Nem, nem változott meg teljesen a szabályzat. Nem, nem tűnt el az ly. Hogy miért nem? Mert így szoktuk meg… és ez igen “nyomós” érv. Néhány dolgot átsimogattak rajta az akadémikusok, most sokkal jobb lett nekünk. Akit konkrétan érdekel, megnézheti a 12. kiadásban. Engem nem érdekel. Sokkal inkább az, hogy az akadémikusok vajon mire gondolnak?!

Vannak az alapvető, logikus szabályok, amelyeket leginkább az iskolában vertek belénk. És vannak azok a szabályok, amelyeket szintén az iskolában póbáltak belénk verni, de se nem a használat, se nem a logika nem támasztja alá. A szabályzat az akadémiai szaknyelv, a hagyomány szellemében, a valós élettől, a hétköznapoktól tökéletesen elrugaszkodott érvek és ellenérvek mentén formálódott. És ez most sem változott túl sokat. Anyanyelvünk egy elefántcsonttoronyban ül, és már rég elvesztettük a hitünket és a képességünket, hogy megértsük vagy kövessük a szabályserűségeket, valamiféle egységes formarendszert tartva, amely  a felolvasást, az értő olvasást lenne hivatott elősegíteni. Amúgy ez nem lenne megvetendő szempont így a csúfos PISA eredmény idején…

Ezeket a szabályokat ráerőltetik az iskolára, a pedagógusokra, a gyerekekre. Ahelyett,  hogy az egyszerüsítés, a felhasználó barát írásmód venné át a szerepet. Azt a sok időt, amit a szabályok és kivételek bemagolásával, dolgozatok írásával töltünk, fordíthatnánk fontosabb, hasznos tudások elsajátítására is.

Mert amúgy nincs jelentősége. Ha van egy közmegegyezés a hétköznapi nyelvezetre, ami könnyen tanulható és követhető, akkor a szaknevek, pl. a földrajzi nevek írásával elegendő volna, ha a térképészek foglalkoznának.

Persze akkor mi lenne azokkal az okostojás piszkálódókkal, akik azon sopánkodnak, hogy eltűnik a nyelv, a szép magyar nyelv elsorvad és akkor vége mindennek!

Abban bízhatunk, hogy az iskolában tudnak súlyozni a tanárok és gyermekeink fontosabbak lesznek, mint a halott szabályzatok. Ja, ami amúgy csak ajánlás… de vajon erről szóltak eddig bárkinek is?