A kicsomagolás diszkrét bája

Sosem gondoltam volna, hogy a kicsomagolás üzlet és még pénzt is lehet keresni azzal, ha valaki kicsomagol valamit. Na, jó, vannak esetek, amikor a kicsomagolásért egyértelműen sokat kell fizetni, de mivel nem vagyok pasi és a piros lámpás negyedekben sem gyakori vendég, most egy másik kicsomagolási jelenséget szeretnék körbejárni.
KJ

Ez pedig az un. unboxing. A nyolcéves fiam ugyan nem tud angolul, mégis hallottam a kifejezést, lévén ő a legnagyobb fogyasztója a fenti címkével ellátott videóknak. A lényeg pedig egészen pontosan az, amit a szó jelent; végig lehet nézni a kicsomagolást. Hogy térjek már a tárgyra és bökjem végre ki, mit csomagolnak ki? Bármit. Akármit, ami be van csomagolva. Vécépapír gurigákat a nejlonból, postai csomagokat, fogkrémet, kozmetikumot, focis kártyát, Kinder tojást, Gyermelyi száraztésztát, új cipőt, telefont, televíziót, lapra szerelhető bútort, gyári csomagolású koporsót. Tényleg mindent.

Tévedsz, ha azt hiszed, téged nem érdekelne!

Amikor két ismerősömnek meséltem erről, bámultak rám és nem értették, mi bajom van, hogy miről beszélek. Mikor elmeséltem, nem hitték el. Időközben - tényleg így volt, nem most találom ki – az irodába, ahol beszélgettünk, érkezett egy csomag. Benne céges ajándék az ott dolgozóknak, valamiféle együttműködés tárgyi letéteményei. Kellett néhány perc, míg újra fel tudtuk venni a beszélgetés fonalát, mert két beszélgetőtársam azt nézte meredten, ahogyan amazok egy szobával arrébb kicsomagolnak, minden egyes darabot jól megnéznek és meg is beszélik, mi micsoda és miért lesz jó odahaza.

„Na, látjátok, erről beszéltem!” – mondtam a két hitetlenkedőnek. Pont így bámulja a fiam is a neten, ahogyan mások kicsomagolnak. Meg fiatal nők és meglett férfiak, csak éppen ők nem kártyákat, hanem kozmetikumokat és technikai kütyüket bontogató bloggereket néznek. Mert úgy látszik ilyen az ember, ha valaki más kap valamit, ő azt is szereti nézni, egy kicsit úgy érzi, ő is részese a dolognak, ha nem is lehet az övé a cucc, legalább látja, más, hogy örül neki. Ami külön érdekessége a dolognak, hogy ennek a kicsomagolgatásnak van egyfajta közös stílusa, egy hanghordozás, amivel minden egyes bontogató elmagyarázza, most éppen mit fog csinálni, hol tart a kicsomagolásban és végül mit rejt a csomag. Közben zörög a papír, a nejlon, a celofán, ez is hozzátartozik a dramaturgiához.

21. század digitális kultúra video internetbiztonság szabadidő

Amikor a te gyereked „csomagol kifele”

A fiam nagyon hamar rájött, még jó, hisz nem hülye, hogy ilyen videókat ő is készíthet, ha vele egykorú kölykök sokasága bontogat külön videó csatornákon és –gondolom, itt már nem spórolható meg a jelző, - hibbant szüleik felrakják a videóikat a netre. Egy bontogatás közvetítésének nem sok értelme van szerintem, de az a része, míg a gyerek elkészíti a videót még egészen tanulságos is lehet. Az enyém már megtanult vágni, effektezni és feliratozni, de hiába könyörög, egyértelmű, hogy soha nem fogjuk a világhálón közzétenni, ahogyan nagyi kibontogatja a nyaralásból ajándékba hozott cantuccit, majd a közvetítés végeztével megmutatja a kávét is, majd azt mondja a bárgyú bontogatók hanghordozásával; „És most megiszom ezt a kávét és megeszem mellé ezt a cantuccit, amit ebből a dobozból épp most bontottam ki.”

Mi magunk persze fetrengtünk a röhögéstől, amikor megtekintettük nagyi és az unokája közös produkcióját, ami nagyon találó lett, hiszen mindketten képben vannak és ismerik a bevált fordulatokat, az ő filmjük inkább lett paródia, mint komoly kicsomagoló videó. Nálunk nemcsak a gyerek, hanem a nagyanyja is képben van az unboxingban, az ő tabletjén sokszor együtt nézik a hülyeséget. Megkértem ugyanis az anyámat, hogy figyeljen és inkább közös program legyen a videók nézegetése, ha már ennyire érdekli a gyereket.

