A kicsomagolás diszkrét bája

Sosem gondoltam volna, hogy a kicsomagolás üzlet és még pénzt is lehet keresni azzal, ha valaki kicsomagol valamit. Na, jó, vannak esetek, amikor a kicsomagolásért egyértelműen sokat kell fizetni, de mivel nem vagyok pasi és a piros lámpás negyedekben sem gyakori vendég, most egy másik kicsomagolási jelenséget szeretnék körbejárni.
KJ

Ez pedig az un. unboxing. A nyolcéves fiam ugyan nem tud angolul, mégis hallottam a kifejezést, lévén ő a legnagyobb fogyasztója a fenti címkével ellátott videóknak. A lényeg pedig egészen pontosan az, amit a szó jelent; végig lehet nézni a kicsomagolást. Hogy térjek már a tárgyra és bökjem végre ki, mit csomagolnak ki? Bármit. Akármit, ami be van csomagolva. Vécépapír gurigákat a nejlonból, postai csomagokat, fogkrémet, kozmetikumot, focis kártyát, Kinder tojást, Gyermelyi száraztésztát, új cipőt, telefont, televíziót, lapra szerelhető bútort, gyári csomagolású koporsót. Tényleg mindent.

Tévedsz, ha azt hiszed, téged nem érdekelne!

Amikor két ismerősömnek meséltem erről, bámultak rám és nem értették, mi bajom van, hogy miről beszélek. Mikor elmeséltem, nem hitték el. Időközben - tényleg így volt, nem most találom ki – az irodába, ahol beszélgettünk, érkezett egy csomag. Benne céges ajándék az ott dolgozóknak, valamiféle együttműködés tárgyi letéteményei. Kellett néhány perc, míg újra fel tudtuk venni a beszélgetés fonalát, mert két beszélgetőtársam azt nézte meredten, ahogyan amazok egy szobával arrébb kicsomagolnak, minden egyes darabot jól megnéznek és meg is beszélik, mi micsoda és miért lesz jó odahaza.

„Na, látjátok, erről beszéltem!” – mondtam a két hitetlenkedőnek. Pont így bámulja a fiam is a neten, ahogyan mások kicsomagolnak. Meg fiatal nők és meglett férfiak, csak éppen ők nem kártyákat, hanem kozmetikumokat és technikai kütyüket bontogató bloggereket néznek. Mert úgy látszik ilyen az ember, ha valaki más kap valamit, ő azt is szereti nézni, egy kicsit úgy érzi, ő is részese a dolognak, ha nem is lehet az övé a cucc, legalább látja, más, hogy örül neki. Ami külön érdekessége a dolognak, hogy ennek a kicsomagolgatásnak van egyfajta közös stílusa, egy hanghordozás, amivel minden egyes bontogató elmagyarázza, most éppen mit fog csinálni, hol tart a kicsomagolásban és végül mit rejt a csomag. Közben zörög a papír, a nejlon, a celofán, ez is hozzátartozik a dramaturgiához.

21. század digitális kultúra video internetbiztonság szabadidő

Amikor a te gyereked „csomagol kifele”

A fiam nagyon hamar rájött, még jó, hisz nem hülye, hogy ilyen videókat ő is készíthet, ha vele egykorú kölykök sokasága bontogat külön videó csatornákon és –gondolom, itt már nem spórolható meg a jelző, - hibbant szüleik felrakják a videóikat a netre. Egy bontogatás közvetítésének nem sok értelme van szerintem, de az a része, míg a gyerek elkészíti a videót még egészen tanulságos is lehet. Az enyém már megtanult vágni, effektezni és feliratozni, de hiába könyörög, egyértelmű, hogy soha nem fogjuk a világhálón közzétenni, ahogyan nagyi kibontogatja a nyaralásból ajándékba hozott cantuccit, majd a közvetítés végeztével megmutatja a kávét is, majd azt mondja a bárgyú bontogatók hanghordozásával; „És most megiszom ezt a kávét és megeszem mellé ezt a cantuccit, amit ebből a dobozból épp most bontottam ki.”

