Szülő2.0

Már hetek óta folyik és egyre erősödik a karácsony nyomása. Mostanra nem lehet nem észrevenni. Itt az ideje az általános boldogságnak, ünneplésnek, meghittségnek. Legalábbis készülni kell ezerrel. És akinek nem sikerül, nagyon béna!

A női lapok hasábjaitól az iskolai készülődésen át, a szomszédasszony ügyeskedéséig, mindenhonnan a földre szállt angyali pillantások és repkedések kísértenek bennünket, és átszellemült arccal várjuk az óvodai ünnepséget, a beigli illatát, a karácsony esti bontogatást. És hogy mi vezet el addig? Na az, csak rajtunk múlik!

Mert amilyen az addig elvezető út,  a készülődés hangulata, olyan az ünnep maga is.
A karácsony is csak olyan, mint az év többi ünnepe, csak sokkal inkább uniformizált, nagyobb a füstje, jobb a marketingje. Ja, és az év többi ünnepén kevésbé tartjuk fókuszban a szeretet kifejezést. Vagy legalábbis más értelmet adnunk neki, amikor egyszerűbb a gyerek szülinapját a harmincharmadik ostoba játszóházban megtartani, mert úgy nem kell beengedni a hülye Pistike szüleit a lakásba, és nem kell órákig mosogatni utánuk. És lesz ott egy bohóc/tündér/varázsló/celeb, aki majd leköti a gyerekeket, és nem kell csak félóránként egyszer válaszolni a feltett kérdéseire.
A szülinapi ajándékokat szerencsére nem kell kitalálni, mert úgyis a tv reklámok megválaszolják a kérdéseinket, mit is szeretne az egyszem, kétszem… sokadik gyermekünk.

A húsvét, a pünkösd vagy egyéb ünnepekkor egyszerűen kéznél lesz valami tabor, ahol jól lekötik a gyerekeket, és hulla fáradtan érkeznek haza, akkor már sok bajt nem okoznak. Meg okosodtak, ügyesedtek is! Szerencsésebb esetben becsekkolunk egy wellness szállóba, ahol nem kell kijönni a medencéből három napig, és az úszómester úgyis szól, ha van valami probléma.

Így aztán élménydús és mozgalmas ünnepeinkből csupán egy dolog vész el: mi magunk. Mert bár megfeleltünk a trendeknek, kielégítettük a vágyakat, letudtuk a kényelmetlen és macerás helyzeteket, kipipáltuk az ünnepeket, mégis vajon mitől nem érezzük olyan jól magunkat, mikor itt liheg a nyakunkban a karácsony? Talán mert lelki szemeink előtt ugyanúgy egy üres vállveregetés lebeg?

Tart még az iskola, hajtanak még a gyerekeink, és azt szeretnénk, ha a jó jegyek, a sikeres előmenetel mellett figyelmes, érzékeny felnőttekké válnának. Csakhogy mindez az iskolában nem megtanulható. Ezt csak tőlünk, a szüleiktől lesik el. És úgy fogják csinálni, ahogy mi csináljuk velük, egymással.

Ha hosszú, alapos tervezgetés során, személyes meglepetést készítünk, ha fáradságos munkával igyekszünk megvalósítani egymás álmait, ha a jelenlétünkkel, az indőnkkel ajándékozzuk meg családtagjainkat, a barátainkat, akkor van rá esély, hogy megértsék és megtanulják ezt a gyermekeink is.

Látszólag letudható egy csomó dolog. Rendelhetünk ételt a neten, mert az nagyon korszerű és kényelmes, és egyszerű. És gyakran meg is van a helye, az ideje. Nem az ünnepnap az. Vagy szerveztethetjük mással a vasárnapi szórakozásainkat, ez lehet üdítő és változatos, vagy kipróbálhatjuk, milyen az, ha otthonunkba engedünk be néhány barátot.

És megvehetjük a legdrágább kincseket vagy a legnépszerűbb játékokat, a valódi tartalom úgyis az lesz, mennyi időt és figyelmet fordítottunk a megajándékozottra.

