknevelés váratlan helyzetek elé állította a fiatal édesanyákat, ezekre pedig vidám, könnyed válaszokat szerettek volna adni maguknak és a gyerekeiknek is.
Mindennek hatására születtek meg a Kreatív Gyermeknevelési Eszközök.

Egyszerre tanul gyerek és szülő

Az eszközök „varázserővel” bírnak, segítenek a szülőknek és a gyerekeknek is sikerrel megélni a mindennapok küzdelmeit. Az elalvásban a legnagyobb segítség a "Védőpajzs Generátor", vitás helyzetekben az "Indulat Vulkán" válik be a legjobban és még sorolhatnánk a nagyon ötletes és hihetetlen módon valóban működő segítő eszközöket.

A két szakember által szervezett Szülőakadémiákon addig, míg a szülőknek tartanak interaktív előadásokat arról, hogyan kezeljék a gyereknevelés kapcsán felmerülő helyzeteket, problémának tűnő jelenségeket, addig a gyerekek a módszerhez elengedhetetlen eszközöket gyártják le egy kézműves foglalkozás keretében. Mire véget ér egy-egy alkalom, elkészülnek a hangulathőmérők, indulat vulkánok, szeretlek sárkányok. És a szülők és a gyerekek egyszerre jönnek rá, mit mire tudnak használni, hogyan működik ez a tényleg működő rendszer.

Varázspálca szakszerviz

Ildi és Györgyi a Szülőakadémiák visszajelzéseinek alapján olyan megoldáson törte a fejét, mely „hazavihető”, bármikor előkapható; így született meg a Varázspálca Szakszerviz mesekönyv, kifejezetten az óvodás, kisiskolás korosztály és szüleik számára.

A roppant igényes, csodálatosan illusztrált kiadvány egy hétéves kisfiúról, Danóról szól, aki különleges barátságot köt a kertjükben élő hatalmas diófával. A bölcs fa, Sapienso játszva tanítja meg Danónak, hogyan kezelje az érzéseit; mit tegyen, ha dühös, csalódott, szomorú, fél valamitől vagy éppen képtelen elaludni. Ahogyan az esti mesék során halad végig a felolvasó szülő és a hallgató gyerek úgy bontakozik ki egy-egy mesével egy-egy megoldás. Hogy ez a „varázslatos eszköz”, a mesekönyv mennyire hatásos, mi sem bizonyítja jobban, minthogy már második kiadását éli.

​

De talán még beszédesebbek egy hálás apuka szavai;

„A korábban zárkózott gyerekünkből pozitív gondolkodású, sokkal tudatosabb és felszabadultabb kislány lett. Remélem, minél több emberhez eljut ez az újfajta szemlélet.” – egy 8 éves kislány apukája.

A Varázspálca Szakszerviz a Kolibri Kiadó gondozásában vásárolható meg, a Szülőakadémiáról a  info@humanmenu.hu címen érdeklődhet.

A korszerű tudásról és a kreatív gondokodásról beszélünk manapság. Olyan készségekről, amelyek nélkül nincs jövője a mai társadalomnak. Gyerekeink mégis a 19. századi minták szerint tanulnak. Adatokat és már meglévő elméleteket sajátítanak el, ahelyett, hogy új dolgokat találnának ki.
Mérő László, a Gondolkodni Máshogy konferencián elhangzott előadásáról hoztam gondolatokat.

Ha megfigyeljük a nagy újítókat, a sikeres üzeltembereket, a kreatív alkotókat, mindannyiuknál megfigyelhetünk néhány általános jelenséget: ők valami olyat tudnak, amely nélkül lehet ugyan élni, de az ő tudásuk hozzásegíti az emberiséget ahhoz, hogy jobb legyen az élet, valamelyik területen.

