Pistike ellenörzőjébe beír a tanár: Tisztelt Szülő! Pistike az órán fegyelmezetlen volt. Aláírás: Osztályfőnök. Szülő válasza: Tisztelt Osztályfőnök! Pistike este nem ette meg a spenótot. Aláírás: szülő. A fenti megtörtént “levelezés” mellett sok hasonlót ismerünk, ha máshonnan nem, a közösségi oldalakról. S jól példázzák a groteszk helyzetet, ami kialakulhat, ha tanár és szülő áthárítja egymásra a gyereknevelés problémáját, ahelyett, hogy együttműködne. De hogyan?

Az iskolapolgár kifejezést már a nyolcvanas években használták azok a korszerű pedagógusok, akik tudták, hogy a sikeres tanító, nevelő munka nem képzelhető el a szülők aktív közreműködése nélkül. Iskolapolgárok  a szülők, tanárok és gyerekek, akik mind szerepüknek megfelelően részt vesznek az iskola életében. A részvétel ezúttal persze az együttműködést jelenti. Feljelentés, riogatás és hárítás helyett a közösen megtervezett tudatos együttműködésről van szó. Ahol a szülő és pedagógus közös érdeke, hogy egymást segítve neveljék a gyermeket. Ahol az iskola és a szülő nem “megy egymásnak szembe”, ezzel biztonságos és egyértelmű közeget teremtve a gyerek fejlődésének. És ehhez mindkét fél partneri viszonyára van szükség, nem egy erőfitoktató, tekintélyelvű rendszerre, ami gyakran a szülőket is sarokba állítja.

Jogos szülői elvárás, hogy a nevelőmunkában érvényesüljön a minőségfejlesztés, és hogy fontos legyen a kvázi megrendelő, azaz a szülő és a gyerek elégedettsége a szolgáltatással, azaz az iskolával/óvodával szemben.

Ma, amikor sokféle intézmény közül választhatunk, érdemes ezt a szempontot is figyelembe vennünk. Vagy ha úgy érezzük, iskolánkban/óvodánkban nem megfelelő a szülő és a pedagógus közötti kommunikáció, érdemes lépéseket tenni az osztályfőnök, évfolyamfelelős vagy igazgató felé, hogy mindkét fél számára megfelelő és vállalható partneri viszony alakuljon ki a gyermekek hatékony és jó hangulatú nevelése során.

Csokorba szedtem néhány olyan szempontot, ötletet és kezdeményezést, amit követendőnek, hasznosnak látok, és amelyek segítenek abban, hogy a szülők is aktív iskolapolgárnak érezhessék magukat.

  1. Már az óvoda/iskola kiválasztásánal, első találkozáskor sokminden kiderül: Mennyire engednek bepillantást a napi működésbe. Lehet-e beszélgetni, találkozni a leendő tanítókkal, óvónőkkel? Kapunk-e egy áttekinthető napirendet, heti rendet az intézmény életéről. Mennyire rugalmasak a látogatásban, vagy szigorú szabályok és kötöttségek mentén lehet csak kommunikálni? – Ha elzárkózást tapasztalunk, az nem jó jel. Egy szülői partnerségben működő iskola vagy óvoda törekszik arra, hogy minél átláthatóbb, megismerhetőbb legyen az ott folyó munka a szülők számára. Ezzel biztonságot, magabiztosságot és szakértelmet sugallva, hiszen rejtegetnivalójuk nincs.
  2. Jó ötlet a kezdő évfolyamoknál a tanév megkezdése előtt egy közös családi játszóterezés, kirándulás vagy az iskolaudvaron történő piknik. Itt összerázódhatnak a szülők, gyerekek, pedagógusok, kötöttségek nélkül. Jó és eredményes, ha év közben is vannak kisebb osztály vagy csoport rendezvények, amelyek nem kapcsolódnak szorosan az iskolai munkához és ahol a szülők is jelen vannak.
  3. Vannak-e iskolai testületek, ahol a szülők is képviseltethetik magukat? Minimum szülői szervezetnek működnie kell minden iskolában és óvodában. (A szülői szervezetet a szülők hozzák létre, az ott folyó munkára nincsen befolyása az intézménynek.) Az együttműködést komolyan vevő iskolák, óvodák esetében többféle csoport vagy testület is működik, ahová a szülők is delegálhatnak képviselőket.
  4. Van-e rendszeres egyéni szóbeli és írásbeli visszajelzés (vagy annak lehetősége) a gyermekről a féléves és évvégi értesítőn kívül? Fontos, hogy a pedagógusnak és szülőnek igénye és lehetősége legyen a konzultációra, mind a gyerek közérzetét, mind tanulányi eredményét elősegítendő!
  5. Hasznos, ha kialakítunk az osztályon, csoporton belül egy kommunikációs csatornát (közösségi oldalon csoport létrehozása, vagy levelezőlista) ahol az azonnali vagy mindennapos kérdéseket problémákat meg tudjuk konzultálni nem csak a pedagógussal, hanem a szülőtársakkal is.
  6. Fontos, hogy megismerjük az intézmény házirendjét, elvárásait, pedagógiai programját, hogy ne kerüljünk ellentmondásba, ne a beiratkozást követően szembesüljünk az iskola szabályaival és irányultságával. Ha ismerjük az alapdokumentumokat, úgy könnyebb lesz az együttműködés is.
  7. A pedagógussal való jó viszony kialakítása gyermekünk szempontjából elengedhetetlen. Ha azt érzi rajtunk (és nem szükséges szavakkal kifejezni), hogy elfogadjuk, hitelesnek tartjuk a pedagógust, ha bizalmunk és együttműködési szándékunk teljes, akkor tud a gyermek is megfelelően alkalmazkodni az iskolai elvárásokhoz. Ha a szülő nem elegendő figyelemmel van az iskola iránt, ha nem tartja megfelelőnek, nem respektálja az itézményt és az ott dolgozókat, akkor a gyerek sem tud annak zökkenőmentes része lenni.

Kép: Pinterest