Szülő2.0

Pistike ellenörzőjébe beír a tanár: Tisztelt Szülő! Pistike az órán fegyelmezetlen volt. Aláírás: Osztályfőnök. Szülő válasza: Tisztelt Osztályfőnök! Pistike este nem ette meg a spenótot. Aláírás: szülő. A fenti megtörtént “levelezés” mellett sok hasonlót ismerünk, ha máshonnan nem, a közösségi oldalakról. S jól példázzák a groteszk helyzetet, ami kialakulhat, ha tanár és szülő áthárítja egymásra a gyereknevelés problémáját, ahelyett, hogy együttműködne. De hogyan?

Az iskolapolgár kifejezést már a nyolcvanas években használták azok a korszerű pedagógusok, akik tudták, hogy a sikeres tanító, nevelő munka nem képzelhető el a szülők aktív közreműködése nélkül. Iskolapolgárok  a szülők, tanárok és gyerekek, akik mind szerepüknek megfelelően részt vesznek az iskola életében. A részvétel ezúttal persze az együttműködést jelenti. Feljelentés, riogatás és hárítás helyett a közösen megtervezett tudatos együttműködésről van szó. Ahol a szülő és pedagógus közös érdeke, hogy egymást segítve neveljék a gyermeket. Ahol az iskola és a szülő nem “megy egymásnak szembe”, ezzel biztonságos és egyértelmű közeget teremtve a gyerek fejlődésének. És ehhez mindkét fél partneri viszonyára van szükség, nem egy erőfitoktató, tekintélyelvű rendszerre, ami gyakran a szülőket is sarokba állítja.

Jogos szülői elvárás, hogy a nevelőmunkában érvényesüljön a minőségfejlesztés, és hogy fontos legyen a kvázi megrendelő, azaz a szülő és a gyerek elégedettsége a szolgáltatással, azaz az iskolával/óvodával szemben.

Ma, amikor sokféle intézmény közül választhatunk, érdemes ezt a szempontot is figyelembe vennünk. Vagy ha úgy érezzük, iskolánkban/óvodánkban nem megfelelő a szülő és a pedagógus közötti kommunikáció, érdemes lépéseket tenni az osztályfőnök, évfolyamfelelős vagy igazgató felé, hogy mindkét fél számára megfelelő és vállalható partneri viszony alakuljon ki a gyermekek hatékony és jó hangulatú nevelése során.

Csokorba szedtem néhány olyan szempontot, ötletet és kezdeményezést, amit követendőnek, hasznosnak látok, és amelyek segítenek abban, hogy a szülők is aktív iskolapolgárnak érezhessék magukat.

1. Már az óvoda/iskola kiválasztásánal, első találkozáskor sokminden kiderül: Mennyire engednek bepillantást a napi működésbe. Lehet-e beszélgetni, találkozni a leendő tanítókkal, óvónőkkel? Kapunk-e egy áttekinthető napirendet, heti rendet az intézmény életéről. Mennyire rugalmasak a látogatásban, vagy szigorú szabályok és kötöttségek mentén lehet csak kommunikálni? – Ha elzárkózást tapasztalunk, az nem jó jel. Egy szülői partnerségben működő iskola vagy óvoda törekszik arra, hogy minél átláthatóbb, megismerhetőbb legyen az ott folyó munka a szülők számára. Ezzel biztonságot, magabiztosságot és szakértelmet sugallva, hiszen rejtegetnivalójuk nincs.
2. Jó ötlet a kezdő évfolyamoknál a tanév megkezdése előtt egy közös családi játszóterezés, kirándulás vagy az iskolaudvaron történő piknik. Itt összerázódhatnak a szülők, gyerekek, pedagógusok, kötöttségek nélkül. Jó és eredményes, ha év közben is vannak kisebb osztály vagy csoport rendezvények, amelyek nem kapcsolódnak szorosan az iskolai munkához és ahol a szülők is jelen vannak.
3. Vannak-e iskolai testületek, ahol a szülők is képviseltethetik magukat? Minimum szülői szervezetnek működnie kell minden iskolában és óvodában. (A szülői szervezetet a szülők hozzák létre, az ott folyó munkára nincsen befolyása az intézménynek.) Az együttműködést komolyan vevő iskolák, óvodák esetében többféle csoport vagy testület is működik, ahová a szülők is delegálhatnak képviselőket.
4. Van-e rendszeres egyéni szóbeli és írásbeli visszajelzés (vagy annak lehetősége) a gyermekről a féléves és évvégi értesítőn kívül? Fontos, hogy a pedagógusnak és szülőnek igénye és lehetősége legyen a konzultációra, mind a gyerek közérzetét, mind tanulányi eredményét elősegítendő!
5. Hasznos, ha kialakítunk az osztályon, csoporton belül egy kommunikációs csatornát (közösségi oldalon csoport létrehozása, vagy levelezőlista) ahol az azonnali vagy mindennapos kérdéseket problémákat meg tudjuk konzultálni nem csak a pedagógussal, hanem a szülőtársakkal is.
6. Fontos, hogy megismerjük az intézmény házirendjét, elvárásait, pedagógiai programját, hogy ne kerüljünk ellentmondásba, ne a beiratkozást követően szembesüljünk az iskola szabályaival és irányultságával. Ha ismerjük az alapdokumentumokat, úgy könnyebb lesz az együttműködés is.
7. A pedagógussal való jó viszony kialakítása gyermekünk szempontjából elengedhetetlen. Ha azt érzi rajtunk (és nem szükséges szavakkal kifejezni), hogy elfogadjuk, hitelesnek tartjuk a pedagógust, ha bizalmunk és együttműködési szándékunk teljes, akkor tud a gyermek is megfelelően alkalmazkodni az iskolai elvárásokhoz. Ha a szülő nem elegendő figyelemmel van az iskola iránt, ha nem tartja megfelelőnek, nem respektálja az itézményt és az ott dolgozókat, akkor a gyerek sem tud annak zökkenőmentes része lenni.