Így karácsony előtt mindig arra gondolok, amikor éppen elkap és beszippantani készül a kollektív készülődés, hogy az időmet fogom adni. Még többet. Mert ez vagyok én, és ennél többet úgysem tudnék adni, mint magamból plusz perceket, órákat. Nem csak a téli születben, hanem a hétköznap délutánokon is többet fogok társasozni, fúrni-faragni, olvasni, menni, futkározni, beszélgetni, csendben hallgatni a gyerekkel, többet fogok a barátaimmal találkozni, figyelemmel meghallgatni, költözésnél segíteni, és többet fogok telefonálni, írni, válaszolni a rokonaimnak. És többet fogok olvasni, jógázni, szaunázni, sétálni és zenéthallgatni. Több időt fogok magamnak is adni.  

Képek: Pinterest

Gondoljunk bele, hogyan is tanultunk gyerekkorunkban? Mik azok, amiket sosem feledünk? Azok a tartós tudásaink, amelyek olyan helyzetek és szituációk során értek el bennünket, amik valamilyen esemény vagy rendkívüli helyzet, vagy valamilyen érzelmi töltés során történtek meg.  Abban vagyunk motiváltak, amiben teljes lényünk jelen lehet.

És persze akkor van teljes lényünk jelen, ha motiváltak vagyunk. Az élménypedagógiáról, az élmény házakról, játszóhelyekről, élmény dús eseményekről harsog a gyerekeket és szüleiket támadó media, a kínálat, ahol arra várnak, lesnek, vadásznak a szolgáltatók, hogy becsábítsanak, és legomboljanak egy kis összeget rólunk, hogy nekik is menjen egy kicsit. Ez persze rendben van, élni kell valamiből.

De mit gondolunk élménynek, mi az, ami beleég a gyerekbe?

A zajos, hangos, pörgős, ugrálós fényes és harsány játék világ? A trendi, édes, cukros, színes előadás? Minden ami sok, ami lehengerlő, ami felpezsdíti az életfunkcióinkat?

Vagy azok a helyzetek, ahol önmaga lehet, ahol fontos a véleménye, a tapasztalása, a saját egyénisége? Ahol a tanuláshoz a saját szándékait, az önálló tevékenységét, a gondolatait kell felhasználni?

Nyilván ez utóbbit gondolja mindenki, de milyen utak vezethetnek el eddig? Hogyan teremtsünk ilyen lehetőségeket otthon vagy az iskolában, a hagyományos közegben, a megszokott környezetben, amúgy millió munka, dolog, feladat között?

Nagyon sok olyan kisebb-nagyobb csoportosulás van jelen, akik alternatív utat választanak a gyermeknevelésben, a taníttatásban. Gondoljunk csak az otthon tanuló közösségekre, vagy az alternatív iskolákra, ahol bár eltérő nézetek és módszerek mentén, de gyermekre szabva, gyerekközpontúan tartják a foglalkozásokat. Mindez nem mindenki számára elérhető. Van, hogy anyagi, vagy hogy egyéb társadalmi, családi vagy szemléletbeli kötöttségek okán. Kis lépésekben, egyéni megoldásokban attól még gondolkodhatunk. Ha nem tudjuk fenekestül felforgatni az életünket, akkor is találhatunk egy-egy olyan menekülő útvonalat, ahol felszabadíthatjuk a gyermeket, magunkat, ahol adhatunk egy kis szabadságot, saját utat, élménypedagógiát, önmaga megismerését.

Házi feladat és otthoni tanulás

Magától érthetődő, hogy ezzel valamit kezdeni kell. Akár az iskolában, akár otthon írja a házifeladatát, előbb utóbb elkövetkezik a pillanat, amikor otthon is végeznie kell valamilyen iskolai feladatot. Mindehhez tudatos szülői koncepció és egy egyértelmű hozzáállás kell, miként kezeljük.

Alapvetés, hogy a tanulás, az iskola a gyerek feladata, az ő felelőssége, mégis sokan vannak, akik ott ülnek szorosan az elsős mellett, amíg megírja a betűsort, aztán valahogy ott is ragadnak éveken át. Mert ezt a felelősséget valahogy ki kell alakítani, el kell indítani, valamilyen viszonynak lennie kell. Nem feltétlenül az a jó startégia, hogy magára hagyjuk, bírkózzon meg, mert vagy megbírkózik, vagy sosem ír házit, ezzel pedig egy életre elássa magát saját maga és a tanár előtt is.