Mi magunk persze fetrengtünk a röhögéstől, amikor megtekintettük nagyi és az unokája közös produkcióját, ami nagyon találó lett, hiszen mindketten képben vannak és ismerik a bevált fordulatokat, az ő filmjük inkább lett paródia, mint komoly kicsomagoló videó. Nálunk nemcsak a gyerek, hanem a nagyanyja is képben van az unboxingban, az ő tabletjén sokszor együtt nézik a hülyeséget. Megkértem ugyanis az anyámat, hogy figyeljen és inkább közös program legyen a videók nézegetése, ha már ennyire érdekli a gyereket.

21. század digitális kultúra video internetbiztonság szabadidő

Cukros bácsi 2.0

Ez ugyanis bármilyen ártatlanul is hangozzék elsőre, kifejezetten veszélyes tevékenység is lehet. A nagy nézettség ugyanis nyilvánvalóan nemcsak a gyerekek és a jó szándékú hülyék– mindenféle szépség és egyéb bloggerek (elnézést mindenkitől, de azt gondolom, értelmesebb tartalmat is elő lehet állítani ezekben a témákban) – számára roppant vonzó, hanem az olyan felnőttek számára is, akik így akarnak a gyerekek közelébe férkőzni. Erre akkor jöttem rá, amikor egy alkalommal egy idegen férfi nevét kezdte emlegetni a fiam és nagyon hamar kiderült, hogy egy olyan pasiról van szó, aki nagyjából hivatásszerűen bontogat gyerekeknek való dolgokat; focis kártyát, Kinder tojást és egyéb a kisebbek számára érdekes gyűjthető játékokat. Azon kívül tehát, hogy érdemes ezzel a jelenséggel tisztában lenni és itt is az a tanulság, hogy nagyon oda kell figyelni, milyen online tartalmakat fogyaszt a gyerek, sok egyéb konklúziót nem nagyon lehet levonni.

A régi kilencedik kerületi emlékeimmel a tarsolyomban, amikor a ballonkabátjukat nyitogató hiányos öltözetű fazonokra mi kislányok már gyakran csak legyintettünk, „unalmas vagy aranyapám” flegmával azért mégis eszembe jutott valami.

Lehetséges, hogy az unboxinggal és társaival együtt eljött az idő, amikor visszasírjuk a játszóterek környékén lődörgő kispályás szatírokat, a mutogatós és cukros bácsikat...?

From giphy.com

1 Tovább

Felnőttet nevelünk

„Az anyukák, apukák gyakran azt javasolják a gyermekeiknek, hogy adjanak meg hamis életkort, nevet a Facebookos regisztrációhoz, miközben arra nevelik őket, hogy mindig igazat mondjanak. Nem magyarázzák meg a szülők, hogy mi a különbség az offline és az online hazugság között, de nem is tudnák, mert nincs is különbség!”- mondta egy előadáson Tari Annamária, aki az új generációkról tartott előadást.

Továbbgondolva, bizony mi szülők vagyunk azok, akik gyermekeinket ráállítjuk egy-egy helyesnek vélt, cukinak gondolt pályára, majd amikor az túlságosan is bejön, akkor rémülten kapkodunk… Mert milyen édi dolog is az, amikor a hároméves közösségi profiljában helyette írogatunk, vagy milyen édes is, amikor a még beszélni nem tudó, cumizó kicsinyünk a tableten ügyeskedik.

Mi vagyunk azok, akik a tv, számítógép elé ültetjük őket, mi mutatjuk meg a videocsatornát, a rajzfilmet. Egyetlen kétéves sem követeli magának, hogy IT alkalmazásokkal töltse az idejét. Minden kisgyerek örömmel gurítgatja a labdát, szaladozik a játszótéren vagy öltözteti a babáját, ha a számára kedves és fontos emberek a közelében vannak és teszik mindezt vele együtt. Mi hozzuk őket abba a helyzetbe, bár jószándék vezérelten, hogy minél előbb megismerjék a technikát, a televíziót.

