Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Mobilmánia

A minap elhűlve láttam egy ovistárs kezében egy mobiltelefont, ahogy a kis szekrényéből átteszi az udvari pulcsija zsebébe. Az iskolába készülő nagycsoportosok között nagyon menő ez a figura, én pedig - aki tényleg nem gondolom maradi szülőnek magam-, levegő után kapkodtam, most már tééényleg ez jön?!

Az iskolai és iskolás korúak mobilhasználatáról egész szép kis irodalom található az interneten. Sokan, régóta, sokféle álláspontból vizsgálják a mobileszközt, ami az elmúlt húsz évben rohamosan elterjedt, mindennapivá vált csaknem minden társadalmi csoportnál, és persze gyermekeink számára alap. És amilyen rohamosan elterjedt az eszköz, olyan rohamosan nem alakult ki annak használatára irányuló kultúra, közmegegyezés, izlés. Mert egészen elképesztő helyeken és szituációkban szólal  meg a mobil. Az áruházban, az orvosi rendelőben, a fodrásznál, kínosan érzem magam, amikor végihallgatom vadidegen emberek magánbeszélgetését. De a moziban, temetésen, játszótéren, jóga órán zajló telefonálástól kivagyok. Persze van az, hogy anyám állapota nem túl jó, és felveszem ha hív, vagy a férjem külföldi útján épp most tudott hazaszólni, meg az oviból telefonáló óvónőt a halálos ágyamon is felveszem, de ezek a ritkább esetek. Sokszor elhagyja a számat: ha nincs semmi sürgős, visszahívlak. Ha valamin dolgozom, beszélgetek egy barátommal, netán a gyerekemmel vagyok otthon délután, vagy csak ha olvasok egy jó könyvet és még számtalan más alkalmakkor, nem veszem fel a telefont. Mert  nem fordítva ülünk a lovon! És nem is volna olyan nagy mumus a mobilmánia - meg a számítógép, TV és egyéb újkori veszedelmek – ami gyermekeinkre leselkedik, ha mi magunk kulturáltan tudnánk használni. És már totyogós korukban azt látnák, hogy nem rohanunk fejvesztve ha csöng a telefon.

Veszélyek

Az egyik jellemző probléma a függőség, amely szinte minden a mobil terjedéssel foglalkozó anyagban előkerül. Főképp a gyerekek függőségéről beszélnek, felnőttekéről nem. A gyerekek mobilhasználatával kapcsolatban létezik több olyan szakértői anyag, ahol cáfolják azokat a téves elképzeléseket miszerint az egészséges kommunikációs fejlődést gátolja a mobil használat. Inkább azt állítják, hogy katalizálja azt, hiszen a gyerekek számára egy új (számunkra kevésbé ismert vagy megismert) kommunikációs forma a pl közösségi oldalon való állandó kapcsolattartás. Az egymáshoz tartozók szüntelen interakcója az érzelmi kötelékeket erősíti a családtagok vagy a barátok között. A mobil alkalmazások segítségével ügyesednek a gyerekek s önbizalmuk is nő. Jogosan vetődik fel persze az a kérdés is, hogy akkor miért nem aknázzák ki jobban a mobileszközök oktatási környezetben való felhasználását? Ezt senki nem tudja. Mert hogy kézenfekvő lenne. Ha amúgy is van minden gyereknek az osztályban mobilja, akkor a tanárnő a házifeladatot nyugodtan diktálhatná a hangrögzítőre is. Vagy egy-egy kísérletet felvehetnének, elküldhetnék a beteg hiányzóknak, esetleg a tanár mobil applikációk segítségével ismertethetne meg bizonyos problémákat…

A másik veszélyforrás az erőszakos, vagy felnőtt tartalmak. Ezekre kézenfekvő megoldás, ha a szülők használják azokat a már elérhető szoftvereket, amik segítségével kizárhatják a nekívánatos oldalak látogatását. Emellett felelős szülői magatartással ezek megelőzhetőek. Ha időnként odaülünk a kisgyermekünk mellé, megnézni mit csinál a telefonnal, a neten, esetleg ha mi olyan tartalmakat kínáunk fel, amelyeket hasznosnak vélünk, lesz egy mini közösségünk, ahol megbeszéljük és együtt éljük át a “mobileseményeket”, nagyobb az esélyünk arra, hogy ezeknél az oldalaknál marad.