Mint mindenben itt is az arany középút lehet célrevezető. Az első időszakban ott kell állnunk, támogatni kell, meg kell mutatni, ki kell alakítani olyan, később követhető és tarható hagyományokat, amelyek támogatják a házi feladat és az otthoni tanulás képességét. Mert ezt is tanulni kell, magától nem történik meg a tudás.

Otthon is dolgozó szülők előnyben vannak, mert van rá példa, hogy az ember maga végzi el a feladatát. Elvonul, koncentrál, ír, olvas, stb. Magad mellé is ültetheted, eljátszhatod, hogy egy irodában dolgoztok. Vagy egy-egy részfeladat megoldására, magára hagyod, de elérhető vagy. Belefér egy-egy rossz élmény is, amikor este tízkor kell hulla fáradtan elkészíteni, vagy reggel, vagy akkor sem. De persze ez nem lehet állandósult szokás.

Ha szeretnél többet segíteni, vagy jobban motiválni, akkor kereshettek az interneten – nagyon sok ilyen van – házilag elkészíthető segédanyagokat, amiket ha közösen elkészítetek, már tettetek egy lépést az alternatív tanulás felé. Maga a készítés öröme, az utánajárás, a konstruálás, hozzásegíti, hogy magát a feladatot, a problmát sajátjának érezze, így könnyebben vesse bele magát a tanulásba. Ezek az eszközök ténylegesen megkönnyítik a tanulást, a házi feladat megírását.

A legfontosabb, hogy a saját feladata elvégzésében saját magát tartsa kompetensnek a gyerek. Persze jó beszélgetni, eszmét cserélni, büszkélkedni a feladatokkal. Azonban előbb-utóbb vonulj ki! Vonulj ki úgy, hogy mindig elérhető légy. Ez a Te feladatod!

Technika

A tanulási folyamatok sokszor – vagy legtöbbször – az iskolán kívül zajlanak. Egyik ilyen terep lehet a Technika alkotókör “A Technika Budapest első, egyetemisták, asztalosok, laikusok és gyerekek számára is elérhető nyitott faipari műhelye. A Hello Wood alkotótcsoport és a Közgazdasági Politechnikum hívta életre azzal a céllal, hogy mindenki számára lehetőséget biztosítson  arra, hogy megismerkedhessen és elmélyülhessen a faipar és a barkácsolás újra népszerű és izgalmas világában.” Hát  mi más lenne az a hely, ahol tanulni lehet? És mást is, nem csak barkácsolást. Hanem? Önálló gondolkodást, felelősséget, magabiztosságot, tervezést, kivitelezést és még sorolhatnánk.

Ha a szülő nem nagy barkács mester, akkor még nagyobb az élmény, közösen tanulhattok meg valami újat!

Otthon tanulós csoportokhoz való csatlakozás, betekintés

Az otthon tanuló csoportok, közösségek egyéni tanrendben nem hagyományos eszközökkel tanulnak. Néhány gyerek együtt, közösen keresi a problémákra a válaszokat, szülők vagy pedagógusok támogatásával. Van, akinek inspirálóbb az otthoni közeg, könnyebben teljesít lazább keretek között. Van lehetőség ezeket kipróbálni, időlegesen csatlakozni, kapcsolatokat felépíteni, talán a délutáni otthoni feladatokat így könnyebb elvégezni.

Családi kirándulások

A családi kirándulások, egyéb programok szintén lehetőséget teremtenek az ismeretek bővítésére, a tanulásra. Ha előtte “felkészülünk” milyen témákat hozunk fel, mit nézünk meg az interneten, milyen “feladatokat” vagy szerepet adunk a gyereknek a program során, észrevétlenül tanítjuk.

Családi munkamegosztás

A tanulás egy kiváló formája, ha a gyerek kezébe adunk feladatokat és felelősséget. Ha először közösen, majd később rá bízzuk az on-line bevásárlást. Ha kihasználjuk és élünk a digitális fogékonyságának előnyeivel, és segítséget kérünk tőle akár kulturális tartalmak kereséséhez, akár praktikus dolgok intézésében. De egy klasszikus boltos játékkal is sok ismeretet fejleszthetünk, gyakorolhatjuk az olvasást, számolást.