21. század digitális kultúra video internetbiztonság szabadidő

Cukros bácsi 2.0

Ez ugyanis bármilyen ártatlanul is hangozzék elsőre, kifejezetten veszélyes tevékenység is lehet. A nagy nézettség ugyanis nyilvánvalóan nemcsak a gyerekek és a jó szándékú hülyék– mindenféle szépség és egyéb bloggerek (elnézést mindenkitől, de azt gondolom, értelmesebb tartalmat is elő lehet állítani ezekben a témákban) – számára roppant vonzó, hanem az olyan felnőttek számára is, akik így akarnak a gyerekek közelébe férkőzni. Erre akkor jöttem rá, amikor egy alkalommal egy idegen férfi nevét kezdte emlegetni a fiam és nagyon hamar kiderült, hogy egy olyan pasiról van szó, aki nagyjából hivatásszerűen bontogat gyerekeknek való dolgokat; focis kártyát, Kinder tojást és egyéb a kisebbek számára érdekes gyűjthető játékokat. Azon kívül tehát, hogy érdemes ezzel a jelenséggel tisztában lenni és itt is az a tanulság, hogy nagyon oda kell figyelni, milyen online tartalmakat fogyaszt a gyerek, sok egyéb konklúziót nem nagyon lehet levonni.

A régi kilencedik kerületi emlékeimmel a tarsolyomban, amikor a ballonkabátjukat nyitogató hiányos öltözetű fazonokra mi kislányok már gyakran csak legyintettünk, „unalmas vagy aranyapám” flegmával azért mégis eszembe jutott valami.

Lehetséges, hogy az unboxinggal és társaival együtt eljött az idő, amikor visszasírjuk a játszóterek környékén lődörgő kispályás szatírokat, a mutogatós és cukros bácsikat...?

From giphy.com

1 Tovább

Még egy kiállítás gyerekkel és újabb tanulságokkal

A Picasso kiállítás kapcsán már írtam arról, hogyan érdemes gyerekkel múzeumba, kiállításra látogatni. A múzeumpedagógus tanácsai jól jöttek és most is ezeket követve indultunk el a Modigliani kiállításra, a Magyar Nemzeti Galériába, a Várba. Volt pár tanulság, amit függetlenül a festőzseni képeitől, mégis azok között fedeztem fel.
Kárpáti Judit ajánlója

  1. Ha fel akarsz jutni a Várba, előre kell tervezned Tudodki miatt!

Habár a kiállítások látogatásának lehetősége szerencsére nem szorítkozik az életünkben a Budai Várra, azért jelenleg a jelentősebb tárlatokat mégis itt rendezik meg, lévén a Szépművészetit felújítják. A helyszínre való feljutást jelentősen megnehezíti az, hogy Tudodki – a Harry Potter után szabadon a kisfiam így hívja a miniszterelnököt – kitalálta, hogy a Vár az övé lesz és mi, akik tényleg használnánk, addig is, míg neki átépítik a játszóterét, kerülőutakon, kordonok és rendőrök között vergődjünk fel egy-egy sétára vagy éppen kiállításnézős délutánra.

szabadidő kultúra program múzeum

  1. A gyerek nem célcsoport

Végül odaértünk és láttuk is a barátai által „Modi”-nak becézett olasz festő elképesztő erejű képeit. A nyolcéves kisfiam is, egyetlen gyerekként a kiállításon. Nem tudom, mennyire általános, hogy kevés a gyerek a múzeumokban, de ahogyan a múzeumpedagógus is tanácsolta, az a legjobb, ha minél gyakrabban ér egy gyereket hasonló impulzus. Ezzel párhuzamban nem mutatott semmilyen jel arra, hogy bármilyen eszközzel a gyerekközönség kedvére próbáltak volna tenni a szervezők. A gyerekeket, így az én fiamat is minden kiállításon azonnal az audiovizuális eszközök vonzzák magukhoz; itt mindegyikről „visszapattant”. A falakra szerelt kis képernyőkhöz fülhallgatók is tartoznak, francia nyelvű szöveggel a képernyőn magyar felirattal. A húszperces kisfilm a festő életéről, megszólalókkal, akik ismerték, szintén angol és francia nyelvű, magyar felirattal. A gyerekek elég sokára képesek feliratos filmet követni, egyértelmű, hogy pár perc után otthagyta a filmet és a fülhallgatókat is. Míg a Picasso kiállításhoz külön kis shop kapcsolódik, tele gyerekeknek szánt könyvekkel, a festő életéhez, műveihez kapcsolódó kifestőkkel, játékokkal, addig szegény Modigliani nem jut el ilyen módon a magyar gyerekekhez. A múzeum nagy shopjában egyetlen olasz nyelvű – egyébként remek – könyvet találtam, ami gyerekeknek készült. Milyen kár, hogy a fiam nem olasz…