Sokan érvelnek a telefonok káros egészségügyi hatásaival. Ezek általában felvetések, pl a rádióhullámok ártalmasságáról – nincs kellően alátámasztva, bizonyítva.

Van olyan rendőrségi kimutatás, azokról a közterületi rablásoknak a számáról, amelyeket gyerekek ellen követnek nagyértékű mobiltelefonjuk miatt.

Veszélyként jelenhet meg, hogy ha mindig kéznél van a telefon, mindig kéznél van a segítség is. Kevésbé használják saját problémamegoldó képességüket a gyerekek, hamarabb tudnak a szüleikhez fordulni. Önállóságuk nem fejlődik megfelelő ütemben. A tapasztalat persze inkább arra mutat, hogy a gyerekek az önállósságra vannak kódolva. Ha jó a gyerek-szülő kapcsolat, és a szülő hisz abban, hogy a gyerek képes önállóan megoldani, átélni helyzeteket és megbirkózik az akadályokkal, akkor ezt a gyerek is elhiszi magáról. Reálisan tudja majd megítélni, mikor van szüksége segítségre. És azért az elég jó dolog, ha a gyerek magától oszt meg egy problémát vagy helyzetet, élményt a szüleivel. Persze ha ez a szülő számára nem teher.

 

Hiteles válaszokat adni

Egy 2013 tavaszi felmérés alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy átlagosan családonként 4-5 mobileszköz áll rendelkezésre. Ez leginkább azt jelenti számunkra, hogy nem lehet nem foglalkozni a kérdéssel. És lehet persze szenvelegni, és szörnyűlködni, hová tart a világ – ajánlom Lackfi János idevonatkozó FB bejegyzését: TROLLKOMMENT vagy PAPIRUSZ? – mégis ideje megbarátkozni a jelenséggel. Lehet persze maradi intézkedéseket bevezetni, lehet hátráltatni a fejlődést és boszorkányt üldözni, de hosszú távon úgysincs értelme.

A mobiltelefonok iskolai kezelése nagyon széles skálán mozog. Van olyan iskola, ahová tilos bevinni, van, ahol órán csak le kell halkítani. Általában a házirendben szabályozzák ezt. És itt kezdődik a tanítás, nevelés, hogy kialakítunk-e közösen szabályokat, ami mindannyiunk számára előnyökkel jár, vagy eleve kizárunk és hárítunk.

Ha rögzítjük, hogy miközben emberek beszélgetnek egymással, egymásra figyelnek, közösen csinálnak valamit nem smsezünk, nem hallgatunk zenét, nem olvasgatunk, az egy normális társadalmi elvárás. (Hozzáteszem hányan nem leveleztünk papír alapon órán a pad alatt…?) Ha közmegyegyezésnek vesszük, hogy a számonkéréskor nem lehet külső segítséget használni, akkor a mobil puska sem engedélyezett. (bár az megkérdőjelezhető, miért nem engdélyezett a külső segítség, hiszen ha tudja hol keresse, akkor megoldotta a problémáját…. Ha foglalkozik vele és puskát gyárt, akkor már majdnem meg is tanulta… de ez egy másik kérdés)

Ha a gyerekek azt látják, hogy mi szülők és tanárok érdeklődéssel, nyitottan fordulunk a szokásaik felé, ha nem üldözzük őket, hanem meg akarjuk érteni a motivációikat, ha pozitívra fordítjuk a negatívnak vélt jelenségeket, és ha a magunk életében is úgy teszünk, ahogy elvárjuk a gyermekünktől, akkor partnerként tekintenek ránk. És hiteles mintát adunk. Akkor közösen kialakítottunk egy új szabályrendszert, amelyek mentén együtt tudunk élni az új kommunikációs eszközökkel.

Értsd úgy, hogy a felnőtt is olvas könyvet, nem nyomogat, ha beszél hozzá a gyerek, vannak mérhető együtt töltött szabadidők, barátságokat kezdeményez és ápol, közösségi programokat tervez, beszélget, egyszóval normális emberi életet él. Ha ezt látja, miért választaná a gyerek a zombi létet? Csak ha belekényszerítjük a nem odafigyeléssel és az üldözéseinkkel.

Képek: checkupnewsroom.com, gigaom.com, pinterest

0 Tovább

Egy app, amely megoldja a matek feladatokat

A tavalyi félévben egy új alkalmazás borzolta az idegeket, és kígyót-békát kiáltottunk bele a világba. Ma a helyesírás szükségességéről és átalakulásáról folyik a diskurzus. Mikor vesszük már észre, hogy nem azok a szabályok és nem úgy érvényesek, ahogy akár húsz évvel ezelőtt?!