Walking minds

Sokszor a délutáni különórák, korrepetálások emésztik fel a gyerekek tudás iránti lelkesedését. “Napjaink közoktatási rendszere a legtöbb gyerek számára túlterhelő és időpazarló. Ezt a helyzetet enyhíti a Walking Minds, amely egy tanulást kiegészítő program. Csökkenti a hétköznapi, iskolai eredetű stresszt, hatékonyabb ismeretszerzést, jól struktúrált tudást és ezzel nyugodtabb családi légkört biztosít. A holnap sikeres emberének kulcskompetenciáiról alig esik szó az iskolákban, az izolált tananyagok nem kedveznek az integrált gondolkodás kialakulásának. A Walking Minds szabadlevegős, mozgást igénylő programja segíti az egészséges fejlődést, eközben korszerű megoldásainkkal segíti áthidalni a szakadékot amely a digitális bennszülöttek (gyerekek) és a digitális bevándorlók (szülők és tanárok) között keletkezik. A gyerekek a csoportvezető tanárral áttekintik az iskolai tananyagot és érthető rendszert építenek az ismeretekből. A rendszeres heti foglalkozások az időjárás függvényében szinte mindig szabadlevegőn zajlanak, ezért nevezzük walking minds-nak.”

Mindezek után csak a fantáziánk és a kreativitásunk szab határt. Mert nem feltétlenül kell beleörődni a megváltoztathatatlanba, az unalmasba, a tömeges oktatásba. Harcolnunk kell, hogy meglássuk, miben különleges a mi gyerekünk, hogy ő maga meglássa, és harcolnunk kell, hogy elismerjük saját szülői teljesítményünket, minden nap!

Képek: Pinterest

Van ez a közhely, amit minden anyuka mantárzik a játszótéren: Ne iskolát, hanem tanítót válassz! Sokszor már a nevelési tanácsadóban, az óvodában is ezt terjesztik.
Én meg azt mondom iskolát válassz, mert ha jó az iskola, az csak jó tanítót alkalmaz, illetve megkövetel egy szakmai minimumot és egy jó szellemiséget.

A jó iskolába jó bemenni. Már reggel mosolygás, zene, jó hangulat, barátságok. A jó iskolában is vannak nehézségek és konfliktusok, de van rá apparatus, hogy ezekkel foglalkozzanak. A jó iskolában közösen segítik a szülőt és gyereket, hogy kijárják az iskolát. Hogy megtanulják a megtanulni valót. Nem az aktuális bebiflázandó tananyag a fontos, hanem a gyerek, hosszú távon az ő érvényesülése és boldogulása. Nem a gyerekanyag, hanem az egyén jár suliba.

Megkérdeztem néhány iskolát, mit tartanak a legfontosabbnak, mire készüljenek az elsősök. Íme néhány válasz.
Ti is megkérdezhetitek ezeket az iskolában, ahová vinnétek a gyerekeiteket. A válaszok sokat elárulnak a tanítóról és az intézményről is. Már az sokat sejtet, hogy a válaszokban egyszerű, rövid kifejezések vannak, emberi, hétköznapi példák, vagy szakértői állásfoglalások, tankönyv ízű kinyilatkoztatások.

Mi az iskolaérettség? Melyik elemét tartja a legfontosabbnak?

Szabó Magda Magyar-Angol Kéttannyelvű Általános Iskola:Iskolaérettnek tekinthető az a gyermek, akinek a testi fejlettsége bizonyos kritériumoknak megfelel (magasság, súly, finommotorika…), mozgása viszonylag összerendezett, kialakult dominanciája, reális testképe van. Fontos kritérium még, hogy a gyermek általános tájékozottsága, beszédkészsége, gondolkodása az életkorának megfelelő legyen. Ezeken kívül a feladattudat és a figyelem tartóssága is erősen befolyásoló tényező. Tapasztalataim azt támasztják alá, hogy sokan nem veszik figyelembe gyermekük szociális éretlenségét, amikor választásuknál az iskola mellett döntenek. Márpedig ez hosszú távon nagyon meg tudja nehezíteni a gyermek, a társak és a pedagógusok munkáját is. Így én ezt az elemet emelném ki a fontossági sorrendből, mivel azt hiszem, a szülők ezt a kritériumot nem veszik komolyan.