  1. Így készült a kiállítás

Egy kiállításon végigsétálni természetes, kritizálni könnyű. Egyértelmű, hogy a fenti kritikát csupán itt említem, a fiamnak inkább igyekeztem arról beszélni, ami nem látszik, és ami sokszor eszünkbe sem jut. Hogyan és kik készítik a kiállítást? A legutolsó terem utáni falat teljes egészében beborítja a készítők, közreműködők listája, nevekkel, titulusokkal. Érdemes itt megállni pár percre és megnézni, megmutatni, milyen sok ember, milyen sokféle foglalkozás, milyen sok idő és energia egy-egy kiállítás megszervezése. Kinek, mi a feladat, hogyan szállítják a képeket, mi a biztosítás, ki az a kurátor és miért adják kölcsön a képeket? Egy külön könyvet vagy brossurát  megérne, ami nemcsak a gyerekeknek, de a szülőknek is sok újat mondhatna…

szabadidő kultúra program múzeum

  1. Amihez lehet, én vagyok csak butuska, és ami nagyon tetszett

A kiállításokon megszokott szövegek a falon, a magyarázatok a művész életének szakaszaihoz, a kapcsolódások más művészekhez itt is megtalálhatók. Lehetséges, hogy nekem jelentett csak nehézséget, de számomra olyan bonyolultak voltak az oda-vissza, keresztbe nyilak, hogy nagyon hamar feladtam, hogy megfejtsem őket és inkább arra hagyatkoztam, amit a kiállítás előtt otthon előre elolvastam.

Egyértelműen nagyon szépek voltak viszont a képekhez megálmodott falszínek, a különböző termekben más-más árnyalatú, képekhez illő hangulatok. Látszik, hogy erre különös gondot fordítottak, végtére is, a hófehér falakon is éppen olyan értéket képviseltek volna Modigliani képei. De a falszínek még szebbé teszik a kiállítást, ami egyébként felnőtt szemmel nagyon szép és mindenképpen meg kell nézni!

A beszámoló megírása után érkezett, és jó hír, hogy Modigliani látható lesz "gyerekszemmel" is:

Tárlatvezetés gyerekeknek a Modigliani-kiállításban
A nyári szünet utolsó napjaiban, augusztus 29-én, 30-án és 31-én 11.00-tól tárlatvezetéssel várjuk a Modigliani kiállításban az általánosiskolás-korú gyerekeket.
A száz évvel ezelőtti Párizsban mindenki mindenkit ismert! A fiatal festők és szobrászok hajdanvolt kultúrák és távoli tájak motívumait használták fel arra, hogy a mindennapjaikat, de legfőképpen egymást megörökítsék.
Fedezzük fel együtt ezt az érdekes, izgalmas világot!
A tárlatvezetést 7-13 éves korú gyerekeknek ajánljuk, a vezetés időtartama: 45-50 perc. Amennyiben a szülők/kísérők is jegyet váltanak a kiállításra, a vezetés ideje alatt egyénileg tekinthetik meg a tárlatot.
Maximális létszám 25 fő. Regisztráció a vezetés előtt érkezési sorrendben személyesen az információs pultnál.

Jegyárak:
A tárlatvezetésen a Modigliani kiállításra váltott belépőjeggyel lehet részt venni.
Kedvezményes jegy gyerekeknek: 1600 Ft
Teljes árú jegy: 3200 Ft
Családi kedvezmény: a legalább két, 18 év alatti gyermekkel érkező két közeli hozzátartozó félárú jegyet válthat
A Modigliani-kiállításra váltott belépőjeggyel a múzeum állandó kiállításai is látogathatóak.

 

Képek: MNG

1 Tovább

Okosan tévézni, jókat olvasni: ezt kell megtanítani!

Szakmai cikkek gyűjtését olvasgatom; a téma a tévénézés és tabletezés. Az egyik cikk a Kaliforniai Egyetem kutatójának, Gary Smallnak a megfigyeléseiről számol be, miszerint a fiatalok agya jelenleg olyan evolúciós átalakuláson megy keresztül, mint az ősemberé az eszközhasználat elsajátításakor. A másik cikk a klasszikus nézeteket élteti, azaz iskoláskor előtt lehetőleg ne nézzen tévét, ne kapjon a kezébe tabletet a gyerek.
Kárpáti Judit

Mindezek fényében azt hiszem, magamat a középutasok közé sorolhatom és talán nem ok nélkül gondolom, hogy mint mindenben a helyes arányok megtartása itt sem vezethet nagy hibához. Ott kezdeném, hogy míg a Waldorf pedagógia sok elvével egyetértek és a gyakorlatban is alkalmazom a fiam születése óta, mégis azt gondolom, hogy az irányzat, mely nem képes megújulni, nem lehet életképes. Sokan ugyanis nagyon szigorúan az antropozófia atyja, Rudolf Steiner 150 éve megfogalmazott elvei mentén haladnak és nem veszik figyelembe a változásokat. A Waldorf óvodák többségének – mert biztosan vannak, akik ebben is rugalmasak és haladó szelleműek – egyik fontos kitétele, hogy az odajáró gyerekek ne nézzenek egyáltalán tévét és még azt is rossz szemmel nézik, ha olyan pólót visel a gyerek, amin egy-egy filmben szereplő figura jelenik meg.