 

Sürgetjük az időt, és minél előbbre hozzuk az eseményeket. Egyrészt mert nagyon várjuk, hogy lássuk őket milyen nagyon ügyesek, és helyesek ezekben a szituációkban, másrészt mert azt hisszük, hogy minél hamarabb szükségük van rá, nehogy lemaradjanak, harmadrészt mert sokszor könnyebb, ha egyedül eljátszanak, elvannak.

Mindezt nem bűnbakkeresés okán hánytorgatom fel, nem a felelősökre akarok rámutatni, csak felhívni a figyelmet, hogy mi szülők nem kiszolgáltatott szereplői vagyunk a gyerekekkel, kamaszokkal kapcsolatos társadalmi jelenségeknek, hanem aktív szereplői, résztvevői lehetünk. És van módunk ide-oda állni, előre vagy hátra lépni, javítani, korrigálni, módosítani. Lehetséges az interakció, az együttműködés, a közös platformok kialakítása, nem kell, hogy háborús helyzet alakuljon ki a tiltás és szabályozás mezsgyéjén.

Amikor a kezébe adjuk a tabletet, azzal a bizalmunkat is odaadjuk és ezzel együtt felvilágosítást, ismereteket is át kell adnunk. Például arról, mennyit és mit érdemes játszani. Hogy az interneten hogyan és mit kell vagy lehet keresni, nézni. A mi felelősségünk, hogy a bankkártyát hogyan állítjuk be, illetve elmondjuk-e a módját vagy biztonsági intézkedéseket teszünk a parttalan letöltésekkel kapcsolatosan.

 

Ha a közösségi oldalakra engedjük a gyermekünket, akkor úgy, ahogy annak idején anyáink minket is felkészítettek arra, kikkel lehet az utcán szóba állni, fel kell készítenünk nekünk is a gyerekeket arra, hogy kivel, hogyan kommunikáljanak, hogy hogyan építsen új kapcsolatokat, hogy mire vigyázzon, ha fényképeket készít és küldözget magáról, hogy a világháló többi részén is hús vér emberek vannak, akikkel csakúgy kell kapcsolatba lépni, ahogy a valós világban, annak minden pozitív és negatív előjelével együtt.

Természetesen ennek a generációnak a tagjait nem lehet és nem is szabad elszigetelni a technológiától, az új kommunikációs formáktól. Meg kell teremtenünk a hozzáférés lehetőségét, és rá kell állítanunk őket a korszerű pályákra. Ehhez magunkat is fel kell vérteznünk, föl kell készülnünk, képben kell lennünk! Mert nagyon hamar túlszárnyalnak minket – szerencsére!

Akkor tudjuk tudatos fenőtté nevelni gyermekeinket, ha mi magunk is tudatosan közelítünk szülői szerepünkhöz, és felelősséggel adunk a kezükbe információkat, ismereteket, tárgyakat. Nehogy visszájára forduljon az eredeti szándék.

Képek: Pinterest

 

0 Tovább

Leszakadók

– akik kilógnak a generációelméleti jellemzés alól –

Korábbi posztomban a digitális kor gyermekeit és jellemzőiket szedtem csokorba, hogyan tekintsünk rájuk, miként közelítsünk hozzájuk szülőként, pedagógusként. De nem mehetünk el azok mellett, akik szintén e kor szülöttei, de földrajzi vagy szociális elhelyezkedésük okán, mégsem illeszkednek bele a dotcom gyerekek sorába. Kik ők?

A magyarországi 9-16 éves gyerekek  internethasználati szokásai a nemzetközi trendeket követik. A gyerekek többsége számára hozzáférhető az internet és az eszköz is, amin napi szinten fejleszthetik készségeiket otthon vagy az iskolában. Sőt, a családi körben, már egészen kis kortól alkalmazzák a modern technológiákat, így beleszületnek, egyfajta új anyanyelvükké válik a digitális kultúra.

A lehetőségekhez való hozzáférésban azonban nagyon nagy eltérések mutatkoznak. A vizsgált korosztály egynegyedénél a szülők nem használnak internetet. Ebből adódóan otthon nem férnek hozzá a technikához. Sok kistelepülésen nem is adottak a megfelelő minőségű internet elérés feltételei, a lefedettség, sávszélesség gyakran hiányosságot mutatnak.