Kép: Pinterest

Vége a szeptembernek, és épp hogy elkezdtük a tanévet, sokan már az újabb választás szorításában élnek. Iskolát kell választani. Tavaly is megjelent a középiskolák rangsora, idén is meg fog jelenni, amiből megtudhatjuk, melyek a legjobb iskolák. De vajon megtudhatjuk-e? Az eredményt a verseny, érettségi és felvételi eredmények mutatták meg. Kérdés, mekkora relevanciával bírnak ezek az információk, ha iskolát keresek a gyermekemnek…

Jó, ha készül rangsor, és persze jó, ha az ember tudja mihez viszonyítani a színvonalat, de annyi kérdést vet ez fel, hogy egy idő után nehezebb a választás, mint annakelőtte. Fontos, hogy ez egy szempont alapján kialakított sorrend, érdekes információkat tartalmaz, de nem ad feltétlenül választ a feltett kérdésünkre. Azaz, nem az a megfejtés, hogy 1-10-ig vagy 10-20-ig stb… elhelyezkedő iskolákból válasszak.

A fenti sorrend olyan mutatókat vett alapul, amely a mai korszerű oktatási követelményeknek csak egy részét teszik ki. A hagyományos módon szervezett tanulmányi versenyek, az érettségi eredmények csupán a hagyományos készségeket, jellemzően a kognitív tudást mérik. Persze ez hűen tükrözi a mai magyar valóságot, mit is gondolunk az iskolák szerepéről és feladatáról.

Ehhez képest a korszerű szemlélet alapján ennél jóval többre, sokkal összetettebb kihívásokra kell fekészülniük az életben a gyerekeknek. Ezek között a feladatok között nincs benne az együttműködésre, a kommunikációs készségre, a problémamegoldásra stb adott válaszok mérése, miközben ezek a készségek legalább olyan fontos szemponjai a sikeres beválásnak. És mi más szerepe lehetne egy ilyen rangsornak, illetve magának az iskolaválasztásnak, mint az életre való nevelésnek és jól felkészítésnek a célja!  Ma Magyarországon egy különleges helyzetet teremt az is, hogy a középiskolákban végzett tanulók jelentős része (becsült adat szerint 30 %) külföldön tanul tovább. Ezeket a külföldi felvételi adatokat nem tartalmazza a szempontrendszer.

Egy-egy ilyen rangsor összeállítása és közlése, azért is vékony jég, mert sokak számára sugallhatja azt, hogy a maximum teljesítmény a legfontosabb értékelhető szempont. Miközben, fontos lenne azt is kommunikálni, hogy egyéb, más szempontok is lehetnek a boldog élet alappillérei. Fontos lenne felhívni a figyelmet az iskola megváltozott szerepére és feladataira. Arra, hogy bár egyszerű szülőnek, tanárnak egyaránt, ha a gyerek tól-ig megtanulja a leckét, azonban az információszerzésnek nem ez a módja működik ma. A korábbi rutinok nem érvényesek. Ehelyett a tanulási készségek fejlesztése, a tanulási motiváció megteremtése és fenntartása volna a valódi feladata az iskoláknak.

Igaz, hogy a készítők a rangsort megjelentető kiadványban egyéb szempontokat is bemutattak, írásokat készítettek az egyéb szolgáltatásokról, az iskolák sport vagy az egyéni tehetség kibontakoztatásában végzett munkájáról, de mégis a középpontban az abszolút lista áll. Leginkább erre jut a figyelem, ezt közvetíti a média. Kevés az olyan szülő vagy család, akik végigböngészik az “apróbetűs” részt is. És nem is várható el senkitől, hogy az iskolaválasztás idejére oktatási szakértővé váljon.

Fontos volna, különösképpen a mai oktatáspolitikai helyzetben, hogy megfelelő és körültekintő tájékoztatást kapjanak a szülők. És ebben nagy a média felelőssége is!

Érdemes volna egy abszolút lista helyett egy tamatikus rangsort készíteni. Amelyek között az egyik sor szólhatna a kognitív képességekről. A tudásról, a hagyományos versenyeken elért eredményekről. Más listák pedig tükrözhetnének egyéb fontos szempontokat. Mint pl a kreativitás, az együttműködés, a konfliktuskezelés témaköreit. Kiemelhetnék a művészeti képzéseket nyújtókat, osztályozhatnák a gyakorlati vagy projekt feladatokat végző iskolákat is. Persze ezek nehezebben mérhető értékek, nagyobb előkészítést és az iskolák együttműködését is feltételeznék. De ezeknek a szempontoknak is legyalább olyan súllyal kéne megjelenniük a közbeszédben, mint a verseny szelleműnek.

Ma Magyarországon ennek a rangsornak van hagyománya. Így a hagyományos oktatást a hagyományos módszerrel mérjük… Csakhogy így még a lehetősége sincs meg annak, hogy egyéb igények is bekerüljenek a közgondolkodásba.

Végezetül felvetném azt a kérdést, hogy mielőtt rangsorok között kezdenének el bogarászni a szülők, felteszik-e maguknak a kérdést, hogy mik a legfontosabb szempontok gyermekeik jövőjében? 10 szülőből 10 bizonyára azt nevezi meg elsőként, hogy legyen boldog. De hogy mitől lesznek azok, és ebben milyen szerepet tölt be az iskola, azon nagyon megoszlanak a vélemények.

Szóval jó, hogy van rangsor, esetleg elgondolkodtat…

Képek: Pinterest