televízió szabadidő technika nevelés szülői minta

Szünidei matiné és társai

Pontosan ismerem az elméletet, ami a vizuális képalkotásról szól és arról, hogy mesehallgatás közben mennyivel jobban tud ez alakulni, mint a filmnézés közben. Erről a szüleim mit sem tudtak, és rengeteg mindenben mindenféle tudatosság nélkül neveltek. Egyáltalán a tudatosság, mint olyan, elég kevéssé volt jelen akkoriban a gyereknevelésben. Így történhetett, hogy gyerekkorunkban a testvérem és én sokat néztük a tévét. Párhuzamosan sokat is olvastunk. A mamám rengeteget mesélt nekünk kiskorunktól és ahogy megtanultunk olvasni, szinte azonnal falni kezdtük a könyveket, amikből volt otthon bőven. De ahogyan említettem, a tévét is rengeteget néztük. Ugyanúgy, ahogy a többi gyerek a korosztályomban. Bámultuk a Szünidei matinét nyaranta egész délelőttökön át, és mindenféle műsorokat és filmeket, amik cseppet sem voltak nekünk valók. Mindannyian fel tudjuk idézni Dr. (Jog)Erős Pál eszmefuttatásait a Jogi esetekből, emlékezetesek a Kékfény bűnesetei és a vasárnap délutáni westernfilmek lövöldözős jelenetei. A fekete-fehér Ingrid Bergman és Kabos filmek sem gyerekeknek készültek.

televízió szabadidő technika nevelés szülői minta

Nem tűrt és nem tiltott, támogatott

Nem szeretnék a szokásos fordulattal élni, hogy lám, lám, mégis felnőttünk és nem lett bajunk, mert nem hiszek ebben a felfogásban. Nagyon klassz, hogy ma már birtokában vagyunk rengeteg információnak és tudatosságnak is, amivel jobban és eredményesebben nevelhetünk gyerekeket. Ugyanakkor fontosnak gondolom, hogy tényleg úgy neveljem a gyerekemet, ahogyan nekem is komfortos. Ne várjak tőle olyat, aminek én sem tudok és nem is akarok megfelelni. Mivel imádok olvasni természetes volt, hogy rengeteg olvasok a fiamnak, így van ez a mai napig, pedig már tud olvasni. Mivel imádom a filmeket, sőt önmagában a tévézést is, nem csak a célzott, kijelölt program megtekintését, ezért amikor elkezdett tévét – gyerekcsatornát – nézni óvodás korában, akkor hagytam, hogy nézze, semmilyen tiltás nem volt. Figyeltem rá és azt vettem észre, hogy magától elég hamar megunja, nagyjából 2-3 mesefilm epizód után kikapcsolja és elvonul játszani. Sokszor éppen a látottakat játszotta el és csak arra kellett a pár epizód, hogy inspirálódjon. Azt tanulta meg, hogy a tévé is csak egy a sok szórakoztató dolog közül. A családban ellenpólusként láttam azokat a gyerekeket, akiknek a tévé tiltott dolognak számított, és ha mégis nézhették, szigorúan kiszabott időkeretben nézhették. Ők, amint a nagymamánál töltöttek egy-egy napot, rátapadtak a képernyőre és egész napokat töltöttek volna a tévé előtt.

televízió szabadidő technika nevelés szülői minta

Olvas is, tévézik is

Fogalmam sincs más gyereknél is úgy működne, mint az enyémnél, ez csupán a saját tapasztalatom, de nála így van ez, a tablet esetében is. Sem a tévé, sem a tablet nem ér fel a közös focizással vagy társasozással, bármelyik kedvéért egyből elzárja a készülékeket. A könyveket ugyanúgy szereti, mint én, és ha még nem is kapott rá az önálló olvasás ízére, én türelmes vagyok, mert pontosan tudom, hogy ennek is eljön az ideje. Talán sikerült megtanítom, hogyan használja a dolgokat arra, amire valók. A tévét és a könyveket a saját maga különböző féle szórakoztatására.

Képek: Pinterest

1 Tovább

Így nézz Picassot gyerekkel

Amikor megtudtam, hogy Picasso kiállítás nyílik a Magyar Nemzeti Galériában és elment a család megnézni, azt gondoltam, hogy a fiamat le fogja nyűgözni a festészete, a képei annyira érthetőek gyerekszemmel is, olyan gazdag a forma és színvilág és annyira közel áll a gyerekek fantázia uralta gondolkodásához.
Kárpáti Judit legfrissebb programajánlója