Persze az iskolai és egyéb közösségi terek nyújtotta lehetőségek ott állnak a gyerekek előtt, de egyértelmű, hogy nem ugyanazokkal az esélyekkel indulnak ők, akik otthon nem ebbe a kulturális közegbe születnek bele. Ennél fogva elmondhatjuk, hogy a társadalmi különbségek egy újfajta dimenziója jelenik meg ennél a korcsoportnál, ezt a réteget nem nevezhetjük egyértelműen digitális bennszülötteknek.

 

Az információs vagy tudás alapú társadalmunkban való helytállás egyik legfontosabb mérföldköve, miként jutok hozzá az információhoz, elég gyors vagyok-e, el tudok-e igazodni megfelelően a kínálatban. A tudás megszerzése és felhasználása az, ami a versenyképességet megteremti. Az ehhez való hozzájutási technikák már kora gyermekkorban elkezdenek kialakulni a kétezres években született korosztálynál, hiszen mindennapivá válik vagy válhat az IT felhasználás. Kivéve persze, ha ezek nem állnak rendelkezésre vagy a társadalmi különbözőség miatt vagy mert ha kifejezetten technológia ellenes családban nő fel a gyerek.

Ennél fogva azok a kutatók, akik a generációelmélet finomításán dolgoznak azt állapítják meg, hogy tévedés volna az egy korosztály valamennyi tagját és azok képességeit csupán a beleszületésük apropóján megítélni és egységesen digitális gyerekeknek tekinteni. Nagyban szükséges a környezet és a társadalom segítsége is, hogy a korosztály tagjai megfeleljenek a digitális kor kihívásainak.

Természetesen lehetnek a körülményeik miatt kevésbé digitális gyerekek között is olyan tulajdonságok, amelyek az információs társadalom máködésére jellemzőek. A televízió illetve az iskolai hozzáférés tapasztalatai következtében rájuk is jellemző lehet a gyorsabb gondolkodás, a párhuzamos tevékenységek, vizuális ingerek iránti vágy, a multicasting tevékenység.

A szülői, pedagógiai munkánk során veszélyes lehet, ha csupán a generációs jellemzők alapján tekintenénk a gyerekekre és az egyéni jellemzőket, sajátosságokat figyelmen kívül hagynánk.

Hogy ez mit is jelent pontosan számunkra?

Első sorban azt, hogy mindazok, akik azt hiszik, reménytelen ez a generáció, ellustul, ellaposodik, nem tudnak dolgozni, nem tudnak emberi kapcsolatokat építeni, zombivá válnak, azok mind csupán a generációs elméletek szűk értelmezése nyomán gondolják ezt. Az egyéniség, a szűkebb közösségek, a család mind befolyással bírnak a gyerekekre, - továbbra is, csakúgy mint az eddigi generációknál – az egyéni életút nem kikapcsolható, és nem tekinthetünk egységes halmazként a gyerekekre.

Illetve figylemmel kell lenni, és segíteni kell a felzárkózásban az egyenlő esélyek megteremtésével azoknak, akiknek kevésbé biztosított az elérés gazdasági, földrajzi vagy egyéb szociális okok folytán.

Valamint tudatosíthatjuk, hogy bár sokszor úg ytűnik, megátalkodott ez a korosztály – ahogy minden korosztály az volt – a szülői, nevelői tevékenységünk nem hiábavaló, ha az értelmes és tudatos használatra, és az emberi kapcsolatok, a valódi közösségek működésére is megtanítjuk gyermekeinket. 

Forrás: Lénárd András a digitális kor gyermekei, Gyermeknevelés 2015

Képek: Pinterest

0 Tovább

Minek nevezzelek?

A kétezres években született gyerekeket sokan, sokféleképpen hívják és jellemzik. Van, aki ördögtől valónak véli a viselkedésüket, van aki magasabb szellemi létet tulajdonít nekik, ki-ki saját vérmérséklete és hitvallása szerint. Ebben a posztban összeszedtem, mi mindent gondolunk róluk leginkább a generációelmélet tükrében.

