Tele van az internet szolidaritási akciókkal. Szülők, felnőttek, olyanok, akiket érdekel a gyermekek sorsa egyre-másra teszik le a voksot amellett, hogy mennyit is ér az év végi bizonyítvány. Hogy nem arról szólnak a gyerekeink, hogy számokkal, jelekkel, ítéletekkel el lehessen intézni az éves teljesítményüket. Mégis, a napokban büszke és csalódott szülők, gyerekek töprengenek azon, vajon jól csinálták-e. Nekik is, és mindannyiunknak üzenjük, írjátok össze, hogy miért vagytok büszkék a gyerekeitekre! Miért teljesítettek 100%-osan?

Mindenki, aki fél és elkeseredett az eredménytől kapjon megerősítést, hogy nagyobb dolog, és az életre jobban felkészít, ha valaki küzdelmek árán, lépésről lépésre jut el valameddig, mintha kirázza a kisujjából a teljesítményt. És persze ez csak a két véglet. De higgyjetek a gyerekeitekben, akik képesek a fejlődésre és a változásra!

bizonyítvány elismerés iskola értékelés

Az én gyermekem 100%-os eredményt ért el az idei tanév során. 100%-os, mert rettegett az iskolától, a megmérettetéstől, az idegen helytől, az idegen emberektől. Félt a gyerekektől, a tanítóktól, a felmérésektől, attól, hogy nem tudja majd megtanulni, amit meg kell. Utált hibázni, és elkeseredett, hogy nem ő a legjobb mindenben. Ősszel minden reggel szorongva aludt el este és sírva ébredt reggel, hogy iskolába kell mennie, el kell válnia tőlünk. Nem akarta leírni a saját nevét sem, nem akart ismerkedni a betűkkel, számokkal. Ehhez képest ma, felszabadultan szaladgál és olvas bele könyvekbe, újságokba, kérdez, ha nem tudja, érdekli az írás, olvasás. Magától ír naplót. Minden este elvégez tíz összeadást és kivonást, mert azt mondták neki, hogy gyakorlonia kell. Számtalan új verset tanult meg villámgyorsan, szerepelt az iskolai előadásokon. Barátai lettek az iskolában, akiknél egyedül eltöltött a tanév során egy-egy délutánt. Nagyszabású szülinapi zsúrt szervezett, ahol nagyon jól érezte magát főképp az osztálytársaival. Év végén önként vállalkozott egy három napos ottalvós osztálykirándulásra, ahonnan bár a második este kérte, hogy vigyük haza, mert nagyon elfáradt, telítődött, de hatalmas élmények érték. Jelentősen javított az önuralmán, türelmesebb és empatikusabb lett. Önállóan tartja rendben az iskolai tanszereit, udvariasan kommunikál a felnőttekkel, és magáévá tette az iskola szabályait, értékeit, eggyé vált az iskola szellemével. Az elesettekkel kedvesen bánik, vígasztalja őket. Bár puffogva, de az utolsó hetekben már önállóan ült le hétvégén házifeladatot írni, és gyakran fele annyi idő alatt elvégezte azokat, mint az első félévben. Ha felajánlom, hogy esetleg segítek az eredmény kiszámolásában, hevesen tiltakozik, hogy ezt neki kell megtennie. Elkezdett teniszezni, futott 5 km-ert, biciklizett 12 km-t. Segít a háztartásban egy-egy rövidebb feladat erejéig, miközben megvitatunk fontos dolgokat. Van, hogy már nem tekint bennünket huszonnégyórás személyzetnek, és megkímél időnként. Most, hogy kitört a vakáció, reggeltől estig  különböző korosztályú gyerekekkel rohangál egy nagy kertben és nem volt még egy hangos szó, veszekedés sem. Eddig nem mert beállni a többiekhez focizni, mert félt, hogy ő bénább. A hétvégén nem csak hogy focizott, de gólt is lőtt. Nagyon nagy utat tett meg, és ezért minden elismerésem az övé.

Csendben jegyzem meg, hogy magamról nem tudok felsorolni fele annyi pozitív változást, vagy fontos feladatot, munkát a szeptember – június időszakban, mint amennyit ő elvégzett.

 

Írjátok meg kommentben a Jövő Iskolája vagy a Van másik iskola FB oldalakra, ti miért érzitek úgy, hogy 100%-osan teljesített a gyermeketek!

 

Kép: Pinterest