A rossz gyerek

Az osztályban van egy rossz gyerek. Mindenki szerint rossz. Piszkálja a gyerekeket, belerúg a lányokba, zavarja az órát.

Képzeletbeli történet!

Pistike otthon beszámol a szüleinek:

- Képzeld Mama, a Józsi bántja a gyerekeket. Ordibál, bögdös, csúnyán beszél. Nem hagyja, hogy mások beszélgessenek, elveszi a radírt. Kitöri a ceruza hegyét, belebeszél a tanár meséjébe. Dobálja a szendvicset, nem jön fel az udvarról. Kicsúfolja az éneklőket, eldugja a játékokat, lelocsolja a füzetet, letekeri a wcpapírt.

- Miért?

- Mert rossz.

- Miért rossz?

- Mert fekete a szíve.

- Miért fekete a szíve?

- Mert nem fogad szót.

- Miért nem fogad szót?

- Mert idegesíteni akarja a tanárt.

- Miért akarná?

- Mert azon röhög.

- Miért vicces ez neki?

- Nem tudom, mert hülye.

Józsit mindenki elkerüli, az egyetlen fiú, akivel eddig barátkozott, már ő sincs szívesen vele. Van aki fél tőle, van aki harcol vele. A tanárok harcolnak is, meg kicsit félnek is.

Egy rossz gyerek bármire képes. Kiszámíthatatlan. Ha nagyon rászólunk, az is kiszámíthatatlan. Ha a gyerekek kirekesztik, az is veszélyes. Ha többen összeállnak és megverik, botrány. Ha büntetésből kizavarjuk a folyosóra, lebontja a faliújságot. De nem megy ki, mert nem érdekli, mit üvölt a tanár. Ha behívjuk a szülőket, az sem jó, kérdőn néznek ránk, a szolgáltató iskola miért nem tudja megoldani, nehogy már mi szülők legyünk a hibásak? Hiszen annyi mindent megteszünk. Hiszen ide járatjuk.

 

A tanítónéni lyukas órájában kihívja Józsit. A tanítás nyugalomban zajlik az osztályteremben. Ők ketten kimennek az udvarra, beülnek a hintába. Odaad neki egy szendvicset. Reggel kettőt csomagolt, nutellásat! Hintáznak. Józsi gyanakodva néz, majszol. A késő őszi napsugár felmelegíti a kezüket.

- Én vidéken jártam iskolába, - kezdi a tanárnő. - Mindenkit ismertem az osztáyban már kicsi koromtól. Nagyon szerettem. Biztos ezért lettem tanító. Esténként alig tudtak minket hazavinni a szüleink. Olyanok voltunk, mint egy nagy család. Aztán később, amikor felkerültem Budapestre, az már más volt. Sokáig tartott, amíg lettek barátaim.

(…) csönd, hallgatás, majszolás…

- ÚÚÚ, de az nagyon vicces volt, amikor egyszer a szomszéd telekről beszabadult néhány sáros disznó az iskolaudvarra… és amikor a Jancsiék felkötötték a mászókára a fodrászatból kilopott levágott hajcsomókat… óriási balhé volt… - hangosan nevet. Józsi zavartan nevetgél.

- Karácsony előtt mindig benn aludtunk egy éjszakát az iskolában. Az egész osztály. Gyertyával meg otthonról hozott sütikkel. A téli szünet első napjaiban többen gyomorrontás miatt hánytak… -Ettől már Józsinak is nevetnie kell.

Elfogytak a szendvicsek, csöndben üldögélnek. Hintáznak élvezik a napsugarakat.

- Holnap délután hamarabb megyek haza – szól aztán a tanárnő – délután a barátom szüleihez megyünk. Izgulok.

(…) ismét kis csönd.

- Na, menjünk be Józsi, vár még ránk néhány feladat, nem végzi el helyettünk senki!
Reggelente kérlek szedd majd be a gyerekek füzeteit és a házifeladatnál kinyitva tedd az aztalomra őket. De ne felejtsd el, mert különben nem tudom megdicsérni a feladatokat.