Igazam is lett, de egyáltalán nem pont úgy reagált a nyolcéves, ahogyan elképzeltem. Mivel Milu nagyon szeret rajzolni, úgy vélem, hogy számára különösen inspiráló egy-egy kiállítás, igyekszünk rendszeresen látogatni a múzeumokat. Az én lelkesedésemben azonban nem mindig osztozik és az igazság az, hogy időről-időre azzal lehet kicsit hangulatba hozni a látogatások előtt, ha megemlítem, hogy a múzeum shopot is útba ejtjük. Ezúttal is éltem ezzel a trükkel, és ha konkrét ajándékot nem is helyeztem kilátásba, örült, mert szeret a sok apróság között böngészni.

szabadidő művészet program

A shop csak a kiállítás után következhetett, előbb még vártak rá a festmények és szobrok. Valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel a tapasztalással, de az én fiam az első negyed órát nagyjából duzzogással és ellenszegüléssel tölti minden kiállításon, így erre készülve már meg sem lepődtem, hogy a Picasso - Alakváltozások is így kezdődött. Szintén tapasztalat, hogy ilyenkor a legjobb, ha békén hagyom, ő így hangolódik, ha pedig megvolt a maga ideje az ellenszegülésre és még segítek is neki a megfelelő pillanatban valahogy átlendülni, akkor utána nincs nála lelkesebb művészetrajongó és napokig csak az átélt élményekről mesél.

Most az átlendülésben az segített, hogy egyszer csak megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy ennek a festménynek az árából meg lehetne venni Ronaldo összes autóját, házát és éttermét és még akkor is maradna a pénzből egy csomó. Innentől átmentünk értékbecslőbe és kitaláltuk, melyik képért mit lehetne venni. Mire Picasso kék korszakához értünk már érdekelte minden és az összes női alaknak megkereste az összes eldugott, kitekert, megcsavarodott testrészét és megszámolta, hány nőt és hány bikát festett a festő. A legutolsó terem után újra végig akart menni a képeken, legfőképp, mert a duzzogás miatt kimaradt a kiállítás ereje. A vendégkönyvbe pedig rajzolt egy saját Picassot, gondosan aláírva a nevét és életkorát.

szabadidő művészet program

Újságíróként volt szerencsém egy kicsit beszélgetni az intézmény egyik remek múzeumpedagógusával, Lovass Dórával, aki a következő tanácsokat adta a szülőknek:

1. Bármilyen jó program is a családdal múzeumba menni, gyakran a gyerekek sokkal jobban be tudják fogadni a látottakat, ha múzeumpedagógus vezetésével, gyerekcsoporttal nézik meg a kiállítást. A múzeumok, így a Magyar Nemzeti Galéria is szervez olyan programokat, ahol a szülők és a gyerekek egy időben, de külön-külön, a nekik szánt szakértő vezetéssel járhatnak végig egy-egy tárlatot.

2. Ha mégis a szülők vezetik körbe a gyereket, nagyon fontos, hogy ne akarják az összes képet és a teljes kiállítást megnézetni. A kisebb, de a nagyobb gyerekeknek is elég 3-5 képet kiválasztani és azokat alaposabban megnézni, beszélgetni róluk. A gyerekek nagyon hamar telítődnek és nem tudnak többet befogadni, sőt az ellenkező hatás érhető el, esetleg elmegy a kedvük a múzeumoktól, kiállításoktól.

3. A vizualitás úgy tud a legjobban fejlődni, ha minél gyakrabban érik ilyen irányú ingerek a gyerekeket. Aki rendszeresen lát képeket, vesz részt a korosztályának szóló művészeti foglalkozásokon az jó eséllyel lesz művészet szerető és értő, nyitott és széles látókörű felnőtt.

szabadidő művészet program

A kiállítás megtekintésén túl érdemes böngészni a múzeum honlapján a nyári táborok között is, mert minden héten változó, jobbnál jobb a tematika és nagyon tapasztalt remek pedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel. A Lovass Dóra által vázolt programok egy felnőtt számára is nagyon vonzóak és kicsit sajnálom is, hogy egyik korcsoportba sem férek már be, pedig annyira jó lenne egyiptomi piramist építeni!

http://mng.hu/programnaptar

 

0 Tovább

Tiszta erőből nyár

Lassan tényleg elhisszük, hogy itt a vakáció. Minden iskolában lezárult a tanév, kiosztódtak a bizonyítványok, túlléptünk az eredményeken. A hátunk mögött hagytuk mi is az elmúlt évet, és azon vettük észre magunkat, hogy belefulladunk a logisztikába, kicsit ingerültebben szervezzük a hétköznapokat, és dolgozni, alig marad időnk. Leültünk hát, hogy még ha nem is tudjuk a megoldást, azért ne felejtsük el, milyen fontos a vakáció. Sírva röhögtünk…
NA

Az első nagy feladat, a szervezés, hová tegyük a kölköket. Mit kezdjek az 1-2-3 vagy sok gyerekkel, akik általában különböző életkorúak, amikor kigurul alóluk az intézmény. Mivel nyári szünidő van, pihenni és feltöltődni kell. Újratölteni az elemeket, regenerálódni, élményeket szerezni, élni nagyokat. De mindezt két dolgozó szülővel, akiknek szintén kéne egy kis leállás, még nagymamák, nagypapák, táborok és barátok segítségével is munkás feladat.