Úgy hívják őket, hogy Z generáció, digitális bennszülöttek, vagy “dotcom” gyerekek. Facebook-generáció, zappers, azaz kapcsolgatók, „Instant online”, netgeneráció, iGeneráció. Előbbiek miatt gyakran nevezik őket C generációnak, ami az angol connection szó után kapta a nevét, illetve D-nek, ami a digitális szóra utal, de R-nek is, ami az angol responsibiliy vagyis felelősség kifejezésből származik.

Ezek az elnevezések mind arra utalnak, hogy beleszülettek az információs társadalomba, a digitális technológiába. Anyanyelvként használják az IT eszközöket, és elképzelhetetlen az életük a web 2, az internet, a mobiltelefonok és azok alkalmazásai nélkül. Kapcsolatrendszerüket, kommunikációjukat ez a kultúra határozza meg.

Ez a generáció az első, akik a globális világba születtek bele. Ettől is olyan nagyon különböznek az előző generációktól. Ugyanazon a zenén, divaton, filmen, kifejezésmódokon nőnek fel. A technikai forradalomnak köszönhetően egyidőben, ugyanúgy érik őket a hatások, mint a világ többi részén.

Ezt a globális életérzést még az is erősíti, hogy a világ különböző pontjain élő fiatalok, azonnal kapcsolódni tudnak egymáshoz a világhálón, így különös képpen ugyanazon trendek hatása alatt állnak.

Sokan azt hiszik, és a technikai eszközök negatív hatásai közé sorolják, hogy kevéssé építenek kapcsolatot, elszigetelődnek. Azonban ez nem igaz, illetve a kutatások azt bizonyítják, hogy nem így igaz. Nagyon is fontosak számukra a barátok, csak másképp ápolják ezeket a kapcsolatokat. A valós világ mellett a virtuális világban is aktívak társas életüket illetően, és ez egészen más színezetet ad az emberi kapcsolatok megélésének. Egyidőben több szinten is jelen vannak egymás életében. Sokan láttunk más egymás mellett ülő párocskákat, akik mobilon kommunikálnak. Azaz flörtölnek hülyéskednek, beszélgetnek vagy vitatkoznak. Igen, inkább írásban kommunikálnak. De ugyanazokat az érzéseket és interakciókat élik meg, mint a személyes, élőszóbeli beszélgetések során.

A kutatások egyben azt is kimutatták, hogy míg a technikai fejlődést azonnal tudják követni, az információhoz való egyszerű hozzáférés nyomán hatalmas mennyiségű tudásra tesznek szert, nagyon okosak, amellett érzelmileg kevésbé fejlettek, tovább maradnak gyerekek.

Munkatevékenységüket és életvitelüket jelentősen meghatározza, hogy ez a nemzedék a legkisebb létszámú, a legoktatottabb, a legkisebb családba született, a legidősebb anyák nevelik és a leghosszabb várható élettartammal rendelkezik.

Milyenek az iskolában?

A technológiai bumm természetes következménye, hogy ugyanazokkal a mintákkal és eljárásokkal nem lehet őket motiválni, mint a korábbi nemzedékeket. Az írásbeliség, a statikus alkalmazások, az adathalmazok, az egyirányú kommunikáció nem köti le őket, nem segíti őket a tudás megszerzésében. Ráadásul sokkal gyorsabban és jobban jutnak hozzá információkhoz, mint tanáraik, szüleik. A lineáris gondolkodásmód helyett a párhuzamos vagy hipertextes gondolkodás, (internetes linkek mintájára gondolati linkek, amik előhívnak korábbi tapasztalatokat, tudásokat vagy más vonatkozásokat újabb kérdéseket, információkat) tanulás jellemző rájuk. Ettől egy egészen sajátságos, egyéni érvényesülési módot, más kommunikációt és eltérő figyelemirányítást igényelnek. Ebből adódóan sokkal inkább a win-win megoldás hívei, - azaz hogy mindkét fél járjon jól -, mint a tekintélyelvűségnek.