Józsiból nem lesz egycsapásra angyal. Egyik nap például arra kell kérni, hogy szedje le az osztályfüggönyt, mert elviszi a tanítónéni kimosni. Annyira fel van pörögve, hogy nem lehet mással lenyugtatni. Ez persze egy szokatlan feladat. Legalább benn marad és hallja, miről szól az óra.

Józsinak lett egy szövetségese. Aki nem kiabál vele, nem lelkifröccsöt ad, hogyan is kéne viselkedni, nem tartja reménytelennek. Valaki aki megosztott magáról néhány személyes információt. Aki nem elszigetelte, hanem közelebb tolta magát hozzá. Később, amikor Józsi a szelektív szemetet gyűjtötte be az osztályokból, több fiú is csatlakozott hozzá, hogy segítsenek az érdekes és felelősségteljes feladatban, persze matek órán!

Az őszi osztálykiránduláson már Józsi több gyerekkel együtt gyűjtögeti a botokat, husángokat, amivel megrohamozzák az erdőt.

Józsi valamitől ilyen. Nem biztos, hogy kiderül mi az oka, de Pisti meghívja a születésnapjára. És bár fél még kicsit tőle,  de a múlt héten kettesben tudtak egy szuper űrhajót rajzolni, amit otthon meg lehetne festeni nagy kartonra.

 

Képek: Pinterest

0 Tovább

A gyerekfenyítésről

avagy milyen szülők is vagyunk?

Hogy van ez a gyerekverés? A véresre verést, a szíjjal ütlegelést vagy talán a körmöst is, bizonyára elutasítja a társadalom jelentős része. De mi van a popsira csapással, a meglegyintéssel, az atyai pofonnal? És mi van mindazzal az indulattal, tehetetlenséggel, rossz mintával, ami mindezek mögött húzódik? Eltűnik-e varázsütésre a tekintélyelv, a szóbeli és tettleges bátalmazás a szülő-gyerek viszonyból?

Felkavaró, gyomorszorító és rendkívül összetett mindaz, amivel találkozunk, amikor a gyerekek veréséről beszélünk. Jólszituált, értelmiségi szülők, akik kedves, jóravaló emberek, lehetnek vallásosak is, a szeretet jegyében használják ezt az eszközt. Hogy ezzel tanítsák meg a következetességet, a rendet és önuralmat. Mert ebben hisznek. Olyan módszerrel, ami alapvetően épp az önuralmat, a kitartást és a humánumot hagyja figyelmen kívül.

A “legszebb”, amikor azért kap Petike egy jó nagy pofont, amiért a kistestvérét megütötte. Ismeritek ezt? “Melyik kezeddel ütötted meg?” És a tekintélyes szülő rásóz egy jókorát a bántalmazó gyerek kezére. Jó esetben csak a saját kezével. A bántalmazó, bántalmazottá válik, tele indulattal, sértettséggel, frusztrációval. Mivel a hatalom jelen esetben nem az ő kezében van, elraktározza magában a sérelmet és azon nyomban, amikor lehetősége adódik, ott bosszúlja meg, ahol hatalmát gyakorolni tudja. A “jószándékú” verés, a fenyítés, a tanítás ezen formája éppúgy véres és gyilkos módszer, mint a szíjjal, bottal fakanállal elkövetett támadás.