Ezeknek az üzleti gondolkodóknak, akik sikeresek, érdekesek, tehetségesek, lényegéban bármi lehet a tanult szakmájuk, abban megegyeznek, hogy a korábban szerezett tudásukat jól tudták konvertálni. Képesek voltak arra, hogy a megszerzett szaktudásukon felülemelkedjenek, és azt a gondolkodásmódot, kreatív képességgel más, továbbfejlesztett ötletekre hasznosítsák.

Jól látható, hogy azok az országok lesznek sikeresek, és nyertesek, akik minél több üzleti gondolkodót tudnak kitermelni, illetve olyan munkatársakat, akik ebben a gondolkodásban, az álmodozásban a segítségükre tudnak lenni.

Ma nem az a feladatunk itt Európában, hogy a mindennapi megélhetéshez szükséges alapfeltételeket megteremtsük, hanem ennél jóval távolabbra mutató, nagyobb összefüggéseket felismerő újítások megalkotására. Ami akár érintheti a mindennapi boldogulást is, de annak korszerűbb, és kreatívabb újrafogalmazását.

Ehhez képest mi Magyarországon még mindig a lexikális tudást, a szakmát tudjuk felmutatni, mint a tudás értékét, mibenlétét. Egy statikus, már elavult tudáshalmazt próbálunk konzerválni, és ezek keretei között tartani a gyerekek és fiatalok jelentős hányadát. Esélyt sem adva arra, hogy üzleti gondolkodókká váljanak.

Mérő László felette a kérdést, mit jelentett eddig okos embernek lenni? Azokat tartottuk okosnak, akik képesek voltak a jövőt megjósolni. Ma már az az okos ember, aki tudja, lehetetlen a jövőt előre látni. Lehetetlen minden aspektusra felkészülni. Nem lehet megközelítőleg sem előre jelezni. Mégis, az okos ember tud alkalmazkodni hozzá. Alkalmazkodik és készenlétben áll a változásra, a rugalmas gondolkodásra. Bármikor, bármire konvertálható tudása van.

És ez persze nem jelenti azt, amit sok rendpárti kolléga hisz, hogy valamennyi a tananyagot, annak tartalmát, vagy az elvalult oktatási rendszert bíráló kritikus tulajdonképpen a tudást önmagában szentségteleníti meg, és hiszik, hogy nincs is szükség semmiféle tudásra. Nem, nem erről van szó. Hanem arról, hogy MÁSMILYENRE van szükség! Igen, az ABC kell. Összedani, kivonni kell. Szorzótábla, földrajzi ismeretek, irodalmi élmények, történelmi események kellenek. Van egy csomó dolog, amire szükségünk van ahhoz, hogy újabb tudások birtokosai legyünk. Hogy legyen mit konvertálnunk. Hogy tudjuk a tanulás, gondolkodás, alkotás folyamatait felhasználni sok-sok területen. Az eszetlen, vég nélküli dátumokra, nevekre, életrajzi eseményekre, vagy részletekbe menő biológiai adatokra kevésbé van szükség. Vagy ha igen, azok beszerezhetők más forrásokból. Az kell, hogy összefüggésében, globálisan lássák a gyerekek a folyamatokat.

Azért tanulunk ma, hogy legyen mit konvertálni holnap. A 21. század didaktikája, pedagógiája arról szól, hogyan konvertálja a tudást. Ehhez pedig nem szakmunkásokra van szükség, hanem gondolkodókra, akik saját tapasztalataikból, megismerő folyamatokból merítik a tudásukat.

Kicsit megnyugtató azért, hogy a tanítóképzőn létezhet egy ilyen konferencia, ahol gyakorló pedagógusok, és kutatók, saját tapasztalataikat osztják meg arról, hogyan lehet korszerű tudáshoz juttatni a gyerekeket. Bár a konferencián elenyésző számban voltak jelen a hallgatók, azért mégis bizakodásra ad okot, hogy ezek az emberek tanítják őket. Őket, akik majd a jövő generációját tanítják meg gondolkodni.

Persze ha körbenézek kétséges, mi marad meg ebből a szemléletből. Lúzer Ország, azért erősen tartod még magad.

Képek: Pinterest