Lauder Javne Iskola:
Nagyon komplex fogalom az iskolaérettség. (Meg nem is szép, de ez abszolút szubjektív megjegyzés. Leginkább Vekerdy híres mondata jut eszembe erről, ami valahogy úgy hangzik: ne a gyerek legyen érett az iskolára, hanem az iskola a gyerekre.) De ha a legfontosabbat kell kiemelnem, az a mozgás; a koordináció, a testséma, testérzékelés fejlettsége. Az idegrendszer éretlenségével járhat együtt, ha nem magabiztos ezekben. Nélkülük nehéz a kicsi gyerek élete az iskolában, mert nem tud megfelelően koncentrálni, nyugtalan, figyelmetlen lehet, s ez máris kudarcot okozhat számára. Ugyancsak fontos még az önállóság, amiért otthon is sokat tehetünk közös, valódi tevékenységekkel (kutyasétáltatás, főzés, barkácsolás stb.).

II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium, Szentendre:
Fizikai alkalmasság, kognitív érettség, mentális, pszichés alkalmasság.

Mi az a 3-4 legfontosabb cél, amit el kell érni az első osztályban? Mi az első osztály legfontosabb feladata?

Szabó Magda Magyar-Angol Kéttannyelvű Általános Iskola:Természetesen nagyon fontosak az oktatási és tantárgyi célok, ám én mégis inkább a következőket emelném ki:
Tanulás iránti vágy felkeltése, belső motiváció kialakítása a gyermekben.
Egy olyan környezet, osztályközösség kialakítása, amelyben a gyermek jól érzi magát- „A gyermek szeressen iskolába járni”.
ÖNÁLLÓSÁGra törekvés- minden területen. Szerintem ez az egyik legfontosabb cél.

Lauder Javne Iskola:
A legfontosabb cél, hogy szeressen iskolába járni. Ettől várható, hogy későbbi élete során is motivált legyen a tanulásra, mert igenis ez a kiemelt feladat. Bármit képes gyorsabban, hatékonyabban megtanulni az a gyerek, aki bízik önmagában és persze a felnőtt partnereiben, akiket nevezhetünk pedagógusoknak is. Az ilyen, világra nyitott személy kíváncsi, kreatív, bátran kezdeményez kapcsolatokat, ezért erősebbé válik szociális hálója. A feladat tehát, hogy nyugodt - lehetőleg egyéni ritmusát figyelembe vevő - tempóban táguljanak az ismeretei. Ismerje a betűket, olvassa őket, bár nem kell feltétlen szépen le is írnia azokat, az írott nagybetűkkel pedig ráér másodikban komolyabban foglalkozni. Számoljon 20-as számkörben, legyen mennyiségfogalma. Alkosson kedvére képeket, tárgyakat, énekeljen, na és mozogjon szabadon a levegőn sokat-sokat.

II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium, Szentendre:
Attitűd: Pozitív érzelmek kialakítása. Beilleszkedés, szokások megalapozása, az egyén viszonyulása személyek, tárgyak, szituációk iránt. Más emberek tisztelete, felelősség, együttműködés önbecsülés.
Intellektuális készség fejlesztése: nyelvi készség, valamint a szabályhasználat. A viselkedés, magatartás kialakításának főbb nevelési eszköze.
Kognitív stratégiák fejlesztése: irányítják az egyén tanulását, gondolkodó viselkedését, gyakorlással alakítja ki a magatartást.
Verbális információk nyújtása: a mindennapi életben szükséges általános és személyes adatok összessége.(születési dátumok, névnapok, családi ünnepek, figyelmesség a környezetünk iránt)
Motorikus készség fejlesztése: az iskolai mozgástanulás eredményei. Testbeszéd, mozdulatok elsajátítása.
Nem csak az első osztályban‼‼‼‼!

Mik azok a legfontosabb szempontok, tulajdonságok vagy ismeretek, amikkel rendelkeznie kell egy első osztályosnak?

Szabó Magda Magyar-Angol Kéttannyelvű Általános Iskola:
A gyerek tudjon hosszabb ideig figyelni
Legyen nyitott és motivált különböző feladatok megoldására
Képes legyen az önállóságra
Tudja a saját- szülei és testvérei nevét, a lakcímét és a születési dátumát
Ismerje az évszakokat, hónapokat, színeket, formákat,
Meg tudjon számlálni 10 dolgot
Alakuljon ki a „kezessége”, valamint helyes ceruzafogás. 