Mert a verés súlyossága nem csak annak erejétől, nagyságától függ. Akit ütöttek már meg, az tudja, milyen megalázó, mennyire lelket összetörő fájdalom, amikor csattan a pofon. Hogyan omlik össze minden belső energia és tartás, mennyire megsemmisítő érzés. A kisgyerek mindezt attól az embertől kapja, akit ő a legjobban szeret. Legfőbb bizalmasától. Mekkora csalódás ez?! Mit érez, az a kicsi, aki még szinte egynek érzi magát szüleivel, aki felnéz a nagy és mindenható Papára, Mamára, amikor épp ők bántják? Ha pedig ezt tudatosan, előre megfontolt szándékkel teszi a szülő, az még veszedelmesebb. Remélem nem ismeritek a képet, amikor a bűnt elkövető gyereket nyugodtan kivezeti a szülő a szobából egy másik helyiségbe, ahol miután tájékoztatta tette súlyosságáról, valamilyen formában testi fenyítésben részesíti. Olyan, mint egy hidegvérű kivégzés. Ennél akkor már érthetőbb, ha indulatból, dühből kever le egyet az anyuka, apuka. De persze ez sem! Van az az életkor, amikor tudni kell tűrtőztetni magunkat. De ha mi sem tudjuk, hogyan várjuk el gyermekünktől, hogy ő tudja?!

 

Mindezt azért, hogy a gyerekünk valamilyen legyen… vagy valamit ne tegyen… vagy valamit úgy tegyen, ahogyan azt mi szeretnénk. Mi szülők, akik feljogosítva érezzük magunkat arra, hogy dirigáljunk, hogy megmondjuk, hogy kioktassunk.

Mi, akik gyerekkorunkban azért küzdöttünk, hogy emberszámba vegyenek, hogy mi is a felnőttek társaságának részei lehessünk, hogy elismerjenek, hogy számítson a szavunk. Most ugyanúgy kitaszítjuk saját gyermekeinket, ahogy azt velünk tették. Ők ugyanúgy nem számítanak, ahogy mi sem számítottunk. Mert az számít, hogy rend legyen. Rendesen viselkedjen, alkalmazkodjon, ne zavarjon, ne bántson mást, főképp ne minket. Azt akarjuk, hogy büszkék lehessünk rájuk, hogy szülői szerepünkben nehogy felsüljünk. Hogy később megveregethessük egymás vállát, mekkorát alkottunk, milyen rendes a mi gyerekünk, ahelyett, hogy észrevennénk neki mitől jó igazán. Hát ez a helyzet. És nemigen látszik, hogy ez másképp alakulna…

 

Mert ugyanerről van szó, amikor beszorítjuk a diákokat az értelmetlen szabályok és elvárások közé. Amikor az iskolában korlátozzuk elemi szabadságukat. Amikor az intézmények, az állami rendszerek beleszólnak mindennapjainkba és korlátozzák családunk életét, elveszik, megkérdőjelezik kompetenciánkat. Hatalmat gyakorolnak felettünk, és mi is hatalmat akarunk gyakorolni mások felett. Kézenfekvő, hogy ezt közvetlen környezetünkön igyekszük kiélni. Nem figyelünk oda, mitől lenne a másiknak jó. A gyereknek, a felnőttnek, az országnak.

Miközben ennek az attitűdnek mi magunk is elszenvedői vagyunk, további korlátokat követelünk, számonkérjük a pedagógust, házastársunkat, a nagymamát, miért nem szigorúbbak a gyerekkel. És egy olyan ördögi körbe keveredünk, ahonnan sosem fogunk tudni kilépni. Hiába bármilyen eszme, ha a hétköznapokban nem ez tükröződik vissza. Ugyanazokat a rossz és lehangoló mintákat adjuk tovább gyermekeinknek, amiket mi kaptunk arról, hogyan kéne élni, mik az értékek és mi a legfontosabb a szülő-gyerek kapcsolatban. 

 

Elcsépelt és közhelyes, hogy a szeretet a legfontosabb. De vajon értjük-e ezt? Engedjük-e továbblépni még egyet azt a gyereket, még ha mi nem is akarjuk? Bízunk-e a képességeiben, hogy nélkülünk is jó döntést hoz? Megpróbáljuk-e a helyébe képzelni magunkat, ha már a falra mászunk tőle? Szeretjük-e úgy, ahogy azt ő szeretné? Egyáltalán tudjuk-e neki mire van szüksége?

Előre tudom az ellenérveket. Hallom, hogy a határok és a konvenciók, meg a társadalmi együttélés… hogy: a szeretetemet fejezem ki, amikor nevelem, nehogy rossz ember váljék belőle…. Nem is ragozom. Hátha lesz olyan olvasó, akinek nem a gyerekbántalmazás mellett vannak érvei. 