Ha “jól pihenünk”, ha jól használjuk ki a szünet adta lehetőségeinket, ha hagyjuk magunkat szabadon ellazulni,  akkor majd szeptemberben ismét vágyakozunk a rendszeres életre, a tanulásra, munkára. Már kis korban érdemes tudatosítani és felhívni a figyelmet a váltakozó életmódra, a pihenés és erőkifejtés változó ciklusaira. Megtaníthatjuk gyermekeinknek, hogyan haszonosítsák és raktározzák el a szünidőben, a pihenés alatt felgyülemlett energiákat és pozitív élményeket.

nyár vakáció pihenés szülői minta család szabadidő nevelés

Miközben görnyedtünk a naptár felett, ki, mikor mit csinál, felidéztük kedvenc gyerekkori nyarainkat. Az első élményem nekem például az volt, hogy unatkoztunk. Az unalom sokunk számára az ős ellenség. A semmittevés, a konkrét tevékenység nélküli lét az életben az egyik legnagyobb bűnök egyike, amit elkövethetünk. Illetve ezt hittem sokáig, és kicsit most is bűntudatom van, ha a gyerek, vagy én magam nem végzünk fontos dolgot. Pedig az unalom, az unatkozás csoda dolgokat hoz elő.

Nyáron hagyd unatkozni a gyereket!
Ha unatkozunk, akkor van, hogy csak úgy bambulunk. Nem vagyunk a levegőn, nem sportolunk épp, nem veszünk részt hasznos, ismeretterjesztő sétákon. Nem tévézünk és nem kütyüzünk. Csak úgy elvagyunk. Piszkálgatjuk a dolgainkat, fiókokat nyitogatunk, firkálgatunk, zenét hallgatunk, eszünkbe jutnak emlékek, közelebb kerülünk belső énünkhöz. Magunkkal vagyunk. Felfedezni magunkban a jó társaságot, életre szóló élmény. Erre nincs időnk év közben.

Nyáron legyen kevesebb szabály, több lehetőség.
A vakáció alatt fellazulnak a szabályok, más keretek és másképp értelemezett napirend van érvényben. Kicsit engedékenyebb szülők vagyunk, lelassul a tempó. Ahhoz, hogy fontosnak, szeretettnek érezzük magunkat nem csak arra van szükségünk, hogy lehetőségekhez juttassuk egymást. A passzivitásban, a hátra lépésben rengeteg szeretet és törődés bújhat meg. Lehet hagyni egy kicsit, döntsön ő. Most van idő és tér megtapasztalni a negatív következményeket. Mi van, ha hajnalig fenn maradok. Mi törénik, ha utána délig alszom. Vagy mi történik, ha nem vagyok elég óvatos, elég figyelmes, elég kedves…

“Az első nyáron, amikor kislányom óvodába került aggódtam, hogy felborul a napirend. Születése óta azt hallottam, olvastam, hogy tartsam a napirendet, hogy a legfontosabb pontoktól ne térjünk el. Azonban azt tapasztaltam, hogy a nyaralások alatt csakúgy, mint a család többi tagjának, más igényei vannak a lányomnak. Később alszik el, hiszen tovább van világos. Másképp eszik, hiszen nagyon meleg van. Kevesebbet olvasgat, mert a szabadban más elfoglaltságok kötik le. Az elején sok konfliktusunk volt, amíg próbáltam tartani magam a hétköznapi élethez, azonban rájöttem, hogy ahogy a felnőtteknek, a gyerekeknek is szükségük van, hogy kieresszék a gőzt.” – meséli egy anyuka.

nyár vakáció pihenés szülői minta család szabadidő nevelés

Kicsik és nagyok számára is – természettől függően ugyan – megterhelést jelenthet az állandó szabályokhoz, és keretekhez való igazodás. Mindamellett, hogy fontos feladatunk, hogy az alkalmazkodó képességet, a szabálykövetést kialakítsuk a gyerekekben, hogy a későbbiekben gördülékenyebb életet élhessenek, legalább ugyanolyan fontos, hogy megtanítsuk számukra az örömszerzést, az élet élvezetét. Időről időre legyenek olyan szakaszok, amikor nagyobb szabadsággal, és kevesebb kötelességgel élhetjük napjainkat. Ha a család életét be tudjuk aszerint rendezni, hogy jól látható és megkülönböztethető egységekben váltsák egymást a munka és pihenés szakaszai, akkor a gyerekek fel tudnak töltődni, majd nagy erőbedobással tudnak nekilendülni a következő,“munkás” szakasznak. Ne féljünk attól, hogy nem tudnak majd visszaállni a nyolc órási lefekvésre, ha a szünetben tízkor fekszenek. Ha tudatosan kialakítjuk az átmenet időszakát, ha időben felhívjuk a figyelmüket a változás érkezésére, akkor zökkenőmentes lehet a visszaállás.