Lauder Javne Iskola:
Az általános tájékozottságot és a beszédet tartom nagyon fontosnak. Hogy tudja ki ő, a családja, mikor van a születésnapja, hol lakik, mik a hét napjai, és ezeket el is tudja mondani. Idegeneknek, felnőtteknek is. Nem, nem a vészhelyzetekre való felkészülés miatt, hanem mert így képes magabiztosan képviselni magát, megismerni társait, bizalommal fordulni a felnőttekhez, ha segítségre van szüksége. A beszéd, szókincs fejlettsége gördülékenyebbé teszi a tanulást, játékot egyaránt. Ezt rendszeres meséléssel (fejből vagy könyvből) nagyban segítheti a szülő. Megfigyelhető, hogy azok a gyerekek, akiknek este mesélnek, jobban képesek figyelni és követni az utasításokat, gyorsabban, hatékonyabban tanulnak.

II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium, Szentendre:
Az adott életkortól elvárható szint, az első pontban megfogalmazott kritériumok.

Egy szülő, milyen útravalót adjon az első osztályos gyerekének?

Szabó Magda Magyar-Angol Kéttannyelvű Általános Iskola:
Legyen bátor, keressen barátokat, hogy jól érezze magát az iskolában! Ameddig csak tud, figyeljen oda és kövesse a tanító „utasításait”. (Figyeljen oda a saját holmijára, próbálja meg nem elveszíteni!)

Lauder Javne Iskola:
Egy 6-7 éves gyereknek direkt útravalót nem adnék. Elég, ha a szülei mindennapos megnyilvánulásait észleli, figyel rájuk és figyelnek rá. Az üzenete pedig ez lenne: “Légy önmagad! Tanuld meg nyíltan intézni az ügyeidet, nem én járok iskolába, hanem te.  A tudás is és a lecke is a tiéd. Ha segítség kell, bátran szólj!” Persze gyermekibben fogalmazva és hozzá téve, hogy mindig mindent elmondhat a szüleinek, mert hiszünk neki, hiszünk benne, szeretjük.

II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium, Szentendre:
Saját félelmeinek leküzdését.

Ki volt a legemlékezetesebb első osztályos a pályafutása során, és mitől volt az?

Szabó Magda Magyar-Angol Kéttannyelvű Általános Iskola:
Nehéz kiemelni egyetlen gyermeket, hiszen mindenkiben volt és van valami különleges, ami miatt jó őt felidézni. Ám ha mégis választani kellene, talán egy olyan kislányt választanék, aki rendkívül zárkózottan, furcsa szokásokkal érkezett iskolánkba. Rengeteg küzdelemmel, kiközösítésen, intőkön, rossz jegyeken, nevelési tanácsadókon át vezetett az út, mire a kislányt elfogadták, mára pedig- sok év elteltével egy viszonylag közlékeny, önálló gyermek lett belőle, akinek egész sok barátja van osztálytársai között. Bár ez nem tűnik nagy dolognak, a kiinduló helyzethez képest nagyon nagy utat jártunk be és jó látni az eredményeket…
(Volt még egy soha el nem felejthető eset, amikor első osztályban téli szünet előtt két kislány keservesen sírt. Majd mikor megkérdeztem, mi a probléma, a válasz a következő volt: „Most 2 hétig nem jöhetünk iskolába, ezért sírunk.” Azt hiszem az ilyen válaszok és pillanatok azok, ami miatt ezt a pályát érdemes választani.)

Lauder Javne Iskola:
Egyik kisfiú az osztályomból elsőben komolyan dadogott, nehéz volt számára a szóbeli megnyilvánulás, a többieknek pedig olykor kivárni azt. Szerencsére mindig volt mondanivalója, gátlásos nem lett, igen sok időt fordítottam az osztálytársak “érzékenyítésére”. Viszont az összeolvasás egyáltalán nem ment. Neki a L+Ó nem LÓ volt, hanem LÖÓ. Aztán a téli szünet után csoda történt! Egyszer csak folyamatosan olvasott, de úgy, hogy mindenkinél pontosabban, jobban, kifejezőbben. (Azóta tapasztaltam, hogy az nem ritka, amikor valaki nem képes összeolvasni, és egy szünet után hirtelen sikerül. Ugye milyen titokzatos az agy működése?) És olvasás közben nem dadogott! Viszont rengeteget olvasott szabadidejében. Néhány év múlva a dadogása teljesen megszűnt (segített a zeneterápia is), most pedig szívesen színészkedik, fellép. A legnagyobb öröm számomra mégis az, hogy ír. Verseket, novellákat, regényeket, küldi nekem az írásait, és még mindig kikéri a véleményemet. Sőt, szerintem hallgat rá.