 

Képek: Pinterest

35 Tovább

Szülő2.0

blogavatar

mit kezdjünk magunkkal, gyermekeinkkel, amikor azt látjuk, hogy a hagyományos módszerek nem alkalmazhatók. mit tehet egy szülő, ha ő maga is, és gyermeke is egy új kultúra szülöttje. kis generációelmélet, digitális kultúra, 21. század. magunknak kreálunk mintákat.

Utolsó kommentek

Követők

nianna

Címkefelhő

iskola (36),szülői minta (27),tanulás (19),21. század (19),nevelés (15),iskolakeresés (12),oktatás (10),család (9),tanítás (9),szabadidő (9),felelősség (7),alternatív (6),agresszió (5),tanár (4),érzelmi intelligencia (4),tudás (4),fejlesztés (3),program (3),empátia (3),nyár (3),értékelés (3),magántanuló (3),digitális kultúra (2),szigor (2),pihenés (2),szeretet (2),szülő (2),karácsony (2),digitális (2),partneri viszony (2),szolgáltató iskola (2),fehérneműszabály (2),pedagógus (2),óvodaválasztás (2),verés (2),halál (2),szabadság (2),z generáció (2),hit (2),alternatív iskola (2),halloween (2),játék (2),alternatív tanulás (2),gyerekkor (2),különóra (2),elismerés (1),vakáció (1),bizonyítvány (1),művészet (1),robot (1),Nevelés (1),tisztelet (1),fejlődés (1),Szülői minta (1),Sport (1),büntetés (1),érzelmi ntelligencia (1),nyitott (1),technológia (1),autóvezetés (1),okos program (1),korszerű tudás (1),gondolkodás (1),szünidő (1),okos étel (1),egészség (1),étkezés (1),tanóra (1),kultúra (1),boldogság (1),boldog gyerek (1),szabad játék (1),robotika (1),új írástudás (1),programozás (1),kódolás (1),dícséret (1),halottak napja (1),megosztás (1),használható tudás (1),tudástranszfer (1),új tudás (1),trambulin (1),mozgásfejlesztés (1),ugrálás (1),menekült (1),csúfolódás (1),színes világ (1),wc (1),tanárok (1),közösség (1),kooperatív (1),televízió (1),technika (1),múzeum (1),tanévkezdés (1),internetbiztonság (1),kirekesztés (1),video (1),gimnázium (1),alternatív oktatás (1),21. századi tudás (1),kreatív (1),ünnep (1),IKT (1),közösségi oldalak (1),ajándék (1),kisgyerek (1),alvás (1),altatás (1),apa (1),modern (1),fenyítés (1),osztályzat (1),gyerek verés (1),finn (1),épület (1),jövő iskolája (1),leszakadók (1),tv (1),mobiltelefon (1),iskolaelőkészítés (1),középiskolai rangsor (1),felvételi (1),matek (1),app (1),óvoda (1),együttműködés (1),projekt módszer (1),szakma (1),menekültek (1),helyesírás (1),otthon oktatás (1),segítség nyújtás (1),jótékony (1),független iskola (1),gyerekvállalás (1),állami iskola (1),egyszerűsítés (1),fáradt (1),koncentráció (1),magánélet (1),egyházi iskola (1),jótanuló (1),tüntetés (1),waldorf (1),újév (1),erkölcs (1),fogadalom (1),túlpörgött (1),szünet (1),biztonság (1),vallás (1),internet (1),rossz gyerek (1),együttélés (1),verekedős gyerek (1),fegyelem (1),első osztály (1),házi feladat (1),otthontanulás (1),élménypedagógia (1),iskolaérettség (1),tanító (1),új iskola (1)

Kedvencek

Szülő2.0 Szülő2.0

mit kezdjünk magunkkal, gyermekeinkkel, amikor azt látjuk, hogy a hagyományos...

Reblog