Szintén a digitális kor hozza magával, hogy végtelenül fontos a kepi megjelenítés az életükben. Fokozódik a vizuális élmény iránti vágy. Sokkal inkább leköthetők és figyelmük inkább fenntartható koszerű képes vagy filmes alkalmazásokkal.

A tanulás, tanítás oldaláról a leglényegesebb feladat a tanár-diák kapcsolat, jelen esetben az együttműködés kialakítása és megteremtése. Csak egyenrangú félként, partneri viszonyban lehet velük bármit is elérni. Ez a megváltozott pedagógus és bizonyos értelemben a megváltozott szülői szerepet is eredményezi, vagy eredményezné, ha a szereplők hajlandóak lennének erre.

A sok konfliktus a meg nem értés, a generációs ellentétek ebből az egészen apró és annál súlyosabb mozzanattól alakulnak ki. És enélkül továbblépni nem lehetséges.

Mind az iskolának és mind a szülőnek fel kell vennie a kesztyűt és meg kell bírkóznia, vagy meg kellene próbálnia alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. Más szempontból kell tekinteni ezekre a gyerekekre, mint húsz vagy harminc évvel ezelőtt. Egyrészt ez azért is borzasztóan nehéz, mert egy jelentős tapasztalattal és rutinnal rendelkező pedagógus számára szinte lehetetlen hirtelen attitűdöt váltani és az egész szemléletmódját átalakítania, másrészt maga a pedagógus képzés sincs erre felkészülve. Tehát nem olyan pedagógusok érkeznek a pályára, akik kész módszertani válaszokat kapnának ezekre a krédésekre. Ebből kifolyólag csak az a pedagógus tud sikeres és eredményes lenni, aki maga is ennek a generációnak a tagja, vagy érzékenyebb, nyitottabb ennek a generációnak a problémáira, sajátosságaira.

Szerencsére van számos iskola, pedagógus műhely, akik külön munkacsoportban foglalkoznak ezzel a korszerűsítéssel, és ahol a pedagógusok kifejlesztenek egyedi módszereket és tanulási eljárásokat, amelyek illeszkednek az adott korosztály sajátosságaihoz.

 

Mindez persze a szülőkre ugyanúgy igaz. A szülő – gyerek kapcsolatban ennél a korosztálynál még az is nehezítő tényező, hogy sokszor nem egy, hanem két generációval korábbi életkorúak a szülők. Mindannyian ismerük azt a társadalmi jelenséget, hogy a nők karrierjük megalapozása után, harminas éveikben vállalnak gyereket, illetve az apák még később is tudnak akár második családot is alapítani. Így még távolabb állnak egymástól, ezzel még nagyobb kommunikációs szakadék tud kialakulni.

Milyenek a munkában?

A Z generáció tagjai jellemzően még iskolába járnak, de azokon, akik már kikerültek a munkaerő piacra és az iskolás korosztályon nagyon jól látható az átrendeződés és a megváltozott munkaformák. Egyrészt a kötetlen, szabad formában végezhető munkát részestíik előnyben, otthonról, a világ más pontjáról, közösségi terekből. A távmunka on-line formában, vagy egyszerre több munkahely, többféle munkégzés jellemző rájuk. Piaci szerepét ennek a munkaerőnek nagyban meghatározza, hogy az európai munkaerő piac nagyban átrendeződik, a kínálati oldal iránti kereslet erősen megnövekszik. Azaz kevés lesz a potenciális munkavállaló, nagyon sok a nyugdíjas korú. Ettől a digitalis nemzedék egy nagyobb szabadságot kap a munkavégzés terén. Jobban meg tudja valósítani amgát és elképzeléseit, szabadabban tud mozogni a munkahelyek között, kevésbé lesznek kényszerpályára állítva. Mindemellett az egyéni ötletek, az egyéni megvalósítás mellett kiemelten fontos számukra a közösségért való tevékenység, az együttműködés, a közös munka.