Szabó Magda Magyar-Angol Kéttannyelvű Általános Iskola
Lauder Javne Iskola
II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium, Szentendre

Képek: Pinterest

Ma Magyarországon, egy magát értelmiséginek és haladó gondolkodásúnak tartó rádióban egy újságírótól és egy egyetem neveléstudományi intézetének tanárától egy olyan következtetés hangzik el nagy egyetértésben, amely arról szól, hogy a mai diákok a szóbeli feddésre túl érzékenyek, mert el vannak kényeztetve.

Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet kutatásában, az iskolai erőszakról kérdeztek általános iskolásokat, és e felmérés kitért a tanári agresszióra, erőszakra is. A válaszadók 20%-a szerint heti rendszerességgel találkoznak a pedagógusok felől jövő verbális agresszióval, leggyakoribb az óráról való kiküldés, a lesújtó megjegyzés, mint pl lusta vagy, ostoba vagy, szégyelld magad stb.

A mai gyerekeink nem tűrik a megalázást, a felsőbb rendű, tekitélyelvű kommunikációt, az intézményesített terrort. Megbecsülést szeretnének, elfogadást és partneri kommunikációt.

Aki azt gondolja, mindez azért, mert el vannak kényeztetve, talán maga egy kicsit ostobácska, vagy legalábbis rendkívül téjékozatlan, de biztosan nagyon old school.

Semmi sem fekete és fehér. A kutatás azt is elemzi, mennyire eltérőek iskolánként és társadalmi körönként a jelenségek, a szülői motiváció gyakran alacsony vagy ellentétes, hogy a gyerekeket nehéz aktivizálni, és még rendkívül sok szempont kerülhet elő, ha az iskolai agresszió kérdéskörét vizsgáljuk.

Mindenesetre az biztosan nem hangozhatna el egy médiában, hogy mindez csak azért problematikus, mert a gyerekek el vannak kényeztetve. Bezzeg régen, amikor még a körmös is milyen korszerű eszköz volt! Akkor aztán volt rend!

Nagyon remélem, hogy minél több olyan gyerek, szülő, család és iskola lesz Magyarországon, akik kivívják és megkövetelik a kulturált párbeszédet, a tiszteletet egymás iránt és a megbecsülést a közösségekben.
Már csak azért is, mert ha ez így lenne, akkor  ezt tanulnák a gyermekeink és egyre kevesebb kérdést vetne fel az iskolai agresszió jelensége.
Persze akkor nem tehetnének okoskodó megjegyzéseket magukat fontosnak vélő, old school véleményformálók.

Az iskoláválsztáskor az egyik legfontosabb kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, hogy milyen szellemben, közegben szeretnénk felnevelni és taníttatni a gyermekünket. Ma, e globális és tudással, információval telített világban elkerülhetetlen, hogy szülőként választ adjunk erre a kérdésre. Legalább saját magunk számára.

A jelenlegi trendek, a világban látható folyamatok és társadalmi mozgások, átrendeződések egyetlen lehetőség felé mutatnak, mégpedig a partneri viszony és a szolgáltató iskola létrejöttéhez, működtetéséhez.

Bármilyen erősen és bármennyi energiával dolgoznak sokan azon, hogy az iskola egy tekintély elvű, hierarchikus rendszerre épülő nevelő intézmény legyen, egyszerűen nem lesz képes a globális folyamatok ellen hatni, mivel ebben a szellemben nem tudja felvenni a versenyt, ettől kezdve egyre kevesebben fogják választani az efféle, hagyományos iskolákat.

Amíg a szabad iskolaválasztás joga nem korlátozódik, addig egyre többen fogják előnyben részesíteni azokat az intézményeket, amelyek a szabad gondolkodásra, a kreatív és nyitott szemléletre és a partneri viszonyra helyezik a hangsúlyt.