“Nálunk augusztus 20-án szokott lenni az utolsó fennmaradás. Együtt nézzük a tűzijátékot, jó későn szoktunk hazaérni, és aztán elkezdődik a visszaszoktatás. Persze jónéhány nap, amíg visszaállunk a fél kilences alvásra, de a gyerekek is tudják, hogy onnantól nyolckor ágyban kell lenni. Az első néhány nap még játszanak, trécselnek az ágyban, sokszor rájuk kell nézni, de szép lassan visszaszoknak.” – meséli egy sokgyermekes anyuka.

nyár vakáció pihenés szülői minta család szabadidő nevelés

Ne tanuljunk a nyáron!
Eszünkbe se jusson gyakorolni, átvenni, kikérdezni, emlékeztetni, feladatlapozni! A mókuskerék felejtődjön el, ne legyenek előírt feladatok. Persze adódik az otthoni segítség, a kerti munka, vagy ha szívesen veszi elő a füzeteket, ne tiltsuk, de ne juttassuk eszébe az iskolai tanulást.

A nagyobbaknál iskolája válogatja, milyen és mennyi feladatot, kötelező olvasmányt, stb. adnak a gyerekeknek nyárra. Sokszor a szülőknek persze nincs ezekre befolyása, azonban az időbeosztásban tudnak segítségére lenni a gyerekeknek. A nyár a pihenés időszaka. Adjunk lehetőséget valóban a pihenésre. Ne halmozzuk el iskolai feladatokkal. A kötelező olvasmányok megismertetésére válasszunk olyan módszert, ami örömöt jelent a gyermeknek.

“Mi a feleségemmel sokat olvasunk. Azt reméljük, hogy ez példa lesz a kiskamasz gyerekeink számára. Ezeddig azonban nehezen vettük rá őket az önálló olvasásra. Sokkal inkább a TV és a számítógép az a műfaj, amit örömmel fogyasztanak. Pedagógusok vagyunk és mindketten tudjuk, hogy a modern technikától felesleges és káros is tiltani őket. Persze a túlzott fogyasztást sem pártoljuk. Igyekszünk ésszerű határokat szabni, és persze nem vagyunk supermanek, ez nekünk is nagyon nehezen megy…. Viszont abban hiszünk, hogy az olvasás, élmény. És hajlandók vagyunk energiát fektetni abba, hogy valamilyen módon ez az élmény megérintse a gyermekeinket. A klasszikus irodalmat nehéz olvastatni. Más a nyelvezet, nagyon idegen a történet. Kiskoruk óta van esti mese az ágyban és ezt akkor sem hagytuk el, amikor megtanultak olvasni. Ha nem megy, fejezetenként felolvassuk nekik a kötelező olvasmányt. Amit megtaláltunk filmesített változatban, azt közösen megnéztük, és utána olvasta a nagyfiam. Rendszeresen beszámolt róla, hol tért el a film és a könyv egymástól. Tavaly már több olvasmány is szerepelt a nyári listán. Nyár elején vettünk neki egy e-könyv olvasót. Majdnem olyan mintha számítógép lenne, és könnyen beszerezhető hozzá a tartalom is. Az olvasásszerelem még várat magára, de azért jól látható a változás.” – meséli egy kollégánk.

nyár vakáció pihenés szülői minta család szabadidő nevelés

Mindegy mit, csak EGYÜTT!
Tényleg midegy de minden nap legyen 1-2 óra, amit együtt töltünk el. Persze ez igaz a hétköznapokra is, de a nyári esték több lehetőséget adnak. Legyen közös olvasás, társasozás vagy csak láblógatás minden nap. Ha jól megfontoltan elölhagyunk néhány játékot – ne kelljen a szekrényben vagy a polcon turkálni, mit is játszunk – könnyebben ráállunk a rendszeres együtt töltött időre. Nem kell szégyelni, igen, mindenkinek tudatos odafigyelésre van szüksége, hogy minőségi időt töltsünk együtt szeretteinkkel, és ezen dolgozni kell néha. A vakáció alkalmas idő erre. Olyan új szokásokat vezethetünk be, ami később az év közbeni rohanásban is tartható, vagy egy-egy része átvihető. Határozzuk el, hogy minden este fürdés után, fél órát kártyázunk, sakkozunk, fényképeket nézegetünk, dumálunk, röhögcsélünk, vagy mindezeket felváltva.