A fejlesztő szerint a PhotoMath “olvassa és megoldja a matematikai kifejezéseket a mobiltelefon kameráját használva, valós időben. Könnyűvé és egyszerűvé teszi a matekot azzal, hogy megtanítja a felhasználókat, miként oldjanak meg matematikai egyenleteket.”

De nem csak megold az app, hanem tanít is: levezeti, hogy miként jutott el a megoldásig, lépésről lépésre. Az app fejlesztője, a MicroBlink pedig még több lehetőséget ígér a továbbiakban, bár erről egyelőre nem osztott meg részleteket.

Tehát aki csípőből elutasítja a technikát, a digitalis írástudást, és nem is szeretne ezen elgondolkodni, az ne is olvassa tovább, ne idegeskedjen. Amúgy úgyis erre megy a világ.

 

Néhány kommentet olvastam csak el, amelyek összefoglalva az alábbiakról szóltak: ne tanítsák meg a gyerekeinket számolni, gondolkodni, persze maradjanak hülyék, tudatlanok... Nincs erre szükség.

A mi időnkben nem volt még csak hasonló segítség sem. Olyannyira, hogy még a tanárok sem segítettek. A fiatal tanárnő leadta az anyagot, kedves volt és fess, tűzről pattant, de hogy miről beszélt, az hozzám nem jutott el. És voltak ezzel mások is így. Persze legyek igazságos, úgy is volt, hogy máshoz eljutott… A részletekre szerencsére nem emlékszem, megszépít az idő, nem is fontos. Azóta tudom, hogy hol nézzek segítség után, ha elakadok valamilyen háztartási számolásban … De ezt a tudást magm fejlesztettem ki, nem az iskolában szereztem. Nem emlékszem arra, hogy bárki, bármilyen erőfesztíést tett volna azért, hogy nekem, személy szerint legyen valami fogalmam a matematikáról.  És ez húsz évvel később sem nagyon változott. Ma is sok diák nem kap segítséget. Vannak akik jó érzékkel, jó pedagógussal, sok munkával, korrepetálással, vagy egyéb adottságokkal tudnak számolni. Vannak akik nem. 

Bár az iskolák maradtak olyanok, amilyenek, a világ azonban megváltozott. Ma már közhelynek tűnik a kommunikációs bumm, az információs dömping, és bár a hagyományos tudást követeljük gyermekeinktől, tudjuk, hogy nem azok számítanak. Nem attól lesznek boldogok, nem attól válnak be az életben, ha sok információt mondanak fejből, ha számoló zsenik. Akkor lesznek az élvonalban, ha tudnak hova nyúlni a kínálatban, ha tudják, mit, hol keressenek. Ha tudnak nagyban gondolkodni, összefüggéseket látni, együttműködni, empatikusak lenni. Ha nem vesznek el a részletekben, ha tájékozottak és alkalmazzák a lehetőségeket. Ha egy számtan példa nem önmagáért, hanem egy probléma megoldásáért van, és az eredmény hatékony felhasználása a cél. 

Senki nem azért kapja a fizetését, jéé, milyen szépen megoldottak egy számtan példát! Ezért óránként x- et fizetünk. Hanem azért, mert egy nagy egész részeként közös ügyért dolgozik. Termel, alkot, feltalál, segít. Ha ehhez több info kell, megtalálja. Gyorsan!

Aki érti, és szereti a matematikát, az műveli. És élvezi. Annak öröm egy ilyen applikáció. Tesztelgeti, próbálgatja, igazolja azt, amit amúgy is tud. Aki nem érti, nem tudja, annak is öröm. Mert ott a megoldás. Leírja, végigvezeti. Akárhányszor, akármennyit. Van rá esély, hogy megtanulja!

A mi generációknak, és tanárainknak nehéz ehhez alkalmazkodni. Mert másra tanítottak bennünket, más volt az értek. Más volt a társadalmi berendezkedés, más volt az életritmus. Persze konzerválhatjuk a nyolcvanas éveket. Hátráltathatjuk a változást, álszent moralizálás köntösébe bújtatva retteghetünk a más gondolkodástól. De gyerekeink úgyis ösztönösen a haladást választják. Minél inkább tiltjuk, annál inkább érdekes lesz. Szerencsére. 