 

Forrás: http://www.cvonline.hu/blog/2011/hirek/jon-a-z-generacio-kik-ok-es-mit-akarnak/1145

A „Z” generáció - Irodalmi áttekintő, összefoglaló, Pál Eszter, Készült a TÁMOP-4.2.3-12/1/KONV-2012-0016 - Tudománykommunikáció a Z generációnak projekt keretében

Tari Annamária: Z generáció, 2011, Tercium

http://gyermekneveles.tok.elte.hu/5_szam/pub/lenard.pdf

 

Képek: Pinterest

0 Tovább

Szülő2.0

blogavatar

mit kezdjünk magunkkal, gyermekeinkkel, amikor azt látjuk, hogy a hagyományos módszerek nem alkalmazhatók. mit tehet egy szülő, ha ő maga is, és gyermeke is egy új kultúra szülöttje. kis generációelmélet, digitális kultúra, 21. század. magunknak kreálunk mintákat.

Utolsó kommentek

Követők

nianna

Címkefelhő

iskola (36),szülői minta (27),tanulás (19),21. század (19),nevelés (15),iskolakeresés (12),oktatás (10),család (9),tanítás (9),szabadidő (9),felelősség (7),alternatív (6),agresszió (5),tanár (4),érzelmi intelligencia (4),tudás (4),fejlesztés (3),program (3),empátia (3),nyár (3),értékelés (3),magántanuló (3),digitális kultúra (2),szigor (2),pihenés (2),szeretet (2),szülő (2),karácsony (2),digitális (2),partneri viszony (2),szolgáltató iskola (2),fehérneműszabály (2),pedagógus (2),óvodaválasztás (2),verés (2),halál (2),szabadság (2),z generáció (2),hit (2),alternatív iskola (2),halloween (2),játék (2),alternatív tanulás (2),gyerekkor (2),különóra (2),elismerés (1),vakáció (1),bizonyítvány (1),művészet (1),robot (1),Nevelés (1),tisztelet (1),fejlődés (1),Szülői minta (1),Sport (1),büntetés (1),érzelmi ntelligencia (1),nyitott (1),technológia (1),autóvezetés (1),okos program (1),korszerű tudás (1),gondolkodás (1),szünidő (1),okos étel (1),egészség (1),étkezés (1),tanóra (1),kultúra (1),boldogság (1),boldog gyerek (1),szabad játék (1),robotika (1),új írástudás (1),programozás (1),kódolás (1),dícséret (1),halottak napja (1),megosztás (1),használható tudás (1),tudástranszfer (1),új tudás (1),trambulin (1),mozgásfejlesztés (1),ugrálás (1),menekült (1),csúfolódás (1),színes világ (1),wc (1),tanárok (1),közösség (1),kooperatív (1),televízió (1),technika (1),múzeum (1),tanévkezdés (1),internetbiztonság (1),kirekesztés (1),video (1),gimnázium (1),alternatív oktatás (1),21. századi tudás (1),kreatív (1),ünnep (1),IKT (1),közösségi oldalak (1),ajándék (1),kisgyerek (1),alvás (1),altatás (1),apa (1),modern (1),fenyítés (1),osztályzat (1),gyerek verés (1),finn (1),épület (1),jövő iskolája (1),leszakadók (1),tv (1),mobiltelefon (1),iskolaelőkészítés (1),középiskolai rangsor (1),felvételi (1),matek (1),app (1),óvoda (1),együttműködés (1),projekt módszer (1),szakma (1),menekültek (1),helyesírás (1),otthon oktatás (1),segítség nyújtás (1),jótékony (1),független iskola (1),gyerekvállalás (1),állami iskola (1),egyszerűsítés (1),fáradt (1),koncentráció (1),magánélet (1),egyházi iskola (1),jótanuló (1),tüntetés (1),waldorf (1),újév (1),erkölcs (1),fogadalom (1),túlpörgött (1),szünet (1),biztonság (1),vallás (1),internet (1),rossz gyerek (1),együttélés (1),verekedős gyerek (1),fegyelem (1),első osztály (1),házi feladat (1),otthontanulás (1),élménypedagógia (1),iskolaérettség (1),tanító (1),új iskola (1)

Kedvencek

Szülő2.0 Szülő2.0

mit kezdjünk magunkkal, gyermekeinkkel, amikor azt látjuk, hogy a hagyományos...

Reblog