Itt az idő!
Van, ami nem oldódik meg könnyen. Van, aminek időt kell adnunk, vannak olyan beszélgetések amelyeket később kell lefolytatnunk, nem az aktuális szituációban. A nyári szünet, a pihenés arra is alkalmas időszak, hogy szülő és gyerek egy kicsit lassabb tempóban, ráérősen beszéljék meg a legfontosabb problémákat, témákat. Ha a gyereknek gondja van az iskolában, azt nehéz év közben a hétköznapi hajtásban kibeszélni. Szeptember előtt beárnyékolhatja az utolsó heteket az aggodalom, hogy újra érkeznek az iskolai problémák. Ha azt gyanítjuk, valami nagyon nyomja a gyermek szívét, szakítsunk néhány külön napot, amikor az egyik szülő kettesben tölti vele az idejét. Egy kirándulás, vagy sportolás, a meghitt együttlét megoldhatja a nyelvét, és lehetőség nyílik arra, hogy közösen készítsünk startégiát a gondok leküzdésére.

Többen is azt mondtuk, hogy mindig nyáron nőnek meg a gyerekeink. Egy nyár alatt óriási változásokon mennek keresztül. Felnőnek, megváltoznak, és egyre kevésbé van már szükségük ránk. Használjuk és élvezzük ki a nyarat. Csak gyönyörködjünk bennük, és élvezzük a társaságukat, nincs már olyan sok nyár amikor erre lehetőségünk lesz.

 

Képek: Pinterest

nyár vakáció pihenés szülői minta család szabadidő nevelés

0 Tovább
«
12

Szülő2.0

blogavatar

mit kezdjünk magunkkal, gyermekeinkkel, amikor azt látjuk, hogy a hagyományos módszerek nem alkalmazhatók. mit tehet egy szülő, ha ő maga is, és gyermeke is egy új kultúra szülöttje. kis generációelmélet, digitális kultúra, 21. század. magunknak kreálunk mintákat.

Utolsó kommentek

Követők

nianna

Címkefelhő

iskola (36),szülői minta (27),tanulás (19),21. század (19),nevelés (15),iskolakeresés (12),oktatás (10),család (9),tanítás (9),szabadidő (9),felelősség (7),alternatív (6),agresszió (5),tanár (4),érzelmi intelligencia (4),tudás (4),fejlesztés (3),program (3),empátia (3),nyár (3),értékelés (3),magántanuló (3),digitális kultúra (2),szigor (2),pihenés (2),szeretet (2),szülő (2),karácsony (2),digitális (2),partneri viszony (2),szolgáltató iskola (2),fehérneműszabály (2),pedagógus (2),óvodaválasztás (2),verés (2),halál (2),szabadság (2),z generáció (2),hit (2),alternatív iskola (2),halloween (2),játék (2),alternatív tanulás (2),gyerekkor (2),különóra (2),elismerés (1),vakáció (1),bizonyítvány (1),művészet (1),robot (1),Nevelés (1),tisztelet (1),fejlődés (1),Szülői minta (1),Sport (1),büntetés (1),érzelmi ntelligencia (1),nyitott (1),technológia (1),autóvezetés (1),okos program (1),korszerű tudás (1),gondolkodás (1),szünidő (1),okos étel (1),egészség (1),étkezés (1),tanóra (1),kultúra (1),boldogság (1),boldog gyerek (1),szabad játék (1),robotika (1),új írástudás (1),programozás (1),kódolás (1),dícséret (1),halottak napja (1),megosztás (1),használható tudás (1),tudástranszfer (1),új tudás (1),trambulin (1),mozgásfejlesztés (1),ugrálás (1),menekült (1),csúfolódás (1),színes világ (1),wc (1),tanárok (1),közösség (1),kooperatív (1),televízió (1),technika (1),múzeum (1),tanévkezdés (1),internetbiztonság (1),kirekesztés (1),video (1),gimnázium (1),alternatív oktatás (1),21. századi tudás (1),kreatív (1),ünnep (1),IKT (1),közösségi oldalak (1),ajándék (1),kisgyerek (1),alvás (1),altatás (1),apa (1),modern (1),fenyítés (1),osztályzat (1),gyerek verés (1),finn (1),épület (1),jövő iskolája (1),leszakadók (1),tv (1),mobiltelefon (1),iskolaelőkészítés (1),középiskolai rangsor (1),felvételi (1),matek (1),app (1),óvoda (1),együttműködés (1),projekt módszer (1),szakma (1),menekültek (1),helyesírás (1),otthon oktatás (1),segítség nyújtás (1),jótékony (1),független iskola (1),gyerekvállalás (1),állami iskola (1),egyszerűsítés (1),fáradt (1),koncentráció (1),magánélet (1),egyházi iskola (1),jótanuló (1),tüntetés (1),waldorf (1),újév (1),erkölcs (1),fogadalom (1),túlpörgött (1),szünet (1),biztonság (1),vallás (1),internet (1),rossz gyerek (1),együttélés (1),verekedős gyerek (1),fegyelem (1),első osztály (1),házi feladat (1),otthontanulás (1),élménypedagógia (1),iskolaérettség (1),tanító (1),új iskola (1)

Kedvencek

Szülő2.0 Szülő2.0

mit kezdjünk magunkkal, gyermekeinkkel, amikor azt látjuk, hogy a hagyományos...

Reblog