Hiszen azok a készségek, tudások és ismeretek, amelyek a 21. századi érvényesüléshez szükségesek, nem fejleszthetők elavult eszközökkel.

Persze némileg faramuci a helyzet, mert egy olyan szolgáltatást kívánok igénybe venni, aminek az igénybevétele kötelező mindkét fél, azaz a szolgáltató és a szolgáltatást igénybevevő számára is, de mégis, vannak lehetőségek, hogy egyénileg a számomra és a gyermekem elvárásainak a legjobban megfelelő iskolát válasszam.

Nehezítő körülmény, hogy ma Magyarországon persze nincs minden igényre kínálat, nincs olyan széleskörű iskolarendszer, amely elegendő sajátosságnak adna választ, vagy ha van is, rendkívül kis létszámot tudnak befogadni.
Mégis, vagy épp ezért, egyre több iskola fog abba a helyzetbe kényszerülni, hogy szolgáltató iskolává váljon, megfeleljen azoknak az igényeknek, amelyeket a kor, a kiszélesedett világ, és amiket a szülők támasztanak feléjük.

Ezek az elvárások persze különbözőek lehetnek mind tananyagra, mind módszerre, mind világnézeti szemléletre vonatkozóan. Néhány dologban azonban megegyeznek:
A szolgáltató iskola partnerként kezeli a szülőket, gyerekeket a családokat. Azok mind azonos mértékben iskolapolgárokként vesznek részt a tanítási és tanulási folyamatban. Ezen szereplők együttműködésével és aktív kommunikációjával folyik a munka.

Figyelembe veszi az egyéni igényeket, az egyéni fejlődési ütemet, a gyerek, a család elvárásait. Alkalmazkodik a sajátosságokhoz, nem kíván egységesíteni, nem akar tömegoktatást létrehozni. Ezen különbözőségek figyelembevétele és tiszteletben tartása sokak szerint különcséget és kivételezéseket szül. Azonban téves ez a megközelítés, hiszen az egyéniség tiszteletben tartása elfogadásra és együttműködésre tanít. Hiszen a közösség, az osztály valamennyi tagja számára elérhető az egyéni elbánás, így mindenki a maga számára leginkább fejlesztő és építő módon juthat hozzá az iskolához.

A szolgáltató iskola bepillantást és aktív közreműködést enged a szülők számára a tanítási rendbe, a módszerekbe. Közösen lefektetett és mindkét fél számára elfogadott szabályok mentén, együttműködve. Nem alárendeltje egyik fél sem a másiknak, sem a szülő, sem az iskola!
Mindkét fél elismeri és elfogadja a másik kompeteciáit a gyereknevelés során. Szakít az évszázadok során beidegződött frusztrált, megfélemlítő attitűddel, és fontos számára a szülők és családok elégedettsége.

A szolgáltató egyértelműen és jól megfogalmazva kommunikálja hitvallását, világnézetét, pedagógiai programját. Fontos számára, hogy az oda járó gyermekek és családok azonos értékrenddel bírjanak, ezzel is hatékonyan elősegítve a közös munkát.

Mi az, amit ha tapasztalunk az iskolában, bizonyosak lehetünk benne, hogy nem szolgáltató szellemiségben gondolkodnak?
Ha nincs rendszeres, aktív kommunikáció a szülők és az iskola között. Ha nincs felelősségmegosztás a szülő és az iskola között a gyereknevelésben. Ha nincs folyamatos jelzés, melyik fél, mely feladatokat érzi magáénak és várja el a másiktól.
Ha kevés a közösségi tevékenység a családokkal együtt. Ha merev és mindenáron betartandó szabályok vannak. Ha nincs lehetőség az egyéni fejlődésre, a javításra, a korrigálásra. Ha a pedagógus kizárólag ítélő, értékelő attitűddel fordul a gyermek és szüleik felé. Ha nem, vagy csak névlegesen működik szülői szervezet, családi képviselet.

És hogy mindez miért fontos? Azért, hogy az iskola ne valami kötelező rossz legyen, ennek valamennyi következményével, hanem egy jó hely, ahol normális, emberhez méltó körülmények között tudnak fejlődni a gyermekeink.

Képek: Pinterest