Egy jó pedagógus beviszi órára a matek applikációt. Versenyt hirdet, a használatra buzdít,  megtanítja az alkalmazás lehetőségeit, közös projektet bonyolít. És elismeri, ezek a gyerekek olyat tudnak, olyat fognak tudni, amit mi soha. Egy normalis szülő pedig nem gáncsolja a gyermeket abban, hogy versenyképes és korszerű tudást szerezzen. Úgyis ott lapul minden zsebben az okostelo… Miért ne legyen nekik jó?!

 

 

0 Tovább
123
»

Szülő2.0

blogavatar

mit kezdjünk magunkkal, gyermekeinkkel, amikor azt látjuk, hogy a hagyományos módszerek nem alkalmazhatók. mit tehet egy szülő, ha ő maga is, és gyermeke is egy új kultúra szülöttje. kis generációelmélet, digitális kultúra, 21. század. magunknak kreálunk mintákat.

Utolsó kommentek

Követők

nianna

Címkefelhő

iskola (36),szülői minta (27),tanulás (19),21. század (19),nevelés (15),iskolakeresés (12),oktatás (10),család (9),tanítás (9),szabadidő (9),felelősség (7),alternatív (6),agresszió (5),tanár (4),érzelmi intelligencia (4),tudás (4),fejlesztés (3),program (3),empátia (3),nyár (3),értékelés (3),magántanuló (3),digitális kultúra (2),szigor (2),pihenés (2),szeretet (2),szülő (2),karácsony (2),digitális (2),partneri viszony (2),szolgáltató iskola (2),fehérneműszabály (2),pedagógus (2),óvodaválasztás (2),verés (2),halál (2),szabadság (2),z generáció (2),hit (2),alternatív iskola (2),halloween (2),játék (2),alternatív tanulás (2),gyerekkor (2),különóra (2),elismerés (1),vakáció (1),bizonyítvány (1),művészet (1),robot (1),Nevelés (1),tisztelet (1),fejlődés (1),Szülői minta (1),Sport (1),büntetés (1),érzelmi ntelligencia (1),nyitott (1),technológia (1),autóvezetés (1),okos program (1),korszerű tudás (1),gondolkodás (1),szünidő (1),okos étel (1),egészség (1),étkezés (1),tanóra (1),kultúra (1),boldogság (1),boldog gyerek (1),szabad játék (1),robotika (1),új írástudás (1),programozás (1),kódolás (1),dícséret (1),halottak napja (1),megosztás (1),használható tudás (1),tudástranszfer (1),új tudás (1),trambulin (1),mozgásfejlesztés (1),ugrálás (1),menekült (1),csúfolódás (1),színes világ (1),wc (1),tanárok (1),közösség (1),kooperatív (1),televízió (1),technika (1),múzeum (1),tanévkezdés (1),internetbiztonság (1),kirekesztés (1),video (1),gimnázium (1),alternatív oktatás (1),21. századi tudás (1),kreatív (1),ünnep (1),IKT (1),közösségi oldalak (1),ajándék (1),kisgyerek (1),alvás (1),altatás (1),apa (1),modern (1),fenyítés (1),osztályzat (1),gyerek verés (1),finn (1),épület (1),jövő iskolája (1),leszakadók (1),tv (1),mobiltelefon (1),iskolaelőkészítés (1),középiskolai rangsor (1),felvételi (1),matek (1),app (1),óvoda (1),együttműködés (1),projekt módszer (1),szakma (1),menekültek (1),helyesírás (1),otthon oktatás (1),segítség nyújtás (1),jótékony (1),független iskola (1),gyerekvállalás (1),állami iskola (1),egyszerűsítés (1),fáradt (1),koncentráció (1),magánélet (1),egyházi iskola (1),jótanuló (1),tüntetés (1),waldorf (1),újév (1),erkölcs (1),fogadalom (1),túlpörgött (1),szünet (1),biztonság (1),vallás (1),internet (1),rossz gyerek (1),együttélés (1),verekedős gyerek (1),fegyelem (1),első osztály (1),házi feladat (1),otthontanulás (1),élménypedagógia (1),iskolaérettség (1),tanító (1),új iskola (1)

Kedvencek

Szülő2.0 Szülő2.0

mit kezdjünk magunkkal, gyermekeinkkel, amikor azt látjuk, hogy a hagyományos...

Reblog